Eger - napilap, 1932/2
1932-08-07 / 178. szám
1932. augusztus 7. EGER 3 dá* pillanatában felrobbannak. Kb. 1000 szilánkra repednek szét. A lejtéstől száaoíiolt kb. 300 méteres távolságon belül szétszállő szilánkjaikkal súlyos sebesüléseket okozhatnak. Az aknabombák 50—1000 kg. súlyig készülnek (újabban már 2000 kg. is készült) s úgy van* nak tempírozve, hogy csak a földbe valő behatolás ulán robbannak fel. Egy-egy ilyen 1000 kg-os bomba a talaj minősége szerint 12 méterig is behatói a földbe. A robbanás ereje pBdig olyan nagy, hogy 50 méter kör zetten belül fekvő házakat is romba dönthet. A találat-biztos-^ säg 1000 méter magasból 50 méter, minden további 1000 méternél a biztosság 20 métert veszít. Az aknabombák ellen ctupán 20 méter magas föld vagy 4 1/2 méter vastag betonfedszék nyújt biztonságot. Bombatámadás esetén, tehát a lakosságot e számításnak megfelelő fedezékbe kell elhelyezni. Egerben igen sok e célnak megfelelő borpinca van, így a légvédelemre beszervezett lakosság uccák szerint csoportosítva ide menekülhet. Kisebb bombaszilánkok ellen jők a faredőnyök is. A házaknak fa, de méginkább vas ablakredőnnyel valő f lszerelés már e tekintetben is kívánatos. (Folytatása következő) Szeptember 11-én lesz a Király és Kormányzódíjas Egri Dalkör jubileumi ünnepélye Az Érsekfőpásztor levele a jubiláló dalos- egyesülethez. Eger, augusztus 6. Hírt adtunk már arról, hogy a Király- és Kormányződíjae Egri Dalkör ebben az évben ünnepli fennállásának ötvenéves jubileumát. Emellett a tény mellett tisztelettel és hálás szívvel áll meg, de külíúrális öntudattal ős büszkeséggel állhat meg Eger város közönsége. Ez az ötven esztendő a legnagyobb sikerek ideje, amik azért a legértékesebbek, mert a magyar művelődés, a dalkultűra terén hozták el a babért Eger váróiénak és gazdagították olyan hírnévvel, amely a magyar városok között ebben a viszonylatban is első helyre állítja. Az Egri Dalkör szeptember 11-reiűztebi a jubileum ünnepié- gének idejét és gazdag' program- moi állított össze. A programra szentmisével kezdődik a főszé- kecegyházban, utána díizköz gyűlés lesz, dálu’án pedig össz- kari hangverseny a Leun udvarán a Budapestről érkező ven dégdalárdák részvételével. A dalosegyesület ez alkalomból kérelemmel fordult az Érsek f^pásztorhoz, hogy engedje át a Föizékesegyházat ée a Líceumot az ünnepségek színhelyéül. Az Érsekfőpásztor a következő meleghangú levelet intézte dr. Hedry Lőrinc főiipánhor, az Egri Dalkör elnökéhez : •Mőltőságos FóiipáD, Elnök Úr ! Múlt hő 22 én vett b. iratából örömmel értesültem arról, hogy a Méltóságod lelkes elnöklete alatt áilő Egri Dalkör ez évi szeptember hő 11-én megalakulásának félszázados évfordulóját kívánja megünnepelni. A Dalkör ünnepéhez megun is szívesen csatlakozom, ki olt voltam születésénél s a fél évszázadon át tanúja lehettem annak a komoly, kitartó munkának, amely- lyel a Dalkör székvárosomnak egyik jelentős kultűrtényczőjővé vált és minden egri polgárnak büszkesége lett. A félszárados jubileum alkalmából melegen köszöntőm Méltóságodat és a Dalkör minden egyes tagját és szívemből kívánom, hogy a jubiláló Dalkör énekével ostromolja ez Egeket és dalával erőutse és lelkesítse ■ kitartásra buzdítva honfitársainkat, mielőbb szabadon és dicsőségesen hordja bőrül zászlaját ezeréves hazánk ama részein is, ahol a magyar dal ma csak halkan hallik. Szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a jubileum napján a hála- adő szentmisén Székesegyházem ban a jubiláló Dalkör énekeljen, valamint ahhoz is, hogy éneke rádió útján közvetítessék. Ha a jő Isten egészségemnek kedvez, ezen a szetmisén megam is részt óhajtok venni. Ugyancsak szívesen megengedem, hogy a Dalkör díszhangversenyét a jubileum napján a Líceum udvarán rendezhesse. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte kifejezését. Szmrecsányi Lajos egri érsek, t Az Érsekfőpásztor leveléből a magas elismerés értékével bontakozik ki a jubileum ünnepi jelentősége. Hisszük, hogy a város közönsége is megérti ezt és az ötvenéves forduló minden egri polgár ünnepe lesz. Kincsásó Pista 60 esztendő óta kutat „Atilla kiráné“ sírja után Tiszafüred, augusztus 6. Esőben és hóban egyformán meglehet találni Kincafisó Pista bácsit a tiszafüredi »ásott halom« tövében. Hosszú fehér sza- kSllávH, lengő hajával, folton- folt gúnyájával úgy fast az öreg, mint valami meséből kiugrott manő. Nap mint nap túrja a halmot immár hatvan esztendő őta és zsíros kalapjában hordja a fekete porhanyó főidet az ásott halom üregeiből. Kincset keres. Valami roppant fanatizmus lo bog ebben a mezítlábas emberben, aki rongyosan, hajlék, család és barátok n lkül évtizedek során meg nem szűnt futni az álom után. M.rt úgy volt az, hogy Kincsáió Pista 1872-ben a kőcú pusztáról egy álom után indult el az ásott halom felé. Bojtárgyerek volt s egy éjszeka, a puszta fanlázia-eresztő csillagos ege alatt álmot látott. Mint ahogy mondja, azt álmodta, hogy a füredi ásott halom alatt rozsdás vasajtő szörnyűséges négy kincset őriz. Az ajtó mögött folyosó húzódik ugyanis, amely egy boltozatos terembe torkollik a Tisza alatt. A teremben hármai koporsó áll, benne »AI* tilla kiráné« holtteste. A ravatalt pádig két kádarany, meg ezüst ■trőzs&lja. Ezt a két kádnyi kincset kell neki megtalálni s erre szánta rá egész életét. A kőcú pusztáról az álom után másnap felkerekedett s meg nem állott az átolt halomig. Azóta hatvan esztendő szaladt el, háborúkkal, válságokkal, szegénységgel, gyászol, de tbből a sok emberi nyomorúságból kincs- áső Pistát semmi sem érdekelte. A Pistából lassan István lett, szakállas, hosszűhajű fu'ciaság. Az ásott halom pedig összevissza furkált vakondokiűrfis, de a kincset titkos titkával máig is őrzi a Tisza. Pista bácsi egyre kevesebbet tud már ásni, feje naponkint egyre jobban meghejík. A koporsó alázatossága íródó.t ez arcára, szeme fáradtan és közömbösen nézi a napok hullását. De azért csak ás tovább, csak hordja kalapjában üregeiből a főidet. Egy-egy darab kenyeret, avas szalonnát a környéki tanyákból tarisznyájába csempész a részvét. Néha szakadt nadrág, ócska lajbi is kerülközik. Mert egyebet nem fogad el senkitől. Pénz nem kell neki. A föld alatt minden millióknál temérdekebb kincset ajándékozott neki a pusztai álom. Füreden megszokták már Kincsáső Pistát. Olyan falu-bolondjának nézik, aki ártatlan hó- borijával senkinek se vét. Megmosolyogják, ha néha bevetődik a községbe, megkérdezik tőle gúanyal, bogy mi van a kincsesei. ő pedig csendesen válaszol, annyi bizalommal, ami elég volna tíz ember életében hajtóerőnek. Meztelen lába csattog a járdán, haját, szakállát fújja a szél ■ az ásott halom »haszontalan Has-lomját«, — a kő és bronzkoriak emlékeit hóna alatt cipelve viszi a füredi múzeumba. Mert ennek a gazdag gyűjteménynek nagyszerű értékeit részben KinciáBő István kaparta ki az ásott balom földjéből ■ ajándékozta oda a múzeumnak. Pihenni Felsőtárkányba Pompás levegő. Üditö forrásvíz. Árnyas erdők és Éltető napsugár! Jutányos áraki jöjjön! Ízletes meleg és Hideg ételek. Kitűnő egri bor, Fővárosi sörök. Figyelmes kiszolgálás! Forráskezelőség. Itt vagyunk az ásott halom mellett. Satőtlő lyukak ásítanak a domb oldalán. Mély üregek, amikből Pista báosi hordta ki a földet. Prőfáta-fejével, fényes lapátjára támaszkodva a legfrissebb gödör előtt áll az öreg. Gúnyája földes, sáros, hosszú ■zakállában, hajában is földdarabok ülnek. Kedvetlenül felel- get, ahogy kérdezzük, mert közben kényszerű pihenése miatt áll a munka. — Hátha semmi linos a domb alatlPista bácsi, — mondjuk neki. Akkor haszontalan dolog volt itt áskálni olyan hosszú ideig. Nem is felel. Ciak legyint elutasítón és a szemében megvillan valami. Aztán elfordul gödrei falé és megköpi a markát. Befejezte a beszélgetést. Már jő messzire vagyunk tőle, mikor megfordulva látjuk, hogy elő- bűjik a gödörből. Öreg kalapja tele van frissen ásott földdel. Szegény ember I Vagy tán nem is szegény. A legendás két vadász naiv pásztor-utóda, aki 60 esztendőn át hajszolta a maga fehér-szarvasát. Hite volt s ez a hit boldoggá tette őt mezítlábasán is, rongyosan is. Ä Beretvás-pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! M
