Eger - napilap, 1930/1

1930-04-26 / 94. szám

2 EGEK 1930. április 26 azt az érdeklődéit tanúsítsa, amely fűtötte a választási ered* menyek kihirdetésekor. A városi képviselőség tisztes­ség, de felelősségteljes disz. Há­nyán voltak, akik a szombati közgyűlés előtt tájékozódást sze­reztek maguknak a közgyűlés elé kerülő ügyekről ? Mert nem lehet és nem szabad ebben a kér­désben úgy határozni, hogy jö­vőre majd padot csapkodva til­takozzunk a tervek ellen, csak azért, mert tömegszimpáti&t és népszerűséget jövedelmez a szem­rehányás. Nem ok nélkül mond­juk ezeket. Bizonyság reá, hogy a Korona építéséi megszavazók közül utóbb sokan elkeseredet­ten mondottak ellent önmaguk­nak, mert ez volt a néphacgulat. A jogos kritika és ez egész­séges ellenzék nem káros, sőt életfeltétele az eredményes poli­tikának. De ciak a jogos kritika és csupán az egészséges ellenzék. Nevetséges és bosszantó dolog, mikor valaki olyasmiket vet sze­mére egy város vezetőségének, amit az sem előre nem tudha­tott, sem utólag orvosolni nem bír. így beszélhet valaki, aki el­lenzék az ellenzékiségért és kri­tizál csak azért, hogy ellent- mondhaison. Ilyen kritikára és erre az ellenzékre nincsen szük­ség az egri városházán. Sem a polgármestert, sem szü- kebb segítőgárdáját nem lehet megvádolni avval, hogy szemé­lyi hiúságból és önös érdekből akar egy-egy tervet keresztül­vinni. Épen az utóbbi hónapok erőfeszítése a munkanélküliség problémájának megoldására, bi­zonyítéka ennek az önzetlen munkásak és szociális gondol­kozásnak. Nem lehet tehát ezt az embert, ezt a vezetőséget megvádolni, hogy a város va­gyonára, vsgy hitelére túlzott módon építenének. Az ódium itt nem a vezetősé­get és nem a polgármestert ter­heli, hanem azt a nagyon kis tábort, amely személyes hiúság­ból vádol és ellenzékesdit ját­szogat. A következményeket vi­seljék ezek az emberek. A felelősség nem egyedül a vezetőséget, hanem az egész kép­viselőtestületet terhelheti. Minden városatya hivatásának magasla­tán álljon érne arra törekedjék, hogy bizalmat ingasson és a köz­véleményt nyugtalanítsa, hanem gyakoroljon kritikát úgy, hogy abból haszna lehessen annak az egyetemes polgárságnak, amely bizalmával tisztelte meg él a fórumra küldte. Mennyi cukrot termel a világ? Az amerikai földmivelésügyi mi­nisztérium az egész világ 1929—30. esztendő cukortermését 27.088.364 tonnában adja meg, mig az előző év termése 27.495 800 tonna volt­Gyenge érdeklődés mellett folyt le az Egri Zeneegyesfllet és a 14. honvéd- gyalogezred zenekarának együttes hangversenye A Kaszinó nagytermében alig kétszerannyi közönség volt, mint amennyi a zenekari tagok száma. Mi az oka a mindent megbénító részvétlenségnek? Eger, április 25. Tegnap este tartotta az Egri Zanaegyesület és a 14. honvéd- gyalogezred zenekara együttes zenekari hangversenyét, amely egyetlen zenei prcfdukciőja volt a már vége felé közeledő sze- zőnnak. Azt gondoltuk, hogy az esemény ritkasága, a műsor mű­vészi összeállítása az egri zene­kultúra elmélyítését célzó törek­vés és a tiszta jövedelem jóté- konycélra való fordítása nagy­számú hallgatóságot fog vonza­ni. Annál fájdalmasabban ta­pasztalhattuk, begy a nézőtér siralmas képet nyújtott. A sorok között alig kétszerannyi közön­ség ült, mint amennyi a zenekar tagjainak száma. Az erkölcsi siker megfelelt a várakozásoknak és a műkedvelő zenekar valóban szép és művészi teljesítményt végzett Huszthy Zoltán karnagy vezetőiével. A műtor legérdekesebb szá­ma kétségkívül a Chopin zon­goraverseny volt, nemcsak azért, mert a jeles budapesti ifjú zon­goraművésznő, BirdSári játszot­ta, hanem a zenekari kíséret megoldása szempontjából is. Egyetlen próbával ilyen nehéz és komplikált feladatot megol­dani egy tisztán műkedvelőkből álló társasággal veszélyes és kétségei feladat. S hogy ez ilyen sikerrel végződött, annak egyen­rangú részesei Biró Sári, Huszthy Zoltán és a zenekari együttes. Szerencse, hogy a rokonszenves művésznő kiváló zongoristáké- szültségén kívül olyan nagy ösz­tönös muzikalitással van meg­áldva — ami nagynevű művé­szeknél is igen sokszor hiány­zik, — hogy szabad művészi fel­fogását és szólista önállóságát képes volt sokszor alárendelni a zenekarnak az összmunka biz­tosítása érdekében. Négy sze­rencse, hogy a zenekar irányi* tása olyan kiváló karnagy ke­zében volt, mint Huszthy Zol­tán, aki egyetlen próbán át tud­ta venni a szólista felfogását a legkisebb részletekig éa a foly­ton változó tempók, dacára is erős kézzel tudta a zongorához alkalmazni a zenekarnak hol alátámasztó, hol pedig kiemelke­dő szerepét. Nem utolsó sorban illeti nagy elismerés a zenakar tagjait, aki* teljes önfeláldozás­sal és valóban túlfeszített figye­lemmel dolgozták végig a több mint kétórás próbát és majdnem azonnal folytatták a hosszú hang­versenyt. . Biró Sári nagyszerű képessé­geit ügy technikai, mint művé­szi vonatkozásaiban még job­ban megismerhette a közönség e nagyszabású mű előadásában, mint a Dalkör decemberi hang­versenyén. Biztos stilusismeret, a dallamvonal szépségeinek ki­emelése, a billentés sokféle színes változata, kiegyenlített technika legkiemelkedőbb erényei, s egy­ben biztos adottságok művészi pályafutásának felfelé ívelésé­hez, ami máris szép lendületet vett: igen sokizor szerepel fő­városi hangversenyeken és a rádió-hallgatók is élvezhették mű­vészi játékát már több izbeD. A zenekar többi számai közül igen szépen sikerült a Weber: Bűvös vadász-nyitánya. Az el­lentétes hatásokban bővelkedő néptzerű, dallamos mű nehézsé­gei ellenére is lendületesen, mar­káns ritmusokban hangzott el Huszthy energikus vezetése alatt. A Mozart-szerenád finom, kecses, vidám bája sok helyütt szépen érvényasült. A nagy műsor utolsó száma Beethoven hatalmas V. szimfóniája volt. Itt már kon­statálható volt a zenészek fá­radtsága, nem tudták teljesen alárendelni magukat a karnagy akaratának. Az első tételt bízó nyos hangolási differenciák is zavarták, a harmadiknak kényes, halk mozgásaiban különösen a fúvósok nem tudtak kellőleg al­kalmazkodni. Leginkább sikerült a második tétel, a híres szép Andante. Egyébként egy műked­velő vidéki zenekarral szemben támasztható nem túlzó követel­ményeknek így is rendesen meg­felelő előadás volt. Egy tanulság azonban így is levonható: nem kell ilyen bőkezűen bánni a mű­sor összeállításánál. A közönség kevesebbel is beéri, a zenekar pedig nem lesz így túlterhelve. És még néhány szót a közön­ségről. Bár menti nagy általá­nosságban a történteket a rossz gazdasági helyzet, éa az is igaz, hogy a hónap végevsD, (május­ban már igacán nem lehet kö­zönséget kapni ez ilyen zenei eseményekhez,) mégis szomorú éa megszégyenítő ez a viselke­dés. A közönség nem pinasz- kodbatik amiatt, hogy túlságo­san gyakran «húz ki a zsebéből» a zeneegyesület megszolgált anyagi áldozatot, mert egy év óta, a szomorú emlékű Schubert ceiitennárium idejétől, nem ren­dezett hangversenyt. Vannak tizszerannyian olyanok, akiknek semmi megterhelést nem jelen­tett volna, ha jelenlétükkel meg­tisztelik a produkciót. Különben is szomorú világot vetne bárkire is, hogy egyszer egy esztendő­ben nem tud áldozatot hozni a zenekultúráért, még ha nem is olyan tehetős, mint a másik. Honnan vegye ez a jőszán- dékű egyesület az erkölcsi, ki­váltképp az anyagi buzdítást, amikor nincs alapja, amiból rá­fizetéseket eszközölhessen? Ho­gyan dolgozzék, ha még ennyit sem tud összehozni, amiből ki­fizethetné a hangversenyekre fordított költségeket? Szeretnék egyszer oda ébresz­teni a közönséget, hogy belássa: magával és városával szemben való kötelessége, hogy az efféle megmozdulásokat legmesszebb- menőleg kell támogatni, mert különben azt amár-már pattogd mázt is elveszti Eger, amivel egyesek keserves erőfeszítései kuliűrvárossá kenték ezt a hal­dokló helyet. A Zeneegyesületnek pedig szív­ből kívánjuk, komolyan kérjük, ne veszítse el munkakedvét, fá­radjon, munkálkodjék tovább, minden hálátlanság és közöny ellenére is Eger kultúrájáért. (por.) A besenyőtelki iskola alapkőletételi ünnep­ségei. Besenyőtelek, ápr. 25. (Saját tudósítónktól.) Tegnap délután folyt le a be- senyőtelki elemi iskola épületé­nek alapkőletételi ünnepsége, az egész község lakosságának rész­vételével. Négy Órakor kezdődött a fel­emelő ünnepség, a templomban, amelyet zsúfolásig magtöltöttek & hívek s ahol Szabó Elek plé­bános mondott Veni sánctól. Utána kivonultak az iskola-épít­kezés helyéhez, ahol ugyancsak Szabó Elek plébános áldotta meg a tudás uj házának alap­kövét. Az egész községben nagy az öröm, mert mint annak idején megírtuk, évek óta húzódott az építkezés jóváhagyása a belügy­minisztériumban. Most, hogy tető alá került a terv, az állam je­lentős hozzájárulása révén, a munkanélküliséget is enyhíteni fogják az építkezések, mert a község vezetőségének egyik ki­kötése az volt a vállalkozóval szembeD, hogy lehetőleg helybeli munkásokat foglalkoztasson. A szép és nagyon szükséges iskolaépítés sikere főleg a köz­ség főjegyzőjének, Somos Bélá­nak köszönhető, aki fáradhatat­lanul dolgozott a megvalósítás elé gördült akadályok elhárítá­sán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom