Eger - napilap, 1933/2
1933-09-05 / 169. szám
Ara 8 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA s 2 PENGŐ EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER: líceumi könyvnyomda— TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: Eger, XLIV. évfolyam 169. szám ♦ Kedd ♦ 1933 Trianon 14, szeptember ». Homályos pont a víz- és csatornadíjak leszállításánál Láthatta-e a belügyminiszter május közepén, hogy a dollár árfolyama meddig fog zuhanni? Mi mindent lehet elfogadhatóvá tenni a városi képviselőtestület előtt. Eger, szeptember 4. Meglepő érdekességgel, valóságos misztifikációval áll szemközt a közvélemény ét a sajtó a víz és eiatornadijak leszállításé val kapcsolatban, amelyet a múlt szombati közgyűlésen határozott el Eger város képviselőtestülete. Helyesebben a polgárság egy szót sem szól, mint ahogy a tőbevágás teljes passzív hatályával a képviselőtestületben sem akadt senki, aki ennek az ügynek egy rendkívül homályos pontját meglátta volna. Mi próbálunk felsorolni néhány tényt összekapcsolni pár logikai láncszemet, hogy valamelyest rá tudjunk világítani a szóbanforgó dologra, — miután a képviselő- testület vitájának hevében erre nem gondoltak a képviselők, de nem is gondolhattak, jóhiszeműen feltételezve, hogy az elöljáróság leplezetlenül beszél velük. Meg kell jegyeznünk elöljáróban, hogy nem prejudikál- hatunk az ügy érdemi részében, mindössze néhány feltevés az, amely látni sejteti a valóságot és annak minden következményét. Hangsúlyozottan bocsájt- juk előre ezt is, hogy sem visszaéléssel, sem mát rosszhiszemű intézkedéisal nem vádolunk senkit, amikor fejtegetésekbe bo- csájtkozunk. Lássuk először a megtörtént tényeket: Radii Károly városi képviselő javaslatot terjesztett a közgyűlés elé,amelyben indítványozta, hogy szállítsák le a víz- és csatornadíjakat 33 százalékkal. Javaslatának megtételére az a megfontolás indította, hogy a dollár árfolyamának esésén a város a Speyer kölcsönöknél pontosan ennyit keres, méltányos tehát, hogy ezt visszaadja az adófizetőknek. A víz- és csatornadíjak szolgálnak ugyanis a Spíyer kölcsönök törlesztésére: ha tehát a város kevesebbet fizet, kevesebb díjat vessen ki. A leszállítást 1933 július 1 tői visszamenőleg javasolta keresztülvinni Radii Károly, mivel a belügyminiszter ettől az időponttól kezdve eDgedélyezta a közületekoek a papírdollár árfolyamában való számítást és fizetést. A közgyűlésen a referáló városi tanácsnok a városi állandó választmány és pénzügyi szakosztály által elfogadott kővetkező álláspontját terjesztette elő: A víz- és csatornadíjakat 1933 július 1 tőt visszamenőleg 33 százalékkal leszállítani nem lehet, mert a belügyminiszter az 1933. évi városi költségvetés jóváhagyásakor a 33százalékos dollár csökkenésből folyó nyereség összegét előre eszkomptálta, azaz beszámította és törölte a költségvetésből. Azonban a leszállítást 1934 január 1-től meg lehet oldani stb. A képviselőtestület elfogadta a polgármester nevében tett javaslatot, mert homályosan emlékeztek rá a képviselők, hogy a belügyminiszter valamit csakugyan beszórni ott és törölt az 1933-as költségvetésből. Valóban, valamit törölt a belügyminiszter. Március elején jelent meg a kormány Speyer-moratőrium rendeleté. A rendelet szerint a Speyer kölcsönök tőketörlesztését 1933 december végéig felfüggesztette a kormány, a kölcsönök 7, illetve 7 és fél százalékos kamatát pedig 5 százalékra szállította le és csupán a leszállított kamat és eljárási költségek összegét rendelte befizetni a transzfer alapba. A belügyminiszter május közepén hagyta jóvá a város 1933. évi költségvetését s a jóváhagyás alkalmával a szükségletek közül 260 ezer pengőt törölt. Ez az összeg foglalta magában a Speyerek felfüggesztett amortizációs összegét s a régi és uj kamat közti külömbözetet, összesen 106 642 pengőt. A miniszter a város többi külföldi kölcsön- j kötvényeinél is törölte a mora- : tórium és kamatleszállítás által megtakarított összegeket. Ezt a május 30-án tartott városi közgyűlésen be is jelentették. A legutőbbi közgyűlésen esett ; csak izó erről, hogy a belügyminiszter a dollár 33 százalékos j (azóta már m gyobb) esésén meg- ) takarított összeget is levonta a költségvetésből. A beállítás egészen tetszetős. Egészen nyitva marad azonban ez a kérdés: honnan tudta a belügyminiszter a városi költségvetés jóváhagyásakor, tehát május közepén, hogy a dollár értéke június közepéig pontosan 33 százalékkal fog csökkenni ? Igaz, a dollár árfolyamának lemorzsolódása már április 18-án elkezdődött kisebb mértékben. A kurzus lassan hanyatlott és csak akkor kezdett rohamosan zuhanni, amikor Roosewelt június elején a londoni világgá z* dasági konferencia előtt néhány nappal, letért az aranyalapról. Az árfolyamcsökkenés után mintegy két hétre stabilizálódott 33 százaléknál és így adott engedélyt a kormány a közületeknek a papirdollárral való számításra és fizetésre — július 1-től. Ebben az időpontban kezdődött a város 33 százalékos árfolyam nyeresége és vált volna lehetővé a víz és csatornadíjak arányos leszállítása. A fenti tetszetős beállításnak tehát a legélesebben ellentmond nemcsak a logika, hanem a meginduló pénzügyi katasztrófák kiszámíthatatlanságának törvénye, de az a meggondolás is, hogy nem lehet egy még hullámzó árfolyamnyereségeit egyszerűen fix, meghatározott ősz- szeggel — törölni egy költség- vetéiből még egy belügyminiszternek sem. Itt tehát valahol hiba van. És mindaddig, amig kérdőit nem intézünk a város vezetőségéhez ebben az ügyben, nem is tudjuk megállapítani, hogy hol van ez a hiba. Hangsúlyoztuk, hogy nem vádolunk rosszhiszemű visz- szaéléssel senkit, mindössze az a feltevésünk, hogy egy számolási hibáról van szó, (szerencsés véletlen, hogy ez a hiba éppen annyit tesz ki, mint a dollár 33 százalékos csökkenése) amelyet vagy az egri városházán, vagy a belügyminisztériumban, vagy mindakét helyen követtek el. Bajos érvelni azzal, hogy a belügyminiszter előre ludt* a dollár pontosan 33 százalékos áresését, mert bármennyire komolyan illik vennünk a hivatalos helyről és minőségben tett kijelentéseket, az ügy ezen a ponton komikumba fullad és a rossz viccek útjára tér. Mert kérdezni lehet: elkeresz- telhető-e Kereiztes-Fischer Ferenc Pytbiának ? Jövőbelátó nemzetközi pénzügyi Sziriusz-e, vagy csak egyszerű belügyminiszter, minden természetfölötti képesség nélkül? Titkos tagja e Roosewelt agyvelőtrösztjécek, aki holmi mágikus kisugárzás révén átvette az amerikai elnök agysejtjeiből az aranyalapról valő letérés bizonytalan sejtelmeit. Legjobb esetben Roosewelt, a nagy kujon, bizalmasan érteni- tette valami spiritiszta szeánszon Keresztea-Fiachert: Kedves Keresztesem, én letérek az arany- standardról, ezt már most esz- komptáld, hogy az egri háztulajdonosok vizdíjait ne lehessen 1933 július 1-töl csökkenteni. De vegyük komolyan a dolgot. A további kérdés az: nagy, vagy kis hibának látták-e ezt az ellentmondást minden következményével együtt az egri városházán ? Hogy tudniillik nem akartak előjönni a valódi okokkal. Valódi oknak ugyanis ez a beállítás nem fogadható el. Kis hibáról nem lehet semmiképpen sző, mert kis hiba miatt nem tételezhető fel, hogy a város, felettes hatóságát: a belügyminisztert komikus görbetükör elé állítsa a vicogyártők nagy gyönyörűségére. Ezt Keresztes- Fischer Ferenc aligha köszönné meg, ha tudomására jutna. Da nem lehet jelentéktelen a hiba főként azért, mert hogy a lényegnél maradjunk: ez időzte elő, hogy az agyonterhelt, két mankóval botladozó egri háziulaj- donosok vízdíjterheit nem lehetett már július 1-től enyhíteni. A belügyminiszter nagyobb ösz- szeget törölt a kelleténél. Keressük, kinek a hibájából. Mert a hibatévő felelős a 33 százaié-
