Eger - napilap, 1930/2

1930-08-12 / 182. szám

2 EGEK 1930. augusztus 12. emberek darabokra hazánkat. Amit Itten egynek alkotott, Szent látván örökségképen re­ánk hagyott, ösizetörték, fiait szétszórták éi a kenyeret kicia- varták a kezéből. És most újra összejönnek a magyarok. Ame­rikából az új hazából, cseh, oláh, rácz és osztrák megszállott te­rületekről. Összejönnek baráti testvéri kézszorításra ; imádkoz­ni éi énekelni. Odaát megszál­lott területen már azt sem éne­kelhetik: »Hol vagy litván ki­rály, téged magyar kíván, gyá­szos öltözetben te előtted »ír- váD.« Börtön jár ezért az éne­kért. Eljönnek ide énekelni ma­gyar himnuszt, magyar hiszek­egyet, mert odaát azt sem éne­kelhetik. Eljönnek magukat ki­sírni, mert odaát «magát az el­tiport magyarnak kisírni sem szabad,» Magyar testvérem van-e ben­ned magyar érzés? Katolikus keresztény vagy-e? Ha igen, szent kötelességed, hogy ott légy Budapesten a testvéri találkozón. Király Kálmán. A gyúlékony anyagokkal telt hordó összeégetett több gyermeket. Tegnap délelőtt a Szent János ucca egyik házának udvarán súlyos balesetet okozott egy cielédleány vigyázatlansága. Az udvaron egy hordó állott, amely­ben gyúlékony anyagok voltak s a cseléd valami módon lángra lobbantotta a hordót. Ugyanak­kor több gyermek játszadozott a közelben s a hirtelen felcsa- pődó lángok megégették csak­nem mindegyiknek arcát-kezét. és nagy érdeklődéssel nézték végig a Mese űszőversenyét és vízipőlómérkőzését. A város délután fél hatkor díszebédet adott a vendégek tiszteletére, amelyen a város közönsége nevében Trak Géza polgármester üdvözölte a tudó­sokat. — Látták az impozáns Lyceu- mot — mondotta — amelyet 150 évvel ezelőtt épített Eszterházy püspök, elhelyezvén banne az akkori idők egyik legnagyobb csillagvizsgálóját, látták a vá­rat, amelynek kövei a magyar hősiességről beszélnek. A hit, a tudomány és a haza- szeretet bástyáját ismerték meg itt, amely hármas erő együtte­sen adja e kis város múltját és jelenét. A város kulturális lelki­sége nem kivételes jelenség, az egész magyar faj tulajdonságai és műveltsége tükröződik vissza benne. — Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy eljöttek hoz­zánk, megismerni értékeinket és megtekinteni a csillagvizsgálót, amely ma már múzeumi régiség csupán, de dokumentuma annak, hogy mindenben és mindig lé­pést tartottunk Európa szellemi fejlődésével. — Tudjuk, hogy ez a meg­tiszteltetés a múltnak szól, ami­kor még ba tudtuk tölteni kul- turhivatásunkat: kelet és nyu­gat szellemi életének összekötő szerepét; de erőt merítünk belőle a jövőre is. — Ma szegények vagyunk, de szívós magyar kitartással, hisz- szüfc, el fogjuk tudni foglalni előbbi pozíciónkat. A polgármester szavait, melyet lass Antal fordított le németre, nagy tetszőssel fogadták a tu­dósok. A vendégek részéről Hopmann bonni professzor mon­dott pohárköszöntőt. Beszédé­ben a magyarság önfeláldozását méltatta, amely lehetővé tette a nyugati államok háborítatlan fejlődését és reményének adott kifejezést, hogy a magyarság nem fog cialődni a jobb jövőbe vetett hitében. Az ebéd folyamán Tass Antal a csillagászok nevében átadta dr. Bárány Istvánnak a kon­gresszus tagjainak ajándékát, egy ezüst stopper órát, hála és köszönetképpen a szép uszodai élményekért. A bankett a legjobb hangulat jegyében folyt le. A vendégek a jő egri bor mellett megtár­gyalták a látottakat és a leg­nagyobb elismerés hangján nyi­latkoztak a városról, a várról, a Lyceumről, az úszókról, a Ko­ronáról, a pompás kiszolgálás­ról és főként a magyar vendég­szeretetről, amelynek legszebb példáját látták Egerben. Közben többször megtapiolták Illés Gyu­lát, szép magyar nótáiért és ki­jelentették, hogy nem utoljára voltak ebben a szép kis város­ban. A vendégek a 7 óra 53-as weekend vonattal utaztak vissza a fővárosba. Szerdán délután tárgyalja a város közgyűlése a savtalanítást, a 426 ezer pengős hiteltúllépést, a városi gépttzemek zárszámadását és egyéb fontos ügyeket Nyugalomba szeretne vonulni az adófizetés elől. Különös kérvény érkezett a szentesi városi tanács elé. Szen­tes legöregebb iparosmestere, Bajkai Bálint bésesmester írta, életében először és utoljára ! »Megőszültem a tisztességben, megrokkantam a munkában« — írja Bajkai Bálint bácsi, — »kö­zeledek a 100 ik életévemhez, hatvannégy év óta fizetem az adót. Hát megelégeltem! Hatvan­négy éven pontosan kapta tőlem a kivetett adót az állam, a vá­ros, az egyház. Arra kérem te­hát az urakat, hogy mentsenek fel ezek után engem a terhes adófizetés alól, hadd teljen el békésen, nyugalomban a hátra­levő kis időm.« Az egyház azonnal teljesítette Bajkai Bálint kívánságát, nem vet ki rá több egyházi adót. A város urai már törik a fejüket, teljesítsék-e a kérést? Csak a pénzügyigazgatóság nyugodt. Nem izgatja, hogy Bajkei {Bálint késesmester 64 éven át ponto­san fizette az adót. Egygyel több ok talán, hogy az ilyen ki­tűnő adóalany — ezután is fi­zessen. Eger, augusztus 11. Szerdán, augusztus 13 án dél­után 4 órai kezdettel igen fon­tos közgyűlést tart a város képviselőtestülete. A közgyűlés tárgysorozata felöleli mindazo­kat a kérdéseket, amelyek elő várakozással tekint a város pol­gársága, mert vagy megnyug­vást, vagy közeli programmokat jelentenek. A polgármester bemutatja a városi útépítési munkáknak vállalatba adását jóváhagyó belügyminiszteri ren­deletet, a vállalkozóval megkö­tött szerződést s a Magyar Le­számítoló és Pénzváltó Banknak a hitelnyújtásra vonatkozó köt- levelét. A közgyűlés elbírálja a víz­vezetéki víz savtalanitó berendezésére beérkezett ajánlatokat és a hely­beli pénzintézetek ajánlatát a szükséges építési munkálatokhoz nyújtandó kölcsönről. A Salgő és Borsodi bányák bejelentik az Eger—Gyöngyös­vidéki Villamossági Rt. megala­kítását. Dr. Petro Kálmán kiküldött bizottsági elnök jelentést tesz a szennyvízcsa­torna létesítésénél felmerült 426 ezer pengés hiteltúllépés kivizs­gálásáról. Letárgyalják a Városi Gépüzemek 1929 évi zárszámadását, az igazgatóság és felügyelőbi­zottság jelentését és újraválasztják az igazgatóságot és a felügyelő­bizottságot. A Mártonffy-rét, és az egri Gőzgalom Maczky uccai telké­nek parcellázási ügyén kívül több kisebb jelentőségű pont is szerepel a tárgysorozaton, sza­badságolási, köztérvétel és ille­tőségi ügyek. — Találtak egy ezüst KEAC ér­met. Igazolt tulajdonosa átveheti a Move elnökségénél. (Városháza, idegenforgalmi hivatal.) HÍREK Egg stáció a kereszt előtt. Meg kell itt állni. A kereszt és az asszony előtt. Mert ritkán »dódnak ma ilyen néznivalók. Úgy szürkén és egyszerűen csak ennyi: a színház előtt, a park­ban kőfeszület áll. Ma délben egy asszony, egyszerű és kék mooőruhás asszony, kendővel a fején, a déli forgalom és az autók rohanása, emberek sietős útja közben letérdelt a kereszt tövén és imádkozott. Imádkozott. A kereszt előtt imádkozott, a kőkerszt előtt, ahol elmennek naponta százan és nem veszi őszre senki, még egy fo- hásznyi időre se. Nam látják a kereszt kát karját, se a kőből faragott Jézus Urat rajta, aki a Miatyánk egyszerű szavaira ta­nította meg a tántorgó embert. Kis batyu volt az asszony mellett és ételhordó edény. Tán szűkös eledelt vitt az emberének, tán ctelédi sorban él a míg gaz­dája étvágya dűs ebédért indí­totta: megálló« itt egy pillanat­ra és lecsuklott a kőkereszt al­ján, hogy mindennapi száraz kenyeret esdekeljen le egyszerű szóval az otthoni, rongyos, ize- géry pulyáknak. Tán egyedül van, keserű, el­nyűtt özvegyi sorban, éhe« gye­rekekkel és a család erej • mész- szí mezőkön csont és rothadás, éltelő nedvesség idegen vetések alatt. Tán rokkantán, vakon, fél- lábbal, tán kéz nélkül, reszkető testtel nyomorogja a halálos ár­kok borzalmait, golyókkal a tes­tében és csak emlékezni tud a rongyos vackon.de dolgozni már nem bír az embere. Tán korcsmái duhaj a kenyér- kereső, aki rossz szagú pálinkás- boltok avas füstjét viszi haza foltos ruháján a darab kenyér helyett, a hétköznapok keserű estéin. Ki tudj a ? De csak ez az egy ? Más nem cseléd? Más nem éhes, nem öz­vegy, másnak nincsen rokkant ura, se korcsmái duhaj ? Más nem nyomorult, nem szegény, elesett, fáradt és koldus? Álljatok meg egy rövidke stá­cióra, emberek. Álljatok meg urak, parasztok, cselédek, jólla­kottak, éhesek, gőgösek, imád- ságosak és hitetlenek. Álljatok meg és mondjátok: ha más is éhes, rongyos és vigasztalásra szoruló; miért esak ez az egy térdepel itt a kereszt vigasztaló árnyékában, egyedül. Hiszen meghajtott fejek erdejének kel­lene itt mozdulni a földig, légió térdnek megroskadni annak a keresztnek a tövén, amit úgy nem vesz észre máskor senki. Álljatok meg, nem térdepelők, imádságtalan szájuak, sietők és feleljetek nekem. (nyilas) — Autó és szekér karambolja a hatvani országúton. Szombaton dél­után a hatvani országúton csak­nem végzetes autószerencsétlenség történt. Egy Budapest felé haladó autó összeütközött egy megrakott pár asztszeb érrel s a kocsi az árokba fordult. A szekér ős a lo­vak megsérültek, az autóban és a szekéren ülők azonban kisebb hor­zsolások árán menekültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom