Eger - napilap, 1931/1

1931-01-11 / 8. szám

2 EGEM 1931. január 11. Uj társadalmi munkaprogramm Eger, január 11. Esen a címen néhány olyan gondolatot szeretnék megtár­gyalni a nagy nyilvánosság előtt, amelyek segítségével a mi sok­szor babérkoszorú«, de még többször töviskoazorús egri egyesületeink a szervezettség s kölcsönös támogatás erejével, továbbá új célkitűzések okozta lendülettel megsokszorozhatnák társadalmi súlyukat jelentő er­kölcsi s ennek elnyeréséhez múl­hatatlanul szükséges anyagi erő- készleteiket. ószintén megválthatom, hogy ezek a tárgyalandó gondolatok nem mindenben eredetiek; egy­részt, bár más formában, most szerzett tudomásom szerint 7—8 évvel ezelőtt már felbukkantak; másrészt több-kevesebb változást szenvedtek eredeti elgondolá­saim azokban a beszélgetések­ben, amelyeket az egri egyesü­leti élet bajairól, hibáiról, or­voslásuk módjáról többekkel folytattam. De hiszen nem is az eredeti­ség a fontos, hanem az a tény, hogy legyen mindig valaki, aki a jobb jövő reményében ezeket a gondolatokat időnként újra fel­veti, felszínen tartja s megvaló­sításukért küzd. Most, Kossuth Lajossal szólva,úgy érzem, hogy az Isten az éu kezembe adta a tárogatót, hogy felriasszam a lelkiismereteket: tegyünk már végre valamit az egri egyesületi élet jobb sorsra fordulásáért. Áll ez az óhajom különösen az egri középosztály, az intelligens eia egyesületi életére vonatko­zóan, mert ez a réteg viseli a legsúlyosabban a vállán az egye­sületi éiet minden terhét, időben, nautikában, de különösen anya­giakban. Míg derek földműves- nepüak a földműves olvasókö­rökben, a Katolikus Népszövet­ség szervezeteiben vau tömörít­ve • ezekben kielégítve találja társadalmi életszüksegleteit; míg iparostársadalmunk két virágzó egyesületben, a Keresztény Ipa­roskörben s a Katolikus Legény­egyletben szinte megosztatlanul s Ront*urrancia nélkül éli a maga társadalmi életét s valósítja meg társadalmi munkaprogr atomját, addig az intelligencia nemcsak több mint húsz egyesületben te­vékenykedik, tagdíjat fizet s ez­zel mintegy megjátszani véli a megszervezettséget, hanem kivá­lóbb és lelkesebb egyedai az előbb említett földműves és ipa- rosegyecületekben is tevékeny­kednek, előadásokat tartanak, védnöki s pártoló tagsági díja­kat fizetnek stb. Erősen hangsúlyozom, hogy mindezeket nem panaszképp m mondom, sót hazafiűi és emberi kötelességnek állítom ezt a te­véi enykedést. Bárcsak minél többen volnának, akik ilyen ne­mes feladatra vállalkoznak. De viszont az kétségtelen, hogy az intelligencia erejenek ez a szét* forgáctolódása erólanyhulásra, előbb utóbb elfásultaágra vezet s ha nem gondolkozunk ennek megelőzésén, mihamar már csak a keretek maradnak meg, az ér­tékes tartalom áthull a közönyös idő rostáján. Melyek az egri egyesületi élei bajai? Azt hiszem, mindnyájan, akik velem együtt egyesületeket ve zetnek, vagy közkatona módjára egyesületekben tevékenykednek, igazat fognak nekem adni, ami­kor a bajok okát a követkzök- ben jelölöm meg. 1. Sok az egye­sület. Ez magában véve még nem volna baj, sőt azt mutatja, hogy sok a tennivaló, sok a ne­me», ideális célkitűzés. A baj ott van, hogy amikor a tisztikar névsorát, de különösen a tagok névsorát vizsgáljuk, azt tapasz­taljuk hogy az egyesületek élén s a tagok között több-kevesebb variációval mindig ugyanazok a nevek szerepelnek, viszont ne­vek, amelyeknek szerepelciök kellene, hiányzanak innen is, onnan is. 2. Még népes egyesü­letekben is, igen kevés a mű­ködő, együttérző tag, a csupán tagdíjas vagy ami még rosszabb, a tagdíjat nem fizető rag a több­ség. Hogy is mondta Napoleon? •Hiába döngetem a szeg fejét egy nagy agyagcsomóval, míg egy kis acélkalapács könnyen beveri azt a kemény falba.« Sok a szétmfilló agyag egyesületeink­ben, kevés az acél cohéziős ere­je. 3. A tagdíjon felül nagg a verseny az egyesületek között az anyagi eszközökért ugyanolyan szellemi eszközökkel. Ha egyszer divat a feulsurdőiután, akkor derüre-borura minden egyesület kulturdélutént rendez és akkor csodálkoznak, hogy ugyanaz a kétszáz ember megcsömörlik min­dentől és osab a legköltségesebb attrakciókat hajlandó megnézni. 4. Nincs az egyesületek között valami összetartó, egyesítő köte­lék, mely idóről-idörs irányt szabna közös célok felé, amely oktalan versenygést, súrlódáso­kat megszüntethetne, fontosabb alkalmakkor anyagi eszközökről közösen gondoskodna (gondol­junk csak dalkörünk, sportoló­ink versenyeire, kongresszusok­ra stb.!) 5. Nincsenek méltó és megfelelő egyesületi helyisége­ink. Nagyon sok egyesület el­nöki magánlakásokban tengődik mások bol itt, hol ott tartják összejöveteleiket, a helyiséggel dicsekvő Kath. Kör,Egri Dalkör, Műkedvelők Köre, Mansz. elhe­lyezése sem méltö azonban sem hozzéiuk. sem a magyar Athén­hez, Egerhez. Hogyan lehetne orvosolni a bajokat? Ezekre a bajokra három or- vosszert bátorkodnék ezennel ajánlani. Az első: a középosztály egyesületei között meg kell te­remteni a közös együttműködés módját. Egri Egyesületek Szö­vetsége, Egyesületek Központi Intézőbizottsága stb., (a név nem fontos), amely minden egyesület önállóságának és függetlenségé­nek teljes megóvásával, az illető társegyesuletek 3—5 kiküldött­jéből szerveződne meg, időnkint mintegy kongresszusra gyűlne össze, az egyesületi belső mun­kákba időszerű irányító eszmé­ket dobna bele; az esetleg fel­merülő ellentéteket kiegyenlíte­né ; a szervezettség erejével na­gyobb erkölcsi súlyt adna az eddigelé magában álló egyesülő leknek; idegen egyesületek, mű­vészek, vállalkozások szereplé­sére ill. valamely egri egyesület­tel való kooparálására engedélyt adna; túlzsúfoltság ésérdekösz- szeütsözések elkerülése végatt megállapítaná egy egy szezon egész vid<%m és komoly munka- proprammját az egyesületek ál­tal beterjesztett munkaprogram­otok összeegyeztetése alapján; ha az egyesületi naptár alapján valamelyik társegyesület rendez valamit, a többi egyesület köl­csönös propagandát indít annak erkölcsi ős anyagi síkéra érde­kében. A programmből egyelőre elég ennyi, csak annyit akarok még megjegyezni, bogy ezt a szövetséget vagy intézőbizottsá­got nem gondolom feltétlenül külön alapszabályokkal rendel­kező egyesületnek, hanem inkább az eszmét elfogadó egyesületek­nek ővről-évre kiküldendő ad hoc bizottságának. A második orvosszer : anyagi jelentőségű. Az első pillanatra kissé bizarrnak tűnik fel, de úgy vélem sokaknak tetszeni fog. A színházi bérletek mintájára javasolnám megvalósítani az »egyesületi bérlett eszméjét. Ez abból állana, hogy a kuhúr érzékkel bíró egyenek a fentebb említett közös intéző bizottság által megállapított kulcs szerint éppúgy megváltanák egy összeg­ben a szövetségbe tömörült egye­sületek által rendezett tánceiték, kultúrdőlutánok, hangversenyek, szinielőadások stb. belépti díjait s tiszteletjegyeit, mint ahogy pl. bz egri Szegénygondoző Bizott­ság működése folytán m-g lehet váltani a szegények alamizsnáját. Az előre megállapított programm szerint ugyanis a bizottság már előre tudja, hogy kb. hány ilyen jegyváltásra irányuló alkalom lesz az év folyamán s ehhez képest szabja meg a kívánt hely­hez viszonyítottan is az évi bér­let árát. Ennek a bérletnek kü­I ZSEBlAmPRELEm.JUAGV finÖDTELEP URSULAS®- n^LÜGVEL- 3EH.HGGM mÖRWATKÖP. jon.mERTP PALÁBA' ELEmEK TEUESITmÉCIVE- uel mim minDEnm. onts (T1EG LESZ ELEGEDUE* Ionosén ott volna nagy jelentő­sége, amikor olyanokról van sző, akik koruk vsgy visszavonult életmódjuk következtében alig vagy egyáltalán nem járnak hangversenyekre, — tánoestékre vagy egyéb műsoros alkalmak­ra, társadalmi adójuk lerovását mégis állásuknál vagy jobb anyagi helyzetüknél fogva az egyesületek joggal remélhetik vagy lerovási kötelezettségüket ök maguk is átérzik. Viszont olyanok, akik érdeklődésüknél vagy aktív kuHúrérzéküfcnél fog­va nagyon gyakran ős szíveién jelennek meg az egyesületek ünnepélyein, szintén jól járná­nak, mert kedvezményesen jut­nának a belépti jegyekhez. Je­gyeik állandóan ugyanarra a helyre szólanának, tehát kényel­mi szempontból is előnyben ré­szesülnének. Az egyesületek meg egyenesen mint fix ötszöggel már előre is számolhatnának az ilymődon nekik jutó összegekkel. Ha valamely bérletes netán nem akarná igénybevenni biztosított jegyét valamely alkalomra, előtte való nap délutánjáig tartozna ezt bejelenteni a jegykezeléssel megbízott helyen s akkor más­nak a javára adhatnák a jegyet. Ennek a gondolatnak a hasz­nálhatóságát természetesen csak a pro és contra meginduló vita > matematikai számítások bizo­nyítékai fogják eldönthetni. Biz­tat e részben a remény, hogy már a gondolat puszta felvetésé­nél és megbeszélésénél többen máris hajlandóknak mutatkoztak ily »társadalmi bérlet« váltására. Az egyesületi központi kultnrház s a Hősök Háza gondolatának összekapcsolása Harmadik orvosszer: megfelelő központi egyesületi helyiségek szerzése. Régi tapasztalad tény, hogy amely egyesületnek saját, jól s kedvesen berendezett egye­sületi helyisége van, ahol a tagok mindig meleg otthonra találnak s ahova szinte örömmel járnak, ott az egyesületi élet felvirágzók, a kitűzött célok szinte természe­tes könnyedséggel valósulnak meg. Ugyancsak szép példát ve­hetünk e részben a Legényegy­let s az Iparoskor gyönyötű új székházéiról, melyek kiinduló pontjai lesznek ez egyesületek további hatalmas fejlődésének. Hát az intelligencia nem tudna egy igazén lelkes, elszánt, ma­gyaros (vagy talán ez a jelző most nincs helyéD.mert a szalma- lángra emlékeztet?) elhatározás­sal néhány év alatt egy megfelelő központi egyesületi otthont, vagy egri kultűrházat létesíteni?! En azt hiszem, hogy ez csak akarat és öntudat kérdése ! Ha az egye­sületek tagjai megfelelő propa­gandával tagdíjaikon felül, me­lyeknek egy része szintén erre a célra tartalékolandó volna, havi jövedelmüknek 7*—1 */• át erre a célra felajánlanak s egy köz­ponti számlára befizetne«, szá­mításaim szerint három év alatt akkora összegnek kell egybe­gyűlni, hogy megfrlelö hiielötz- szeg igénybevételével a kérdés meg is oldható. Összekapcsolható volna ez a probléma az egri hősök emléke­zetét hazafias kötelességből meg­örökítendő emlékmű ügyével, az általam lapunk múlt év pünkös­di számában javasolt Hősök Háza gondolatával. Ez elöl úgy sem térhetünk ki, ezt legkésőbb 1934 augusztus 1-ére, a világhá­ború kitörésének 20 éves évfor­dulójára, ha van egy jparányi kegyelet és beciületőrzés ben­nünk, tető alá kell hoznunk. Te­hát úgy is gyűjtést kell indíta­nunk, amely gyűjtés oroszlán­része kinek a vállára fog nehe­zedni? nem másra, mint az in­telligencia vállaira. Hát nem jobb, hogy ha a középosztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom