Eger - napilap, 1930/2

1930-08-29 / 195. szám

EGEK 1930. augusztus 29 Az egri keresztényszociálisták improduktív tüntetés helyet egy órai bérükkel segítenek a munkanélkülieken Eger, augusztus 28. A vöröa rém ismét mozgoló­dik ■ szervezetei minden alkal­mat megragadnak, hogy meg- döntsék a fennálló állami és tár­sadalmi rendet, amelynek lég­köre nem alkalmas a beteges eszméik terjesztésére. A mai gazdasági nyomorúság rengeteg munkanélkülije alkal­masnak látszik terveik keresz­tülvitelére, érthető tehát, hogy a szeptember elsejére tervezett vörösnspon ez a réteg lesz a faltörő, amellyel megingatni pró­bálják a nemzet belső egységé­ben rejlő erőt. Munkanélküli gyűlést hirdettek, amely alkal­mat nyújt arra, hogy felelőtlen, szélsőséges elemek az ország nyugalmát, békéjét megzavarják, de kenyeret, — azt nem ad. A keresztényszociálisták — akiknek csoportja a forradalmas hang helyett a józan mérséklés és igazság útján hilad — példát mutatnak arra, hogyan kell se­gíteni a munkanélkülieken. Im­produktív tüntetések helyett ke­nyeret adnak társaik kezébe. Országos akció indul', hogy szeptember elsején 1 órai munka­bérét adja minden dolgozó keresztényszo­cialista munkás a munkanélkü­liek segélyezésére. Eger keresztényszocialistái nagy lelkesedéssel csatlakoztak a mozgalomhoz s vezetőségük ma délelőtt beje­lentette, hogy a szervezet min­den valamirevaló tagja tehetsé­géhez mérten eleget tesz az ak­ció követelményének. Hogy lehet megélni a hadikölcsöntulajdonosok hiszékenységéből ? Ezerszámra gyűjti a tagokat és szedi a tagdíjakat a hadikölcsönpárt. Eger, augusztus 28. Egerben és a környéken hó­napok óta szervezkedik, agitál, tagokat gyűjt az »Országos Hadiköl­csönpárt«, amelyről egyik fővárosi lep mai száma többek között a kővetke­zőket írja: A gazdasági csatatéren elhul­lott emberek körül megjelennek a hiénák, akik ügyesen kihasználva ezt a pszihologiai adottságot, »Orszá­gos Hadikölcsönpárt Központja« néven tagokat szerveznek ős a valorizáció mézesmadzagával szedik ki a szerencsétlen embe­rekből a tagdíjakat. Ügynökök, titkárok járják a vidéket és a hadikölciönvalorizáciő kiküzdé­sére alakult párt bőbe kezdenek, hogy úgy lássák, mintha az ő sürgetésükre indulna el a munka. A kaka« kis eize: mihelyt a nap felbél, ő kukoré­kolni kezd, hadd higyjék, hogy azért kelt fel, mert ő kukorékolt. Az államhatalomban megvan az elhatározott szándék, hogy munkát ad. Nem őt kell hát biz­tatni, mely úgyii dolgoztatni akar, hanem a magángazdasá­got. Erről azonban jől tudja a szociáldemokratapárt is, hogy nem lehet semmiféle felvonulással felébreszteni. Sőt! A tőke annál inkább menekül, bizalmatlan, mennél több és mentül hangosabb a felvonulás. A magántőke bi­zalmatlan az egész világon és hiszi-e a szooiáldemokráoia, hogy fenyegető szeptemberi felvonu­lásukkal majd munkaadásra ser­kenti? A rendőrség és a belügyi hatóság okosabb a szocialisták­nál. Nem engedi az uccára a szociáldemokratákat, nehogy el­riassza a magántőkét és még azt a kis bizalmat is, mely még él benne, megsemmisítse. Mert a hatóságokat nem kell biztatni. A magántőkét pedig nem szabad elriasztani. Szeged népszámlálási adatain több mint 200 ember dolgozik. Szeged, augusztus 28. A belügyminisztérium az 1931. január 1-őn megejtendő nép- számlálásra vonatkozóan kibo- ciájtotta rendeletét. Ezzel kap­csolatban Szegedről jelentik, hogy ott a népszámlálás adatainak egybeállításán 4 hónapig több mint 200 ideiglenes alkalmazott dolgozik majd. Mányi Ferenc. Irta: Kazay László.*) A napokban nagy takarítást rendeztem mind a két íróaszta­lomon. Sok régi irka-firka került elő, amelyre már a feledés finom porrétege kezdett szálleni. Néhány fájő emléken kívül sok kedves derűs emlék is elő­került a régi vármegyei és a vidéki birlapírői életből. Megtaláltam Máoyi Ferenc írásait is, amit egy kedves régi cimborám szolgabírő és lapszer­kesztő koromban azzal a kom­mentárral küldött meg nekem, hogy ezek úgyis mint afféle fir- kász embert, úgyis mint a köz- igazgatás egy szerény tagját érdekelni fognak, lévén sző ezek­ben Mányi Ferenc katona fiának kireklamálásáről, és Gábor fia ló lopási «setéről. Hogy ki volt Mányi Ferenc? Ezt is elmondom pár szóval. Afféle száz csavarra járő eszű, minden hájjal megkent tudálékos, a bal fülét a jobb kezével vakaró magyar, aki mindent igen szé­pen, igen cifrán és éppen azért igen nyakatekerten adott elő, de akinek természetes jőzan esze volt és olyan vas logikája, hogy *) A nemrégiben megjelent és nagy sikert aratott >Kalucenie Alispán« szerzője. bámulatba ejtette még a tekin tetes vármegyei közgyűlést is, amikor ott egyszer — talán csak heccből történt beválasztatása következtében — felszőlalt. A tekintetes vármegye bizott­sági tagjai nem tudták, hogy az egyik percben Mányi Ferenc logikáját csodálják-e, vagy a másik percben szőcikornyáin nevessenek-e, de ugylátszik in­kább az utóbbi felé hajlottak, mert a vármegyei közgyűlés után három napig a nevetéstől oldal­fájásuk volt. Mányinak ez volt a szűz be­széde es egyúttal a hattyú be­széde is, mert valami alaki kis hibát találtak a választása körül és utólag megsemmisítették bi zottsági tagságát, ami nyilván a vármegyei közgyűlések komoly­ságának és tekintélyének az ér­dekében is történt. Mányi nemcsak a saját ügyei­ben, de hét falu népének ügyes bajos dolgaiban is sokszor szer­kesztett instanciákat és apellá- dákat. Akik sajnáltak abban az idő­ben (a múlt század utolsó tize­dében) egy forintot fizetni a jegyzőnek egy kérvényért, el­mentek Mányihoz, aki egy liter borért megszerkesztette. Egy li­ter bor ára abban az időben • körülbelül 30 krajcár volt, de az instanciát megrendelő erre rend­szerint ráfizetett, mert ritkán álltak meg az egy liternél, ha hozzáfogtak és sokszor a jől si­került instancia örömére meg­várták, amíg a Sánta Kati, a Kaszás meg a Fiastyúk elhalvá­nyodott az égen. Ma azt mondanánk, hogy zug- firkászolt, de ez a fogalom nem fedi a Mányi egyéniségét. Ő be­csületből egy kis borital ellené­ben ragyogtatta meg tudásának, képzelőerejének és szókinciének gazdag tárházát, a aki a jegyző helyett őhozzá fordult ép úgy ráfizetett, miat aki a körorvos helyett a kuruzsló cigányasszony- hoz fordult. De mivel a vak tyúk is talál szemet, bolond gombáival néha a hivatalos köröket annyira megnevettette, hogy a figyelmük fokozottabb mértékben fordult az ügyre, amely olykor sikeres elintézést nyert. Ezt követte még csak »magtuoa áldomás.« A nekem annak idején közlés végett átadott két szellemi ter­mék szövege némi csekély mó­dosítással a következő: I. Reklamálás. Fótiiztelendő és nagyemeletü commissio! Én Mányi Ferenc és ő Kaskötő Éva házastársak ágygyal és aiz­admlnisztráció8 költségeire gyűj­tik a hiszékeny emberek pénzét. Egy pengő beirat&si díjat szed­nek s ezenkívül havi egy pengő tagdíjat követelnek. Egyezerre legalább félévi vagy egyévi tag­díjat vasalnak be rajtuk. A párt­kasszába pedig gyűlnek a hét, meg a tizenhárom pengők az »adminisztrációs« költségekre. Havonta rendszeresen ötezer P kerül az országos hadikölcsön- párt központjának kasszájába. Ebből az összegből, ha már a badikölciöntulajdonosokuak nem is kerül, legalább a mozga­lom vezetőinek van mit aprítani a tejbe. Az országos hadikölcsönpárt igen korrekt emberek kezde­ményezése alapján alakult. Irodája titkárnak alkalmazta Stern Mórt, aki röviden önálló­sította magát és az altruista mozgalomtól függetlenül külön akciót kezdett, amely Országos Hadikölcsönpárt Központja néven működik. Az alakulat kiküldöttei bejár­ják az egész országot és meg­tévesztő címen, minden reális alapot nélkülöző ígéretekkel csalják ki a pénzt a hadikölcsönösöktől. A szélhámos társaság egyes tagjait a tél folyamán hasonló üzelmek miatt már egyszer megbüntették, most értesülésünk szerint vidékről jött panaszok folytán újabb büntető eljárás indult ellenük. Stern Mórák mozgékony ügy­nök- és titkár.gárdával dolgoz­nak. Gyűjtik a tagokat, szedik a tagdijakat. Elkápráztatják ellenőrizhetetlen tallal sanyarú gondokkal, 7 nem­zet gyermekkel házasságban megterhelve 37 esztendeig mint bü alatt valók ebben a nyomo­rult időben egymás iránt foly­vást hitvesi hűséget táplálván. 1. Én mint atyai férj 57 esz­tendeig születvén ezalatt fárad­ságosan munkálkodásomat cé­lozni nem képesítvén. 2. És a valóságos anya Éva ki is a föntebbi 7 gyermekkel együtt öregségi gyengeségben reszket, kik közzül még életben lévén öten, két fiuk és három lányok kiknél megjegyeztetik ide mellékelt két halotti bizo­nyítvány igazságánál fogva mely szerint első fiunk János, ki is a kamat hivatalnál szolgálván el­gyöngült altesti szervezettel ma­gát a magas hazáért a keserű ispitái halának szükölködöen alá­vetette. 3 or 1880 évben második fi­unknak Istvánnak volt szeren­cséje elhalálozni, bi is mint köz­legény e siralom völgyét demok­ratikus pecurák között átkosan hagyta ei. 4. És a mi folytatólagos fiunk akit Tamásnak hívnak, de hiába mert nem hallja mivel hogy si­ketnéma győgyhatástalan gyo­mor gyöngeség és dühöngő lé­legzet vétele miatt mind halálos

Next

/
Oldalképek
Tartalom