Eger - napilap, 1932/1
1932-01-01 / 1. szám
2 1932. január 1. EGER Al#é&fiSMMs£ Február elsejével q|ból üzembe helyezik a parádi üveggyárat Néhány szó a régi és a mai egri nép7Íseletről 13 hónapi szünetelés után megindul a munka. A munkások nagy megnyugvással fogadták a hírt. Minek köszönheti Leiszner Mária, hogy grófné lett? — Az Eger riportpályázatára beküldött írás. — Párád, dec-mber 31. (Az Eger tudósítójától.) A múlt év november elsején állították le a parádi üveggyár üzemét s azóta, 13 hónapod keresztül a gyár vöt munkásai leírhatatlan nélkülözés és nyomorúság közepette éltek. Minden reményük ctak a néha elhangzó biztatás volt, hogy az üzemet megint elindítják. Több mint egy esztendeig kellett várniok, míg ez a remény eljutott a teljesülésig. Eddig az ideig a fővárosi lapok, de kivált az Eger b-ható cikkekben mutatott rá, hogy milyen n?gy szociális érdekek követelik a gyár üzembe helyezését. A királyi kincstár, amelynek tulajdona a gyár, házilag nem volt hajlandó kezelni, bérbe sem adta az üzemet. Most aztán Ivády Béla minisztersége óta Eger, december 31. Őszi szánkáskor régi ciatázá- sok helyein fal vet az eke egy darab c«ontot, csorba kardot, sarkantyúkat, amin elmerenghet a barázdát járó ember. Késői emlékeztetők ezek a semmi-holmik, mégis megelevenítik a régmúlt dolgokat. Mennyivel inkább felnyitják hát az emlékezést azok a reliquiák, amelyek nem kőt- háromszáz esztendő mélységéből, hanem a tegnepbő! valók, a négyéves világi-lfordúlás idejéből. Mint az a furcsa, botladozó magyarnyelvű plakát p'ldául amiről most szándékozunk írni egy-két szót. Galíciából került Egerbe, valahonnan Lamberg alól, ahol 1915 tavaszán verekedtek és gyötrődtek a r.uszka sereggel Ferenc József király és császár bakái. Köztük parsze a kevély és vitéz hatvanasok is, hetyke, akkor még jobbadán standbéli legények, akik hatalmas nótaszóval vonatoztak röviddel előbb Gicsföldre. Ahogy feküdtek volna a dek kungbaD, úgy hűsvét táján, a szakálas ruszkik mindenféle csalafinta módon röpcédulákat ha- jigáitak át hozzájuk, (mert tudói- valő, hogy akkor alig 70—80 lépésre voltak egymástól az árkok) Ezeken al pokon németül, meg nevetnivalőan kitekert magyar nyelven a következő figyelmeztetés olvasható: »Kérek nem lőni golyók dum-dum. KatoQBk! Vezéreink kenyszeritenek ' golyók dum dum * am a kincstár tárgyalásokat kezdett a gyár bérbeadására vonatkozólag. Ruhinka Gyula gyárossal folytak ezek a tárgyalások, aki előbb is már társbérlője volt az üzemnek a akit a munkások is szerettek szociális gondolkodásmódja és jószívűségé miatt. A tárgyalások eredményre vezettek s már a bérleti szerződést is megkötötték, úgyhogy ceak formalitások vannak hátra, hogy az Özem megindulhasson. A munkások Között, akik több, mint egy évi nélkülözés és nyo moruság után ismét kereseti lehetőséghez jutnak, nagy örömet okozott ez a hír. Mint értesülünk, az üzemet február elsején indítják meg ée alkalmazás: nyer ismét a gyár pgő«z régi szemé'ysnte. tudtak milyen nBgy büntetés kapái fogtok. A mindenak orosz katonáért golyó dum- dumok megsebni vagy meg- falőni két magyar katonák agyon lönifognak. Tessék a töltésnek elvetni, ezt-n embertelen, akkor az élet pajtasak bisztos fogtak. Intés vezéreink, a mindenért megfeiöni katonaitok fognak felöai két katonáink eredmény nem adt, ekkor a mi nagyveszerünk parancsolt: négy magyarkatonak felöni« Ez a dadogás azt akarja jelenti, hogy a mieink ne lőjjenek dum-dum golyóval, ha vezéreink kényszerítik őket, mert minden orosz katonáért, akit megsebe- sít, vagy megöl a dum-dum golyó, két magyar foglyot lőnek agyon ökelmek. Ha pedig ez sem használ, akkor nagyvezérük parancsára négy magyar katonát lőnek egyon minden oroszért. Hát persze ezen csak nevettek a mi bakáink, mert hiszen a ru- szik akkor is hátrafelé loholtak, ha meglátták a hetyke legények sipkáját. Ám egy ilyen röpcédulát, örök emléknek magával hozóit a 60 as bakák egyik hadnagya, Deutsch Simon, aki rokkantán került vissza a próba- mezőkről. A történelmi ereklyét, amiből nem igen sok van szerte sz országban, moit juttatta el hozzánk azzal, hogy a 60-asok utódjának, a 14 Dobó István gyalogezrednek ajándékozza, ahol is bizonyára az ezredmuzeumban helyezik el a becses röpcédulát. Az a felfogás, mely szerint a népviseleteket csak évszázadok képssek megváltoztatni, úgy látszik nem egészen helytálló. Legalábbis az egri népviseletre ezt nem Ithet mondani. Mert, ha összehasonlítást teszünk a mai és a világháború előtti évek egri népviselete közölt, oly nagy változást látunk, hogy bizony alig tudunk hasonlóságot találni közötte. Az fgri népviselet fénykorát a háború előtti években élte. Azóta évről évre változik a az egykor híres festői szépségű viselet mindjobban eltávolodik a népies motívumoktól e kezd beolvadni a nemzetközié« öltözködés formáiba. Ma már a múlt emlékei : a gyönyörű, kékes árnyalatú, művésziesen rácoba szedett >16 szelet« suhogó (Tisset francia etnográfus szerint: »villogó») hófehér gyolcs »bögatyäk« ; a lobogói ujjú fehérgyolci siegelt ingek s a szivárvány színeiben játszó aelyemlajbik; a pörga szálú kis fekete selyem kalapok, csüngő brosstűkkel meilészúrva a sokszínű műbokréta és a két ' szál lengő göndör darutól), a- mely egyszersmind megkülöm- böztető jelvényük is volt az ig8zi legényeknek; a magyaros kivágáiú csizmák, melyeknek ragyogó lakkszárára rozmaringok és nem ritka esetben a magyar kettős címer volt fehér cérnával kivarrva — amit a legények és a fiatal nős emberak viseltek. A mai leányok és menyecskék öltözködésén még fel lehet ismerni valamit a régi viseletből, de már erre is erősen rányomta bélyegét a »korszellem«. Nem viselik már a szép rózsás hajfonatot és a keskeny fekete bársony szaliagot, amivel szépen simára fésült hajukat bekötötték, amely az eladósorba lépett, 15— 18 éves láuyokat feltűnően meg- külőmböztette a »kislányok«-tói. A sicgolt gyoloiing, a seiyem kislujbi és a hosszt rojtű nagy selyem kendő helyét elfoglalta az úriaőktöl ellesett combicé és grenadin blúz, meg a hosszú fekete sima, vagy »macikanyalott« bársony kabát, melyet hűvös időkben szoktak vitelei. A cúgos szárú fekete oipö is kiment már a divatbői, a pamutból készült körbec íkos strimflivel együtt; ma már a szintén csak &z úrinőktől ellesett szíaes, betétes félcipők és vékony selyem átlátszó harisnyák kellenek a földmíves, különösen a dohánygyári lányoknak. Valami hasonlatot csak e szoknya viseletnél lehet megállapítani azzal a kötömbiéggel, hogy akkor a feltő, rendszerint selyem, v-*gy szövet szoknyát az alatta lévő keménybe vasalt szoknya ráncaiba szedték, azután gömbölyű fanesű teknőre kötözték, hogy csinos karika formáját megtartsa. Az új menyecskék »aranyos fáketöt« viseltek, ami 20—25 cm. magas művirágokkal,üveggyöngyökkel, apró kerek rézlemezekkel, ctücgős brossokkal dúsan díszített süvegszerü készítmény volt, amelynek há úlsó részéről sok színes, aranyroj okban végződő pántlika omlott ie, egészen a szoknya alsó szegélyéig. Mi már legfeljebb egykorú fényképeken lehet gyönyörködni, hogy milyen is volt az egri népviselet. Az utóbbi időben szinte jár- ványszerűdn divatba jött a >ki- vetsözés,« különösen a nőkaé). Csinos szép lányok (a földmívea ruhába csinos!) máról holnapra egyszerűen eldobják paraszti viseletűket s »divaihölgyek«-kő vedlőnek. Ám az ilyen »hölgyek« igen könnyen megkülomböztet- hetők a született iparos, vagy űrinőktől, — öltözzenek akár a legújabb párizsi divat szerint is,— mert amíg a megszokott szép paraszti öltözékében természetes testtartással biztosan mozgott, addig a szokatlan modern testhez álló divatos viganóban félszegen, esetlenül cietlik-botlik. S ha az ilyen kivetkőzött leány abban a hiú reményben ringatja m9gát, hogy ily módon előnyösebben férhez mehet, keservesen csalódik, mint ahogy már any- nyian csalódtak is. Mert az magától értetődik, hogy földmíves legény többé rá se néz, mert neki nem finom nagyságára, hanem dolgos asszonyra van szüksége, aki az urának minden munkában segítségére van. így a nóta: . . . Nékem pedig seje ha] dologra kell az asszony, A kend lánya bukjfelszoknyás kisasszony I Iparos, vagy épsn űri fiú pedig szintén nem valószínű, hogy bele kapaszkodjék. És ha akad is romantikus szellemű úrfi, ki nem törődve rang és származáskülönbséggel, a nép lányai közül választ magának őlettársat, egész bizonyosan nem »kivetkőzött« parasztlányra fog szemet vetni, mert közöttük legalábbis annyi a különbség, mint igaz és hamis gyÖDgy között. Például szolgálhat erre a szép „Kérek nem lőni golyók dum-dum“