Eger - napilap, 1933/2

1933-08-26 / 163. szám

Aba 8 filler ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRAi 2 PENGŐ EGY NE­GYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11. — KI­ADÓHIVATAL: EGER: LÍCEUMI KÖNYV­NYOMDA— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK :: SZÁMLA : 54.558. :: Eger, XLIV. évfolyam 163. szám ♦ Szombat ♦ 1933 Trianon 14, augusztus 26. Ellenfelek — ellenségek. (D—i) A politikai és közélet fórumán érlelődő ügyek, a kö­zönség egyeteme* dolgainak in tézéee gyakran állítja szembe egymással azokat, akik meggyő­ződésük szavát követve köteles­ségből, vagy az önként vállait nobile officium tisztes palástjá­ban belefolynak a köz életének irányításába. Az emberek és fel­fogások különbözők, az igazság felé vezető utakat különböző szemek külőnbözőképen látják s ebből a véleménykülönbségből fakadó nemes vitákban tisztul, higgad le az az eredmény, amely végső elemzésében a nagy kö­zösség javát kell, hogy szolgálja. Természetes, hogy szók a ve­zérek,vagy egyszerű közkatonák, akik az egy célért, az egy ered­mény felé való haladásért, más szóval a közérdekért, ha külön­böző utakon haladva is, harcol­nak, nemes ellenfelekként állnak szemben egymással, elvi csaták­ban s nem személye® ellenség­ként nézik azokat, akik az ellen­tétes oldalon állva védelmezik a maguk felfogásának igazságát, így van, így kell lennie mindest küzdelemben, ennek a nemes fair plsy nak kell érvényesülnie a közügyek intézésében ott, ghol komoly férfiak érett megfonto­lással intézik azok sorsát, akik maguk fölé emelték őket, akik jogot formálnak a civitas életé­nek irányításához, akár jobbről, akár balról. Sajnálatos jelensége az egri közéletnek, hogy ezt a felfogást itt sem gyakorlatban, sem elrné létben érvényesíti nem lehet. Ná­lunk valami beteges érzékeny­ség honosodott meg és csonto­sodott rá azokra, akik tévedhe­tetlennek hiszik magukat a köz dolgainak eiigazitásában s akik valahányszor ellentétes véle­ménnyel, vagy kritikával talál­ják szembe magukat, sebzetten jajdulnak fel, azt az ellenfelet pedig, aki más meggyőződésé­nek hangot merészelt adni, őrök ­re ellenségüknek tekintik, aki tekintélyt rombol, akit el kell némítani és válogatatlan eszköz­zel is rá kell ébreszteni arra, hogy Illetékes, vagy Illetékesek csal­hatatlan sáfárai a rei publicae- nak, aki ellen vérbosszút kell esküdni hetediziglen, ki kell ku­tatni őseit, kompromittáld adato­kat kell ellene gyűjteni és alka­lomadtán erkölcsileg megfoj­tani. Mindez a gyűlöletig menő, kö­zépkorba illő hajsza és morális embervadászat pedig csak azért, mert valaki tán ki merészelte mondén»', hogy ez, vagy amaz sz intézkedése az arra hivatot­taknak, hibás volt. Amilyen magától értetődő, hogy a közélet hatcoca szívesen all szembe a nemes fegyvereknél és tiszta eszközökkel harcoló ellen­féllel, épp olyan érthető az is, hogy tartózkodik a személyesés gyűlölködő eLenségek szerzésé­től még akkor is, na azok ká­resetien eszközeitől nine» oka félni. Ennek a visszahúzódásnak lehet tulajdonítani, hogy évek hosszú sora óta az egri város­házán ellanyhűlt és Kihalóban van az egészséges kritikai szel lem s a kiegyensúlyozó, jó útra igazilő bírálat hiánya miau egész zora a baisikerű intézkedések­nek, fölöslege* és a közülatat el­adósítő létesítményeknek, iga­zolja pregnánsan a tisztító köz- élen szellem hiányának végzetes következsaőoyeit. Ennek a sú­lyos bajnak egyetlen óba a min­den ellsnfólben ellenséget látó, minden kritikára megüíötten rándúlő beidegződé?, ams-lyet minden eszközzel ki keli gyom­lálni az egri közéletből. De ezzel a veszedelmes man- talitással együtt gyökereitől ki kell irtani azt a törekvést is, a- mely mostanában már az egye­teme» ség minden dolgát a ku­lisszák mögött tar’ott suttogókon szeretné dűlőre vinni. Nam lehet megengedni, hogy atyafiságos kötelékek, baráti, vagy más ér­zelmi kapcsolatokbaissanak döntő tényezőként olyan kérdéseiben, amelyek egy 30000 lakosú város népének nagy kérdései, nem szabad eltörni, hogy a fórumról négyszemközti kepacitáiások be­zárt ajtói mögé visznek életbe­vágó ügyeket, amelyeknek jobb­ra, vagy bálra dóié«« egy nagy közösség sorsára nézve válhatik szerencséssé, vagy tragikusiá. Mert nem szabad elfelejteniük azoknak, akik ezt a módszert meg akarják honosítani a vá­rosházán, hogy az efajta sutto­gások,— megokoltan, vagy meg- okolatlanul, nem akarjuk fesze­getni, — azt a hitet keltik a leg- jámborabb szándékú polgárban is, hogy nem takarnak igaz ügyet. A magyar közéletben a tragi­kus idők rengeteg vadvizet és pocsolyát fakasztottak fel már. Súlyos kötelesség ölt azok előtt, akik ennek a nagy magyar kö­zösségnek bármilyen kis sejtjé­ben is diktálják az élet ütemét, mert nekik kell lecsapolniok eze­ket a vadvizeket, nekik kell ki szárítaniok a pocsolyákat és ne­kik kell visszeadniok azoknak a bitét, akiknek bizalmát elvitte a felfordult napok iszonyú meg' lepetéseket hozó sodra. Ezt a kötelességet pedig csak úgy lehet teljesíteni, ha felnyitott sisakkal és tiszta fegyverekkel állnak meg a fórum csataterén és vállalják a nemes harcot ellenfeleikkel. — Akiket nem szabad, de nem is lehet úgy tekinteniőK, mint ellen­séget, szegénylegényt, Vogelfreit, akit le lehet puskázni felelősség nélkül, akár lesből is, mert két­ségbe merte vonni a mi szent csaihatatlanságuokat és más vé­leménnyel mert belenézui a vi­lágba kérdésekről, amelyek nem a mieink, nem is az övéi, hanem valamennyiünké. Gyöngyös, augusztus 25. (Saját tudósítónktól.) Nálunk, Magyarországban, úgy látazik, minden egészséges kuz- daményezáe, ».m-ly nem az állam plaketjevel indul mag, bármilyen kézzelfogható erkölcsi és anyagi eredményeket produkáljon is, — már eleve halálra van Ítélve. Míg meddő éa szerencsétlen vállal­kozásokba milliókat ölt bele évek során az állam a ezek az össze­gek az utolaő fillérig el is vesz­tek, az életképes snagánkezde ményezések pedig már nem tud­tak pénzt kapni.Ugylátizib,ilyen sorsot szántak az ország egyik legmozgékonyabb,legszebb ered­ményeket produkáló héziipiri tanfolyamának, a gyöngyösi játék készítő tanfolyamok is, amely rövid működési ideje alatt európai hírre vergődött, sőt igen jelen­tékeny anyagi eredményeket ért el, sok száz munkáskéznek biz­tosítva kenyeret. A tanfolyamot a Hevesmegyei G<zdasági Egyesület szervezte meg és tartotta fenn, Balogh István titkár vezetésével. A leg­utóbbi igazgatóválasztmányi ülő sen Győrffy Kálmán aleloök je­lentette be, hogy a tanfolyamon a rendelkezőire álló összegek felhasználásával egészen a leg­utóbbi napokig még voltak bi zonyos munkák kiadhatók. Mivel azonban az értékesítés csak noveaober-deoember hónapokban veheti kezdetét, az egyesületnek nem lesz módjában a téli munka- nélküliséget olyan érezhetően enyhítő akcióját folytatni. Tá­mogatást sehonnan se kaphatott az Egyesület, amelynek nem áll­nak olyan anyagi erőforrások rendelkezésére, hogy vagyonát ebbe az egy akcióba fektesse bele s ezért a játékkészítő tan­folyamtól bizonyos tőkét ki keli vonnia. A döntést egyelőre februárig elhalasztották, azonban a tanfo­lyam fölött ezzel talán a lélek­harangot kongatták meg. Nem lehet és nem «zabad ezért a lé­pésért a Gazdasági Egyesületet nibáztatni. Ez a testület meg­tette kötelességét, sőt azon túl­menően is áldozatokat hozott az aurőpai hírű tanfolyamért, amely­nek sikere érdekében teljes er- kölcii presztízsét és minden be folyását latba vetetíe. De végre is a Hevöivtíraiegyei Gazdasági Egyesületnek más feladatai és céljai vannak s a hatóságoknak, a kormánynak lett volna köte­lessége, hogy hóna alá nyúljon ennek az életrevaló vállalkozás­nak a inkább ebb* a tanfolyam­ba fektebe volna bele azokat az összegeket, amelyesc a Szterényt József báró elnöklete alatt álló Háziipm Szövetkezet meddő és kudarcos tapogatózásai alatt az utolsó fillérig elvesztek. Nem akarjuk ezeket a dolgo­kat, amelyek fölött keserűséggel már napirendre tért a közvéle­mény, újból előrángatni, de úgy érezzük, hogy kötelessége a kor­mánynak ezt a tanfolyamot és annak a sok száz embernek ke­nyerét megmenteni, akiknek ke­resed lehetőséget teremtett a HGÉ s ezzel is enyhítette azt a munkanélküliséget, amely ellen küzdeni, — a miniszterelnök ki­jelentése szerint, — a kormány elsőrendű kötelességének tartja. A MÁV miskolci ttzletvezetőségénél 45 állásra hirdettek pályázatot Összesen 379 állást töltenek be a magyar vasútnál. Eger, augusztus 25. Az évek őta bedugult pályá­zatok és kinevezések terén most rövid egymásutánban nyílik egy- egy rés. Nemrégiben az állam különböző tárcáinál történtek tö­Anyagi támogatás hiánya miatt veszedelem fenyegeti a gyöngyösi háziipari Válságban az európai hírre vergődött iátékkészítés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom