Eger - napilap, 1930/2
1930-12-25 / 293. szám
A „Karácsonyi Könyv“ melléklettel együtt ára 50 fillér, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ- — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. FQLXTXR A1 NAPILAP ?«le!6s szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM, FÖLD SZINT 3. — TELEFON: 11.- KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLDSZINT 6. — TELEFON : 87 -POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. u XL1. évfolyam 293. szám * Csütörtök # Eger, 1930 december 25. ínséges karácsony A munkanélküliség enyhítésére az ünnepek után már megkezdik az egri útépítés előmunkálatait A munkához nem jutó Ínségesek inggenebédet kapnak a várostól. Eger minden polgárának meg kell találni a betévő falat kenyeret! — mondotta Trak Géza polgármester. Karácsony előtti vágyakozás: lesz-e fehér, békeízű karácsony? Bizony ebben az esztendőben, amikor a világszerte feszült politikai atmoszférák bizonytalan köde ülte meg a lelkeket, panamavádak szennyes korma feketítette be a magyar tisztesség ruháját, Ínséggé kikiáltott elégedetlenség és munkanélküliség barázdálta gondterhessé a magyar közélet arcát, igen nagyon jól esne a szögleteket elsimító, a barázdákat elegyengető, a kormos feketeséget eltüntető, a gazdag ömlésű, puhán zenélő égi hó: a karácsonyi szeretet. De úgylátszik, ez még mindig nem lehet az osztályrészünk. Vájjon miért? Vájjon a karácsonykor földreszálló, árva lelkünk felé hajló végtelen isteni szeretet szívedobbanása lassúb- bodott-e meg irántunk, vagy pedig mi felejtkeztünk meg örök emberi hivatásunkról: az ég felé növésről s túlságosan elmerülünk a sárgöröngyök horizontjában? Minden bizonnyal az utóbbi az igaz. Ezért nincs igazi karácsonyunk, nincsenek igazi örömeink, csak karácsonyi vásárunk, karácsonyi szeretetet hirdető vezércikkeink, állandó alamizsna-osztogatás a karácsonyfa árnyékában s sok-sok önkielégülés az emberi jóságban. A tagadhatatlanul sok arcú testi ínség fölött toronymagasságban trónol a lelki ínség. A gőg, a kapzsiság, az ösztönös szenvedélyek zúzmarája teszi érdessé a felfelé repülni kívánó lélek szárnyfelületét. Hogyan lehetne ezt a zúzmarát leolvasztani s ezzel megadni társadalmunknak a szépség, a jóság s az igazság örök szféráiba törő lendületet? Egy kis tündérmesében a tündérkék épp oly tanácstalanul állanak a virágos rétjükre rázúdult hóförgeteg pusztítása előtt, mint mi nagy emberek az igazi élő és vérző társadalomban, akik tíz körmünkkel is segíteni akarnánk rajta. Az egyik tündér azt ajánlja, hogy csináljanak hólabdákat és dobálják vissza az égbe. A másik, hogy lapátolják gyorsan az egészet az Óperenciás tengerbe, ott majd elolvad. Hiába minden, elgémberedett tagokkal s vérző kezekkel abba kell hagyni a munkát. A harmadik tündér azt tanácsolja végül, hogy tegyék ki forró piros vérrel teli szí- vecskéiket a hómezőre; s íme a szeretet áldozata el is olvasztotta a vastag jégtakarót. Hányán vannak szociális prófétáink közül, akik ugyancsak a f ennhéj ázó értelem szavával akarják a társadalom fekélyeit meggyógyítani s istenkáromló követeléseket dobálnak az ég felé! És hányán vannak, akik jobb sorsra érdemes akarattal lapátolják az élet jéggöröngyeit a sikertelenség tengerébe, de sohasem kérnek segítséget s akaraterősítőt az isteni kegyelemtől. Ebben a verejtékes, sisiphusi munkában is csak azok győzedelmeskednek, akik forró emberi szivük vérhullatásával, tehát a szeretet áldozatával akarnak hasonlóvá lenni ahhoz a szívhez, mely az első karácsony szent estéjén kezdett el dobogni s amelyet áldozatos szeretetének tanuságtételéért a keresztfán lándzsával szúrtak keresztül. Erre a világra csak a hit és a szociális megértés győzelmi ténye fogja az ínséges karácsonyok helyébe a boldog karácsonyokat meghozni. Amikor a gazdag és a hatalmas, a tőkés és a munkaadó, de egyúttal a szegény és a magát elnyomottnak érző, a munkás és robotoló egymás jogos és méltányos érdekeit megértve, kéz a kézbe fognak az emberiség szebb jövőjén munkálkodni. Karácsony ünnepén gazdagon hull a hó, ha az emberi szívekbe eljut az égi szó: Békesség a jóakaratú embereknek; akik jót akarnak maguknak, a családjuknak, embertársaiknak, nemzetüknek és jót akarnak a Jónak. Fagyban, sárban vagy puhán zizegő hóban vezessen bár léptünk az isteni kisded jászolához : szivünknek igazi, tiszta szándéka, jóakarata, ha kell, vérét hullató áldozatos szeretete fogja hirdetni a világnak valóságos értelmét: Dicsőség Istennek^ Dr. Urbán Gusztáv. Eger, december 24. Mostanában egymásután gyújtják meg a karácsonyfák gyertyáit. Itt is, ott is, iskolákban és egyéb nyilvános helyeken. Különböző jótékony- sági egyesületek szíves szóval invitálják ezek alá a szeretetfák alá a jövő reménységét, a gyermeket és a gyertyák meghitt fényénél, erős cipők, meleg ruhák, foszlós kalácsok vándorolnak az apró emberkék közé. Az esztendőben egyszer eső ilyen öröm mellett a mindennapi kenyérben sincs hiány. A tejakció, ebédakció során minden reászoruló emberpalánta megkapja a magáét. De hol vannak még a gyermekeken ki- vül azok, akikről ugyancsak gondoskodni kell: a felnőttek, a munkabíró életerősek, a tehetetlenek, a betegek, akik mind arra számítanak, hogy az emberi szolidaritás nem halt ki s hogy róluk sem feledkezik meg a társadalom? Ez bizony súlyos kérdés, amelyre feleletet adni, megoldást találni igen nehéz. Hála azonban az inségakció szervezőbizottságának s ez esetben különösképen a város vezetőségének, hogy a probléma — egri vonatkozásaiban — teljes megoldást nyer. Trak Géza polgármester, aki már hetek óta minden energiáját a munka- nélküliek ügyének szenteli, megállapodást létesített a tavaszra várható útépítés vállalkozóival, hogy a munkanélküliség enyhítésére a karácsonyi ünnepek után hozzákezdenek azokhoz az elő- , munkálatokhoz, amelyeknek elvégzését az időjárás megengedi. Ilyenek volnának például: a Deák Ferenc út csatornázása, a Makiári út óriáskavics-burkolatának lerakása. Ezek a munkák azután egyszeribe számos embert foglalkoztatnának. A város vezetősége azonban számított arra is, hogy lesznek olyanok, akik valamely okból alkalmatlanok a nehéz földmunkára, vagy a jelentkezők nagy száma miatt nem jut nekik munkaalkalom. Ezek az önhibájukon kívül kereset nélkül maradó felnőttek a demoralizáló és sok visszásságot szülő pénzsegély helyett ingyenebédet kapnak a várostól. Az ebéd főzését és kiosztását már vállalták is a jólelkfi Irgalmas Nővérek. Az illetékes tényezők azért most lapunk útján felhívást intéznek az érdekelt Ínségesekhez, hogy a saját érdekükben minél előbb jelentkezzenek a szegénygondozó hivatalban, ahol előjegyzik őket és kellő környezettanulmány után vagy munkát, vagy élelmet juttatnak nekik. A sürgős jelentkezés fontos azért is, mert az úgynevezett népkonyhát csak kellő számú Ínséges kedvéért állítják fel éppen azért elvárható, hogy a segítséget elfogadni, illetve a segítés előfeltételéül szolgáló bejelentést megtenni senki se késlekedjék. Az ovodások tehát megkapják a maguk tejporcióját, a Napközi Otthon apró ínségesei boldog örömmel kanalazzák a napi ételadagjukat s most az ünnep elmúltával munkát és kenyeret kapnak a felnőttek is. Ezekkel az intézkedésekkel — úgy véljük — a megszabott keretek és lehetőségek között mindent megtett Eger ínségeseiért a segítés módozatainak megszervezésére hivatott bizottság s így bizton remélhetjük, hogy valóra válik városunk jószívű és a népéért dere- kas munkát végző polgármesterének, Trak Gézának az az erős célkitűzése, hogy: „Eger minden polgárának meg kell találni a betévő falat kenyeret /“
