Eger - napilap, 1931/1
1931-04-05 / 77. szám
2 EGEK 1931. április 5. Eger gyümölcs- és zöldségtermelésének fellendülése várható a lőkáptalan parcellázási tervétől 390 katasztrális holdat szándékszik szétosztani a káptalan az igénylők között. Eger, április 4. A közgazdasági életben Eger boráról, gyümölcséről éa zöldségéről hírei. Likóinak szorgalma, üzleti ügyessége és megbízhatósága meg a hiború előtt kinőtt a szűk keretek közül és elsőrendű terményei mindenütt keresettek voltak. A mezőgazdaságra rázúduló katasztrófád!dekonjunktúra azonban városunk gazdasági életét sem kerülte el. A nehéz viszonyok elsősorban a legnagyobb termelési ágat, a szőlőművelést juttatták anriyira tönk szélére, hogy ma mindenki csak tisztelettel tekinthet fal arra a szívós, kitartó reménykedésre, amellyel szőlősgazdáink és a pincetulajdonoiok a fogyasztás növekedését és a bor javuló árát várják. Elvitathatatlan, hogy a borüzlet javulása várotunk üzleti életét azonnal és előnyösen befolyásolná. Sajnos azonban, any- nyira szegény és leromlott lett az ország, és Középeurőpa szomszédos államai, hogy sem a belső fogyasztás, sem az export észrevehető javuleiát a közeljövőben nem remélhetjük. ha néztük gyümölcstermelésünk eredményem égét — itt már őrvendelesebb jelenséget tapasztalhatunk. Az egri meggyet, sz egri barackot eddig mindig el tudtuk adni és élelmes gyümö cs- kereskedőink már szép forgalmat és e réven jelenlékeoy kész p§nz-bevételt tudtak termelőinknek s így a város közönségé nek juttatni, Da itt nem szabad megáilanunk ! Gyümölcsfaiskola felállítása elsőrendű feladat, mely- ban csakis a kipróbált és elsőrendű fajták volnának elszepo- rítandők. A kiültetésre kész fákat jutányosán, önköltségi áron kellene a város lakóinak juttatni és ezzel a gyümölcsfajok egyöntetűségét is biztosítani. E mellett téli tanfolyamokon a gyümölcsfa ápolását, a gyümölcs szedését, piacra való előkészítését, osztályozását, a csomagolás mikéntjét és módját kellene elméletben és főként gyakorlatilag a termelőknek bemutatni. Itt nagy segítségünkre volnának a gyakorlati életben nagyszerűen bevált exportintézetünknek igen értékes tapasztalatai és ide vonatkozó gyűjteménye, amelyekkel szemléltetően lehetne előadásainkon operálni. Gyümölcstermésünket tehát fokozni kellene, hiszen még a hazai szükséglet sincsen fedezve, északi szomszédainknál pedig igen négy tételek volnának elhelyezhetők. Önkéntelenül felvetődik tehát a gondolat, hogy a város körül elfekvő laposabb területen, a városhoz, állomáshoz közel, nem volna e lehetséges ezt az igen nagy és majdnem állandó jövedelmet biztosító gyümölcstermelést kiterjeszteni ? Utoljára hsgytuk a ma legnagyobb forgalmat jelentő zöldség* termelésünket. Az egri sárgarépa, gyökér annyira specialis termék, bogy a zöldségpiacon külön klasszist képvisel és mindenkor keresett, ára pedig a legmagasabb. A mai nehéz és mindent leromboló viszonyok ellenére is a zöldségek ára még ma is olyaD, hogy a hozzáértő gazdának tisztességes hasznot is biztosít. A zöldségtermelésre p^dig a legalkalmasabbak a város körül elfekvő patakmenti területek. Ezek az áldott őserejű földek gondos munkálá* és okszerű beosztás mellett még nagyon sok családnak tudnának megélhetést adni. Városunk gazdasági jövőjének érdeke kívánja, hogy az eddig bevált úton: a gyümölcs- és zöldségtermelés útján haladjunk és igyekezzünk azt minél nagyobb mérvbpn kiterjeszteni, — minél jobb, export c?lra való minőséget előállítani. A zöldségtermelés kiterjesztésének egyik akadálya 8z volt, hogy Eger határában, a város közelében nem állott a termelő osztálynak rendelkezésére olyan terület, amelyen épen a közelségben fekvő produktivitás összes előnyeit kihasználhatta és a rentabilitást teljesen érvényre juttatta volna. A lezajlott földbirtokra form ■órán ugyan jelentékeny területek kerüllek már hadiözvegyek ée árvák kezére, akik dicséretre méltó módon igyekeznek a tulajdonukba jutott területeket ki használni, azonban a tulajdon- képani kertészkedő, zöldségei éa gyümölciöaael foglalkozó termelők a vagyonváltságba leadott területekből nam sokat ksptak meg. Kívánatos volna tehát, hogy az az osztály is, amelyik kellő anyagi erővel és gyakorlati felkészült- séggsl rendelkezik, oly földterülethez jusson, ahol nagy szorgalmával, hozzáértésével, kereskedői érzékével a gyakorlatban is annyira bevált üzesoágakat tovább fejlesztheti. A fenti célra ideálisabb minőségű és jobban fekvő terület alig adódik, mint az a bir okrész — ami a Fökáptalan tulajdonában van. E területek egy részén már eddig is munkálkodtak a kertészkedő kezek és a keresett zöldséget jelentős tételben produkálták. Azonban e területek a legtöbb esetben csak rővidebb ideig voltak haszonbérben, aminek következtében a munkálatok beosztása, a termelés rendje legtöbb esetben nem volt kifo gflstalan. A fenti célok elérése és biztosítása tehát egyenesen megkövetelné, hogy kertészkedő osztályunk ne csak átmeneti ideig birtokolja ezt a földet, hanem saját tulajdonába jutván, távolabbi és így okszerűbb beosztásokat, munkálatokat, befektetéseket eszközölve, a föld hozamát tartőaebbá, biztosabbá is tehetné. Ezzel együtt járna ennek a társadalmi osztálynak fokozatos jobb sorsba jutása is. A fenti szempontok és elgondolások bölcs mérlegelése vezette a Főképialant arra, bogy saját anyagi előnyeit a város szociális érdekének alávesse és ez esetben eltekintsen attól a bölcs paraszti mondástól, hogy: »a főid az föld — a pénz az csak pénz!« A Fökáptalan, amint biztos információnk útján értesülünk, a fenti célok elérése végett elhatározta, hogy a város körül fekvő birtokait a szociális cél érdekében áldozatul hozza és megadja az elkalmat arra, hogy városunk földmíveléssel, főként pádig kertészkedéssel foglalkozó lakói jövőjüket a saját tulajdonú kis birtokaikon biztosabb alapokra fektessék. Eger, április 4. A szárnyait bontogató tavasz reggeli verőjében pompás, nagy- izei ű látvány tárul szemeink elé, ha megállunk a Lyceum ódon épületének falei alatt és szembe fordulunk Eger építészi remekeinek egyik iegkiválöbbjával: a napsugarakban tündöklő székesegyházzal. A hatalmas templom, magas porlikuszáva), hatalmas tömegével, önkéntelenül is magasztos érzéseket támaszt ban- nünk. Az impozáns homlokzat felirata:» VENITE ADOREMUS DOMINUM.« A felírás felett pudig egy másik tűnik elő: »Decursu u"iu# luslri extruota MDCCCXXXVI.« Sokat mond ez a pár sző is: a múlt század Egerjének egy tüneményes lu*z- tumáről, csillogó öt évéről beszél ! * Az 1827-ik év egyik kora-őszi napján, szeptember 16-án tartotta bevonulását Egerbe Pyrker János László velencei pátriárka, a harmadik Eger érsekeinek sorában. A bevonulás előtt kb. bárom héttel, augusztus 29 én súlyos csapás nehezedett Eger városára: a délután három óra körül kitört tűzvész az akkori belváros majd egész területét rommá, hamuvá változtatta. Eger romokban hevert ismét, mint már annyiszor a történelem folyamán, de az isteni Gondviselés, amely mindig őrködött felette: most is megsegítette, ekkor, smidőn egy olyan főpász- tort ültetett az érseki izekbe, mint Pyrker László. Az egriek a bevonuláskor csak a romok eltakarítását, a bajbajutottak megsegítését várták tőle, de Pyrker nemcsak ennek a várakozásnak felelt meg, hanem benne Eger történelmének egyik legkimagaslóbb egyéniségét kapta a XVIII. század nagy püspökeinek méltó utódát, akinek érseksége alatta város kulturális élete akkor nem is remélt magasságokba szökkent. A Fökáptalan a város határában fekvő birtokainak nagy részét az esetben, ha az érdekeltség részéről is megértő érdeklődést lat és tapasztal, parcellázni óhajtja. A Főkáptalannak ez az elhatározása mindazokat, akik a város jólétét és jövőjét a szívükön viselik, bálára kötelezi, mert ezzel módot éa alkalmat ad arra, hogy városunk legfőbb jövedelmi forrását képező gyümölcs- termelési és kertészkedési üzemei fentiek értelmében kiterjeszthetők, a termékek egyöntetűsége, minősága és így piacképessége fokozásával a bevételeik szapo- ríthatők legyenek. Elismerő tisztelettel üdvözöljük tehát a Főkáptalant ezért a nemes gesztusért és a m -gunk részéről kívánjuk, begy a meginduló tárgyelások oly sikerre vezessenek, amelyből a közre jő éa áldás fakad. Az 1800 as évek elején dúlt napóleoni háborúk után beköszöntött »biedermeyer« korszak a csendes, visszavonult polgári élet korszaka, minden nagyobb kezdeményezés nélkül, amelyre még az általános pénztelenség is rányomja a bélyegét! Városaink, — és így Eger is — bizony megsíoylifc ezt a kort. Alig van építkezés és ami néhaak-.d is, c»ak a legszükségesebbekre szorítkozik. M-’g kevesebb dolga akad a szobrásznak, a festőnek. Az ilyesmire fordított költségeket az akkori nyárspolgár merő pénzpociékolásnak tekintette volna. Egerben it, a XVIII. század második felének sem azelőtt, sem azután el nem ért ragyogása múltán csendes, hanyatlő évek következnek. Abogyen Pyrker érsek 1827- bán elfoglalta főp-pi székét, Egerben egykettőre megszűnik a csendes telpedéi és a város művészi élete ismét fejlődő irányt mutat. Pyrkernek szenvedélye volt bz építkezés, rajongott a szépművászetekért.— Rendkívül n? gylfttőkörű, eurőp i műveltségű férfi volt, korának ismert költője, bőkezű mecénása. Érsekségének első félévében az akkor már teljesen elhagyott, nagymultú egri vár rendezésé ről gondoskodik és már 1828 március 23-án felavatják a még ott ma is látható kálváriát. Ezután egyre-másra folytltja építkezéseit. Ezek közül fontosabbak: ez érseki palota déli szárnyának megépítése, a tisztilak épülete, az érseki fürdő újjáépítése, cü- noiítja az Érsekbertet, a városban népiskolákat, új uccákat nyitta*, etb. Az ő nevéhez fűződik az első ipirrajziskola megnyitása a Lyceumban, ő készítteti a szarvaskői utat, — itt a szarvaskői sziklakapunál ma is emléktábla hirdeti nevét — és végül nem szabad elhallgatnunk egy cielekedetét, amely messze emeli őt bortársai főié, — legalább is a hazai művészet pártolása terén : 1836-ban 190 darabból álló festmőny-gyüjteméEgy évszázaddal ezelőtt kezdték meg a nagytemplom építését »Venite adoremus dominum.«
