Eger - napilap, 1931/2

1931-08-30 / 195. szám

\ 2 R q e h 1931. augusztus 30. lejteni, hogy az a sajtó, mely most körülrajongja az ötizöröi Euröpabajnokot, néhány héttel ezelőtt mint letört nagyságról elmélkedett, mint sportprimedon- nát emlegette, fegyelmi eljárást követelt ellene, mert igazsága tudatában saját egyesületét vé­deni merészelte . . . Ázt sem igen tudjuk elfelej­teni, hogy a Magyar Uszőszö- vétség nem is olyan régen saj­nálta a fontos, nemzeti érdekből elsőrendűen jelentős külföldi versenyre utazó Bárány Pistától a hálöfeocsijegyet, mondván, a mór megtette kötelességét, a mór hazajöhet a gyorsvonat III. osztályán másfél napig kemény fapadon ülve ... Da talán az emlékezésnek leg­keservesebb emlékei akkor to­lulnak fel tudatunkba, amikor arra gondolunk, hogy az anya­nyelvén kívül három világnyel­vet beszélő, kitűnő hazai és kül­földi egyetemi képesítésű, egész életében a diplomáciai pályára törekvő Bárány István nagyobb rokoni protekciókkal rendelkező de máskülönben teljesen isme­retlen ifjú urakkal szemben le maradt a titkos diplomácia ver­senyében. Az a Bárány István, aki egymaga több diplomáciai sikert ős ismeretséget könyvel­het el ifjú életében, mint akár­hány aktív diplomata. Vügy talán gondoljunk szé­gyenkezés nélkül arra a küzde­lemre, amelyet Bárány István egy szerény hivatali állásért, egy csöndes íróasztalért, egy darab önálló kenyérért folyta­tott éveken keresztül? Ním le­hetett volna-e mindjárt az első szóra megragadni az alkalmat, hogy a köz örömmel fizesse vissza ezt a sok hősies szolgá­latot, amit ez az őitehatiég a közért végzett ?! Le kell vonni ezekből a jelen­ségekből a tanulságot: ne sza­vakkal, ne rakétamódra fellob­banó érzésekkel ünnepeljünk, hanem az értékeinket tettekkel megbecsülő hálás szeretet szavá­val s ne csak addig, amíg a túlrövid emberi emlékezet tart, hanem állandóan, kitartóan zár­juk szívünkbe tehetségeinket ■ hősies erőfeszítéseiket. U. G. Egriek a magyar tenger partján Eger, augusztus 29. A boldog Nagymagyarország idején, amikor még nyitva állott a nyaralni kívánó előtt a Tátra, Erdély, sőt az Adria-teDger, Semmering a az egész világ szép­sége, nem igen bultiválták a hamupipőke sorban tengődő ma­gyar tengernek, a mi áldott vizű és levegőjű Balatonunknak gyö­nyörű vidékét. A világháború utáni szegény­ségünknek kellett jönni, hogy észrevegyük ezt a szépségében és gyógyító hatásában páratlan kincsünket. Egyre többen és többen mennek most már évről- évre a Balaton mellé s aki egy­szer felfrissülve, kipihent ideg­zettel jött onnan haza a robot­ból, állandó szerelmese lett a magyar tengernek. Egriekkel, s íj nos, nem tűi- gyakran találkozhattunk a Ba­laton mellett, egri család, mint villatulajdonol oly ritkaság most is, mint a fehér holló. Pedig a Balatonnak egyik gyermekbeteg­ségét, a drágaságot és a kényel­metlenséget csakis így lehet va­lójában legyőzni. Közelebbi kapcsolatba a ma­gyar tengerrel városunk az egri cserkészcsapatok táborozása ré­vén jutott. Ismerünk csapatot, mely fennállása 11 évéből nyolc nyári nagytábort a Balaton part­ján töltött el s alig van csapa­tunk, amelyik egy vagy két nyá­ron át ne táborozott volna ott, a nagy magyar víz valamelyik kies pontján. Ezek a cserkész- fiúk barnapirosra lesült arcuk­kal, pompás kondíciójukkal s ra­jongással elmesélt élményeikkel valóságos propagátorai lettek a Balatonnak s nagyban hozzájá­rultak ahhoz, bogy a cserkész­táborokat meglátogató szülők, rokonok, ismerősök megismer­kedjenek eddig nem látott szép- sépeivel ■ maguk is szerelmesek legyenek. Az idei nyáron még érdeke­sebb fordulatot vett ez az isme­retség. Az idén három egri csa­pat táborozott a Balaton mellett, egy Fűzfőn, kettő pedig a fo- nyődi parton. Itt a fonyődi tá­borban, az Eszterháziak táborá­ban történt, bogy az egyik tá­bortűz alkalmával, amikor több egri vecdégszülő és ismerős már ki tudja hányadszor volt kény­telen végighallgatni a fiúktól a Balaton dicséretét s élményeik szárnyaló meséjét, megszólalt az egyik cserkész: — Vásárolni kellene itt egy telket a csapat számára, hogy minden évben idejöhessünk erre a gyönyörű helyre. Akkor nem kellene sohasem engedélyért kö­nyörögni. A parancsnok, természetesen ismerve a cierkészpőnztárak so ■ ványságát, leintette ezt az utó­pista indítványt. — Ugyan kérlek, melyik cser­készcsapat tudná megfizetni az itteni horribilis telekárakat! Biz­tosan elkérnek négyszögölenként 10—15 pengőt! — Óh nem, parancsnok űr, ma hallottuk a majorban a vin­cellértől, hogy 2—3 pengőért annyit vehetünk, amennyit aka­runk. Ez az olcsóság annyira szöget ütött a hallgatóság s különösen a vendégek fejőbe, hogy elha­tározták : másnap érdeklődnek a dolog után. Az érdeklődés eredménye az volt, hogy három vendég azonmód aláírta a par­cellázd Tószegi uradalommal a szerződést, amely szerint egy gyönyörű erdőrészlet boldog tu­lajdonosa lett, ha nem is a 3 pengős olciő telekből, hanem a 9 pengős parcellákból, közvetle­nül a Balaton partján. S azóta egész egri kolónia tá­madt a fonyődi parton, már hét egri család oldotta meg nagy­szerűen a hazai nyaralás problé­máját. Dj nem is cioda, hogy ily varázserővel ejtette rabul mind­egyiküket a táj szépsége, mert a sok szebbnél szebb balatoni fürdőhely közül a fonyődi fövény bir a legnagyobb vonzó erővel bársonyossága és tisztasága ré­vén ; ez az uj település a legna­gyobb családiasságot biztosítja a telektulajdonosok számára, akik közvetlenül a telkükről élvezhe­tik a Balaton pompás vizét s még nem üszők is háromszáz méterig bátran fürödhetnek az egészséget adó hullámokban. Innen nyílik a leggyönyörűbb kilátás az egész vízre a szemben levő zalai par­tokra : Badacsony, Somló, Tátika tündéri időkről mesél a somogyi oldalnak. (=) Biztosító intézet főügynöksége átadó, komoly urak ajánlatát korábbi mű­ködés megjelölésével a kiadóhiva­talhoz kérjük »Megélhetés« jeligére Meddig még? Meddig tűrik még, hogy itt ebben az érseki városban a csö- cielék páratlan szemtelenséggel tiporja az ember legbsnsősége- sebb érzésének megnyilatkozá­sát: a kegyeletet ? Avagy talán nem is olyan fi­gyelmet érdemlők az ilyen ese­tek, amilyen tegnap is — ezúttal már negyedszer előfordúlt, hogy a magukat »szociáldemokraták«- nak nevező vörös csőcselék, vörös szallaggal éktelenitett ko­szorút helyezett egy elhunyt ember koporsójára, piszkos gri­maszokkal fumigálva a szertar­tást végző lelkész jámbor figyel­meztetését a jelenlevők mélysé­ges megbotránkoztatására ? Meddig lehet még ezt cindlni büntetlenül ? A ksgyeletsértés büntetendő cselekmény! Vsgy talán ez nem kegyeletsértée ? Az ! Még pedig a legújabb ée a leg­veszedelmesebb műfaja a kegye­letsértésnek. Aki az ellenkezőjét állítja, az nem tudja mi a kegye­let, e akkor természetesen nem tudhatja hegyen lehet azt meg is sérteni. Nincs olyan mozzanat a gyarlő ember életében, amely úgy ma- gábaizálláira, őszinte mély, ez élet mibenálláea, »értéke« főlőtt való elmélkedésre tudná kény­szeríteni, mint a senki által el nem kerülhető halál megjelenése. Örökké így volt u örökké így lesz. »Látjátok feleim ezömtökkel mik vagymob« — intette a hí­veket ez ősmagyar keresztény pap. S a minden idők legnagyobb hőse: a világverő hatalmai Na­póleon ia meg'orpant Nagy Fri­gyes német császár koporsója előtt s a franciáknak ez a félistene fejét mellére horgasztva mélyed! gondolataiba az elmúlás felett. Mi is, az úgynevezett civilizált kor emberei, valahányszor egy- egy embertársunkat elragadja a kérlelhetetlen haléi, megrendülve e magunkba szállva állunk meg porhüvelye körül ■ minden más hétköznapi gondolatot kikap­csolva, tűnődünk a hatalmas Isten végtelen bölcs, igazságos rende­lése fölött. S amikor így az elmúlás gon­dolatától megihletve az Isten végtelen hatalmáról fűzzü* gon­dolatainkat, mint valami démon vigyorog ránk az Isten, vallás és a haza fogalmának leközömbö- sítő és megszentségteienítő szim­bóluma : a vörös lobogó. Eger, augusztus 29. Egy egri földműves. Betörtek a Vörösmarty uccán egy vendéglőbe Az ablakon keresztül hatoltak be a tettesek. Eger, augusztus 29. Ma hajnalban a Vörösmarty utoa, a Gtiky Sándor ucoa ke­reszteződésénél levő Atlasz Fér- dinánd-féle vendéglőbe ismeretlen tettesek betörtek és a régi kasszából az ott levő kisebb összeget magukhoz véve, eltávoztak. A betörést reggel, az üzlet nyi­tásakor vette őszre a tulajdonos. A söntés pénzesfiókja ki volt húzva, a benne levő pénz eltűnt ■ a betörők magukkal vitték a helyiségben levő trafikot is. A tettesek a Vörösmarty ucca felől az ablakon keresztül hatoltak be a korcsmába ■ ugyanazon az utón távoztak is. A rendőrség megindította a nyo­mozást a betörők kézrekerítélére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom