Eger - napilap, 1931/1

1931-02-08 / 31. szám

2 EGEK 1931. február 8. Eger, mint vidéki kulturcentrum Eger, február 7. A közelmúltban alkalmam volt a kultuszminiszter ajkáról sze­mély eaen hallani a vidéki újság­írókhoz intézett szózatában a »kulturdecentralizáció*, azaz vi­déki kuiiurcentrumok kialakítá­sára irányuló programmját. őszintén megvallva, annak- elötte nem igen fordítottam va­lami különösebb figyelmet erre a decentralizációs programmra, mert hiszen Szeged, Debrecen, Péos, a kultuszminiszter deceni- ralizációs kísérleti telepei nem­csak földrajzilag esnek messze Egertől, hanem súly, jelentőség s kulturerő tekintetében is. A személyesen hallott meg­győző fejtegetés után azonban az én telkemet is megfogta en­nek a gondolatnak nagy nem­zeti és kulturális jelentősége s azóta állandóan próbáltam meg szövögetni a kapcsolatot a kulturdecentralizáció célkitű­zése és Eger, mint vidéki kul- turcentrum-lehetőség közfitt. Kulturcentrum ? Ennek a fo­galomnak két oldala van. Az egyik oldal azoknak az adott­ságoknak ez összessége, hogy egy városban máris megvannak azok az értékek, történelmi múlt, erkölcsi és kulturális erők, ame­lyek szinte önkéntelenül is ki­emelik hasonló, sőt nagyobb lő* lekszámmal bíró városok sorából és irányító, példaadó szereppel ruházzák fal más városok felett. A másik oldala a kulturcent­rum fogalmának az az oldal, amire meglehetősen ritkán szok­tak ráeszmélni az emberek, pe­dig talán ez az érdekesebb és karakterisztikusabb oldala : kul- turcentrummá akkor válik vala­mely város, ha meglevő kultu­rális, gazdasági és erkölcsi erőit nem csupán a maga falain belül Őrzi és bamatoztatja.hanem eze­ket az erőket kisugároztatja ma­gából a környező vidékre^ át­adja szellemi és erkölcsi kincseit a szomszédos városoknak és községeknek, bevonja azokat a maga fénykoréba és emelni igyek­szik azok színvonalát. Ami az ér^m első oldalát il­leti, Egerben szerencsésen egyesül­nek azok az értékek, amelyek egy várost igazi kulturbellyó avatnak. Az évezredes magyar történe­lemmel való dicső kapcsolatai, a magyar katolicizmus életében Szent Istvántól kezdve elfoglalt praedomináns helye, főpapjainak állandóan megnyilvánuló művé­szi és kulturérzébe, de különö­sen gróf Eszterházy Károly püs­pöknek Egerre nézve sorsdöntő műve: az egyetem céljára ké­szült gyönyörű Líceum, majd a Foglár kanonok által létesített jogi főiskola, a közép- és alsó- fokú tanintézeteknek impozáns, büszke sora, most újabban a sport terén kimagasló értékmeg­nyilvánulások stb. méltán és el­lentmondás nélkül hangosan nyi­latkozhatnak meg Eger kulturá­lis jelentősége mellett. Ami viszont a kulturértékek kiárasztását illeti a környező vidékre, az nagyon elszórtan és szervezetlenül történik meg néha- néha és inkább személyes össze­köttetéseken alapul, mint állandó és szervezett együttműködésen. NéháDy agilisebb és merészebb egyesületünk ismétli meg prog­ramiját vidéken, az Emerioana, a Eath. Nípizövetség előadói fejtenek ki propagativ tevékeny­séget a környező városokban és községekben, de egy átgondolt, tervszerűen felépített és prog- rammszerüen keresztülvitt kul- turmunkáról sző sincs. És én nem hiszem, hogy mer­né valaki is tagadásba venni, hogy szén a téren Egernek óriási fel - adatai lehetnének, valóságos kulturmissziőt telje­síthetne, ha ezt nagy társadal­mi összefogással megszerveznék. A munkatér óriási. Hatvan s az addig nyúló vasútvonalának nagy községei, Gyöngyös és vidéke, Mezőkövesd a az addig nyúló vi­dék, Füzesabony, Tiszafüred és vidéke, Pásztó és környéke, Pé- tervására és vidéke mind-mind az a hely lehetne, ahová Eger mint egy szellemi, művészi és részben közigazgatási világító­torony, széjjel áraszthatná tu­dását, kincseit, szépségeit. Ahogy a négy bulturhelyek Búd pást­tól az irodalom, a tudomány s a művészet magyar Mekkájától várják a szellemi s erkölcsi kin­cseket, úgy kellene a kultur* decentralizáció eszméjétől ter­hesen Egernek is transzformá­tor állomásként az ö közvetlen vidékének szellemi életébe bele­kapcsolódni. Ez a kulturszerep kettős. Gyűjtő és osztogató. Gyűjtés alatt értem azt a feladatot, ami­kor pl. Eger tanáremberei szak­szerű megfigyeléseket végeznek az ő kulturzóuájuk szociográfiai, népdalkőltészeti, zoológiái kin­cseire, faunájára, szociális hely­zetére, gazdálkodására, meteoro­lógiai viszonyaira a még sok egyéb dolgokra vonatkozőlag, érdeklődési körébe belevonja a legeldugottabb falu intelligenciá­ját, fényképez, megörökít, tudo­mányosan feldolgoz olyan jelen­ségeket, amelyek az ö munkája nélkül örökre elkallódnának s amelyek csak így kerülhetnek a nagyobbsz&bású tudományos ku­tatások folyamaiba. Mily értékes szolgálatokat tehetnének pl. az egri jogakadémia tanárai spe­ciális helyi közgazdasági, sta­tisztikai, közig8zgatásjogi, bün­tetőjogi, közegészségügyi köz- igazgatási stb. búvárlatokkal en­nek a kulturzónának. A közép­iskolák szaktanárai pedig külön­leges állattani, növénytani, tör­ténelmi stb. kutatásokkal. Szük­séges volna ehhez a gyűjtőmun­kához természetesen egy nagy egri muzeum, amelybe ennek a kulturzónának minden érdeke­sebb történeti emlékét a a jelen néprajzi sajátosságait össze le­hetne gyűjteni. Emellé a múze­um mellé valamiféle tudományos társulatot megteremteni a fenn- tebb említett tudományos célok­nak megfelelő szakosztályokkal: igen célirányosnak jmutatkozna, esetleg az egri Gárdonyi Tár saság munkakörét lehet az em­lített célkitűzésekre is kiterjesz­teni néhány osztály beiktatásá­val. A kulturcentrum kiépítésének második nagyon fontos feladatát jelentené azután a kulturértékek széjjelosztasának a processzusa. Gyönyörű feladat; de addig ne fogjunk megvalósításához, amíg minimális feltételeit meg valósítottuk. S itt e részben kénytelen vagyok rámutatni azokra a követelményeit re, ame­lyeket az egri egyesületek és intézmények — az erkölcsi és szellemi kultúra zászlóhordozói — közös együttműködési formá­jának megteremtése, meglévő ér­tékeink nagyobb megbecsülése, közős egyesületi ház stb. érde­kében e lap január 11 i számá­ban felállítottam. — Ez az egri egyesületi élet igazi tőkeerejé­nek, Eger kulturéleii törekvései­nek alfája és ómegája, akárhogy is fáznak a gondolattól egyné­mely kétségeskedők és kényei- meskedők. Mert valljuk c«ak be egész őszintén, ho^y hogyan volnánk képesek a mi börzeiünkben kul- turértékeket szétsugároztatni, ha itthon intra muros nem becsül­jük meg kellően saját értékein­ket. Az bizonyos, hogy nagy szellemi, erkölcsi és történelmi kincsebnek a felhalmozása s az azokkal való büszkélkedés nem elég ahhoz, hogy egy város a városok jelenlegi igen éles ér­vényesülési versenyében a kul­turcentrum óhajtott színvonalán maradjoo. Itt a megállás is a legtöbbször visszeciuszátt jelent. Szükség van tehát föltétlenül az összes egri egyesületeknek és kultúrintézményeknek az őszinte, határozott, közös célokban, kö­zös programmá összefogására s egy közös vezérlő bizottság meg­alkotására. Ez ez egyesületközi bizottság állapítaná meg bz egyesületek és kultúrintézmé­nyek külső életmegnyilvánulá­sainak a számát és intenzitását Eger belső életében s foglalkoz­nék ezután Eger kulturzónájá- nak ellátásával tudományos, mű­vészi s gyakorlati közgazdasági előadások révén, szórakoztató Ős ismeretterjesztő kulturesték se­gítségével. Az előre megbeszélt és megállapított programm e részben is már féltikert jelent. A szabadcsapatokként vidékre zúduló egyesületek és alkalmi társaságok már sok lekicsinylés­re adtak alkalmat. Szükséges-e hangsúlyoznom, hogy mit jelent az egri egyesü­letek vitalitása, hatósugara és felpezsdülő munkájára nézve az a perspektíva, amit az egri kul- lurzóna igényeinek ellátása gya­korolhat ? Amikor megsokszo­rozhatja meggyőzni kívánt tel­keinek számát, megsokszoroz­hatja hallgatóságát a talán jö­vedelmét is! Vagy szükséges-e hangsúlyoznom ennek az egész gondolatnak nemzeti s kulturális jelentőségét a kulturéletbe be­vonandó vidékek szempontjából? Ha máshonnan nem, innen kel­lene a legerőteljesebben kisar- jadzani aunak a törekvésnek, hogy minden községnek meg­legyen a maga kulturháza s a jobb jövő harmatjára szomjas népet csak ilyenformán fogjuk tudni megközelíteni, megismerni, magunkhoz s a haza és társa­dalom közösségéhez odaköíni a tudás s az érdeklődő szeretet szálaival. S mennyi mindent lehetne meglátni annak a bizonyos kul- turcmtrumi világítótoronynak a fényénél! Hogy mennyire Ázsiá­ban vagyunk még Egertől 40— 50—60 kilométernyire, milyenek útviszonyaink, iskolaviazonyeink, milyen primitiv népünk élete, falusi intelligenciánk mily elha­gyatott « még sok, sok minden mást láthatnánk meg, ha nyitott szemmel — kultúrát mennénk terjeszteni. Ezeket az okfejtéseket és meg­gondolásokat még hosszú hasá­bokon keresztül lehetne folytat­ni. Talán majd egyszer-máakor megint rákerül a sor. Bár lenne elegendő ez az egyelőre most vázlatosan előadott eezmemenet arra, hogy Eger jövőjének s nagyratartott hivatásának ilyes­féle elképzelése néhány megértő lélekben gyökeret verjen « a kultúra erejében bizva-bizőkat legalább az elindulásra biztassa! Dr. Urbán Gusztáv. Kllencvenrendbell bűncselekmény miatt került pénteken a vádlottak padjára a Noszvaji Hitelszövetkezet főkönyvelője A főkönyvelő több mint 20 ezer A múlt év májuságban nagy szenzáoiőt keltett az a hír, hogy az ügyészség különböző bűn­cselekmények gyanúja miatt letartóztatta Szabó Andort, a Noszvaji Hitelszövetkezet fő­könyvelőjét. Szabó Andor esztendőkön ke­resztül volt mint főkönyvelő a pengő kárt okozott vállalatának. Noszvaji Hitelszövetkezet alkal­mazásában ■ az igazgatóság tel­jes bizalmát élvezte. Ilyen módon könnyen tudta elleplezni bűn­cselekményeit, amelyeket több mint egy esztendőn keresztül folytatott. Váltókat hamisított, sikkasztott ós különböző csalásokat köve­tett el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom