Eger - napilap, 1930/1
1930-02-23 / 45. szám
2 1980 február 23 IWTTMifiiiinwiiwníillli'i|'||»IMII'I|»IMI|||I1||| r«>1 - 'rimm 1 « mi nrm»iiiiTniir>nirir>iipmiuti ...................................................... I1W1 n mimmi—IHiaHIW—1—■! E QEB többet biztosítson, mint a másiknak. A keresztényszocialista mun- kásszervazotek polgárokat neveinek és ellenségei minden olyan törekvésnek, ami esetleg megnehezítené a munkásság részére a polgáriasodat. A helyes tőkeképződés elvén állunk, azonban a hatóságilag injekciózott tőke nem lehet életképes, tehát nem is vagyunk barátai. Szeretjük a hazánkat, de szocialisták vagyunk é« a mi szocializmusunk nem csak a tagdíjfizetésekig terjed. Mint jő haza- fiek tudjuk azt, hogy a hazának akkor szolgálunk leginkább javára, ha becsületes, magyarul gondolkozó polgárokat nevelünk, ezeknek a létérdekeiért harcolunk és a válság is megoldódik, ha a munkás sorsát sikerül nyugvőpontra hoznunk. A polgáriasodé* szempontjából tartjuk tehát károsnak az említett mozgalmat és ha az illetékesek nem találnak valami középutat e tekintetben, mi teljes súlyúnkkal állást foglalunk ellane. Meg vagyunk győződve, hogy állásfoglalásunkkal az egész társadalom érdekeit szolgáljuk. Erdei István, munkás, keresztényszocialista szakszervezeti főpénztáros. Mindenütt kapható! Termeii Tejszövetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 119—121. Időjárás. Budapest, február 22. A Meteorologiai Intézet jelenti ma délben 12 őrakor: — Hazánkban derült idő mellett néhol a —5 C fokot is elérték az éjjeli minimumok. Nappal a hőmérséklet csaknem mindenütt a -j-5 C fok körül mozgott. Budapesten ma délben -f-2 C. fok a hőmér- mérséblet. Prognózis: Az időjárásban lényegesebb változás nem várható. « Eger, február, 22. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben tegnap ~H>0 C. fok volt a maximális hőmérséklet, a minimum pedig —62 C. fok. Ma reggel 7 órakor —06 C. fokot mértek. — Ugyanekkor barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 7695 mm. Erős északkeleti szél volt. * A Tanitóképzőintézet hangversenye ma vasárnap délután 5 órai kezdettel a Fehérteremben. Súlyos merénylet az egri cipész iparosok érdekei ellen Eger, február 22. Köztudomású, hogy az egri cipétzip^rosofc a katasztrófád* gazd-tsógi helyzet fogytán a legsúlyosabb megélhetési gondokkal küzdenek, mert tőke hiányában képtelenek felvenni a versenyt a tőkeerős s több oldalról támogatott gyáriparral szemben. Az egri c pész- iparosok megélhetésüket kizárólag a helyi és a környékbeli piacokból fedezik, melyek azon- .ban annyira összeszűkültek, hogy •párosaink a legszomorúbb gazdasági megpróbáltatások előtt állanak. Ebben a keserves helyzetben egy olyan támadás érte sz egri cipőkészítőket és cipökeraskedőket, amely azonnali orvoslásra hívja fel az illetékeseket. A napokban a Kállay utcában egy alkalmi üzlet nyílt meg, mely hangzatos reklámmal több ezer pár női cipőt dob piacra páronként 1350 és 14 50 fillérért. Szokás ugyani«, hogy minden szezőnhan kü'fö’di és egyéb gyárak visszamaradt (kiselejtezett) cipőket dobnak piacra, erről azonban ez az alkalmi kereskedő (aki egyébként a Széchenyi-szállő volt főpincérével azonos, tehát egyáltalán nem szakmabeli) nem tartja szükségesnek felvilágosí tani a közönséget, mely tehát föltétlenül károsodik. Ilyen körülmények között a közönségnek kell elsősorban a saját érdekeit megvédeni, hegy ilyen kiselejtezett árukat nem vásárol. Az a cipész, vagy cipőkereskedő, »kinek itt állandó üzlete van, nagyobb garancia az árú jóságára és tartósságára, mint egy ilyen szakképzetlen alkalmi kereskedő, aki egy-bét hét alatt kiárusísja üzletét ■ felelöoségrevonás, úgyszintén a közterhek viselése elöl eltávozhatik. Az érdekeikben megtámadott egri cipészek és cipőiparotok különben erélyes lépésekre készülnek a merénylet ellen, de addig is kérik a megértő közönséget: a saját érdekében ne vásároljon kiselejtezett ci | pőfeet. Levél az egri gazdákhoz Eger, február 22. Kaptuk az alábbiakat: — Soraimat a szőlőtermeléssel, borgazdasággal és gyümölcstermeléssel foglalatoskodó gazda társaimhoz intézem. Táncéin pedig, mert sok sok tájékozatlanságot látok. A vincellérség, bajának orvos* lására sok ajtót vél útjában s be is kopogtat itt is, ott is. Előadja kérését, ssándékát s eléggé gyakran hol ide, hol amoda utó* síttatik. Természetesen az idő halad, a gazda pedig m&r-már csüggedve, csirájában le mord életképes eszményéről és süllyed vissza közönyösségébe. Van szölőozeti borászati szakiskolánk, van szőlészed és borászati kerületi felügyelőségünk, vannak pincefelügyelőink, s végül lett volna egy az embriójában elfojtott, világra nem jött pinceszövetkezetünk. S ezek valamennyien alkalmasak arra, hogy a tájékozatlan gazdát zavarba sjtsék. Hogy az ostor végén p^ttint- sam állításom igazát, előttünk a napokban p»rgett le bz állami segítéssel beígért pincaszövetke- zet vajúdása. N»gy tekintélyű egyének vetették eulyba nevük b szavuk nyomős érveit. Nem születhetett meg jr bajaink orvoslása, mert nem voltak tisztában azzal a gazdáink, hogy ki és mely intézmény szavai felé hajolva kellett volna C8elekedniök. A jövőbe csak emberileg látunk s ha minden bajunkban hasonló sors iesz osztályrészünk, a saját talpunkon aligha fogunk megállhatni. Ma Heves vármegye a így Eger is szőlő és borgazdasági állami igazgatás szempontjából a miskolci szőlészeti és borászati felügysiőségi kerülethez tar tozlk, A zöme a termelésnek Heves- megyére esik, a szakközeg mégis eléggé távol van, ami különösen érezhető mert előbb a kerületi székhely Eger volt ■ akkor, meg is szoktuk azt, hogy az ügyusbajos dolgainkkal a helybéli szakiskolához forduljunk. Vannak kerületi és vannak szakiskolai ügykörök. Utóbbi inkább a jövő nemzedék iskolai oktatásával lenne hivatott foglalkozni, előbbi pedig minden egyéb izaküggyel. S jólehet az iskola közöttünk van, jelenleg mégis szakkérdésekben Miskolcra kell gazdatársainknak fodulniok, hogy illetékes felvilágosítást kaphassanak. Ha mégis van a készség az iskola részéről gazdatár- saink segítségére jönni, mégis hátrányos az a szakszolgálatra abból az okból, mert az egyenes utón torlaszok tornyosulhatnak, soha sem tudván hová is kell esetenként fordulni s a kerületi szakközeg sem lehet minden irányban tájékozott, ha kerületében fiakerületek is működhetnek. S most e soraim ezülőokára térnék : a szőlőtermeléssel kapcsolatos gyümölcstermelésére, de félvén a szerkesztő ur ollójától, ha még nem késnék, a kővetkező alkalommal jövök. iablonszky György kir. sz. és b főfelügyelő. Válasz a zöldségkereskedők panaszaira. Eger, február 22. Lepünk múlt vasárnspi 39. számában Bóta Pál zöldségke- reskedő a maga és társai nevében panaszos levélben fordult az »Eger* nyilvánosságához, hogy válaszoljon Siller János városi képviselőtestületi tsgnak a makiári negyed olvasókörében tartott s a zöldségkereskedőket érintő felszólalására. Ezúttal Siller János felel Béta Pálnak a szerkesztőséghez írott levelében: Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Nem akarok Bőta Pál zöldség- kereskedővel hírlapi vitába bocsátkozni, mert a Makiári úti iskolában elhangzott magánjellegű felszólalás nem tartozik a nyilvánosság elé. De mert az «Eger» napilap 39 számában hozzám intézett nyílt levél olyan kitételeket tartalmaz, amelyek alkalmasak volnának a félreértésekre, így kötelességemnek tartom, hogy arra röviden válaszoljak. A városi mérleg felállítása azért szükséges, mert & mérleghez nem értő nép még akkor is gyanakszik, ha a mérésnél a legjobb szándék vezeti az önmagának mérőt, Ami a puttonyba rakott szemetet és földet illeti, hát biz a zöldségfélét nem a szegről akasztjuk le, vagy a bőrkabát zsebéből szedjük ki, hanem a földből, a homokból. Egyébként is — mint a cikkíró ur beismeri — azt Ó viüszaszokta mérni az eiadőnak, ez tehát Őt nem károsíthatja meg. Nem vagyunk mi annyira elmaradottak, hogy a mai alacsony árakért a kereskedőket okolnánk. Szoktunk mi újságot is olvasni és jól tudjuk, hogy az ország leromlott gazdasági viszonyai miatt nem tudjuk elérni az általunk remélt árakat. Ezek az árak —• sajnos — ciak nekünk kellemetlenek. Mert hisz a kereskedők a 4 pengőért vett árut 9—10 pengőért adhatják el. Hogy nincs megfelelő piacunk, ez tisztán kereskedőink élhetetlenségének a következménye. Mert ha a magyar kereskedőben üzleti szellem volna, akkor nem elégednék meg azzal a szerény haszonnal, amit ez a meglépett Ctonkaország nyújthat, hanem kényelmeskedés helyett külföldi összeköttetéseket, — ha kell — világpiacokat keresne, mert a magyar zöldséggel bátran felveheti a külfölddel a versenyt. A magyar kereskedő azonban csak akkor ismeri a külföldi piacot ha be kell onnan hozni valamit, mert a magyar mindig a más portékáját keresi és becsüli érdemén felül is többre, mint a honfitársáét.
