Eger - napilap, 1932/1
1932-05-04 / 100. szám
2 1932. mfijui 4. EGER BKEesnarsarav^m^Bmi g ^HM im 11 Megindult az egri bor exportja Lengyelország felé Negyedévenként 3—4 vágón bort szállítanak Egerből Varsóba. Hogyan könnyíti meg az állam a magyar bor kivitelét? Eger, május 3. A magyar bor exportforgal- ma évekkel ezelőtt kezdett Ias- *an elcsendesedni ■ a legutóbbi időben már jőformán teljesen megszűnt. Unalomig magyarázták, kommentálták már ennek a végzetes pangásnak az okait, amelyek sorozatosan, mint valami betegség, agyonsorvasztani látszottak a magyar bortermelést. Annál örvendetesebb jelenség tehát, hogy épen az egri bor külföldre valő szállítása ezekben a nehéz időkben indult meg, egy mozgékony üzleti vállalkozás jóvoltából. Az Egri Borkereskedelmi Rt., amelynek vezetője, Danes Gyula, többízben próbálkozott külföldi tárgyalásokkal piacot teremteni a márkás egri urasági boroknak, nemrégiben megállapodást létesített egy varsói érdekeltséggel, nagyobb mennyiségű bor elhelyezéséről. A tárgyalások eredményeként közölni s már eddig négy itben ssállílott a Borkereskedelmi Rt. három-négy vagon kitűnő egri bor Varsóba. Ennek az exportnak a piac élénkítésén túl abban van fokozott jelentősége, hogy megtörte a jeget és Bikerült a külföldi, kivált a lengyel piac figyelmét felhívni az egri borra, amelynek hajdan olyan nagy felvevője volt a poloniai kereskedelem. A cég, amely a legtekintélyesebb lengyel vendéglősérdekeltségeket látja el borral, ígéretet tett, hogy minden szükségletét Egerből fogja beszerezni. Azt gondolná az ember, hogy a borexportot, amely olyan nehézségekkel küszködik országszerte, a kormány minden eszközzel igyekszik megkönnyebbíteni s legalább itt félreteszi a bürokratikus formaságokat. De ennek, sajnos, éppen az ellenkezőjét kell tapasztalnunk éppen az Egri Borkereskedelmi Rt. esetében. sikerült egy nagyobb kötést esz Központi vámbizottság a hordóátvételnél A leDgyel cég, amely áldozatokat hoz bizonyos tekintetben az egri borért, üres hordókat szállított Varsóból a Borkereskedelmi számára. Az üres hordókat egy vagonban hozták át a határon, ahol megvizsgálták ugyan, de nem vámolták el. A hordók megérkeztek az egri állomásra s a cég ki akarta váltani azokat. Az első meglepetés itt érte a kereskedőt, akinek kijelentették, hogy a hordókat nem lehet elvitetni a vasútról. A fuvarlevélre ugyani* a határszéli vámnál ráírták, hogy csak akkor adhatók ki a hordók, ha az átvételnél jelen van a budapesti központi vámigazgatóságtól kiküldött bizottság, amely konstatálja, hogy a kocsiban tényleg hordók vannak s hogy a hordók tényleg üresek. A bizottság kiszállási díját természetesen a Borkereskedelminek kellett volna viselnie s valószínű, hogy igán csinos ősz- szegre rúgott volna ez a Kiszállási díj. Igaz, hogy az eladónak ezt az összeget jogában lett volna áthárítania a lengyel vevőre. Azonban! A lengyel kereskedő minden liter bor után 1 zloty vámot fizet s ez a vám erősen drágítja az importált bort. Ha most még ez a tetemes ki szállási díj is terheli kalkulációját) egészen bizonyos, hogy számításait nem fogja megtalálni és soha többé nem vásárol bort sem Egerben, sem Magyarországon. Hosszú szaladgálás után sikerült a budapesti vámigazgatóságnál kieszközölni, hogy eltekintettek a bizottság kiküldésétől s megbízták az egri pánz- űgyőri szakasz vezetőjét, hogy az átvételt ellenőrizze. Ilyenformán fellélegzettek a Borkereskedelminél és az egri pénzügyőri főbiztossal kiment a cég vezetője az állomásra a hordókért. (Közben eltelt egy hét a budapesti futkosással.) A vagont felnyitották és megrökönyödve jöttek rá, hogy a fuvarlevélben Telvett harminc üres hordó helyett csak 14 van a kocsiban. Kiderült, hogy a szállítmányt elcserélték. A harminc hordőt Budafokra irányították a határról, a budafoki hordókat pedig Egerbe küldték. Újabb szaladgálás kezdődött (két hét) míg Budafokról leküldték a hordókat, amelyek közben unalmukban azétszáradtak, úgyhogy három bognár és a cég pincemestere újabb két hétig dolgozott a rendbehozatalon. Ez a hordő-odiczea cseppet sem alkalmas arra, hogy a külföldi kereskedőket hozzánk oső- dítse vásárolni. Az állam nem kereskedő igaz, de az sem feltétlenül szükséges, hogy felesleges copfokkal és avult bürokratikus formaságokkal megfojtsa a nagyon nehezen induló és olyan nagyon létkérdéssé nőtt borexportot, ahelyett, hogy mindent megtenne a szállítás könnyebbé tételére. Egymillió pengőt fordít a kormány kisipari közmunkákra Eger, május 3. Azokkal a kíreszteléiekkel kapcsolatban, melyek szerint illetékes helyen az IOKSz működési körének megszűkítésével foglalkoznak, száztagú iparos- küldöttség jelent meg Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszternél és Jakab Oszkár államtitkárnál. A kereskedelmi miniszter nagy megértéssel fogadta a küldöttség kifejezett aggodalmait és kijelentette, hogy teljesen alaptalanok azok a hírek, mintha a kormány az Iparosok Országos Központi Szövetkezeté • nak működési körét szűkíteni óhajtaná, vagy éppenséggel mag akarná szüntetni az intézet eddigi önállóságát. A közeli napokban egymillió pengő értékű közmunkákat juttat kisipari célokra, elsősorban az építkezés, a ruházati és a bőripari munkálatok révén. Végül kijelentette a miniszter, hogy a kontár-kérdésben is teljes mértékben megérti a kisiparosok panaszait és elszánta magát arra, hogy a tisztes ipart megvédi a kontárokkal szemben. A küldöttséget ezután a pénzügyminisztériumban Jakab Oszkár államtitkár fogadta. Az államtitkár a pénzügyminiszter megbízásából kijelentette, hogy távoláll a kormánytól az IOKSz autonómiájának csökkentése,mert éppen Korányi pénzügyminiszter volt az, aki az IOKSz ot annakidején életrehivta, mint hasznos és elengedhetetlenül szükséges intézményt. A kormány teljes tudatában van a kisipari intézmény öncéluságának, sőt a lehetőséghez képest igyekszik azt továbbra is megerősíteni. A köz- szállításokkal kapcsolatos adő- hátrálékok levonása kérdésében úgy nyilatkozott, hogy ebben interveniálni fog a miniszternél. Május első napjai Egerben is a költözködés lázában folynak le Rengeteg lakás cserélt gazdát a májusi lakbérneggedben. Eger, május 3. Budapesten hétezer család költözködik uj lakásba a most következő lakbérnegyedben. Kisebb méretekben Egerben is ez a helyzet : költözködési láz tapasztalható az egész vonalon. Az egri uccákon társzekerek kővetik egymást. Háromszobás lakással váltja fel az egri polgár eddigi négyszobás lakását és kétszobásba, esetleg egyszobásba költözködik az, aki eddig háromszobás lakást bérelt. Mindönki enged az igényéből egy, két, sőt több szobát. Ezt parancsolja az élet. Es bár lakni, — gondolják, — muszáj, evés nélkül viszont nincs élet és így a lakáson spőrol az is, akinek még van spórolási lehetősége. Nagyszabású előkészületeket tettek a vasárnapi „Matyónapu-ra Mezőkövesden Eger, május 3. A matyó népművészet remek bemutatkozása lesz a május 8 iki mezőkövesdi matyó nap, amikor többezer vendég seregük össze Mezőkövesden az ország minden részéből. — A ritka alkalomra odaérkeznek József Ferenc dr. főherceg és Anna főhercegasszony, a matyő-nap vödrökéi, de résztvesznek a szin- pompás ünnepségen a Budapesten munkálkodó külföldi diplomaták, rétztvesz Purgly Emil földművelésügyi miniszter, Károlyi Gyulfiné grófné, a miniszter- elnök neje, valamint a képviselőház és felsőház sok tagja. A vendégeket Kiszely Pál dr. főjegyző az elöljáróság élén fogadja; a fogadtatásnál közreműködik a levente-zenekar, — a matyók lovasbandériuma és a vasútnál százötven matyő- szekér várja a vendégeket. Mezőkövesd buszezer lakosának legalább a fele, tízezer matyó férfi, matyó-asszony, matyó gyerek ölti fel az eredeti, szinpompás és népi őstehetségre valló matyóőltözéket. A szinek tengernyi hullámzása pompázatossá teszi a matyőföld fővárosát. A tábori szentmise délelőtt tizenegy órakor kezdődik, a misén kétezer matyógyerek kara énekel, Gál István főkántor vezénylete mellett. Csepela Lajos apát, mezőkövesdi plébános, a matyó - nap áldozatkész megteremtője és szervezője, ünnepi beszédében ad külön tartalmat
