Eger - napilap, 1930/2

1930-11-14 / 259. szám

EGEK Í930. november 14. ■ *'i imi ■■ mm mnmmim «ijjh mmmw bevonásával, akik az ének, zene és szavalat számokat szolgáltat­ják hozzá. A többi előadás ke­retében legények és leventék szerepelnek; az egyes intézetek a szereplésre mintegy mintákat akarnak szolgáltatni számukra. A november tizenhatodikén délután 4 érakor tartandó kuliur- délután programja a következő: 1. Nyitány. Játssza a tanító­képző zenekara. Vezényel Jäger Károly. 2. Megnyitó beszédet mond: Kovács Ferenc olvasókon elnök. 3. Hazánk története Eger utca­elnevezéseiben ; ismeretterjesztő előadás. Tartja: SzügyiTrajtler Gáza, gyakorié iskolai igazgató- tanító. — Az előadás keretében a következő szavalatok, felolva­sások és magyar nóták kerülnek sorra, a) Havas István : Eger ; szavalja Székely Tibor II. é. t. n. b) Gárdonyi Géza: Részlet az »Egri csillagokéból felolvassa Sike Zoltán IV. é. t. n. c) Zalár József: A minaret, szavalja Gu­lyás József III. é. t. n. d) Mind- szenty Gedeon: Az egri várban, szavalja Sike Zoltán IV. é. t. n. e) Petőfi Sándor: Egri hangok, szavalja Gócz Lajos IV. é. t. n. Magyar nótákat játszik a tanító­képző cigányzenekara. 4. Keringő. Játssza a tanító­képző zenekara. 5. Szatmári: Mi nem feledhe­tünk. Irredenta vers. Szavalja Romanecz Lajos IV. é. t. n. 6. Záróbeszéd. Tartja: Király Kálmán olvasókon tb. elnök. November 23.-án László Vince ciszt. főgimn. & tanár tart előadást Szvorényi Józsefről. November 30. án a főreáliskola egyik tanára is­merteti Gárdonyi Gézát, meg­felelő ének és zeneszámok kísé­retében. December 7.-én és 8 -án a »Piros bugyelláris« népszínmű kerül előadásra Barabás Sándor ig. tan. rendezésében, előadja az egyesület műkedvelő gárdája. A karácsonyi ünnepek alatt pásztorjátékot ad elő az ifjúság Tertsch Dezső egervárosi kántor rendezésében. Ugyancsak ő szer­vezi az egyesület tagjaiból a dalárdát is, amely hamarosan megkezdi működését. A közbeeső vasárnapokon karácsonyig szakelőadások lesz­nek : szőlőtermelés, belterjes gaz­dálkodásról, nyulteny észtésről, stb. melyeket szakelőadók fognak tartani. Újév után szintén foly­tatódik a kulturmunka és sze­retné a vezetőség ebbe a mun­kába az egész városrészt bele­vonni és az egyesületbe beszer­vezni. Az egyesület élén lelkesen dolgozik: Kovács Ferenc elnök, Nagy Lajos jegyző, Rakusz Bar­nát pénztárnok az egyesület töb­bi tagjaival, anyagi áldozattól sem riadva vissza az építkezés­nél és vagyoailag állva jót a felvett kölcsönért. Az egyesület számára téli hasz­nálatra az Elek-testvérek díj­mentesen 100 széket adományoz­tak egyik kerthelyiségükből. Az a lelkes buzgalom, mellyel ezek a derék földműves embe­rek egyesületük felvirágoztatása érdekében dolgoznak, megérdemli mindenki részéről a pártfogást. (kk) be és körülbelül ugyanennyi többletet várnak az emeléstől. Wekerle Sándor pénzügyminisz­ter még nem nyilatkozott az adó­emelés mértékéről és részletei­ről, a képviselőház folyosóján azonban már konkrét adatok híre terjedt el. E hírek szerint az adómentességet az eddigi 80 pengő helyett havi 120 pengőre terjesztik ki. 120 pengőtől kezdve az eddigiek kétszerese lesz a seresetiadő. így például 200 pengő havi fizetés után 3 20 P lenne az űj kereseti adótétel havonként. 400 pengő havi fizetésnél már progresszív alapon számítják a kereseti adót, ügy, hogy 1000 P után már 105 pan­gót tenne ki egy hónapban a kereseti adó. — Az én értesülésem szerint — mondta egyik megbízható pénzügyi iaformáciőkkal rendel­kező képviselő — 500 pengőtől kezdve 1 20 P, 600 pengőnél havi 2, hétszáz pengőnél ha Vi 5, nyolc- száznál havi 10 pangövtl emel­kedik a megduplázott adó: ek­kora lenne a progresszió. A na­gyobb fizetéseket igen erősen meg akarják adóztatni. Tízezer pengős havi jövedelemnél 2750 pengő havi kereseti adó kivetése van tervbevéve. Milyen mértékben emelkedik a kereseti adó? Ä nagy fizetésüeket erősebben adóztatják meg. Havi százhúsz pengős keresetig nem lesz kereseti adó. Eger, november 13. A pénzügyi kormány a na­pokban terjeszti a képviselőház plénuma elé a takarékossági tör­vényjavaslatot. A javaslat sze­rint harminc millió pengős meg­takarítást ér el az állam a do­logi és személyi kiadások lehető csökkentéséből. Az eredeti elgondolás szerint azután került volna sor a fize­téscsökkentésre, ehelyett azon­ban, mint harmadik megtakarí­tási forráshoz, a kereseti adótótelek felemelő séhez nyúl a kormány. Valóban ez lehet a legméltányo- sabb és a legáltalánosabb bevé­teli fórrá«, de csak abban az esetben, ha az emelést ésszerűen hajtják végre. A kereseti adó­ból ma 21 millió pengő folyik Lebontanak egy egri műemléket. Eger, november 13. Eger, a »műemlékek városa« ismét szegényebb lesz egy, a legrégibb korokból való épület­tel: lebontják a vár alatti, je­lenleg a Nagy-testvérek tulajdo­nát képező Pavlyák-féle, u. n. »török ház« at. Az épület falai, tetőzete megrokkantak, nem ér­demes többö helyreállítani azo­kat, Megkezdte a munkáját a csákány és maholnap már hiá­nyozni fog ez a házikó is, amely pedig olyan jól beilleszkedett a várfeljáró előtti kis tér ódon, pa­tinás hangulatába. A ház, ha némi átalakításokkal is, még abból az időből maradt fenn reánk, amikor a török volt itt az ur. Sajnáljuk nagyon az elpusztulását, hiszen mi maradt a hajdan egészen törökké lett Eger városából: a minaret, egy másik állítólagos török eredetű ház, pár valőszinű maradványa a régi fürdőknek, nehány török sírkő, —és ezzel a majdnem egy évszázados keleti világnak nincs is több emléke nálunk. Negyvennégy esztendővel Do­bó dicsőséges küzdelme után, 1596 október 14 én, III. Moha­med, a törökök hatalmas csá­szárja, az idegen várőrség áru­lása folytán elfoglalta az akkori végek legerősebb várát, Felsö­magyarország kulcsát, Egert. Rendkívül nagy volt a veszte ■ég a magyarság szempontjá­ból, a vár eieate majdnem hat vármegye bahődolását vonta ma­ga után, nemsokára már mint­egy 150 újabb magyar falu csat­lakozott a török hódoltsághoz. Annál inkább örültek a törökök a nem is remélt uj részeknek s az eddigi, magyar területen lévő 3 pasalik (tartomány) mellé meg­szervezik a negyediket és en­nek központjává Eger várát te­szik. Innen szedték az adót mesz- sze vidékről, portyázva egészen Miskolcig, Debrecenig. Az természetes, hogy a tőrök katonaság és ezek kísérői az el­foglalt várakban s az ezek védel­me alá helyezett városokban laktak. Általában elmondható, hogy a török nálunk (az akkori bizonytalan időkre való tekin­tettel) még ha török földesur, spahi is volt az illető, csak a városokban lakott. Itt volt ke­reskedelmük, iparuk, vallási éle­tük központja s nem oioda, ha városaink a hosszú megszállás alatt teljesen eltörökösödtek. A sok karcsú minaret, (Egerben állítólag 9 morchea, imaház volt, — valószínűleg több toronnyal) török házak, fürdők, a szűk uc cákon tolongó és kiabáló török katonák, görög és rác kereske­dők, itt-ott egy-egy lomha teve, bizony teljesen keleti külsőt ad­tak az akkori Egernek is. Eger városának viszonyairól a török hódoltság alatt nem so­kat tudunk. Egyedül egy török utazó, Evlia C«elebi 1664.—66,-i útleírásában találunk adatokat az egri vár és Eger város be­rendezéseiről, ez itteni állapo­tokról, szóval Eger tőrök vilá­gáról. A tulajdonképani török lakosság itt is v8gy a várban magában, vagy a vár alatti ré­szeken lakott. Ide futottak ösz- sze az öt városkaputól a legfor­galmasabb kis uccák, itt, a vár- feljáratnál volt egy híresebb tö­rök fürdő: a »Valide szultána fürdője«, itt állott a mi «török ház«-unk is. Az itteni fürdőkről, imaházak­ról, szóval nagyobb török léte­sítményekről, most nem kivánok szőlani, hiszen ezeket már leír­ták előttem mások, de érdekel­het bennünket, hogy hogyan la­kott, élt, építkezett itt a török polgári lakosság, hogyan nézhet­tek ki az akkori lakóházak? Evlia Cselebi (bár lehet, hogy némi túlzással) elmondja, hogy Egernek ezekben az időkben — persze a városnak fallal kerített részén —: »2060 csinos háza és sok palotája van, az előke­lők házai mind erkélyesek, mind­egyiknek van kertje. A házak többnyire deszkazsindely es és keramitos tetejű házak.* Való­színű különben, hogy az itteni török épületek sem különböztek az eredeti típustól. A török há­zak jellegét a zárkózottság adja meg: az uccára kevés ablakuk volt, azok is magasan, sűrű fa- ráccsal voltak elzárva. A török az udvarán, a kertjében élt. Er­re szolgált az udvari részen a négy, elölről nyitott, de több­nyire fedett, oszlopos tornác is. Külön volt a férfiak, külön a nők »háza«, lakosztálya, a há­rem. Az előkelőbbek emeletes házakban laktak, itt a hárem az emeleten volt, ugyanitt volt per­sze a konyha i*. De sok volt, különösen nálunk, a fából épült ház is, (ezt mondja a visszafog­lalás után, 1688. áprilisban fel­vett jegyzék, ahol a házak épí­tési anyagát is felsorolták) hi­szen keleten ma is legtöbbször ilyeneket emelnek lakásokul. Mindezen sajátosságoknak a nyomait, ha erősen átépítve is: megtaláljuk a most lebontásra ítélt öreg házon, úgy, hogy erő­sen gyanítható, miszerint a »tö­rök ház« nak nevezett épület valóban ebből a korból szárma­zik. Megvan itt a jellegzetes nagy udvari tornác, az emeleten a különös elrendezésű, nyitott tűzhelyes konyha, stb. A 91 éves, hosszú, akkor ta­lán reménytelennek tetsző török rabság után ütött a szabadulás órája. A XVII. században belső eresztékeiben bomlásnak induló

Next

/
Oldalképek
Tartalom