Eger - napilap, 1930/1
1930-02-16 / 39. szám
2 1936 február 16. I111J>i>IÍIiJLUM)I1lIéUJI>1U>IIIWíií1MI> in nIPíi LfflWItMliíiiTMWtWTlIIflwniWtO'TMR'wfli/iftTmTiinii nni vr r r nw nirUTiT-urt-trrfiíVíinrift*^lMailTiiyJll'TWT|gWMíyWíiBlhftMTWIWfltfHWnWTWnWWIBBBBWBMWlWW J 111. Károly császár és király arcképe a városházára EGES A Gárdonyi Társaság farsangi estje. Harsány! Zsolt humoros felolvasása. A Gárdonyi Társaság minden évben valami újdonsággal szolgál városunk irodalompártoló közönségének. A folyó évnek meglepatésa lesz a február 23- iki, farsangi felolvadó öléi. Eddig minden ünnepélye komoly témákkal foglalkoztatta a hallgatóságot, hol tanítva, hol meg szórakoztatva. Mo*t azonban, mikor mindenki a Karnevál vidám hangulatában él, a Gárdonyi Társaság i« helyet ad dobogóján a humornak és komikumnak. A humor első megszőlaitatója Harsányi Zsolt lesz. Harsányit nem kell az egri közönségnek bemutatni. Ionét származott, itt töltötte diákéveit s szíve mindig visszahúzza Egerhez. Még «okán emlékeznek a Gárdonyi Társaságban tartott székfoglalójára, melyben legkedvesebb tanárának állított könnyekig megható emléket. Aki pádig ezt a novellát nem hallotta, az is bizonyára gyönyörködött darabjaiban, elbeszéléseiben, verseiben. Hiszen Harsányi Ziolt rendkívül termékeny és tok oldalú tehetség, akinek műveivel számtalan folyóirat és napilap dicsekszik. Őt azonban nem ragadta el a beérkezett fővárosi írók büszkesége. örül, ha Egerba jöhet. Most ii, a Gárdonyi Társaság első, hivó szavára a legnagyobb szívességgel ígérte, hogy készséggel tesz eleget a felszólításnak. Pedig őt — mint meleghangú levelében írja — sokfelé hívják e nem tehet eleget minden kérésnek : »da Eger egészen mái, Eger kivétel!« Harsányi egészséges humora garancia arra, hogy a hallgatóság kellemesen fog szórakozni. Ezen a farsangi gyűlésen fogja székét elfoglalni Lestál Anna, a Társaság legutóbb megválasztott tagja. Két humoros rajzot mutat be. Mindenki jól ismeri kacag tatő előadásmódját a műkedvelő előadásokról. Ez a szereplése is olyan lesz, amilyenek az eddigiek voltak. A harmadik szereplő Borsodi írint László. Derűs hangulatú népies és vadászos novelláit mindnyájan jói ismerjük, hiszen az Emmi soroónk és az Őszi napsütésben című könyvei közkézen forognak. Bemutatandó írásai — melyeket Marossy József fog felolvasni — jól ismert, egri alakokat ábrázolnak. Frint Láizlő híven rajzoló, kitünően jellemző tollával megalkotva. Az egri közönségnek örömet fog okozni, hogy a körünkből elszakadt Frint Lászlót ismét itt láthatjuk, hová annyi emlék fűzi öt. A tartalmasnak és újszerűnek ígérkező gyűlés elnöki elősz avát Breznay Imre alelnök mondja. Eger, február 15. A városházán, a tanácsteremben, egy nagy olajkép függ, mely allonge parókái, vértezett uralkodónak életnagyságú álló alakját ábrázolja, jobboldalán az asztalon két korona van ■ egy lelőgó okirat. A városházán azt hitték, hogy ez I. Lipőt császár arcképe. Ez azonban tévedés. Az ábrázolás korhűen és kétséget kizáró hasonlósággal III. Károly magyar király (mint császár Vl.-ik) arcképére vall és a lelőgó okirat a városnak általa adott privilégiumot jdenti, melyet szószerinti fordításben közölni érdemesnek tartottam azért, mert a város történetében a kösügyi közreműködésiek szép bizonyságát «zoigáltaija. Ugyanezzel a privilégiummal áll vonatkozásban egy másik arckép, mely Rotten8tsin Károly Antalt festői magyar ruhában ábrázolja, aki gróf Erdődy Gábor püspök idején volt Egernek érd) idea főbírája. A képen levő felírás szerint 1745. epr. 6 n halt meg, 25 éven át volt főbíró. A kezében egy lapot tar?, melyre ez van írva, hogy »Eger város privilégiumának készközlése az ő fö- bírősága alatt történt.« (A képei bz ö fia, Rottenstain Ferenc, gr. Bsrkőczy püspök uradalmi prefektusa ajándékozta a városnak.) Az okirat megmagyarázza, hogy miből állott az a privilégium. A király kiemeli a bevezetésben, hogy ez; a privilégiumot az ö nagyon kedvelt hívének, gróf Erdődy Gábor egri püspöknek kérelmére adja a városa-.k, me’ynól fogva az Eger folyó által elválasztott kát városrész lakói odáig két vármegye, Borsod é« Heves hatósága alatt, azok pénztárába fizették a portákra kivetett hadi adót, ezentúl, a vármegyéktől függetlenül, közvetlenül a hadi kincstárnak fogják ezt beszolgáltatni. A város levéltárában őrzött, hártyára szép kezdőbetűkkel írt, nagy pecsétes okirat szövege a következő: »Mi hatodik Károly, Isten kegyelméből római császár, Német- Magyar Cseh-Sp >nyol* Horvát Tőt és Dalmát-országok királya Btb.stb. adjuk mindazoknak tudtára, akiket illet, hogy Mi őszintén kedvelt hívünknek, Fóliáz telendő, Tekintetes és Méltóságos monyorőkeréki gróf Erdódy Gábor Antal egri püspök, Heveséi Külső - Szolnok vármegyék örökös főispánjának, Szí Györgyről nevezett jáki apUnak és valóságos b. t. tanácsosunknak kérelmére, melyet mint Eger város földesura azért terjesztet* elénk, hogy a nevezett város külső lakosai és különösen kézművesei támogetésban részesüljenek s az Egerben elhelyezett katonaság ellátásában a nevezett kézművesek javára intézkedni lehessen s minthogy a hadi adó fölötti legfőbb intézkedés kétségtelenül a Mi Felségünket illeti, a nevezett város iránti császári királyi kegyelmünkből és jóindulatunkból taljesítendőnak találtuk: hogy amint eddig a porták után kivetett hadi adót egyrészt Heves megyének, másrészt Borsod megyének kellett fizetőtök, úgy ezentúl ugyanoly módon közvetlenül a hadi pénztárba fizessék, ez eddigi szokás szerint, minden hiány nélkül. Az elszámolást pedig, erről a hadi adóról éppen úgy, mint más házi és belső kiadásokról, a szokásos kimutatásban, földes urainak és általok a fcir. helytartótanácsnak kell évről évre bemutatni, az ily adózásra vonatkozó legfelsőbb elhatározásunknak mindenkori fenntartása mellett. Kelt osztrák főh^rcsgi Bsca városunkban, az Úrnak ezerhétgzizhunonőtödik e*zten- dejéb n, augusztus hő harminc- egyedikén, úralkodásuoknak római tiseoötödik, spanyol huszonkettedik, magyar, cseh stb. tizedik évében. Esterházy Imre, s. k. Károly s. k. veszprémi püspök. Koller József, s. k.« Nagy volt az öröm Egerben, mikor megjött a királyi privilégium, mint a püspök földesúr és a városi közönség egyetértő törekvésének beteljesülése. Gróf Erdődy püspök ezertartáios naplója erről e. következőkben emlékezik meg: »1725. Oktober 1. A püspök ö nagymáltósága ő felségének VI. Károly császárnak mei születési évfordulóján a főszékesegyházban remek szendbezzédnek el- . mondása után ünnepélyes Te Deummal szentmisét mondott, bálából, az Eger városának adott királyi privilégiumért. Ezután körmenetben körülhordozták Ó Felségének arcképét, a negyértékű új baldschin alatt. A püipők nagyszámú előkelő vendégnek, a város tanácsénak ős polgárainak fényes ebédet adott; a népnek pedig egész napon át szünet nélkül szabadon folyt a bor és a sör, azonkívül egy egész ökröt sütöttek és sok más jó eledelt szétosztottak.« III. Károlynak itt említett arcképe az, mely a városházán most is látható s jelentőségét még szembetűnőbbé tenné, ha grőf Erdődy Gábor püspöknek, a város nagy jótevőjének é# a derék Rottenstein főbírónak egykorú és egy eseménnyel kapcsolatos aroképét a közeléba helyeznék. A városházán levő arcképek a város nagy múltjának érdekes eseményeihez fűződnek, kívánatos, hogy azok feledésbe ne menjenek. Szmrecsányi Miklós. Mindenütt kapható! Termeli Tejszővetkezeti Központ BUDAPEST, I., Horthy Miklós űt 119—121. Az „Eger“ panaszkőnyve. Csalnak-e az egri zöldség- kereskedők? Eger, február 15. Kaptuk az alábbi panaszos levelet: »Igen tisztelt Szerkesztő úr! A makiári kettő# negyed Olyanéit őrének a múlt héten tartott gazdasági gyűlésén Siller János városi képviselőtestületi tag azzal vádolta meg a nyilvánosság előtt az egri zöldségkeraskedő- két, hogy a mérésnél csalnak és ezért a városi mérleg felállítását kérte. Nem tartanók Siller Jänos személyét oly fontosnak, hogy vele vitába bocsátkozzunk, de a gyűlésen jelen volt a város főjegyzője is s oly nagy nyilvánosság eiőit folyt le, hogy kénytelenek vagyunk a magunk érdekében fölszólalói, nehogy hallgatásunkkal megerő süsük a vádakat. Hogy ki csal a zöldtégárulás- nái, arra könnyebben lehet rámutatni akkor, amikor a termelő elhozza puttonyban a maga zöldségét a kereskedőhöz és beletesz egy pár marék szemetet vagy tüskét (úgysem veszik észre, gondolja). Mi pedig amikor megmérjük a puttonyárút, szépen kiszedjük az odanemvalőt s az üres puttonyba viíszamérjük. Siller űr szerint tehát csalunk, mert nem hagyjuk maguukat megcsalni s mert ki akarjuk elégíteni a közönség kívánságát, mely csakis első osztályú árút akar. Siller űr szerint csalunk azért is, mert nem adjuk meg az árát. Persze, tavaly nem csaltunk, amikor 55 — 60 pengőre ment fel a zöldség éra, most hogy a gazdaság tűltermeite magát s a megszokott évi 100—120 vaggon helyett most 450—500 vaggon a készlet, nem tudunk megfeldlő árat elérni. Innen a nagy harag. Azt a rágalmat is bizonyítani kellene Siller úrnak, hogy mi a
