Eger - napilap, 1930/2

1930-10-10 / 230. szám

2 E G E K 1930. október 10. m Vásároljon a közönség a Magyar Héten Eger, október 9. A régi békeévekben voltak emberek, akik a ténylegesnél nagyobb jövedelmet vallottak be éa nagyobb adót fizettek csak azért, hogy a kőpviselötestüle- tek, törvényhatóságok tagjai le- heaaenek. Ma a legvagyonosabb emberek is elkövetnek mindent, hogy sze­génynek tartsák őket és úton, útfélen hirdetik nagy nyomom kát. Visszavonultan, szinte szegé­nyen élnek, mert divat lett a panaszkodás, a holnaptól való félelem. A szegényebb nép nem vásá­rolhat, müszegényeink pedig nem akarnak vásárolni. Igen nagy részben ez az általánossá vált visszavonulás eredményezte az ipar és kereskedelem pangá­sát. Nem vásárol senki, elsősorban nem ez az osztály, amelynek még módja volna hoz­zá. S az országban megáll a termelőmunka, elnémul a műhe­lyek zaja és hiába várja két­ségbeesett kitartással a vevőt az iparos és a kereskedő. A magyar iparosban, kereskedő­ben pedig él a munka szeretető és nem alamizsnát vár, hanem dolgozni, termelni akar. Ezt a termelési lehetőséget, forgalomemelést akarja a Ma­gyar Hét megteremteni. Vásároljanak magyar árut, ma­gyar kereskedőnél azok, akiknek ma még módjukban áll vásárlá­saikkal támogatni a halódó ipart 8 pénzükkel némi forgalmat te­remteni a pangó üzletekben. Ez a segítség ma hazafias kö­telesség. Ha a Magyar Hét taní­tásai nyomán a fogyasztőközön- ség egész vásárlóerejével a há­zéi ipari termelés állandó fo­gyasztását szokja m-'g, akkor a gazdasági válság túljut a holt­ponton. Az ipari és bányavidékek katolikus lelkészeinek tanácskozása Diósgyőrvasgyárban Másodszor gyűltek össze az egri egyházmegye területén az ország ipari és bányavidékeinek katolikus lelkészei, hogy az ipari és bányamunkásság különleges lelki szükségleteinek megfelelő teendőkről tanácskozzanak. A tavalyi ózdi gyűlés után a teg­napelőtti diősgyőrvasgyári érte­kezlet még népesebbnek bizo­nyult, mart nemcsak az érdekelt lelkészek gyűltek össze nagyobb számban, hanem ott voltak a környékbeli hánya­ss Ipartelepek vezetői és a mun­kások képviselői is A konferencián vitéz Subik Károly apátkanonok, érsekiiroda- igezgatő elnökölt, mint az egy­házmegyei szervezet elnöke. Meg­nyitójában hangsúlyozta, hogy ez a konferencia már nemcsak elveket, irányokat akar leszö­gezni, hanem az eddig elért eredmé­nyekről is be akar számolni. Valóságos nyilvános lelkiisme- retvizsgálatot kell tartanunk, — mondotta, — mert feladataink súlyosak és a veszedelem, mely­nek elhárítására mindent meg kell tennünk, mindig fenyege­tőbb. A gyárvezetőség részéről Les- tyánszky Dezső gyárigazgatö üd­vözölte az egybegyűlteket. A mai nehéz viszonyok között — mon­dotta — csak egyetlen mentő­eszközünk van : rá kell térni mindenkinek a krisztusi morál útjára. Segítséget ígért a pap­ságnak nagy feladataihoz, de viszont ő is támogatást kért a munkásság szociális problémái­nak megoldásához. Keresztes Vencel vasgyári fő­felügyelő, a vendéglátó egyház- község világi elnöke köszöntötte ezután a megjelenteket. Majd Csintalan József diős­győrvasgyári plébános tartotta meg beszámolóját külföldi tanul­mányújáról. A nyár folyamán hosszasabban tanulmányozta a belga ipari és bányavidékek mun­kásainak helyzetét. Sok tekintetben irigylésremél- tőknak tartja az ottani viszo­nyokat. A munkásoknak van munkájuk, van keresetük és így megalapozott az anyagi jólétük. Gazdasági intézményeik kiváló­ak, művelődésükről gondoskod­nak köri helyiségeik, hol nem­csak a munkások, hanem azok hozzátartozói is második otthon­ra találnak. Vezetőjük a háttér­ben szerényen meghúzódó kato- tolikus pap, aki nemciak lelki szükségleteikről, hanem anyagi jólétükről is gondoskodik. — A belga mintát hozzánk átültetni, máról-holnapra lemásolni lehe­tetlen, hiszen az ottani mozgal­mak több évtizedes, sőt főlizá- zados múltra tekinthetnek visz- sza. Da a tennivalók ábécéjét megismerte s szívesen ajánlja paptársai figyelmébe. A tanulságos beszámolót lel­kes tapssal jutalmazta a hallga­tóság. Biber József vasgyári mérnök az intelligens civil publikumnak a lelkipásztor! munkába való bekapcsolódásáról vetett fel érdekes gondolatokat. Dr. Bartinay Fereno pőcs- bányatelepi esperes-plebános, az ipari és bányavidékek katolikus lelkészei országos szövetségének elnöke értékes fejtegetéseiben a kulturházak létesítéséről és azok programmjáról beszélt. Szerinte a kulturházak nBgy se­gítségére lehetnek a papnak lel­kipásztori munkájában s nem tartaná rossz gondolatnak, kül­földi példa nyomán annak meg­valósítását sem, hogy a kultur- ház és a plébánia egy épületben nyerjenek elhelyezést. Rohály János negybátonyi bányamunkás a keresztényszo- ciálista szakszervezeti mozgalom támogatására kérte a papságot, Melczer János vasgyári munkás pedig azt a sok jóindulatot kö­szönte meg társai nevében is, melyet a paptág részéről tapasz­talt a munkásság ügyei iránt. Vitéz Subik Károly elnöki zá- rószavában összegezte a meg­állapodásokat és eredményeket s miután a legközelebbi gyűlés helyéül Salgótarjánt tűzte ki, a gyűlést bezárta. A sí-élet jövője Egerben Eger, Gyöngyös, Diósgyőr és Miskolc Eger, október 9. A magyar sí-sport a háború óta nagyot fejlődött s a főváros környékén minden havas vasár­napra jut egy-egy verseny. A magyar sí-bajnokságokat az utóbbi években a mátrai Galya­tetőn rendezték meg. Ezeken azonban kizárólag fő­városi versenyzők vettek részt. A Mátra és Bükk-alji városok gár­dája hiányzott a küzdelmekből, holott például Egerben a Magyar Turista Egyesület Sí-szakosztá­lyának kezdeményezésére, már 1926 januárjában megalakult a síelők csoportja, az egri Bükk- osztály kebelében. A csoport szép téli kirándulásokat rende­zett, de a tagok űgylátszik ide­genkedtek a versenyzéstől. A fővárosi sí-élet megizmoso­dása után a Magyar Sí-szövetség figyelme a vidék felé fordult. Az idei bajnokságokat valószínű­leg a •Mátraháza« környékén rendezik meg. Gyöngyös város most itt építteti hazánk legnagyobb ugrósáncát. Lillafüreden nagyszabású téli sporthetet terveznek. A Magyar Turista Egyesület is sorompóba állt és Sí-szakosztálya útján élénk vérkeringést szeretne vinni a vidéki M.T.E. osztályok téli életébe. Elsőnek egy díszes kivitelű vándordijat szándékozik alapí­tani, amelyért síelői küzdenének ötös csapataik­kal. A versenyt minden évben más városban fogják lebonyo­lítani. A központ figyelme elsősorban Eger felé fordult és városunk szinte páratlanul alkalmas vidékére esett a vá­lasztás. A főváros síelői ezekkel a versenyekkel kapcsolatban be­mutató sí-ugrőversenyt akarnak rendezni. Ennek pedig elenged­hetetlen feltétele volna az ugrósánc megépítése. A feladatnak a megoldása a városra vár. Megoldásával a téli sportéletnek és a versenyeknek Egerben nem volna semmi aka­dálya. A versenyek rendezése msllett a másik cél a síelés általánosí­tása, tömegsporttá való fejlesz­tése volna. Az egri tanulóifjúság körében már meg is indultak a széleskörű szervezési munkálatok s ha az ifjúság megszereti ezt a testet, lelket edző nemes sport­ágat, akkor Egerre, erre a nagy »iskola­városra,« a sí sport terén is — szép jövő vár. a SINGER VARRÓGÉPEK mégis A LEOdOBBAK ?«

Next

/
Oldalképek
Tartalom