Eger - napilap, 1931/2
1931-12-29 / 293. szám
2 1931. december 29. EGEH Rövid kihallgatáson a császárnál,! aki szabálytalan sakkhúzásokat végez a flottával, egyébként nyugodtan viselkedik. Karácsonyfa-ünnepseg az Irgalmasok kórházában. Eger, december 28. Főlreéríéifck elkerülése végett mindjárt fflo.t uzüíaége* tudói, hogy nesa a nagy *Kaiser«-ről van szó, aki dooroi magányában jő néhány esztendeje nem fog lalkotig a faepritason kivül egyéb politikával. Ez a másik ve*zsdelm<?s sakkhúzásokat hajt végre ma is, intézkedik a flottával. Azt nem veszi észre, hogy fényes kísérete az Irgalmas- kőrház elmeosztáiyának ápolóiból áll, a gazdag uniformis csak szürkeosí?os ápolói feöpany s az udvaroncok seregéből érthetetlenül senki sem hódol alázattal végrehajtva a parancsokat. Szent karáciony előestéjén meleg karáciO! yfa-ünn^piéget rendez.sk a kő ház egyedülmaradt lakói számára. Az Irgalmasrend egri kórházának nemesazívű vezetője Berecz Fidél r-ndi tanácsos, psrjal atyai go idossága a szeretet estéjén a hideg kórtermek lakóihoz is elhívta a Jézus- kát, aki örömmel jött, talán ide még nagyobbal s az öröm tüzét gyújtotta ki a sápadt arcokon is. Az emeleti folyosó mígelevenedik, vézna embarek sietnek a fényes terem felé, ahol díszesen ragyogd fanyő alatt várja már őket a Jóság gyermeke, aki az egészségesek, rőzsasarcöak jóságával akar mozi ugyanegy lenni. Az ima szavai, öröménekek hangjai törnek fel a rossz mellekből, bizonyára egy sóvárgással: Jézuska Köszönjük, engedd, hogy ugyanolyanok legyünk, mint ők. Berecz Fidél a kórház igazgatója egyszerű, a szeretettől zengő szavakkal emlékezett meg a betegek legfőbb istápolójáról, aki ma eljött az ő légig z^bb testvérei közé: a szenvedőkhöz. A lábbsdozők részére rendezett ünnepség után a közönség az egyik földszinti nagy terembe vonult le, ahol ugyancsak hatalmas, díszes karácsonyfa alatt voltak elkészítve a betegek ajándékcsomagjai. Az elmegyógyintézet nem komor és szigorú hely, ahol élőhalottak élik szomorú életüket. Hosszú padokon ülnek s a fal mellett is abetegek, darőcblűzban s valami földöntúli nemtörődömséggel az arcukon. Pirospozsgásak, életerősek, fiatalok és öregebbek mind egyforma egykedvűséggel. Lehetnek százan is. Egyesek feltekintenek távoli merengésükből, amikor a közönség elfoglalja helyét, aztán megint a kék, lila és vörös villanygyer- tyácikákat nézik az araDyiáncos csillogó fán, amelynek nem kívánnak értelmet adni. Tannak, akik megismerik az alorvost és Mállva barátságosan integetnek felé, amint elhalad közö tűk és előzékenyen helyünkre vezet. — Többek között itt ül Za»>oka is, aki a Dohány uccu templomban erfl«z‘gette a golyókat. Nyugodt és a többiektől elütő előkelőbb tartással figyeli a kezdődő ünnepségei a terem elején. Először részben az eisneosz- f tály bet* g iböl alakult házizenekar szer pel. A ptímás ő'ska zsakettet húzott, sárga cipővel. Meglepő ahogyan játszik. A művészek pozhurójébm szó ítja álla elá a hegedűt és olyan odaadással, technikával, érzelmes elrévüléssei húzza a szent dallamot, ahogyan talán csak olyan tudja, akinek a zenei megnyilvánulás a «rögeszméje*. Az első meghajlása még öntelt, még kétszer hidegen bőkol a közönség felé, aztán csendesen odaáll a többiek mellé. A szónok nem is beteg, intelligensen beszél, csak nagyon megviseltnek látszik. Egy irgalmasrendi növendék ősziate érzéstől fű ott, magávd ragadd szavalatát is csak a közönség tapsolja, a betegek csendesen maradnak. Berecz Fidél igazgató mond ezután ünnepi beszédet. Szavai nyomán ez áhítat a betlehemi csillag felé száll, a lélek megnyílik és fájni kezd: Jézuska miért van ennyi ember itt kirekesztve a Te misztériumaid értéséből ? A közönség lassan indulni kezd. Mindenki kissé elfogődott. Más ez, mint az egyéb karácsonyaid hangulatok. A betegek is «zétoszolnak helyükről. Némelyik megfogja a távozók kabátját és meghatódva jót kíván. Mi még tanúi akarunk lenni a szeretetcsomagok kiosztásának és maradunk. Megélénkül a terem, kú*za hangzavar duruzsol a az irgalmas testvér bemutat Őfelségének. Évek óta ápoltja már az intézetoek >a császár«. K gyesen meghallgat és császári rögeszméjéből egy pillanatra sem lehetne kizökkenteni. Rosszalását fejezi ki afölött, hogy nem őt ünnepelték, érthetetlennek találja és példás megtorlást helyez kilátásba. Azonnal intézkedik is a flottával, zavaros parancsokat ad a lázadók megfa- nyítésére, akik a «előbbiek* közé ültették, ahelyett, hogy rangjához illő elbánásban részesítenék. Közban nevek hangzanak és mindenki sorban megkapja fenyőgallyal díszített ciomagját. Meg nemigen nézik a tartalmát, eiteszik. «...■fmnyn^icujii im», nil,« Érzem, hogy messziről merően néz valaki. Szálas, fehé'bajszű ember tompa fényű szeme kutat rajtam. Laül mellém. R jongás- sal tapogatja körül, megölelgaú az ismeretlan, új arcú valakit, aki taláa %z emlékezés szikráit élesztgeti a kialudt koponyában. Hercegumak titulál, el kell fogadói a túláradó kínálkozást, amivel amott kapott ciomagját tartja elém. Akkor horkan fel, amikor bgy másik bet g is oda furakod k a tömegben parolázni az idegennel. Nem engedi érinteni sem bz ő »hercsgurát.« Úgy kell 1 csendesíteni. Minden ellenkezése ellenére is —-—TfflnTffranrrTTT-T rövidesen valóságos kis .udvai vesz kerül. Mindenki látni akarja az idegent, akiről hamar elterjed hogy uj’ágot csinál. Az egyik még protekciót is kér, megszellőztetni az ügyét, amely a telekkönyvnél hever, ahol a hatalmasságok nem akarják a szegény embert meghallgatni. Lassan elfogytak már a csomagok, a karácsonyfa gyertyáit is leoltják. Természetesen kiki- séri hercegi buráját, ameddig lehet a f ltö bsrátkozásű beteg. Melegen elbúcsúzunk u a hatalmas ajtót mögöttünk kát ápoló erősen elreteszi-li. Nagy rémületet okozott a serviták templomában egy elmebeteg karácsony napján Padok tetején szaladgált a szerencsétlen ember, aki reggel tűnt el lakásáról. Eger, december 28. Karácsony első nspjan, délben I fél egy órakor a Sarviták temploméban ájtatoskodő híveket ’ valósággal megrémítette egy \ elmebeteg, aki a csöndesen imád- j kozó emberek közé hirtelen be- ! II rontva, garázdálkodni kezdett, • A sekrestye felől hatolt be a : templom szantőlyéba a szeren- . ctétien, ssegzavarodott ember, j aztán a szentélyben elhelyezett ! p dók tetejére ugrott fel és ar- • tikutálatlan hangon kiáltozott. : A rémülettől és megbotránko- j zástól valósággal megdermedt : hívek magukhoz sem térhettek i a pillanatok alatt lejátszódó bot- \ rány meglepetése alól, mikor a beteg keresztfilugorva az áldoztató rácson, kiáltozva végigrohant a templom hajojan aztán eltűnt az uccán. Rövid percek múlva ismét visz- ezatert és kiabálva az oltárkép felé futott, amelyet ügy látszott, le akr emelni helyéről. Közben meggondolta megát és a sekrestyés] tő mellett elhelyezett csengőket rángatta, aztán eltávozott. Röviddel ezután megérkeztek az értesített mentők s a rendőrség is, a beteg azonban ekkorra nem volt sehol. Mivel többen ismerték a beteget, útbaigazították a mentőket, akik a Servita uccán egyik közeli házban meg is találták szülei lakásán Mivel apja felelősséget vállalt érte, otthagyták szüléidéi. A szerencsétlen ember, akia karácsony reggelén ssu'atkoztak a zavarodottság jelei, egy ízben már lakója volt az Irgalma- eok elmegyógyintézetének, akkor azonban győgyúlíao bocsátották el a kórházból hosszabb kezeié« u*4n. Karácsonyfa ünnepség a Legényegyletben. Eger, december 28. Az Egri KítoiiüUi Legényegylet szombaton délután meleg hangulatú,bensőséges karácsonyfa ünnepélyt rendezett a szegény- sorsú iparosárvák és tanonook felruházására létesített vi óz Su- bik Károly alapítvány javára. Az ünnepségnek különös melegséget adott az a körülmény, hogy ekkor osztották ki az arra szoruló tanonooknak az egri mesterek jószíve szeretőiéből juttatott cipőket és ruhaadoaaányokat. A műsort a cserkőszzenekar indulója és karácsonyi zeneszáma nyitotta meg jó betanulásban, a közönség nagy tetszése mellett. Petőcz Ferenc szavalatában a karácsonyi érzések mélysége tört föl. Ezután Rusner István a Legényegylet másodelnöke lépett a színpadra és a közönség elnézését kérve, bejelentette, hogy a műsortól eltérően vitéz Subik Karoly elnök gyengélkedése miatt kénytelen távolmaradai, helyette ő fogja megtartani a beszédet. Nem a szavak színeivel, hanem szívig ható szavakkal emlékezett meg a szegélyek karácsonyáról, amely a maga nincs- telenségóben elviselhetetlen volna, ha a tehetősebbek szereteta nem osztaná meg a terített asztalt és meleg ruhát a szegényekével. Ismertette a szegény ta- noncok karácsonyára befolyt cipő- és ruhaadományokat, köszönetét mondva az adakozók jószívűségéért, s a rossz kabáiu, nyüttei cipőjű vézna fiúk boldog örömmel szorították hónuk alá a fényes bakancskákat és ruhákat. Kusner István másodelnök bs-
