Eger - napilap, 1933/1
1933-04-01 / 74. szám
Aha 8 fillér tss ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA': 2 PENGŐ -EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Orbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA.— TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XLIV. évfolyam 74. szám ♦ Szombat ♦ Eger, 1933 április 1 Nyugtalanító hírek terjedtek el a nyugdíjasok lakbérének leszállításáról A 33-as bizottságban vinnék keresztül a leszállítást. A nyugdíjtörvény benyújtása hosszú ideig késik és valószínű bogy a javaslat már csak májusban kerül a Ház elé. A javaslat egyes rendelkezéseit azonban már most életbe akarják téptet- ni és ezekről a tervekről riasztó hírek terjedtek ei a tisztviselők között. A törvénytervezetben benne van ugyanis az az intézkedés, hogy a nyugdíjasok lakbérét ez eddigiektől eltérő alapokon kell megállapítani, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok lakbérjá- randőságát lényegesen ciökkenteni akarják. A kormány nem akarja megvárni a törvény letárgyalősát és a 33 es bizottságban akarja a lakbéríerzállítást keresztülvinni, amely május elsején már életbe is lépne. A híreket félhivatalosancáfolják ugyan illetékes helyről, da ez a oáfolst nem eléggé határozott és különösen az nyugtalanítja a tisztviselő nyugdíjasokat, hogy a 33-as bizottságot hétfőre már őszéé is hívták, a tagokkal azonban eddig sem közölték, hogy miről fog tárgyalni a bizottság. Az egész város Impozáns részvéte mellett temették el tegnap Jankovics Dezső volt polgármestert Ezrek vettek részt a Kossuth téri gg ászszertartáson. Eger, március 31. Tegnap délután négy órakor a Kossuth térról eltemették Jankovics Dezsó királyi tanácsost, Eger város volt polgármesterét. A végtiszteiségen ott volt az ezrekre menő tömegben a város társadalmának minden rétege. Megjelentek a gyászszertartáson a hatóság képviselői, az egyesületek, testületek küldöttségei és megtöltötték az egész teret a városháza előtt, amelyet az elhunyt emeltetett. A ravatalt már fél négy előtt felállították a városháza főkapujával szemben, majd a temetkezési vállalat emberei a közgyűlési teremből lehozták a koporsót. Fél négy őrakor a rendőrség lezárta a térre vezető utakat, amelyeken most már ciak a gyászszertartásra érkezők mehettek át. A közönség fél négy őrakor kezdett gyülekezni, majd egymásután érkeztek meg a különböző testületek. Felvonultak a tűzoltók, az iparosok zászlóik alatt, a fertálymesterek, az olvasókörök küldöttségei zászlókkal, a kereskedők, a városi képviselőtestület, a város tisztikara s az érkezők lassan megtöltötték a koporsó körüli négyszöget, amelyen díszsisabos rendőrkordon állott. Egymásután érkeztek meg a főkáptalan, a vármegye képviselői, az állomásparanoanokság és e Dobó István 14. honvédgyalogezred tisztikara. A ragyogó márciusi ég alatt néma csendben foglalta el kijelölt helyét minden küldöttség. A ravatal komor pompáját csak a koszorúk virágos, zöld erdeje enyhítette. A katafalk két oldalán égtek a gyertyák, lángjukat a szél hajtogatta. Négy őrakor megérkezett asz- ■zisztenciájával Kriston Endre felszentelt püspök és elhelyezkedett a katafalkkal szemben. A diszőrséget állő hajdúk kardja kiröppect hüvelyéből és megkezdődött a szertartás. Felzugott a Rekviem és a | gyász zsoltár komor dallamát | el el kapta a szé>, a hangokat | visszaverték a minoriták templomának falai : »Quoniasa non repellet Dominus plebem suam,.,« Ezután az egyesített dalkörök gyászdala következett, majd Trak Géza polgármester lépett a ravatal elé, hogy elmondja gyászbeszédét és elbuciuztessa Jankovics Dezsőt a város közönsége nevében. »Az élet Urának parancsszavára — mondotta — ismét megszűnt dolgozni egy agy, megszűnt dobogni egy szív, mely a maga tevékenységét, nemes érzéseit az egyetemeslég javára pazar bőkezűséggel szórta a közélet fórumán, ahová a közönség bizalma soha meg nem csalatkozott reménységgel állította. Jankovica Dezső 40 Svet meghaladóan dolgozott e város nagyságáért, boldogulásáért szeretettel, puritán lélekkel, meg nem alkuvó, nemssen dacos határo- 1 zottsággai. Nem e buciű keretébe tartozik, hogy egy emberöltőt betöltő s a város javára kifejteit ? munkásságát részleteire feltagoljam, — de állapítsuk meg e koporsó némasága mellett hangos szóval és hálás lélekkel, hogy a városnak vőrosiasságot ö adott, hogy nagy főpapjaink által emelt hatalmas alkotásoknak a városi miliőt ő adta meg s gyarapította oly intézményekkel, melyeket a fejlődő időknek feltörő kívánságai szorgalmaztak. Az ő munkásságának idejét heves politikai küzdelmek jellemzik. Az országos hsrooknak sokszor velejáró elfogultságai, szenvedelmei átcsaptak a városi élet terrénumára s nem egyszer kedvezőtlen befolyást gyakoroltak a városi ügyeknek politika mentességet igénylő légkörére. Itt mutatkozott meg aztán a maga valóságában Jankovics Dezsőnek hideg higgadtsága a politikai bölcsessége, mely a fellángolt ellentéteket sikeresen kiegyenlítette, levezetvén azokat a szenvedelmeket. amelyek a városi élet munkálátában szinte rombolóan csapongtak. Szerencsésen egyesültek mun- kakészségével s munkaképességével azok a jellembeli erősségek, melyek az ő nagyszabású tevékenységének buzgó erőforrásai voltak. Megszűnt az élet s munkáját kikezdi az idő, mely feltartózhs- taílan röptében észrevétlenül, de biztosan készíti elő azt, ami az emberi csalódások között talán a legkeserübb : a feledést. Egész valónk fellázad arra a gondolatra, hogy a lélek mely gondolt, a szív mely érzett, az akarat mely teremtett, végkép elenyész- szék. Ámde az életnek e törvényszerűségével szemben is találhatunk megnyugvást. Mindazok, kik a köz javára önzeilenül és úgy dolgoztak, hogy alkotásaik a jövőnek is maradandóan árasztják mindazt ami jő és szép, c így nem csak az élő nemzedéknek tettek nagy szolgálatot, de lelkűk munkáját örökségképsn hagyták a későbbi nemzedékeknek, — ők rányomták lelkűket az enyészhetetlenségre. Jankovics Dezső szeretett volt főnököm s munkatársam! Azzal a tudattal búcsúzom Tőled e város közönsége nevében, hogy tovább is élni fogsz közöttünk alkotásaidban. Nyugodj békében!« Búcsúzik volt elnökétől az Egri Kaszinó. Ezután Erlach Sándor dr., a Kaszinó nevében bűciüztatta el Jankcvios Dezsőt, volt elnökét. Mikor 22 évvel ezelőtt ünnepelte a Kaszinó királyi tanácsossá való kinevezése alkalmából, azt mondta : két bírót ismer maga fölött: Eger város közönségét, és felettes hatóságát. Mindkét fórum ítélete kedvező volt reánézve. Az egyik kitüntette, a másik pedig általános szeretettel vette körül. ' Most a harmadik bíró elé állott, aki itél elevenek és halottak fölött, aki oda is belát, ahová a földi bíró szeme el nem ér. Ez az örök Bíró bizonyosan jobbjára ülteti Jankovics Dezsőt, mert igaz volt és szívében szeretettel teljes. Méltatta azt az elévülhetetlen érdemet, amelyet a Kaszinó felvirágoztatása körül szeretetreméltó egyéniségével évtizedek fáradhatatlan munkájával végzett. Most elárvultnak érzi ma-
