Eger - napilap, 1931/1
1931-06-09 / 127. szám
2 EGES 1931. jűniui 9. „Az a becsülés és kegyelet, amellyel a rokkantak Iránt viseltetik a nemzet, csak azzal a virággal és könnyel mérhető össze, amit az elesettek sírjára teszünk.“ Eger és Hevesmegye rokkantainak zászlaját fényes ünnepségek keretében szentelték fel vasárnap délelőtt. Eger, június 8. Egy héttel azután, hogy köny- nyel éa virágokkal emlékeztünk a teljes áldozat hozóira éa tizenhetedszer is elairattuk a halott ezredeket, vasárnap megszólal- tak azok is, akik élnek és meghagyattak a szenvedésre, az élők, akik itt botorkálnak kialudt szemekkel, csonkán közöttünk. Megszólaltak az emlékezésben, de azért is, hogy igazukat és elhagyatottságukat megkiáltsák a világháború rokkant- jai. Glédába állottak előttünk, mankóikkal, páros botokkal, vak szemükön a fekete kötéssel, meg- bénűlt kézzel, napmarta arcukon gránáttépte sebbel, mások rész- ketve, mintha csak ma léptek volna ki a sáros árokból, ahol a pergőtűz gránátfergetege idegeikbe égette a sokkot. Glédába állottak és megfénylett mellükön az ólmos színű érem, amelyiken Károly király képe mögött szerénykedik a felírás: »Laeso Militi.« Megfénylett az ólmos érem és olyan lett mint az arany. Aranyabb az arany medáliánál és a keresztnél is, a koronával és a kardokkal. Mert fényessé tette az a szem, amelyik ott folyt ki valahol Rava- ruszkánál, a kéz, amit gránát tépett le Gorlicénél, a láb, amelyik bakkancsostól valamelyik kő alatt pihen a Doberdőn. Sorba sorakoztak még egyszer és az őrmester úr után elindultak a friss fehér selymű zászló Blatt. Kopogtak a mankók, ütemmel ütődtek a kövön a botok és az a szomorú dobbanás keserű kiáltás volt a boldog-épek felé. Kiáltás, amit a néma is kopott sereg szóval sohase kiáltott meg, pedig oka lett volna rá. Most se, hiszen ünnep volt, szép ünnep és ezrek- meg ezrek simogatták őket meghatott szemmel, még tán könnyesen is. Mégis csak szeretik őket. * A két napos ünnepség, amelyen részt vett a város és vármegye hivatalos vezetőségén kívül a társadalom minden rétege, szombaton kezdődött. Maguk a rokkantak is vármegyeszerte készülődtek a zászlószentelésre, és igen sokan jöttek be a vidékről vasárnap reggel. Díszelőadás az Urániában Szombaton este a zászlószen- telési ünnepséggel kapcsolatban az Uránia díszelőadást tartott, amelyen a szépszámú közönség soraiban a város vezető társadalmából is igen sokan megjelentek. Ünnepi prológusként az előadást vitéz árváttalvy Nagy István, a Honsz. országos elnökének szavai vezették be. A közönség lelkének legmélyére ható szavakkal ismertette a hadirokkantak méltánytalan sorsát s a segítés gyenge módjait, amelyekkel, ha nem is a kormány, de legalább a hadirokkantak maguk igyekeznek javítani nehéz helyzetükön. — Ünnepi beszéd helyett — mint mondotta — gyászbeszédet kellene tartanom, annyira siratni való ma a magyar háborús bénák, tehetetlenek helyzete. Sehol a világon olyan mostoha bánásmódban nem részesülnek a hadirokkantak, mint éppen Magyarországon. Számadatokkal bizonyította be, hogy egy lelenc eltartása többe kerül az államnak, mint egy rokkant ellátása. Ismertette a Honsz. megszervezésének körülményeit, célját s a mődokat, melyekkel ellátja feladatkörét. A Honsz., amelynek célja — úgymond — bajtársi egységben megtartani a haza szeretetében tagjait, minden eszközt felhasznál arra, hogy az illetékesek és a társadalom figyelmét felhívja a tarthatatlan helyzetre. A kormány eddig milliókat áldozott a hősi halottak szobraira, ahelyett hogy a világháború élő hőseit gyámolította volna, most azonban a győzelem felé halad az a harc, amely a hadirokkantak ügye mellett küzd Nagy-Magyarország feltámadásáért. A nagy figyelemmel hallgatott bevezető után a Császár riválisa című romantikus, történelmi filmdráma került bemutatóra. A vasárnapi zászlószentelés Vasárnap reggel kilenc órakor a főszékesegyházban ünnepi miiét pontifikáit Kriston Endre felszentelt püspök, aki a zászlő- szentelési szertartást is végezte. A misén részt vettek a hivatalos vezetők, a honvédség tisztikara, a társadalmi egyesületek, zászlóik alatt ős a templomot teljesen megtöltő közönség. Mise alatt a ciszterciek gimnáziumának növendékei énekeltek latin énekeket. Evangélium után vitéz Subik Károly apát, kanonok mondott szentbeszédet, amelyben a világháború rokkant hőseinek áldozatos kötelességteljesítőiéről szólott. — Nem igaz, — mondotta, hogy idegen érdekért véreztetek a csatamezőkön. Azért harcoltatok, hogy az itthon- valók álma nyugodt legyen s hogy városainkat, falvainkat fel nem égették, hogy nincsenek földünkön üszkös romok és a háború szomorú emlékei, nektek köszönheti ez a nemzet. Hogy mégis nyomorúságban élünk, nem a ti hibátok, akik megteltétek kötelességteket, hanem átoké as idegeneké, akiknek minden töld hazájuk és bálványok az isteneik. Az ünnepi mise végeztével koszorús lányok sorfala között vitték a Mansz. hölgyei által hímzett fehér selyemzászlőt a főoltár elé, thol Kriston Endre püspök megáldotta. Okolicsányi Imréné zászlóanya adta át itt az egyház áldásával megszentelt lobogót a rokkantaknak. — Fölszentelt zászló! Megilletődött lélekkel állok előtted, mert Te fergeteges múltra, sajgó sebekre, kifolyt piros vérre s kicsordult keserű köaoyekre emlékeztetsz ! Hálás szeretettel, meleg tekintettel simogatom meg puha, lágy selymedet, mert Te a jelen terhét: a csonka, béna testet megszépíted s a benne élő hősi lelket felmagasztalod ! Hittel, reménnyel, bizalommal nézek fel Rád, mert Te a jövő nemzedéknek : fiainknak s unokáinknak egyenes utat mutatsz az egy magyar cél felé s ragyogó példáddal erőt adsz az egyetlen nagy magyar akarásra ! Borítsd csak be a múltat, de derítsd fel a jelent s hittel, reménnyel sugározd be a jövőt, mondotta Medák Alajosnak, aki a csoport nevében átvette a zászlót. Hadirokkant bajtársaim nevében ígérem, mondotta a lobogó átvételekor, hogy ennek a zászlónak tisztaságát, ha kell az életünk árán is megvédjük s ha újra felrivall a kürt, vagy leng ez a zászló dicsőséggel a Kárpátok ormán, vagy szemfedóül borúi majd reánk. Ünnepély a Kossuth téren A nagytemplomból zárt rendekben vonult le a menet az Eszteráhzy-térre, ahol a Dobó István 14. honvéd gyalogezred dísz-százada, a cserkészek és a leventék díszmeneiban tisztelegtek a rokkant hősök zászlója előtt. Innen a Kossuth térre özönlött az ünneplő sereg és kezdetét vette az ünnepség. Az erkélyen megjelent az újonnan felszentelt zászló és mellette a HONSz vezérkara. A több ezer főnyi közönség meghatódott csendben nézte a zászlót és hallgatta végig az ünnepélyt bevezető alkalmi ódát, amelyet Román Ferenc II. éves joghallgató mondott el, őszinte tolmácsolásban. Utána Nemecsek Aurél városi tanácsos lépett az emelvényre, hogy ünnepi beszédet tartson. Ez alatt a zászló alatt indulnak a rokkantak egy új harcra, — mondotta. — Ez a harc nem a fegyverek csatája lesz, hanem a szíveké a szívekért, a megbecsülésért való küzdelem, mert ez ma még hiányzik, ezzel adósa maradt a nemzet rokkant hő* seinek. Intette beszéde további folyamán az ifjúságot, amelynek vérségi kapcsolata van a rokkantak zászlójával, hogy vallja magáénak ezt a lobogót éa ragaszkod| jék hozzá fiatalságának minden lelkesedésével. A hatásos beszéd után megszólalt a minoriták templomának harangja éa az erkélyen lehajolt az új zászló. A hősök emlékének szólt ez a tisztelgés és a téren álló tömegben is lekerültek az emberek fejéről a kalapok. Percekig csak a harangzúgás és a szélben csapkodó zászló hangja hallatszott. Még búgott a megkondított harang, mikor a Városháza előtt elhelyezkedett a király- kor- mányződíjas Egri Dalkör Huszthy Zoltán országos társkarnagy vezényletével és elénekelte a Nem nem sohá-t. Ezzel az ünnepség első része véget is ért és megkezdődött a Városháza közgyűlési termében a Honsz. egri és hevesvármegyei csoportjának díszközgyűlése. (A díszközgyűlésről írott beszámolónkat technikai okokból holnapi számunkban közöljük.) A VÁLASZTÁS NYÍLT ÉS TITKOS! De nyílt titok, hogy a legjobb friss paeumatik, CITROEN és amerikai alkatrészek, autó fel szerelések legolcsóbban Nagy Józsefnél Budapest, VI., Andrássy út 34. Tel. 285-63 és 221-97.
