Eger - napilap, 1930/1

1930-06-08 / 129. szám

1930. június 8. «ans« janiin mt in »iiiiaimmmBaBattWM»i»»BBai« obeliszk egy budapesti szobrász- művészt, idegen kőfaragókat gaz dagítana, addig a Hősök Házát egri tervező, egri építész, egri építészeti formák figyelembe- • vétele mellett, egri iparosokkal s munkásokkal építené fel, tehát a pénz teljes egészében itt maradna. Még azt is be lehet vetni a mér­leg serpanyöjébs, hogy Egerben objektiven ítélve, nincs igazán alkalmas hely. tőr vagy park egy nagyobb erányű emléamű méltó eluelye- zésére, mig beépítendő területünk ven éppen elég. Hogy a Hősök Háza viszont több költséget igényelne, mint egy emlékmű, ez* szívesen kon- cedálom, da hol van az megirve, hogy ennek a gondolatnak egy vagy két év alatt kel! megváló suinis s az objektív ítélkezőnek el kell ismernie, hogy még ugyan­akkora méretű költség melleit is, mint amennyibe az összes egri hőéi emlékművek kerülni fognak, a Hősök Háza megol­dás kimondhatatlanul nagyobb arányú erkölcsi kamatot nyújt a jövő nemzedékeknek, mint egy szobor emlékmű. Ezeket a gondolatokat még csak ügy nyers, cicomázailen valóságukban vetettem papirra, egy újságcikk keretében nem is lehet ezeket részletesen kidol­gozni, de meggyőződésem, hogy a szívükkel gondolkodó s n szó oiális érzénfi embereket még így is meg fogja Dyerni ez a gon­dolat. Egernek, mely a történel­mi műit megbecsülése, művészi értékeinek megmentése terén s újabban a szociális gondosko dás terén (*z?gényügy) oly sok nemeset és újszerűt alkotott, eb ben az ügyben is meg kell találnia azt az utat és mődot. melyet az űj idők szociális lendülete köve­tésre ajánl, nem pedig vakon behódolni an nak, amit a vaskalapos sablon ír elő. Az ügy iránti őszinte együtt érzésből szívesen nyitom ®eg a lap hasábjait a pro és contra hozzászólások számára, mert csak így fog kijegecasedhelni a nyilvánosság segítségével az ed dig tervezetteknél egy sokkal egészségesebb megoldás. Dr. Urbán Gusztáv. Ä GAZDAG CIRKUSZ MA ESTE KEZDI ELŐADÁSAIT!! ü Képzőművészeti Főiskola eőveiMékei Egerben Eger, június 7. A magyar képzőművészet gyors, roaamos fejlődésében je­lentékeny szerepük volt a művásztelepeknek. Felfrissülést jelentettek művé­szetünkben, impresszionistáink, naturalistáink azokban nevelőd­A SINGER VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK ! ­EGER ^^.ONDATLAN MOSÁS következtében jobban romlik a ruha, mint a hordástól. Ez a szakem­berek véleménye. Ahányszor selymet, műselymet, gyapjút vagy más színes holmit mos olyan szappan­nal, amely ártalmas anyagot tartalmaz, a rostok gyöngülnek, a szinek elhomályosulnak és az egész drága darab hamar tönkre megy. Tehát ily szappan használata pénzpazarlást jelent! Ne vállalja az|olyan szappan vásárlásával járó kockázatot, — legyen az forgács, pehely vagy da­rabos szappan, — melyért gyártói nem szavatolnak. Ha azonban Lux szappanpelyhet vásárol, akkor biztos abban, hogy a legtisztább enyhe szappant kapja, pehely formában. Lux nem tartalmaz ártal­mas alkatrészeket, egyáltalában semmit, ami a finom szövedéket és a gyönyörű színeket meg­támadná. Lux csak a kék dobozban kerül eladásra, sohasem kimérve! Ha nincs a kék dobozban, akkor nem Lux! Nagy nyomora miatt kútba ugrott egy csányi hadirokkant tek « ilymődon váltotta fal a műtermi tónust a plainair, a HBpsüté« és a párázatok finom­sága. Művészeink ráeszméllek a magyar föld szépségeire, megis­merkedtek a magyar népvisele­tek «zinpoHjpájával, igazi ma­gyar néptipueokkal, a magyar vidék életével és sajátosságai­val. Az utóbbi években a Képzőmű­vészeti Főiskola tanárai mozgal­mat indítottak, hogy növendé­keiket a nyári szünetre hasonló céllal a vidék különböző váró saiban elhelyezhessék. Egyik-másik váró? megértéssal fogadta képzőművészaink kéré­sét s vendégül látta a serdülő művész generáció tagjait. így Sopron ezidén is 15, Mohács 4, Pécs 6, Fólegyháza 4 ingyenes helyet sjänlott M a szünidő egész tartamára. Magánosoktól is kspott a Főiskola hasonló sjánlaiot. Eger gyönyörű fekvése, szép vidéke, építészeti ritkaságai, történelmi emlékei, pirkjai csak ügy kínál­koznak legalább egy nyári mű- véíztelop létesítésére. Ennek megvalósítsa propagativ szem­pontból sem lebecsülendő. Glatz O tzkár professzor ilyiráoyű meg­keresésére azonban a város sú­lyos anyagi helyzetére való hi vatkozássaí elutasító választ adott. Ennek ellenére a lelkes fiatalok még mindig bizakodnak egri akciójuk sikerében a most a saját erejükből akarják itt való tartózkodásuk anyagi eszközeit előteremteni. Kiállítást rendeznek, melynek jövedelméből remélik fedezni élel­mezésüket s az útiköltséget. A pártolásra mindenképen ér­demes vállalkozás résztvevői: Maríinszky János és Vajda Ist­ván rajztanár jel., Bosznay tanít­ványai, szövényi Lux Géza rljel., Ridnsy növendéke és borbereki Kovács Zoltán művésznövendék, Vaszury tanítványa. Az aukción résztveaz egy tehetséges egri fiú, Hamza Tibor rajztanárja- lóit is, az egri tauítőkápzö volt növendéke, aki néhány fectmé nyét társai nyaraltatásának ja­vára ajánlotta fel. Hogy komoly művészi vállal kozásről van szó, annak bizto­sítéka, hogy Glatz Oszkár személyesen is készül lejönni Egerbe, meg­látogatni a nyár folyamán a kis kolóniát. Sokat hallunk, olvasunk kui- turföíényről, tehetség védelemről, magyar Athénről, iskolavárosról. Támogassuk, pártoljuk hát a magyar képzőművészet e fejlődő reménységeit! Nyúljunk a hónuk alá s vigyünk tőlük — a nemes célra való tekintettel egy-egy olcsó, de művészi kézzel festett képet! Eger, június 7. Pádár István 49 évei csányi lakos a világháború alatt az orosz harctéren verekedett vi­tézül s mikor véget ért a nagy próba, ötven százalékos rokkantként került haza falujába. A nagy ember-versenyben a rokkant vitéz nem tudott sehogy sem boldogűlni. Munkájából nem volt képes megélni, hiszen ki alkalmaz nyomorék embert, mi­kor annyi egészséges kéz kínál­kozik a dologra ? A rokkant vitéz, Pádár István tehát elkezdte keserves kálvári­áját. Az a pénz, amivel az állam látja el a háború nyomorultjait, az éléshez nem elég, legfeljebb sz éhenhaláetől menti meg őket. Pádár István is erre az útra jutott. A háború óta, két forra­dalmon át, konszolidációs esz­tendők után úgy érezte, hogy nem birja to­vább a vesszőfutást. Családja feneketlen nyomor­ban vergődött ■ nem tudta to vfibb nézni kínlódásukat. Az el­múlt napon Terpesen az egyik községi kútba ugrott, hogy így szabaduljon meg súlyos gondjaitól. Az öngyilkossági kísérletnek azonban tanúi voltak, akik ha­marosan kötelet kerítettek és kimentették, még élve, a halálra szánt em­bert, akinek bal lába eltörött s a csontszi­lánkok keresztül vágták az iz-. mókát is A sebbe iszap került, mikor a kút fenekére zuhant. Az öngyil- kosjelölt sírva tiltakozott az ellen, hogy megmentsék a megutált életnek, de erőszak­kal bekötözték és Egerbe szál­lították az Irgalmatok kórházá­ba, ahol ápolás alá vették. A szerencsétlen ember azonban menthetetlen volt. A nyílt seb fertőzést kapott a vízben és Pádár István a nyo­morgó hadirokkant mégis bevál­totta szándékát: nehéz kínok kö­zött, minden orvosi buzgóság el­lenére meghalt vérmérgezésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom