Eger - napilap, 1931/2
1931-10-18 / 236. szám
2 E a E a 1931. október 18. pénzen elátvereztes*anegy földbirtokot, ezzel földönfutóvá tegye a gazdát. Ezt a tarthatatlan állapotot, amely még igen nagy nyomást gyakorolt országszerte a föld* árak alakulására, most lehetetlenné fogja tenni a fedezeti elvnek általánosítása. A gazdakczönségnek azonban nem szabad azt hinni, hogy ez Eger, október 17. Több ízben hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy az olasz- liszkai községi levéltárban ez év júliusában megtalálták as egri vár hős védőjének, Dobó Istvánnak latin nyelvű végrendeletét. Lapunk mindent elkövetett, hogy az Egerre nézve olyan nagy értékű, a hajdani várkapitány személyével kapcsolatos ereklyéről másolatot és hiteles fordítást szerezzen. Meczner Tibor dr., Zamplén vármegye fö- levéltároia előzékenyen rendelkezésünkre is állott s így módunkban van az Eger olvasóit megismertetnünk a XVI. század egyik legérdekesebb magyar végrendeletével. Dobó testamentuma, amellett, hogy nagybecsű ereklye, igen érdekes, eddig talán ismeretlen történelmi adatokat is tartalmaz. A sokrövidííősfl, akkoriban használatos kódex írással latin Dysl- ven papírra vetett testamentum fény képmái olatát és kiolvasott szövegét, valamint magyar for dítását megszerezte az Eger és díszes albumba kötve a város nak engedte át. ______ a z új adósvédelem annyit jelent, mintha most már senkinek sem kell adósságainak esedékes részletét és kamatát megfizetni. A fedezeti elv nem védelmezi meg a fizetni nem akaró, de fizetni tudó adóst. Az üj adósvédelem csak annak a gazdának javára szól, aki önhibáján kívül nem bépas fizetési kötelezettségeit teljesíteni. A végrendelet magyar fordítása egyébként a következő: »Én, ruszkai Dobó István, Barcs vármegye főispánja, stb., ámbár szellemileg és testileg épen, mégis figyelembe véve, hogy az emberi élet múlandó és törékeny és hogy abban semmi nem tartós, az Úristentől nekem adott javakról és dolgokról ezen végrendeletet teszem : Tanúsítom először is, hogy az egri várban az ostrom előtt és azután az újvári börtönben Erdélyben az előző években általam kiadott és sajátkezűleg aláírt, valamint legkedvesebb há- zastársamnak, nemzetet Sulyok Sára asszonynak adott, tudniillik neki sneglevalezett végrendeleti intézkedéseimet és az azokban foglaltakat egyenkiat én most is jóváhagyom. Ezenkívül, mivel előbb mondott legkedvesebb házastársam az ő irántam való szeretőiéből a nyomorúságokat és fogságokat együtt átszenvedva ez oly nagy szerencsétlenséget mellettem viselte el s hogy mindkét ten, midőn 8z]eiőzö években Izabella királyné fogságába estünk, mind az ö szülei által hátrahagyott, mind az általam neki adott, nevezetesen pedig arany és ezüst marháit elvesztette és ezen felül, mielőtt én isteni segítséggel ugyanezen fogságból kiszabadultam volna, ő Kolozsvár és azután pedig Déva várában a mi közös gyermekeinkkel kemény és a női nemre oly nehéz fogságot állott fai és azt nyomorúságosán elviselte, én az ő hívgégének ezen szolgálatait kárpótolni akarván, a Rómaiak Szentsége» Császári Felsége Leg- kogyelmeiebb Uram által az én kellő szolgálataimra való tekintettel, az én kiszabadulásom után húszezer és ötszáz magyari forintokért egyebek között kegyesen nekem érdemül beírt Wygles várát tartozékaival együtt, mondott legkedvesebb házastársamnak hagyományozom, miit ugyanazon összegért érdeműi baírtat és oly soká bir- tokiandőt, míg az előbb közölt összegről neki, vagy örököseinek Magyarország királya által az erről készült érdem jutalom- levél tartalma szerint a kielégítés meg nem történik. Ha pedig eközben valamiképen az én há- zastáream a fogságból ki fog szabadulni, s a vár a Szentsége* Császári Felség által előbb mondott összeg letétetvén kiváltatnék, a mondott hu'zszer és ötszáz forint összeget épen úgy ugyanezen házastársamnak és örököseinek hagyományozom mindenestül. Végül úgy az én legdrágább házastársamat, valamint a kicsinyke fiakat először is a Szentsége* Császári Felségnek, valamint Fenséges Fejedelemnek és Úrnak, Miksa Császár Űrnek, Csehország királyának oltalmába ajánlom, esdekelve legalázatosabban, saéltóztasianak a Felségek először is azon kegyes vonzalomból, mellyel a keresztény fejedelmek az özvegyeket ZSEBLÁMPAELEM -ANÓDTELEP ? és árvákat pártfogolni szokták és az én általam nem rettenetes szerencsétlenségek nélkül és igen sok hányattatással teljesített, a Felségeknek és Magyarországnak tett hívséges szolgálataimért ugyanezeket oltalmukba fogadéi és őket kegyesen pártfogolni, akiknek másodszor gondnokul nagyságos Cyarmathy Balassa János Urat, ő Zolyom kapitányát és nagyságos Dobó Domonkos Urat, Jánost, Lászlót és Miklóst, továbbá vitézlő Bo cbyay Györgyöt és vitézlő Nagy- mihályi Ewdenffy Ferencet és vitézlő legyehi Sulyok Ferencet rendelem. Kelt előbb mondott Wygles várában, alulirt tanúk előtt az Úrnak 1558-ik esztendejének november hónap 26 ik napján. Ruszkai Dobó István, Barcs vármegye főispánja. Alatta: Balassa János, Jikopi Péter, Wygles várának várnagya, Put- noky Mihály várnagy, Bay János keze vonása, Balassa keze- írásával, Babochyay Jáno*, u- gysnazoa Dobó úrnak titkára. Eddig van a végrendelet, amely felfedezése óta a sátoraljaújhelyi megyei levéltárban fekszik s valószínűleg ott is marad, meri Zemplén vármegye nem igen szándékozik sem eladni, sem elajándékozni a XVI. század egyik legérdekesebb s ránk, egriekre nézve olyan nagybecsű végrendeletét. Húszezer és ötszáz magyari Miksa királytól az Erdélyben elszenvedett fogságáért Fényképmásolatokban megszerezte az Eger Dobó István végrendeletét. »Mindennap fejünkre várjuk az sulykot ♦..« Mekohey István levelei az egri vár megszállásáról és a török eltakarodásáról. 1552 szept. 6 án levelet ír Msk- chey István, Dobó István vár- nagytársa; torait utolsó üzenetül szánja családjának, de nem feleségéhez, hanem húgához : Mekchey Sárához küldi: »Tisztelendő nemes asszo nyom és éanékem szerelmes atyámfia ... egyebst nem írhatok, ... hanem mindennap fejünkre várjuk sz sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk az szer, azért imádjatok Istent értünk, mert azt nekem hidd, hogy ez az én utolsó levelem. Az mi kevés pénz, ki kezedben is vagyon, én azt mondom, hogy kezedből ki ne add és oly helyen tarti&d, hogy meg ne csalatkozzál. .. Megírtam Eszternek is, hogy az búza árát ki kezébe hagytam adni... Csuda most ez világ... elválik az mi dolgonk tizenötöd napig, hogy hová leszen ... Isten tartsa kegyelmedet minden javával, kegyelmedtől és mindenkitől az Úristenért bocsánatot kérek .. . az többit is, amint írva is vagyon az testamentomba. Isten nek ajánlat édes húgom és szerelmes atyámfia. Egerben kelt ez a levél Nativitas Mariae (szept. 8) előtt való kedden. 1552 Továbbá ismét küldöttem 200 forintot Máriássy Pál uram kezéhez,... ha én- nékem valami történik...» Ehhez a levélhez nem kell magyarázat ! Érezni sorainak kű- száltságfin, törlésein, hogy írójának nem a toliforgatás a mestersége .. ., csak a rendkívüli alkalom íratja vele a keresetlen de mégis kíméletes szavakat, hiszen illő, hogy a családfő elbúcsúzzék szeretteitől, mikor »65 héán 2000 lélök« (Tinódi) száll szembe a félvilőgot letiport 100.000 fanatikussal! S megtörtént a c;oda, amit még a várnagy sem mert remélni : a várvédők hősiessége nem 15, de 37 napig tartő ostromot is kibírt a rommá lőtt várban. Szeptember 2 tői október 18-ig lőtték a török ágyúk az egri vára», okt. 12—13-án volt a rettenetes kétnapos ostrom, de több rohamot nem tudtak kikényszeríteni a basák demoralizált katonáikból. Lőtték hát tovább a romokat, de az ágyúzás leple alatt elvonulásra csomagolt már az egész had. Egy keddi napoo, Szent Lukács napján szűnt meg az osiromzár, s szállt a várbeliek hálaimája az ég felé. Másnap ment az ujjongó^üzenet egyenesen a feleséghez: Ezen levél adassák Szunyogh Eszter asszonynak, nekem szerelmes feleségemnek Uogvár- be. Tisztelendő és énnékem szerelmes atyámfia. Köszöntésem és magam ajánlása után írom egészségemet, hit felőletek ii kívánok hallanom. Továbbá azt írhatomszerelmesatyám- fia, hogy az terekek Egret ránk szállották vala Kisasz- szony nap után való vasárnap (szept 11-én) és Szt. Lukács napig éjjel-nappal törték és vítták ránk ez házat* de Isten akaratjából sok veszedelmekkel elmenének rőlonk és semmit nem árthattak, jól-
