Eger - napilap, 1933/1

1933-02-17 / 39. szám

2

EGEK

1983. február 17

Ludas község tízéves, elkeseredett harca Nagy Miklós jegyzővel

Ludas, február elején.

(Az Eger kiküldött munkatársától.)

A vonatok fütyülés?, a kociik ütközőjének csengése hallatszik ide, a közeli állomás felől. Hallgatjuk ezt a csattogó zajt és a panaszokat, amelyek már három óra óta nem akarnak megszűnni. Ülünk itt a szobáb-n, emberek álldogálnak körülöttünk és so- rolják fel egymásután azokat a sérelmeket, amelyek Nagy Miklós jegyzősőgének 10 esztendeje alatt érték a falut is, az egyeseket is. Mulasztások ezek, amelyek tető m«s anyagi kárt okoztak az adófizető polgároknak, hatalmas- kodások, amelyek Nagy Miklós diktatórikus hajlamairól tesznek pregnáns bizonyságo».

És a panaszoknak ebbon a lavinájában, amely ráomlik az egész ludasi közigazgatásra, elgondolkozunk önkényislsnül is azon: mi lenn»,ha minden falut így vezetnének, ha így állsna szemben egymással a nép és . hívatott vezére? És nem tudjuk I

megérteni, hogy lehet Hevesmegyében, amely országszerte híres kitűnő közigazgatásáról, nagyszerű vezetőiről, jegyzőiről, — akik hivatásuk magas latán állanak, — község, ahol előfordulhatnak ilyen kilengések. A ludasi 10 év eseményei nemcsak a falu sérelme, hanem a megye egész jegyzői karáé is, mert a visszásságok híre gyorsan terjed s kz egyszerű nép könnyen általánosít. Az ő szemében nem Nagy Miklós hibás, hanem a jegyző. Pedig ennek a jegyzői karnak megbecsülhetetlen ás eléggé fel uem mérhető érdemel vannak, különösen ma, a legnehezebb viszonyok között, amikor misdegyikük irtózatos felelősséggel a vállán ezrek éa ezrek bizalmá1, hitét tartja az iDgadozö élet lápján, izgatás és eötőt agitáció ellen küzdve. Do űgylátszik Nigy Miklós nem tudja missziójának, — mert a falu jegyzőjének lenni ma misszió,— súlyát felfogni. Legalább ii erre mutat működésének majd minden momentuma.

— Az üzemzavar minket bántott legjobban, hiszen tudtuk, hogy úgyszólván minden rádiós készüléke m&llett ül, de nem segíthettünk percek alatt a hibán. Az történt ugyanis, hogy a Ssrvita utcán valaki — valószínűleg éretlen ceínytevősi szándékkal — drótot vetett a két fővezetékre, amely sz egész környéket ellátja árammal, s a vezeték elégett. Az üzemzavart még fokozta a szélvihar is, a- mely a Cifrakapu, Újvilág és Káptalan u’cíkon elszakította a vezetéket.

— A hiba megjavítására rögtön szerelőket küldtünk ki, de mire azok végezlek munkájukkal, a temetés befejeződött.

Az Országos Társadalombiztosító, mint önsegélyző egylet.

Az OTI vezetőségétől kaptuk a sajtótörvényre való hivatkozással a következő helyreigazító nyilatkozatot:

Az »Eger* f. évi január 25-iki számában »Az Országos Társadalombiztosító, mint önsegélyző egylet« főcím alatt megjelent közleményre vonatkozóan az Or- szégoi Társadalombiztosító Intézet nevébsn a St. 20. §a alapján az alábbi helyreigazító nyilatkozat közzétételére kérem frl:

Nem felel meg a valóságnak, hogy a biztosítottak minden orvosi recept elkészítéséért 30 fillért tartoznak fizetni, s így valótlan, hogy a munkaadói igazolvány 20 fillér díjával együtt — minden esetben 50 fillért kell fizetniük.

A valóság ezzel szemben az, hogy a 185 640/1932. B M. sz. belügyminiszteri rendelet 2. §ának 2 bekezdése szerint akkor kell 30 fillért fizetni, ha a vényen rendelt gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz ára a 30 fillért meghaladja, ellenben ha a vényen rendelt gyógyszerek ára a 30fillért nem haladja meg, csak az árnak megfelelő összeget kell kifizetni.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a biztosított minden egyes gőzfürdó-j egyért 30 fillért kötelei fizetni. A valóság az, hogy miután a fürdő se nem gyógyszer, se nem gyógyászati segédeszköz, a hivat- körött 185,640/1982. B. M. sz. belügyminiszteri rendelet csak a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök utén írja elő a megtérítési összfg fizetését, a kiszolgáltatott fürdöjegyekért nemcsak hogy nem többször, hanem egyszer sem kell a biztosítottnak 30 fillért fizetnie.

Budepíit, 1933. február hő 10.

Dr. Pap Jenő,

vezérigazgatói teendőkkel megbízott államtitkár.

Okiratok vesztek el Nagy Miklós kezén.

Az elmondott panaszok seregéből álljon itt egy néhány. Főként olyanok, amelyek alkalmasok arra, bogy megrendítsék nemcsak néhány ember, da az egész falu bizalmát Nagy Miklós működésében. 1928 novemberében Ceékmány József ludasi lakos jelentkezett Nagy Miklósnál azzal, hogy házadőmenteseéget kér. A jegyző vállalta is a kérvény elkészítését és az adóhivatalhoz való továbbítását, — azonban az ígéret teljesítéséről úgy el talált feledkezni, hogy csak két évvel később, 1930. júniusa- kan végezte el a rábízott feladatot. Hogy ebkői a kősedel- meskedésből Czékmány Józsefnek tetemes anyagi kára származott, ez már szinte mellékes.

Ugyancsak hasonló sorira jutott egy adásvételi szerződés, a* mely Nagy Miklós kezén vég képen elkallódott s ebből hosszú ideig tarló pörösködés kezdődött a szerződd felek között. A bíróság Nagy Miklóst is kihallgatta tanúként « akkor a jegyző azt vallotta, hogy a szerződést 1928 szeptemberében egy kölcsönkér- vényhez csatolta. A bizonyítás során aztán kiderült, hogy a kölcsönt, amelynek megszerzéséhez az okiratot állítólag felhasználta, még 1928 februárjában, tehát jó félesztendővel előbb engedélyezték.

De nemcsak magánfelek ügyeit intézte gondatlanűl Nagy Miklós, hanem a hatóságok rendelkezéseit is »pihentette.« így pőldáűl az egri pénzügyigazgatóság egyik rendeletét sem hajtotta végre, még többszöri sürgetés ellenére

sem s mikor aztán megindult az ügyben a vizsgálat, ezt sem lehetett megállapítani, hogy rgy- filtalában érvényt szerzett-e a rendeletnek.

A képviselőtestület felesleges szerv.

Mindenütt úgy van, hogy a községi autonómia szerve, a kép- viselőtssiület segítségével intézik a jegyzők a falu dolgait, minden fontos kérdésben a képviselőtestület határoz ■ a jegyző ezeket a határozatokat hajtja végre. Ludason Nagy Miklós más gyakorlatot kezdett.

Bizonyos kérdésekben kikapcsolta a képviselőtestületei és diktatórikus módon intézett el dolgokat, máskor pedig a képviselőtestületi határozatokat nem hejiotta végre. így többek közölt azt sem, amely a községház-alapra befolyt összegek kimutatásának elkészítését és kifüggesztését tette kötelességévé. Ugyancsak a kőpviaelőtéslület nélkül intézkedett 3100 pangó igénybevételéről s azt nem is tartotta szükségesnek bejelenteni a képviselőtestületnek. Van még egy hasonló másik etet is. A képviselőtestület elhatározta, hogy a hősök szobrát és a tanító kertjét betonoszlopokkal körülkeríti a község.

A jegyző ezt a munkát is szabálytalanul hajtotta végre ■ a betonoszlopokat 9 pengős áron vásárolta meg ugyanakkor, amikor hasonló nagyságú és méretű oszlopokat 4 pengőért lehetett volna beszerezni. Az már szinte magától értetődő, a község ingatlanainak haszonbérbe adásakor felvett jegyzőkönyvet és a

szerződést nem tartotta szükségesnek bemutatni a képviselőtestületnek.

Hatalmaskodására jellemző, hogy az egyik vendéglőst bor- fogyasztási adó, szesz- és sör- fogyaeztási adó eltitkolása miatt 1277 pengőre bírságolta meg, mert szerinte elmulasztotta a bejelentést. Később aztán kiderült, hogy a bejelentél megtörtént, b ez a határozat indokolásában is benne volt. Aki pedig mulasztást követeit el az ügyben,— nem volt más, mint Nagy Miklós, aki jegyzői minőségében saját hanyagsága miatt vetett ki bírságot a vendéglősre. A dolog érdeméhez még hozzátartozik az is, hogy a legmagasabb mérvű pénzbírság kirovása törvény- ellenesen történt Nagy Miklós részéről,meri ez a pénzügyigaz- galóság hatásköréin tarlczik.

Fegyelmi Indúlt Nagy Miklós ellen.

A sorozatos panaszok ügyében az elmúlt évben fegyelmi eljárás indűlt Nagy Miklós ellen, s ennek a vizsgálatnak folyamán bebizonyosodott, hogy a ludasi jegyzőt különböző kötelességmulasztás és hatásköri túllépés, szabálytalanság terheli.

A fegyelmi eljárás lefolytatása után 200 p3ngő pénzbüntetésre ítélték Nagy Miklósit és kötelezték a fegyelmi költségeinek viselésére. Egyúttal arra is köte< lezte a vármegye alispánja a jegyzőt, hogy a fegyelmi ítéletet a község képviselőtestületének bemutassa, — Nagy Miklós azonban érthető okokból annyira vonakodott azt megtenni, hogy a vármegye közigazgatási bizottságának külön határozattal kellett őt erre felszólítani.

Mit mond Nagy Miklós ?

Azokkal az adatokkal, amelyeket órákon keresztül tartó panaszáradat után egy kicsit szédülve ée megdöbbenten kellett tudomásűl vennünk, elindűltunk a községházára, hogy magától Nagy Miklóstól halljuk: mi az észrevétele. A jegyzői irodában egy őrahoiszat diikuráitunk a Négy Miklós is panaszkodott. Emberekre, — akik mint mondotta, személyes hajszát indítottak ellene, mióta idejött. Pár ember csak, aki nincs megelégedve az ö ludasi munkásságával, a lakosság legnagyobb része, az egész falu bizalma az övé. Nem is történt semmi szabálytalanság a ludasi községházán ez alatt a 10 év alatt.

Utolsó kérdésünk a fegyelmi vizsgálatra vonatkozott.

Nagy Miklós erre megjegyezte, hogy az összejt ellene felhozott vádak, — mint ő mondotta Banké István vádjai, — megdőltek.

— Szóval felmentették jegyző urat, — kérdeztük.