Eger - napilap, 1930/1
1930-01-01 / 1. szám
6 E G E H 1930. január 1. A Kardos-áruház. Sok jósolgatásra adott alkalmat annakidején a Kardos ruházati cég pillanatnyi fizetési zavara. Sokan már eiparentálták és nem volt hiány a rosszakaratú örömben sem. Rövid pár hét alatt azonban any- nyira fejlődtek a dolgok, hogy bár a fizetési zavarok részben fennál- lanak, de minden a legjobb úton halad a kibontakozás felé. A hitelezők legnagyobb jóakarattal kezelik a cégnek ezt az önhibá- jánkívüli rossz szituációját s a középosztály, amelynek hosszú évek óta hitelezője volt a Kardos-áruház, — jórészt ennek köszönheti a fizetési nehézségeket is, — aggódva várja a teljes rehabilitációt. A karácsonyi forgalommal kapcsolatban beszélgettünk a cégtulajdonossal, aki kérdéseinkre elmondotta, hogy üzletei továbbra is a megszokott mederben bonyolítják le a kiterjedt vevőkör kiszolgálását s az üzletfelek egyáltalán nem érzik meg a cég pillanatnyi nehéz helyzetét. A hatalmas raktárak biztosítékai annak, hogy a legmesszebbmenő igényeket is ki tudják elégíteni, épen úgy, mint a múltban. A hitelügyletek is megmaradtak, ha valamivel szűkebb keretben is. A készpénz és folyószámlaárak a régi szolidsággal mozognak minden cikkben. A föüzlet kész férfiruhái, felöltői, bundái, női ruhái, valamint a nagy szövetválaszték, régi gazdagságban várnak vevőkre. Olyan nagy raktár van itt kész ruhákból, felöltőkből stb., hogy a legkényesebb ízlést is ki tudja elégíteni. Bármilyen termetre átalakítás nélkül kaphat mindenki ruhát, épen olyan megbízható minőségű szövetből, mintha külön vásárolná a szövetet. Különben a raktáron tartott szövetekből a cég szabója konfekció-áron készít öltönyöket megrendelésre is. A legfinomabb angol szövetek mellett a márkás-hazai gyártmányok is megtalálhatók, a legdivatosabb színekben, óriási mennyiségben. Kész női ruhákban és bundákban is nagy a választék. Selymek és egyéb csillogó asszonyi holmik garmadával szorongnak az állványokon. Most látja az ember, hogy mekkora szolidságra kell ennek az üzletnek épitve lenni és milyen rosszakaratúak voltak azok, akik kárörvendve hí- resztelték a cég közeli végét. Hogy mennyire szó sincsen erről, nemcsak a főüzlet, hanem az ugyancsak a Széchenyi uccán levő külön konfekció és szörmeosztály is élénk bizonyíték. Férfi fehérneműek, gallérok, nyakkendők, női holmik, pazar menyasszonyi kelengyék, a legfinomabb anyagból, gyönyörű keleti és gyári szőnyegek itt is évekre való raktáron. Az árak itt is szolídak, polgáriak. Mint ahogy illik és ahogy a vevőközönség is elvárja egy olyan üzlettől, amely régi, amelynek tradíciói vannak s amelyhez az évek megszokása és a bizalom, a jó árú tudata fűzik. A Kardos cég tehát nem bukik, mint ahogy szerették volna sokan. Rövid időn belül rendbe fog jönni minden a fizetési zavarok körül és a közép- osztály ismét vásárolhat, mint ahogy eddig tette : jó hitelre. Mert most egy kicsit ők is megérzik, különösen a karácsonnyal kapcsolatban a Kardosék rosszabbodott helyzetét. A vevőkör tehát továbbra is meg marad, a cég pedig híven a tradíciói hoz mindig a legjobb árút adja, szolid árakon és figyelmesen, meg bízhatóan mint ahogy eddig tette. Egy esztendő a Szegénygondozó Bizottság életéből Eger, december 31. Alig tudjuk elhinni, hogy mir harmadik esztendejébe fordult a szegénygondozás egri formájának a gondolaté. Pedig dtcom- bér elején volt már hét éve, hogy megalaku’t a szegénygon- doző bizoitíág o Egsr város kimondotta, hogy nem akar több koldust látni lem uccäin, »um a templomsj- tőkban, sem üzleteiben egymásnak adva a kilincset. Az eszme életrevalóságát misem mutatja jobban, mint az, hogy az eszmék életében oly rövid idő alatt annyira meggyökeresedett a köztudatban, hogy egyrészt máskép már el se tudnők képzelni szegéDyügyünk legjobb elrendezését itthon, másrészt hogy egyre nagyobb érdeklődéssel jönnek idegen vidékek városaiból hozzánk tanulmányozni a szegénygondozás úgynevezett «egri normáját» s egyre több város választja ezt a megoldás mintájául. Ildomos tehát, hogy miközben bizonyos [büszke örömmel veszünk tudomást egri gondolatok példátadő előretöréséről másutt, mi is egy kis figyelmet fordítsunk a mi szegSnygondozó bizottságunk működésére és megemlékezzünk szegénygondoző nővéreink megfizethetetlenül áldásos munkájáról. Fennállásának második esztendejében, az 1929. esztendőben, csöndben, de annál nagyobb eredménnyel dolgozott a Szegény- gondoző Bizottság. Pedig még gyűlést se igen tartott. Most, amikor kormányzatunk a bürokratikus adminisztráciő kinövéseit próbálkozik lenyesegetni, minden különösebb dicsekvés nélkül ajánlhatjuk neki, hogy leegyszerűsített, de mégis eredményes adminisztrációt ellesni jöjjön az egri szegénygondozó hivatalba. írás, levelezés, könyvelés a lehető legkevesebb, csak a legszükségesebb s az először kigondolt adminisztráción két év óta egy jottányival sem kellett változtatni. Ennek a rendszernek egyik igen előnyös következménye, hogy adminisztrációs költség nincsen s minden fillér, amit a társadalom a szegények részére adakozik, a maga egészében azokhoz jut, akiknek szánták. Nem lehet tehát elég hálálkodó és elismerő szót találni azok számára, akik immár huszonötödik hőnapja, teljesen önzetlenül, az eszme iránti megértő szerétéiből hőnap- ről-hőnspra jó és rossz időben járnak házről-házra, hogy beszedjék a szegények részére felajánlott havi adományokat. Ez a bősiea lélek az egyik nyitja az egri FZigényaliCió négy sikerének. Ha jól megnézzük a dolgot, az a pénz is fontos, amit a nagyközönség összead, mert anyagi eszközök nélkül a legideálisabb tervek sem valósíthatók saeg, de az adakozó egyrészt lelki kötelességet teljesít, mert Isten parancsa szerint alsmizs- nálkodik z segíti a szűkölködő- két, i&á«részt jő üzletet io köt, mert megszabadul a kéregetők- tól. Igazi áldozatot az hoz, aki kényelmét, idejét feláldozva, sok előítélettel szembeszállva, havonta felkeresi az adakozókat. A másik nyitja a megalapozott föltétien sikernek: a szegénygondoző nővérek tiszteletreméltó munkája. Az idén is 225 egyént gondoztak rendszeresen, egyénileg, elvégezve náluk a legnehezebb munkákat, mosást, meszelést, nagytakarítást, melyeket tőrödöttségük s koruk folytán a szegények el sem tudnának végezni s amelyeknek elmaradása megint a legszörnyübb, legvigasztalanabb piszokba, elhagyatotteágb* sodorná őket. Ezt a munkakört figyelve, vájjon van e valaki, aki azt merné állítani, hogy puszta pénzzel meg lehet oldani nehéz szociális problémákat?! Ha csak pénzzel meg lehetne oldani, akkor pl. Amerikában nem lenne szociális ínség. Csakhogy lélek kell ám ehhez elsősorban, önmagáért lemondó s életét Istennek felajánló lélek kell ide. Csoda-a tehát, hogy ezeket a szegénygondozó testvéreket oly rajongó szeretettel veszik körül a gondozottak. Mint megmentö- jüket, legigazibb testvérüket, édesanyjukat rajongják körül, minden ügyes-bajos dolgukat elmondják nekik s megható dolog megfigyelni, hogy mily óriási átalakulás megy végbe sok gondozott életmódjában, lelkivilágában. Aki azelőtt koldulással, csavargással, ivással, rossz szenvedélyei kielégítésével töltötte idejét, ma már igyekszik kicsiny hajlékát rendbetenni, kisöpörgetni, sőt némelyik virágot is tesz asztalára, hogy őrömet okozzon a jő nővéreknek ... Az elismerés hangján kell megemlékeznünk az adakozók kitartásáról és megértéséről. Bár a legelhagyatott&bbak kiemelése és gondozása után sort kellene keriteni a szemérmes szegényekre is s időközi segélyezésre szorultakra is, ezt anyagiak híján egyelőre képtelen megoldani a Szegénygondoző Bizottság. Mégis örülnük kell, hogy az általános gazdasági nehézségek közepette is oly állandó kitartással buzog a havi adományokat felajánlók adakozó kedve, sőt remény van rá, hogy az eddigi sikerek e az egyre nagyobb szükségletek láttán sokan fel fogják emelni havi felajánlásaikat s újabb adakozók is fognak csatlakozni a nemes akcióhoz. Eger utcáin ebben az esztendőben még ritkábban jelentek meg a próbálkozó koldusok, rendszerint idegenek és vásárok alkalmával, azonban maga a közönség is egyre nagyobb öniu d&ttal látja be ezek kártokozását az igazi egri szegényeknek. A rendőrség erélyes ellenőrzésén kívül valóban társadalmunk egységes öntudatától fog függni, hogy egyre kevesebbedül fog azok szűrne, akik még mindig nem értik meg az egri norma intő szavát, mely azt mondja, »nem akarunk élelmes koldusokat és parazitákat tenyészteni, hanem a jő szivek összegyűjtött filléreit oda akarjuk irányítani, ahol az igazi, sokak által soha nem látott, hihetetlen nyomor van.« A szent karáciony alkalmával külön ünnepi örömökről is gondoskodott a Szegénygondoző Bizottság, amennyiben a 225 rendesen gondozott szegényén kívül még 259 szegény cialád kapott tűzifát, ruhaneműt és átel- nemüeket, készpénzsegélyt . A más városokban dívó karácsonyi közös és nyilvános ajándék- kiosztások helyett az egri Szegénygondoző Bizottság azt a mély lelkiségre valló szokást követi, hogy nem akarja nehezebbé t3nni különösen a szemérme- tes szegények nehéz sorsát nyomoruk nyilvánosságra hozatalával, hanem a szegénygondoző nővérek maguk vitték el a szegények hajlékaiba a kis Jézus- ka gazda ajándékait. A karácsonyi segítség nyújtást lehetővé tették a kövalknzők na- mesleikü nagyobb adományaikkal : Dr. Szmrecsdnyi Lajos egri érsek 300.— P készpénz és 400 mm. tűzifa, m. kir. népjóléti miniszter 800'— P, Eger város 500 P készpénz és 200 mm. tűzifa, Hordógyár 200 mm. tűzifa, Szeminárium 100 mm. tűzifa, Pal- lavicini Alfonz őrgrőf 100 mm. tűzifa, főkáptalan 50 mm. tűzi- fa, Ruczora Ferenc hentes egy levágott hízott sertés 100 kg. súlyban, Hangya Szövetkezet egy zsák liszt, Preszler Ferenc mészáros 25 kgr. hús és sokan mások apróbb készpénz és természetbeni adományokkal. Az adományokból 259 család kapott 5—5 mázsa tűzifát, 56 család 3—3 mázsa tűzifát, izraelita szegények 100 mázsa tűzifát, készpénzben karácionyi segély címén a rendkívüli és szemérmes szegények között kiosztottak 1426 pangót, ruhanemű-
