Eger - napilap, 1932/2
1932-10-12 / 231. szám
1932. október 12. EGEB 3 Nincs szó a tisztviselők újabb illetménycsökkentéséről A tisztviselők tovább is egészben kapják illetményüket. KEDDEN FILLÉRES HELYÁRAK AZ URÁNIÁBAN Eger, október 11. A Közszolgálati Alkalmazó tak Nemzeti Szövetsége most tartotta országos nBgyválasztmányi ülését Bíláasy Antal dr. ny. pénzügyi államtitkár elnöklete alatt. Bejelentette az elnök, hogy az új kormánynál, a kormányelnöknél és az egyes minisztereknél a KANSz elnöke fel fogja tárni a helyzetet és előterjeszti kívánságait. * Javornitzky Jenő dr. számvevősági főtanáoios vezértitkár jelentést tett a kormány illetékes tényezőivel folytatott tárgyalásokról. Közölte, hogy illetménycsökkentést nem tervez a kormány, nincsen alapja annak a hírnek, hogy a havi illetményeket részletekben akarnák fizetni. Ezután a nyugdíjreviziőra, a kinevezésekre ' és a házépítési kölcsönök törlesztésére vonatkozó problémákkal foglalkozott. Neményi Imre nyugalmazott államtitkár a közszolgálati alkalmazottak helyzetjavítását sürgette. Több felszólalás után a nagy választmány elhatározta, — hogy a felvetett ügyekben a kérdések megnyugtató rendezése és a sérelmek orvoslása végett újból közbelép. HÍREK — 1932. október 11. — Pista búcsúzott. Szombaton este ünnepi pompába öltözött a «Nemzeti Sportuszoda.« Fényárban úszó, drapériákkal és girlandokkal díszített csarnok várta Magyarország kormányzóját és a felelős magyar minisztereket, akik a közönség élén részt kértek maguknak azoknak az ünnepléséből, akik diadalra vitték a magyar színeket a vízipőlő világbajnokságban. A Himnusz hangjai mellett megérkezett a kormányzó, a X. úszó olimpiász magyar reprezentánsai a díszpáholy elé sorakoztak, elkezdődtek az üdvözlések, a közönség tombolt, ünnepelt és az olimpikonok között ott állott valaki. Valaki, akiről meg- feletkeztek. Meggypiros címerrel díszített olimpiai kabátjában sem' mi sem különböztette meg a többitől, csak a tekintete volt szomorúbb, ez aroa volt egy árnyalattal sápadtabb. Egy év előtt, amikor hazajött Párisből héroszként fogadták. Az Európa bajnokságok hőse, a magyar nemzet Bárány Pistája, a sportsajté tömjénezett bálványa volt. A diadalsorozat folytatódott, az ünneplés hasonló- képen, amig csak el nem jött az ominózus olimpiai száz méter. Es akkor fényesen beigazolódott Aezopus bölcsessége, aki mesét írt az oroszlánról.. . Napok, nem, talán percek alatt elfeledkeztek tizenkét évnek céltudatos munkájáról, megfeledkeztek nyolc évnek világra szóló diadalairól, elfelejtették az Európa rekordokat, a Grand prix ek, ez angol- és Európa bajnokságok, az amerikai diadalok sorát, elfeledkeztek arról a sok-sok örömkönyről, melyet a világ minden részében az ő diadalai nyomán felcsendülő Himnusz hangjai csaltak a szemünkbe. Nem törődtek azzal, hogy mit érezhet valaki, aki egy perc leforgása alatt látja meghiúsulni célját, amiért tizenkét évig minden idegszálával küzdött s alig egy hét múlva az óceánon értesül édesapja haláláról. ízléstelen tréfáikkal, otromba sőt ostoba támadásaikkal meghurcolták, gűnytár* gyává tették. És amikor az ünnepi díszt öltött uszodában a százméteres gyorsűszás mezőnye starthoz állt, a közönség szenzációt keresett, bajnok vezért várt. Pista pedig búcsúzott.Viasz fehér arccal állt a startnál. A vezényszó elhangzott, az ugrás pompásan sikerült, Pista pedig repült a vízen. Minden győzelmének, minden diadalának, de minden fájó csalódásának emléke égett benne, és ez vitte, röpítette előre. Búcsúzott. S a közönzég, amelyik ép oly könnyen visszafogad valakit gráciájába, mint amilyen könnyen felejt, tombolva nézte régi kedvencét. A kormányzótól kezdve az egész publikum fölállva várta, hogyan siklik a vizen és nem tudták hogy utoljára üt be a célba, amit annyiszor érintett elsőnek, nem tudták, hogy a mikrofon utoljára hirdeti, hogy dr. Bárány István 58 4 másodperces idejével beállította saját országos és európai rekordját. Pista bűosúzoti, nem várta meg a gratulációkat, nem örült az ünneplésnek, öltözőjébe ment, az- táa felöltözködve csaknem vissza- iopődzott abba a sarokba, ahol a felesége és a barátéi várták. Valaki kezet szorított vele. »Szépen búcsúztunk ?« — azt kérdezte, azután elhallgatott és szétmorzsolt a szemében egy könnycseppet. Végig várta a versenyt, azután elindult a feleségével hazafelé. — Elindult abból az uszodából, ahol annyi dicsőséget szerzett, ahonnan annyi hálátlansággal találkozott. Pista búcsúzott és minden idők leggyorsabb magyar úszója nem száll vízbe többé. — gy. — — Október 6 i ünnepségek az Angolkisasszonyoknál. Az Angol- kisasszonyok leány gimnáziuma és felsőkereskedelmi iskolája ke- gyeletes ünnepséggel áldozott az aradi vértanúk emlékének. Az ünnepséget a Szózat vezette be, majd Csöbör Kató I. oszt. tanuló szavalta el nagy rátermettséggel Erődi: Október 6 cimű versét, Reiss Eta*VIII. o. tanuló szépen sikerült alkalmi beszédet mondott, Kriskó Ilona VII. o. tan. Vályi Nagy Gáza versét adta elő lendületesen. Sülé Éva VIII. o. t. történeti visszaemlékezéseket olvasott fel Knézich Károly egri életéről. Az ünnepélyt a Himnusz fejezte be. — A ianítőnőképző- intézet szombaton délután tartotta oktőber 6 i ünnepélyét. A Himnuiz eléneklése után 7a- másy Edit V. o. tanj. mondta el nagyhatású beszédét az aradi tizenhárom vértanúról, majd Barabás Lyvia [IV. o. tanítónője- lölt Baethowan : Gyászindulőját adta elő megérdemelt sikerrel. MiklÓ8sy Sarolta V. o. tanj. Ábrányi : «Tizenhárom« c. költeményét szavalta mély átérzéssel és plasztikus előadással. Az ünnepély az «Aradi vérianukért« énekszámmal fejeződött be, amelyet a képző énekkara adott elő. Az »EGEH« telefonszámai: Szerkesztőség: 11. Kiadóhivatal: 87. Prológ.* * A 60 ások hősi halottai emlékművének leleplezése alkalmából adta elő a szerző. Nem kell ma kürt, nem kell ma harci lárma, Ne szóljon ma riasztó harsona! Kisértet-lábon jár a jajkiáltás, Mert nemzetsorsunk bús elégia. Ki nemzetének szenvedését sírja, Boruljon most e puszta, néma sírra! ök haroba szálltak, de vissza nem jöhettek, Bár hős volt mind: vitéz és dalia. Vizek, hegyek és puszták megciodáliák, Da várt rájuk a halál-paripa. Nyomukban bírt vitt szét a harci fény, Da már táncolt a halál feketén. E nagy időknek hősei ti vagytok, Az emléktáblán nagy, örök nevek; Gigászi harcok lázas tetteivel Naggyá tevétek a magyar nevet. Óh szállj felénk ma szellem regiment, Kiknek emlékét üljük idelent! Hadd lássátok, hogy szivünk egybeforrott, Hogy zengjük ma a tettek himnuszát, S a honfi-érzés szárnyaló fohásza Kalaplevévs hódolattal áld. A néma hantok még beszélni fognak, Ha lelke nő az eljövendő kornak ! Ha tépett lelkünk ismét felviharzik, Hogy ne legyen több nyugtalan napunk; Ha ébredeztek vészharang szavára, Mert csonka földön nem álmodhatunk. Mint hajdanán a Csaba hunjai, Feltámadnak e holtak hamvai! Példátok biztat, buzdít s edzi majd A honfi kart, oh szellemi csapat! S műnk lesz mind, mint volt az hajdanában A Kárpátok bércei alatt. Most csonka-ország szűk határa zár, De ébredéskor szűk lesz a világ!! Nem kell hát kürt, nem kell ma harci lárma, . Ne szóljon most riasztó harsona! Kisértet lábon jár a jajkiáltás, Mert nemzetsorsunk bús elégia. Ki nemzetének szenvedését sírja, Boruljon most e puszta néma sírra! Eger, 1932 oktőber 9. vitéz Veszprémi] Dezső. M Beretvas-pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! M
