Eger - napilap, 1932/1

1932-06-07 / 126. szám

2 EGER 1932. jűniui 7. Vasárnap délelőtt kiosztották az egri hadlrokkantak jelvényeit A vitézség és áldozatkészség élő szobrai a hadirokkantak, — mondotta Török Kálmán prépostkanonok, az ünnepség szónoka. Eger, június 6. Vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termé­ben a város lakosságának meleg ünneplése közben osztották ki a HONSz egri oioportj&nak tagjai között a kormányzó által alapított hadirokkantjelvényeket. A nagy terem padsorai zsúfolásig meg­teltek a polgári és katonai ható­ságok képviselőivel. A karzaton is szorongtak az emberek, hogy tanúi legyenek ennek az ünne­pélyes aktuinak. A jelvények ki­osztását a főszékesegyházban mise etőzte mag, amelyet Ivano­vich Emil, apát, kanonok celeb­rált. Ulána zászlójuk alatt né­gyes sorokban vonultak fel a hadirokkantak, csöndes menet­ben a városházára, amelynek léposőházában a Legényegylet leventéi állottak sorfalat. Az elnöki emelvényt fél tizen­egy órakor foglalta el Braun Károly h. polgármester, a dísz­közgyűlés elnöke, mellette jobb­ról Török Kálmán prépost-kano­nok, az ünnepség szónoka, bal­ról Hedry Béla tábornok, állo­másparancsnok, Medák Alajos a Honsz országos alelnöke és Zsi- vora György dr. az egri csoport elnöke ültek. A díszközgyűlést Braun Ká­roly nyitotta meg, hangoztatva, hogy a hadirokkantakat minden­kivel szemben megkülönböztetett tisztelet illeti meg ■ ennek a tisz­teletnek külső kifejezője lesz a Kormányzó által alapított jel­vény. Török Kálmán prépost-kano­nok állott ezután szólásra. — Nemzetünk ősi erénye, — mon­dotta, — a háiás elismerés azok iránt, akik tetteikkel a haza szol­gálatában áldozatosan kitűntek és akik a maguk helyét és hi­vatását hűséggel betöltötték. Ez a hálás elismerés rója a törté nelem lapjaira az arra méltó letteket, vési kőbe, márványba az önfeláldozást, amely nemosak a nemes katonai virtus bizony­sága, hanem csillagfény mind­azoknak, akiknek szívét a köte­lesség tudatának eleven érzése feszíti. Midőn ma Eger város székházéban a polgári és kato­nai hatóságok jelenlétében a Kormányzó állal alapított jel­vényt a rokkantak mellére tűzik, ne feledjék el, hogy különös tisz­teletet érdemelnek tőlünk azok, akik férfias erénnyel küzdöttek a becsület mezején s itt a dicső­ség méltó babérjával jelentek meg, hogy nekünk példát ad­janak. — A hadirokkantaknak nincs szobra, de ezernyi éló szobor­ként járnak ők közöttünk, akik a háború minden keserves szen­vedését a leikükön és testükön hordott sebekkel tanúsítják. Élő történelem a hadirokkantak, —• akiknek tetteiből a mai ifjúság­nak kell tanűlnia, annak a fiatal­ságnak, amely előtt az eszmék zavargásában már-már kezd el- homályosúlni a haza fogalma. — Az emberi szív legnemesebb érzése a hála. Ez legyen bizto­síték, hogy soha nem feledjük el tetteiket, mert nem volnánk méltók az életre, ha tisztelet és hála nélkül tudnánk elmenni a hadirokkantak mellett. Adja Is­ten, hogy ne csak a történelem lapjai í legyen bevésve tisztele­tük, hanem a szívekbe mélyítse gyökerét. Adja Isten, hogy a nemzet még életükben olyan anyagi elismerésben is részesítse őket, amelyet megérdemelnek. A nagy ovációval fogadott beszéd után Hedry Béla tábor­nok, állomásparancsnok szólalt fel. Tolmácsolta a helyőrség örö­mét afölött, hogy a hadirokkan­tak ügyének legfőbb vezetése végre a honvédelmi miniszté­riumba került. Ezzel a rokkan­tak újból a hadsereg tagjai let­tek. Kormányzó hadúrunk — mondotta, — a hadirokkantak számára alapított jelvénnyel ki akarja emelni őket a mgy tö­megből. Kitüntetés ez, amelynek mindenkitől tisztelet jár, de a- mely kötelességet is rő viselő­jére: a tántoríthatatlan haza­fiasságot. A rövid, katonás be­szédet nagy taps fogadta s a közönség percekig, felállva ün­nepelte a kormányzót. A jelvények kiosztása Megható jelenet következett ezután. Az elnöki emelvény előtt felsorakozott tizenkét rokkant, mint hajdani időkben, mikor vitézi érmeket tűztek szürke zubbonyuk fölé. Csak a feszes vigyázz-állás nem sikerült úgy : a bakkancsos láb helyén mankó vékonyodik ma, a tépett test sehogyse akar egyenesre húzód­ni. Hedry Béla tábornok eléjük lép, mellette magyarruhás kis­lány tálcán viszi a jelvényeket. A gomblyukakba, érmek szalag­jára tűződik ez eranyfényű szi- giilum. Uj dekoráció a régi se­bekért. Soha nem kapott katona megérdemeltebb kitüntetést, mint ez a kétbetűs, koronás kis fé­nyesség ! Az egyik rokkant mellett ott áll az asszonya is. Támogatni kell. Ennek is mankója van, bal lába helyén kopog keményen, fogóját ügy markolja, mint va­lamikor a puikaszíjjat. A tábor­nok mindegyikkel kezet szorít. Egyikük, mikor mellén van már a jelvény, megmaradt jobb ke­zével rátapint. Két száj aszóié megrándűl és elnedvesedik a szeme. * Katonás hívások pattognak a terem minden oldalán s pár perc múlva a rokkantak mellén ott fénylik a bét tiszteletreméltó betű: H. R. Zsivora György dr az egri csoport elnöke mond ezután kö­szönetét a jelvényekért a Kor­mányzónak, a honvédelmi mi­niszternek s a város közönségé­nek sz ünneplésért és felolvas­sa a Kormányzóhoz, valamint a honvédelmi miniszterhez inté­zendő üdvözlő távirat szövegét. Utána a különböző küldöttsé­gek üdvözletét tolmáciolják. — Vitéz Jávor Ernő a vitézi szék nevében mond meleg köszöntést, Medák Alajos az országos köz­pont köszönetét tolmáciolja s a rokkant jelvény kicsinyített má­sát átnyújtja Hedry Béla tábor­noknak, Török Kálmán prépost- kanonoknak és Braun Károly h. polgármesternek. Hacker Béla Gyöngyös város főügyésze a Honsz. gyöngyösi csoportjának üdvözletét hozta el, Barabás Sándor igazgatőtanítő pedig a Dobó István sporiegylet nevé­ben helyez babérkoszorút a rok­kantak zászlójára. A felemelő ünnepséget az egyesített dalkörök magyar Hiszekegye fejezte be. Pokolgépes merényletet akartak elkövetni Mussolini ellen A merénylőt véletlenül sikerült lelepleznie egg rendőrnek. Róma, június 6. ' Véletlenek sorozatos összeta­lálkozásával sikerült Olaszor­szágot ős vele talán Európát is megmenteni egy beláthatat­lan következményű tragédiától. Szombaton délután Mussolini mi­niszterelnök ellen egy antifasisz­ta, Angelo Sbardatto pokolgépes merényletet akart elkövetni és csak egy rendőr éberségén mú­lott, hogy a gaztett nem sike­rűit. A Palazzo Venezia előtt 3 őrá tájban megjelent egy fiatalem­ber és a gyalogjárón sétálni kez­dett. Jő ideig járkált fal és alá s bár viselkedése nem volt sem­mi feltüaő, a szolgálatot teljesí­tő rendőr megkérdezte tőle, hogy mire vár. A fiatalember ekkor zsebéhez kapott s a rendőrnek feltűnt a mozdulat. Ó is a férfi zsebéhez nyúlt, amelyben gömb- alakú tárgyat tapintott meg. A fiatalembert bevitte a legköze­lebbi őrszobárp, ahol megmotoz­ták és két borzalmas erejű po­kolgépet találtak nála. A bom­bákról megállapították a szak­értők, kogy nemcsak a minisz­terelnököt ölték volna meg, de levegőbe repítették volna a Pa­lazzo Veneziát is. A merénylet szerencsés meg­akadályozása nemcsak a rendőr éberségén hiúsult meg, hanem a véletlenen is múlott, mert Mus­solininak már jóval hamarább távoznia kellett volna a palotá­ból, mint ahogy a rendőr észre­vette a merénylőt. Bárány István dr. megnyerte a 400 méteres bajnokságot A Mese vereséget szenvedett az UTE csapattól. Eger, június 6. Nagyszámú közönség érdeklő­dése mellett zajlott le a Mese hetek óta várt bajnoki üsző és vizipőlő versenye. A tribünök roskadásig tele voltak, psdig ügy állt ez idő, hogy szakadó eső zavarja meg a verseny sikeres lebonyolítását. A verseny köze­pére azonban kitisztult az idő. Erre megjött a közönség jóked­ve is és a vizipőlőban már har­sogva biztatta kedvenceit a győ­zelemre. Sajnos eredménytele­nül. Dr. Bárány könnyen nyerte versenyét. Nyugodtan és hatal­mas csapásokkal haladt a cél és a bajnoki cím felé. Szabados nem hagyta magát és végig Bá­rány mellett úszott sőt 350 mé­ternél sikerült is utói érnie. A gyöngébb idegzetüek már baj­nokveréstől féltek. A szakértők szemét azonban nem lehetett fél­revezetni. Bárány a világklasz- szisok nyugodt fölényével úszott és ezzel a biztonságával a né­zőknek legalább egy kis izgal­mat szerzett. Igaz, hogy ideje nem a legjobb, de mindenki meg­állapíthatta, hogy tud sokkal job­ban is. A 100 m. mellúszásban Hild (Ute) biztosan győzött. Sikerült legnagyobb ellenfelét a bajnoki stenderdet is — igaz, hogy csak épen hogy — legyőznie. Ha már >

Next

/
Oldalképek
Tartalom