Eger - napilap, 1932/2

1932-10-11 / 230. szám

1932. október 11. EGEB 3 r ■ kivertük nemoiak a Kárpátok­ból, hanem egész Bukovinából is az oroszt. Ragyogó fegyver­ténye ez a magyar csapatoknak, amelyben német szövetségeink­kel karöltve vívtuk meg ezt a ciatát kb. 600 km. hosszú fron­ton. Úgy érzem, egész nap beszél­hetnék, ha az összes fegyverté­nyeket fel akarnám sorolni. Ctak rövidke kis képat vázoltam ar- r61, hogy mi volt a hatvanas gyalogezred a háborúban. És most, midén ez emlékmű­vet avatom, úgy érzem, Dobó litván, az egri hős büszkén te­kint le azokra, akiket az Úris­ten különös kegyelme — mert hiszen minden percben meghal­hattak volna ők is a hazáért — hazahozott. Büszkén tekint le Dobó István azért, mert tudja, hogy az a hősiesség, amelyet ö tanúsított és amelyet a hatvana­sok mindegyike tanűiított, él a nemzetben ; mert tudja, hogy azt a hazát, amelyért itt küzdött, ezek a hölök nagy munkával és tok szenvedéssel, de fel tudják építeni. Úgy érzem, hogy ez az emlék­mű az élőknek szent fogadalma; azért jöttem én is el ide, mint a hatvanasoknak volt szerető hadvezére, aki őket fiainak ne­vezte. Azért jöttem ide én is, »Vértanűsági kér A megafonon közvetített be­szédet számtalanszor szakította félbe az éljenzés és tépi. A fő­herceg után 2örök Kálmán pré­post, kanonok a következőket mondotta : Borongős időknek derűtlen napjaiban a magyar élet terhe egyre súlyosabb. Az egyén, a társadalom, az állam az emésztő gondok örvé­nyeiben küzködik s a fárasztó életküzdelemben itt ott már ter­jeszkedik a fásultság és remény­telenség sötét árnyéka. Az egyé­ni kielégítetlensőg, a boldogabb napok jólétének hiánya, nélkü­lözése közönyösié teszi a lelke­ket minden magasabbrendú er­kölcsi kötelesség iránt. Ez a fá­sultság és reménytelenség szó- gyenbélyega a törpe kornak, mely éppen a nehéz napokban felejt minden ős nagyságot. Ez a tünet: a fásultság ős kö- zÖDyösség a népek életében a haldoklás kezdete. Az a nép, mely lesujtottságában boldogabb napjainak romjain osak zúgo­lódni és siránkozni tud: az a nép önmagát rabolja meg még a reményétől is egy jobb jövő virradásának. Azért ma, midőn a nemzet egyes rétegeiben a lelki erők elernyedése miatt a nemzet múlt­ja és jelene között az összekötő kapciolatok oly fájdalmasan meg­lazulnak ; midőn kórosan elhal­ványul a nemzet arculatának hogy Eger gyermekeivel, asszo­nyaival és férfiaival együtt le­tegyem újból és százszorosán újból azt a szent fogadalmat, hogy mindnyájan szivünk utol­só dobbanásáig ezért a hazáért élünk és azt a nagy örökséget, amelyet a 8500 halott hős ránk hagyott, valóra fogjuk váltani, mert mi Nagymagyarorszlgot, ha törik, ha szakad, felépítjük. Még csak egy szavam van az ünnepi beszédban. Nehéz időket élünk, de fel a fejjel magyarok! Sokkal nehezebb volt a lövész- árok, sokkal nehezebb volt a roham, ahol minden percben a halál leselkedett ránk. Fel a fej­jel ! Na ciüggedjünk, ne legyünk kishitüek, építsünk, dolgozzunk ! Bizalommal, szeretettel dolgoz­zunk ős akkor nem lesz hiába­való a munkánk. Itten le fogja venni sújtó kezét a magyar nép­ről, ha imádságos hitben hozzá fordulunk : Segíts a munkában Istenem ! Én mege szent helyen kérem, hogy a Mindenható leg­bőségesebb áldását adja mind­két kezével a hatvanosakra, akik életben maradtak, az utódukra, Heves vármegyére, Eger váro­sára. Érjék meg jő egészségben azt a diciőséges órát, amelyért ezek a hősök meghaltak: Szent István országának bol­dog felvirágzását! sztlevél ez a kő« egészséges színe: fel kell tárni a múltnak gazdag, tiszta élet- forráseit, az ősök százados küz­delmeit és életakarását, mely szívósan és önfeláldozóén vir- tuskodott akkor is, midőn a ke­mény sors nemzetünket keser­vesnél keservesebb megpróbálta­tások elé állította. Egy nagy történelem meg­kövült emléke áll előttünk. Élettelen, ctender, néma kő. Da megeleveníti és megszólal­tatja a nemzeti élet anyafőldjébe — a történelembe gyökerező ha­zaszeretet, mint megszólaltatja a Memnon szobrot napébredés­kor a hajnali fuvallat. Mondhatnám, hogy ez az em­lékkő az élet forrását takaró szikla, mely ciodás erő érintése nélkül is csörgedezted üdítő vi­zét. Da én nem is mondom, meg- moidja világosan maga az em­lékkő, hogy miért áll e helyen, megmondja, hogy azt «A csá­szári és királyi 60. gyalogezred, Eger város háziezrede elesett hőseinek elmúlhatatlan dicső em­lékére emelte a hű bajtársak ke­gyelete« Az emlékkőnek ez az írása nem temetői sírfelirat, hanem a 60. megyar gyalogezred száz- húszéves fennállása alatt vihar­zott harcokban, háborúkban el­esett ezredhősök vőrtanuságá- nak keresztlevele. Ez a kereszt- levél nemzetünk történelmébe is be van anyakönyvezve tanús­kodásként, hogy fiaitok, apáink, nagyapáink, dédapáink a 60 ik gyalogezred szolgálatában pél­dát htgytak-3dtak, hogy a haza érdekében a legnagyobb, még az életre-halálra menő áldoza­toktól sem szabad visszariadni. A hősök nevét ez a kő, ez a vértanűsági keresztlevél csak két szóval mondja mrg: «Eiesett Hősök« e két szó pedig a késő maradékok számára ösizefogla- lődik ebben a mindent megma­gyarázó egy szóban: Történelem. Mi a történelem? — kérdi a történetírás egyik mestere, Mi­chelet. Kérdésére Thierry azt válaszolta: A történelem a nem­zet múltjának elbeszélése. Gui zott szerint: A történelem vizs­gálódás a népek életeseményei körül — analyse. Michelet pedig a feltett kérdésére maga azt fe­leli : A történelem feltámadás s ez a neve fenn is marad. Mi­chelet: Autobiographie. Intro- duc'ion a l’histoire universelle. Tome I. p. 54. És valóban. A történelem moz­gató erőinek ismerete; a törté­nelem eseményeinek komoly szemlélete — nagy tanulőlevél, mely okulásunkra tárja elénk az ősök viselt dolgait és nemes pél­dáik követőiére serkent. Ilyen értelemben jelent feltámadást a Hatvanas Hősök története ; ilyen értelemben jelképe ez az emlék a nemzeti feltámadásnak. Ilyen értelemben az ezred hőseinek emlékköve: megelevenedése az ezred fegyvertényeinek a napó­leoni háborúkban; a 48 as sza­badságharcban ; az olasz, porosz hadjáratban és a boszniai okku- páciő véres küzdelmeiben. Ez a feltámadás tehát nem a véres harcok porladoző hőseinek meg­elevenedése, hanem a mi sötét napjainkban felragyogása annak a szellemnek, melyre a haza, a Szent Koronában összeforrt ki­rály és nemzet békében és há­borúban bízvást hagyatkozha­tott. A hatvanasoknak annyi pró­bát állt ezredszelleme az ősi vi­tézség minden ragyogásával tün­dökölt a borzalmas világháború vérzivataros harcaiban. A had­történetem nem írt lapjaira di­csőbb példákat, mint aminöket a kötelességteljesítői, a tűrés, nél­külözés, szenvedés, haláltmeg- vetö bátorság és önfeláldozás példáiban ez az ezred felmutat. Szerbia, Montenegro, Galicia, Lengyelország halmai, hegyei, völgyei, az oroiz sík, az Isonzo véres hullámai, Asiago és a Do- berdo pokla s annyi, meg annyi véres osatahely, melyek nevét ez a bajtársi emlék kőbe vésve őr­zi, — miad mind hirdetői az ez- redszellemnek, amely hősöket nevelt. Éi ha a nemes szívre valló bajtársi kegyelettel mi is egye­sülten, hálával őrizzük az ezred hősúnek emlékét: ne feledjük el, hogy amint a krisztusi hit az ő lelkűk halhatatlanságát és po­raik feltámadását is biztoiítja: úgy biztosít nekünk az ő pél­dájuk követése itt, a hazában feltámadást. Feltámadást meg- alázottságunkből; feltámadást megoionkítottságunkből; feltá­madást mostani szenvedéseink­ből és nyomorűsőgunkbói! * * * Szerencsés művészi elgondolás, hogy ez a hőti emlék obsliszk alakjában, mint egy nagy fel­kiáltójel állíttatott a mai nem­zedék elé. Mintha a hősök lelke keserűséggel, riadtan tekintene ránk, midőn látja a feledést, fá­sultságot, közönyt s a népet, mely boldogabb napjainak romjain ciak siránkozni s zúgolódni! ud. Ez a felkiáltójel, mint egy tila­lomfa, tiltakozást jelent: Eddig és ne tovább! ... ne feledjük, hogy ezt az emlősét a hősöket meg­illető babér koszoruzza ugyan, de ennek ára a tűrés, szenvedés és ha kellett: az életet, halált is megvető önfeláldozás. Azért en­nek az emléknek rendeltetése e helyen nemoiak az, hogy a Hat­vanasok hősi halottai iránt ke- gyeletes érzéseket fakasszon, ha­nem rendeltetése az is, hogy az élőket a Hatvanas Hősök eré­nyeinek, elszántságának és haza­szeretetének követésére tüzelje. Az a rendeltetése, hogy az oldott kéveként széthull! magyart visz- szarettentse a pártosság átkos szellemétől s odakiálltsa a szét- húzóknak, hogy Isten után osak a testvéri megértés és összetar­tás új életre keltett energiáival és nagy erkölcsi erejével remél­hetünk türhetőbb jelent és bol­dogabb jövendőt! * * * ...Borongős időknek derűtlen napjaiban egy nagy történelem megkövült emléke szólt hozzánk. Szava nem riadó, nem harci dö­rej, mégis visszazengik hegyeink, völgyeink s messzi határokon megérti mindenki, mert az, amit e megkövült történelem beszél, megdobogtat minden magyar szívet. Bonaparte Napoleon 1798 ban Jkx. fárasztó és nagy türelmet igénylő napi munkájú után szívesen pihennek meg, tökéletesen reproduká rádiózene mellett Rádióra ma már mindenkinek szül sége van. Próbálja mega 3+1 lámpás, 7037-es Orio rádiót. Gyártja Orion Izzólámpagyá:

Next

/
Oldalképek
Tartalom