Eger - napilap, 1931/2

1931-07-22 / 163. szám

2 BQEK 1931. július 22. &MHHMBNgáiagsHB5ítf 08£s3mm*M’S8MiB£9(MMasRS&9MMHK8MBHi Postát hozott a Justice for Hungary Heves vármegye közönségének Az Ohioban feladott lapon csak egy mondat áll: Hiszünk Magyarország feltámadásában. Egy másik levelezőlap az »Eger« egyik nyomdászának címére érkezett. Összeírják a hazai beszerzésre kötelezett hevesmegyei üzemeket Az új iparfejlesztési törvény végrehajtása. Eger, július 21. A diadalmas őcaánrepülők pos­tát is hoztak a tengerentúlról. A posta legnagyobb részét külön e célra készített levelezőlapok teszik, amelyeknek írásos olda> Ián a »Justice for Hungry* fel­írás áll, jobbról repülőgép alatta tenger, két szélén America és Budapest felírás. A lap címei oldalán a cím, egy rendes bő- lveg, a repülőposta zöld és az érkezési hely fekete bélyegzője foglal helyet. A Justice for Hungry Egerbe is hozott poitát. Egyik levelező­lap Okolicsányi Imre alispán címére Hevesvármegye közönsé­gének jött Ohióből. Szövege egy mondat: Hiszünk Magyarország feltámadásában. Aláírás: Az ohiói magyar Egyházak é* Egy­letek Nagybizottsága: Molnár Lajos elnök. Eger, július 21. A Hevesmegyei Molnárok Szö­vetsége vasárnap délelőtt 10 órakor a vármegyeházán tartott nagygyűlést, amelyen a szövet­ség tagjai ciaknein teljes szám- b m megjelentek. Megalakították az új tisztikart. Az egyesület elnökévé Práff Nándort, alslnökévé Detky Já­nost és Popper Józsefet, titká­rává Halmay Sándort, pénztá­rossá Mayer Andrást választot­ták. A választmány tagjai H. Búzás Béla, Kvizdos Flórián, Büchler Frigyes, Vass Iván, Trőcsányi Sándor, Faragó Antal, Jordán Viktor, Takács József, Szabó László, Czakó Kálmán lettek. A közgyűlés Beniczky Elemért és Tatay Sándort fáradhatatlan munkásságuk elismeréséül disz- elnőkkévé választotta. Práff Nándor elnöki megnyitó­jában ígéretet tett, hogy minden erejét az egyesület céljainak szolgálatába állítja, eredményes munkát azonban — mint mon­dotta — ciak akkor végezhet, ha osztályosai őt kellően támo­gatják. Jordán Viktor a bolettarendelet sérelmes intézkedéseivel foglal­kozott. Ismertette a molnárok 3 évvel ezelőtti helyzetét és az azőta beállott nyomasztó hely­zetet. I Sokkal érdekesebb az a leve­lezőlap, amelyet fülöp Imre, az Egri Líceumi Nyomdi nyomdá­sza kapott b repülőpostán. A la­pot Borsos Imre kanadai ma­gyar küldte, aki R‘csfcről ván­dorolt ki Kanadába. A lep megható egyszerűség­gel imígy szól: »Dicsérteseók az úr Jézus Krisztus Mindöröké, ezen szép szavakkal küldőm üdvözlete­met a messze Kanadából és a nagy jő Istentől kívánok friss jő egésséget, sok örömet a tekintetes úrnak és tekintetes asszonynak. A nagy jó Isten vezérelje át a tengeren ezen magyar repülőgépet, amely Magyarországért síkra mer szállni. Maradok hazafiúi tisz­telettel Borsos Imre. 1931. jú­nius 15. Nem, nem, soha ! Éljen nagy Magyarország, gud. báj.* Az elnök 6zután a molnárság mai bajait tárta fel és kijelen­tette, hogy minden hevesmagyei molnár távol áll attól a gondolattól, hogy sztrájkoló, forradalmosító, bajt- keverő legyen, de arra mégsem kötelezhető, hogy önköltségi áron alul, reáfizetóssel őröljön. Kérte tovább, hogy a kormány ne fizettesse a molnárokkal az értékesítési célra a 6 filléreket s javasolta, hogy ily értelemben memorandumot intézzen a szö­vetség Hevesmegye alispánjához. Hevesy Gusztáv főjegyző, aki a vármegye alispánját képviselte a gyűlésen, adott válaszában ki­jelentette, hogy indokoltnak tart­ja a molnárok kívánságát s min­dent el fog követni a malomipar megmentésére, ami elsőrendű fel­adata a vármegye vezetőinek. Beniczky Aladár szólt még az indokolatlanul szedett 6 fillérek kérdéséhez és javasolta, hogy az állam ezeknek az összegek­nek megtérítését ez értékesítési alapból teljesítse. A közgyűlés ezután úgy ha­tározott, hogy csütörtökig reáfizetés mellett is hajlandó az őrlést eszközöltetni, de ha a molnárok jogos kíván­ságait eddig nem teljesítik, nem lesz módjában tovább kötelezni a malmokat olyan munkára, amely a biztos csődbe kergeti azokat. A belügyminiszter az új ipar- fejlesztési törvény alapján kör­rendeletét intézett a törvényha­tóságokhoz a hazai beszerzésre kötelezett üzemek ösazirásáről. A miniszteri rendelet Heves vármegye alispánjához is leér­kezett s ügy intézkedik, hogy 14 nap alatt el kell készíteni azoknak a hevesmegyei vállala­Eger, július 21. (Festék és terpentin illata ter­jeng a levegőben. A dobozok egész ütege hever az asztalon, a kopott szekrény tetején, a kis szoba négy sarkában, a mésszel lalocsolt rozsdás vaskályhán, sőt az ablakpárkányon is. A három négy festőállványtől szinte moz­dulni sem lehet a műhelyben. A mester tarka ruhájáD, minden színből ott virít egy folt. Kö­nyökig feltűrt alkarja éppen ilyen tarkán színesedik, sőt jut egy kárminpiros folt a homlokra is. Áporodott meleg fűti a kis mű­helyt. Az állványon kétméteres üveglap hever. Krétával cirkál- mázott betűk körül ügyesea jár az ecset. Amikor benyikorguuk a kissé rozzant ajtőD, az ecset súlyba ereszkedik.) — Nem sürgős az a tábla ? A mester fáradtan legyint: — Dehogy sürgős. Semmise sürgős. Két hétig jártam a munka után. Azzal kaptam meg, hogy megcsinálhatom, ha akarom, de két kikötésük van. Először na­gyon olcsó legyen, másodszor a pénzt csak szeptemberben kapom meg. Valamikor bejött a rendelő, persze, ha volt pénze. Megmondta, mit akar, megkérdezte, mibe ke­rül, akkor elkezdett alkudni, végül megegyeztünk, foglalót adott, aztán elment. Amikor a munka készen volt, kifizette. Uram, milyen boldog idők voltak azok, amikor még foglalót adtak és a szállításkor prompt fizettek.,. Sokkal rosszabb a mai hely­zet? — Nem lehet a kettőt össze sem hasonlítani. Ma a napunk egyik fele a munka felhajszolá- sában telik el. Mert a legritkább eset, hogy idsjön a rendelő. Mi megyünk oda . . . — Igen. Mohamed megy a hegyhez . . . — így is mondhatnám. Mi me­gyünk a hegyhez, Kopott, ol­vashatatlan a címtábla. Persze nem akarják elhinni. Két hét múlva végre megkapjuk a műn­toknak kimutatását, ' amelyek a fenntl kategóriába tartoznak. Ilyen vállalatok a törvényható­ság által fenntartott és támoga­tott, hatósági engedélytől függő, szerződéses intézmények és vál­lalatok. A kimutatást az új iparfejlesz­tési törvény végrehajtásánál fog­ja felhasználni a kormány. kát. Akkor sincs benne köszö­net. Mert akár kétpengős, akár ezázpengős a rendelés, mindig az a válasz : — jő majd később tessék hozni a számlát. Az anyag folyton drágul, a boltbér, meg az adó nem ciökken, csak a munka értéke. Vagyonom nincs, én kölciönt nem kapok, hogy a mindennapi kenyeremet megsze­rezzem, mindig olcsóbban kell dolgoznom és mindig igénytele­nebből kell élnem . . . — Mikor csináltatott ruhát utoljára ? (A váratlan kérdés meghök­kenti a mestert, aki az első pil­lanatban nem látja az összefüg­gést. Az egyik iparág nyomorú­sága, mint a láncszem kapcsoló­dik a másik iparág nyomorúsá­gába. Lshet, hogy mindez elébe világosodik, mert olyan hangon, mint aki vallomást tesz, ezeket mondja:) — Hát kérem, megmondom. Négy évvel ezelőtt csináltattam utoljára ruhát. Azőta nem ju­tott rá pénz. Akkor még ment valahogyan. Da három évvel ez­előtt, mintha elvágták volna. Mintha három évvel ezalőtt egy­szerre minden megállóit volna. Még azt se tudom, hogyan éltem meg idáig . . . — Inasa van ? — Mosolyog: — Én vagyok az inas, a segéd és a mester, a kihordó, a kasszí­rozó, amit akar. . . — Nem is volt ? — Soha. Ami munka van, el­végzem magam. Annyi még so­hasem volt sajnos, hogy magam el ne végezhettem volna. — Mennyit dolgozik egy nap ? — NyolC'tíz órát. De nemré­gen volt egy sürgős rendelésem. Két héten keresztül reggel öttől éjfélig dolgoztam. — Akkor legalább keresett... — Körülbelül hatvan pengőt. De éppen ennyi az, amit, még nem fizettek ki. És nagyon sze­retném tudni, hogy mikor fog­ják kifizetni. * . „Minden hevesmegyei molnár távol áll a sztrájkolás, forradal­masítás gondolatától!“ A Molnárszövetség közgyűlése. Pillanatfelvételek az egri kisipar helyzetéről A szobafestő mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom