Eger - napilap, 1931/1

1931-06-09 / 127. szám

2 EGES 1931. jűniui 9. „Az a becsülés és kegyelet, amellyel a rokkantak Iránt viseltetik a nemzet, csak azzal a virággal és könnyel mérhető össze, amit az elesettek sírjára teszünk.“ Eger és Hevesmegye rokkantainak zászlaját fényes ünnepségek keretében szentelték fel vasárnap délelőtt. Eger, június 8. Egy héttel azután, hogy köny- nyel éa virágokkal emlékeztünk a teljes áldozat hozóira éa tizen­hetedszer is elairattuk a halott ezredeket, vasárnap megszólal- tak azok is, akik élnek és meg­hagyattak a szenvedésre, az élők, akik itt botorkálnak ki­aludt szemekkel, csonkán közöt­tünk. Megszólaltak az emléke­zésben, de azért is, hogy iga­zukat és elhagyatottságukat meg­kiáltsák a világháború rokkant- jai. Glédába állottak előttünk, man­kóikkal, páros botokkal, vak szemükön a fekete kötéssel, meg- bénűlt kézzel, napmarta arcukon gránáttépte sebbel, mások rész- ketve, mintha csak ma léptek volna ki a sáros árokból, ahol a pergőtűz gránátfergetege ide­geikbe égette a sokkot. Glédába állottak és megfénylett mellü­kön az ólmos színű érem, ame­lyiken Károly király képe mö­gött szerénykedik a felírás: »Laeso Militi.« Megfénylett az ólmos érem és olyan lett mint az arany. Aranyabb az arany medáliánál és a keresztnél is, a koronával és a kardokkal. Mert fényessé tette az a szem, ame­lyik ott folyt ki valahol Rava- ruszkánál, a kéz, amit gránát tépett le Gorlicénél, a láb, ame­lyik bakkancsostól valamelyik kő alatt pihen a Doberdőn. Sorba sorakoztak még egyszer és az őrmester úr után elindul­tak a friss fehér selymű zászló Blatt. Kopogtak a mankók, ütem­mel ütődtek a kövön a botok és az a szomorú dobbanás keserű kiáltás volt a boldog-épek felé. Kiáltás, amit a néma is kopott sereg szóval sohase kiáltott meg, pedig oka lett volna rá. Most se, hiszen ünnep volt, szép ün­nep és ezrek- meg ezrek simo­gatták őket meghatott szemmel, még tán könnyesen is. Mégis csak szeretik őket. * A két napos ünnepség, ame­lyen részt vett a város és vár­megye hivatalos vezetőségén kí­vül a társadalom minden rétege, szombaton kezdődött. Maguk a rokkantak is vármegyeszerte ké­szülődtek a zászlószentelésre, és igen sokan jöttek be a vidékről vasárnap reggel. Díszelőadás az Urániában Szombaton este a zászlószen- telési ünnepséggel kapcsolatban az Uránia díszelőadást tartott, amelyen a szépszámú közönség soraiban a város vezető társa­dalmából is igen sokan meg­jelentek. Ünnepi prológusként az elő­adást vitéz árváttalvy Nagy István, a Honsz. országos elnö­kének szavai vezették be. A közönség lelkének legmé­lyére ható szavakkal ismertette a hadirokkantak méltánytalan sorsát s a segítés gyenge mód­jait, amelyekkel, ha nem is a kormány, de legalább a hadi­rokkantak maguk igyekeznek javítani nehéz helyzetükön. — Ünnepi beszéd helyett — mint mondotta — gyászbeszédet kellene tartanom, annyira siratni való ma a magyar háborús bé­nák, tehetetlenek helyzete. Sehol a világon olyan mostoha bánás­módban nem részesülnek a hadi­rokkantak, mint éppen Magyar­országon. Számadatokkal bizo­nyította be, hogy egy lelenc el­tartása többe kerül az államnak, mint egy rokkant ellátása. Ismertette a Honsz. megszer­vezésének körülményeit, célját s a mődokat, melyekkel ellátja feladatkörét. A Honsz., amelynek célja — úgymond — bajtársi egységben megtartani a haza szeretetében tagjait, minden eszközt felhasz­nál arra, hogy az illetékesek és a társadalom figyelmét felhívja a tarthatatlan helyzetre. A kormány eddig milliókat ál­dozott a hősi halottak szobraira, ahelyett hogy a világháború élő hőseit gyámolította volna, most azonban a győzelem felé halad az a harc, amely a hadi­rokkantak ügye mellett küzd Nagy-Magyarország feltámadá­sáért. A nagy figyelemmel hallgatott bevezető után a Császár riválisa című romantikus, történelmi film­dráma került bemutatóra. A vasárnapi zászlószentelés Vasárnap reggel kilenc órakor a főszékesegyházban ünnepi mi­iét pontifikáit Kriston Endre felszentelt püspök, aki a zászlő- szentelési szertartást is végezte. A misén részt vettek a hivatalos vezetők, a honvédség tisztikara, a társadalmi egyesületek, zász­lóik alatt ős a templomot teljesen megtöltő közönség. Mise alatt a ciszterciek gimnáziumának nö­vendékei énekeltek latin éneke­ket. Evangélium után vitéz Subik Károly apát, kanonok mondott szentbeszédet, amelyben a világ­háború rokkant hőseinek ál­dozatos kötelességteljesítőiéről szólott. — Nem igaz, — mondotta, hogy idegen érdekért véreztetek a csatamezőkön. Azért harcoltatok, hogy az itthon- valók álma nyugodt legyen s hogy városainkat, falvainkat fel nem égették, hogy nincsenek földünkön üszkös romok és a háború szomorú emlékei, nektek köszönheti ez a nemzet. Hogy mégis nyomorúságban élünk, nem a ti hibátok, akik meg­teltétek kötelességteket, hanem átoké as idegeneké, akiknek minden töld hazájuk és bálvá­nyok az isteneik. Az ünnepi mise végeztével koszorús lányok sorfala között vitték a Mansz. hölgyei által hímzett fehér selyemzászlőt a főoltár elé, thol Kriston Endre püspök megáldotta. Okolicsányi Imréné zászlóanya adta át itt az egyház áldásával megszentelt lobogót a rokkantaknak. — Fölszentelt zászló! Megille­tődött lélekkel állok előtted, mert Te fergeteges múltra, sajgó se­bekre, kifolyt piros vérre s ki­csordult keserű köaoyekre em­lékeztetsz ! Hálás szeretettel, me­leg tekintettel simogatom meg puha, lágy selymedet, mert Te a jelen terhét: a csonka, béna testet megszépíted s a benne élő hősi lelket felmagasztalod ! Hittel, reménnyel, bizalommal nézek fel Rád, mert Te a jövő nemzedék­nek : fiainknak s unokáinknak egyenes utat mutatsz az egy magyar cél felé s ragyogó pél­dáddal erőt adsz az egyetlen nagy magyar akarásra ! Borítsd csak be a múltat, de derítsd fel a jelent s hittel, reménnyel sugározd be a jövőt, mondotta Medák Alajosnak, aki a csoport nevében átvette a zászlót. Hadirokkant bajtársaim nevé­ben ígérem, mondotta a lobogó átvételekor, hogy ennek a zászló­nak tisztaságát, ha kell az életünk árán is megvédjük s ha újra felrivall a kürt, vagy leng ez a zászló dicsőséggel a Kárpátok ormán, vagy szemfedóül borúi majd reánk. Ünnepély a Kossuth téren A nagytemplomból zárt ren­dekben vonult le a menet az Eszteráhzy-térre, ahol a Dobó István 14. honvéd gyalogezred dísz-százada, a cserkészek és a leventék díszmeneiban tiszteleg­tek a rokkant hősök zászlója előtt. Innen a Kossuth térre özönlött az ünneplő sereg és kezdetét vette az ünnepség. Az erkélyen megjelent az újonnan felszentelt zászló és mellette a HONSz ve­zérkara. A több ezer főnyi kö­zönség meghatódott csendben nézte a zászlót és hallgatta végig az ünnepélyt bevezető alkalmi ódát, amelyet Román Ferenc II. éves joghallgató mondott el, őszinte tolmácsolásban. Utána Nemecsek Aurél városi tanácsos lépett az emelvényre, hogy ünnepi beszédet tartson. Ez alatt a zászló alatt indulnak a rokkantak egy új harcra, — mondotta. — Ez a harc nem a fegyverek csatája lesz, hanem a szíveké a szívekért, a megbe­csülésért való küzdelem, mert ez ma még hiányzik, ezzel adósa maradt a nemzet rokkant hő* seinek. Intette beszéde további folya­mán az ifjúságot, amelynek vér­ségi kapcsolata van a rokkantak zászlójával, hogy vallja magáé­nak ezt a lobogót éa ragaszkod­| jék hozzá fiatalságának minden lelkesedésével. A hatásos beszéd után meg­szólalt a minoriták templomának harangja éa az erkélyen lehajolt az új zászló. A hősök emlékének szólt ez a tisztelgés és a téren álló tömegben is lekerültek az emberek fejéről a kalapok. Per­cekig csak a harangzúgás és a szélben csapkodó zászló hangja hallatszott. Még búgott a megkondított harang, mikor a Városháza előtt elhelyezkedett a király- kor- mányződíjas Egri Dalkör Huszthy Zoltán országos társkarnagy ve­zényletével és elénekelte a Nem nem sohá-t. Ezzel az ünnepség első része véget is ért és meg­kezdődött a Városháza közgyű­lési termében a Honsz. egri és hevesvármegyei csoportjának díszközgyűlése. (A díszközgyűlésről írott be­számolónkat technikai okokból holnapi számunkban közöljük.) A VÁLASZTÁS NYÍLT ÉS TITKOS! De nyílt titok, hogy a legjobb friss paeumatik, CITROEN és amerikai alkatrészek, autó fel szerelések legolcsóbban Nagy Jó­zsefnél Budapest, VI., Andrássy út 34. Tel. 285-63 és 221-97.

Next

/
Oldalképek
Tartalom