Eger - napilap, 1930/1

1930-02-07 / 31. szám

2 1930. február 7. EGER mmn mi v rnwiHiiiffi l irr rr rr—inr iimrimifinTfflnii^n , mriTrirpnuftnnnmiTifiwrTiTPTriTrurít»minrirninirimiiinih H mr ■ r^'iiiiwiniiiiíHWiiii'r^MliiHirta'iMPiíiftTWUriWWíWilfinnQyRlliwWiaww jávfi megválasztott Horiby Mik­lóst. A társadalmi egyesületek 2000 kötetes díszalbumot adnak át Horthy kormányzónak. Ezekben a kötetekben a magyar társada­lom milliói fejezik ki hódolatu­kat az államfő iránt. Ezenkívül az egyetemi ifjúság, országos testületek mind külön-külőn ké szítik elő a maguk ünneplő prog­rammjät. Hír szerint széleskörű amnesztia is várható, amely koronája lesz ez ünnep­ségeknek. A parlament folyosóján az a bír terjedt el, hogy a kormányzó tízéves jubileuma alkalmából megvalósítják azt a régi tervet, hogy államtanácsosi méltóságot kreál janak. A kormányzó ebből az ünne­pélyes alkalomból nevezné ki az első államtanácsotokat, akiknek méltósága a békebeli valóságos belső titkos tanácsosi méltóság­nak felel meg. Következik ebből ez is, hogy az államtanácsotok a «kegyelmes« címet használ­hatnák. Mákormya! butítja gyermekét az alföldi tanyák népe. Szeged, február 6. A szegedi tanyák tanítóinak jelentése alapján már hosszú idő óta foglalkoztak azzal a kérdés­sel, hogy miért oly szokatlanul értelmetlenek ős nehéz felfogá- suak a tanyai iskolák növendé­kei. Hosszas kutatás után végre sikerült megállapítani a szomorú tény okát. F/gyelni kezdték a gyermekek családi életét és rá­jöttek, hogy a tanyaiak között egy borzalmas szokás divik. A szülő, aki nem akar, vagy nem ér rá gyermekével törődni »iá konyt etet vele, amitől a cse­csemő hosszú ideg és értelem- pusztító álomba merül. Innen van ezután, hogy mire ez epróaágok iskolába kerülnek, értelmi fejlettségük szempontjá­ból hihetetlenül elmaradottak. A szegedi hatóságok, mint érte­sülünk, mindent el fognak kö­vetni, hogy ezt a lelket gyilkoló szokást kiirtsák. Csongrádon tegnap ötnegyed órás jégeső volt. Gsongrád, február 6. Csongrádon tegnap délután, erős villámlás és dörgés köze­pette óriási jégeső volt. A téli időt meghazudtoló zivatar ötne­gyed óráig tartott. — Változás a farsangi naptárban Az Egri Kát. Legényegylet szín­padavató ünnepsége nem 16.-án, vasárnap délután lesz, hanem 15-én, szombaton este 8 órakor. Közre­működik a katonazenekar. Március 15. ntán csak magyar Írószer lm az iskolákban Eger, február 6. A közoktatásügyi miniszter rendeletet küldött ez iskolákhoz, melyben a tanítótestületeknek meghagyja, hogy a leghathatő- ssbban valósítsák meg a tanulók körében a magyar írószerek pártolásá­nak gondolatát. A rendelkezést a tanítótestületek egyértelmű helyesléssel fogad­ták. Mindenféle írószerből van külföldi gyártmányokkal egyen­értékű, de tetemesen olcsóbb ma­gyar cikk és mégis négy méter­mázsa írőtollst hozmk be kül­földről és átlag minden hatodik tanuló kezében látunk magyar gyártmányú ceruzát, vagy toll­szárat. Ez a meggondolás vezette az összes iskolák igazgatóit, akik kimondották, hogy a miniszter rendeletét a leg­szigorúbban és a legnagyobb gonddal végrehajtják, más szóval az iskolákból kitilt­ják a külföldi írószereket. Egy- mátfái hőnepi átmeneti idő alatt miaden tanuló elhasználhatja a meglévő írószerét, de aztán, március 15 tői, a magyar szabadság kivívásának évforduló napjától kezdve, már csak magyar munkás készít­ményei használhatók »?. i&teólában. Egerben, az uszodák és fürdők városában a másfélezer diáknak kétharmada télen csak a mosdótálban lát vizet Az ifjúság nem fürdik eleget Bárány István dr. levele Párisból. Eger, február 6. Bárány István dr., aki jelen­leg Párisban végzi tanul «lányait, apró szabadidőit felhasználva oldalas cikket írt Egerről, úszó­sportunkról és az egri diákokról. Egyik legelőkelőbb fővárosi sportláp közölte ezt az igen ér­dekes és meglepő adatokkal teli irásinuubát, melynek egyes rész­leteit közérdekű és városuakat közvetlenül érintő tartalma mi­att mi is közreadjuk : — Eger városát sokan irigylik pompás, a város köz* pán fakadó melegvízforrásaiért. A város másfélezer diákja és diáklánya eleve ráutalja az ifjúságot arra, hogy a vizispartnak hódoljon ■ mégis, ha megmondjuk azt, hogy 3000 diák közűi csupán III fiú indult valaha versenyen s ezek közűi mintegy ötvenet Ív hét verseny úszónak nevezni, megdöbbenéssel állunk meg és kérdezzük, hol itt a hiba. Egy táblázat, mslyan az van föl- tüntstve, hogy a négy egri közép­iskola tanulói közül hányán fú­ródnak, élénken elénk tárja a helyzetet: az egri ifjúság nem fürdik eleget. Legalább hetenként nyáron 82% a fürdik meg a diákoknak. Télén csak 31% fürdik heten­ként egyszer. A téli és Dyári arányszámot egybevetve azt találjuk, hogy ha volna alkalma a diáknak té­len, akkor fürödne többször. Eger városa ugyanannyi, azaz három gőzfürdővel bir, mint a négymilliós Pária. Nyugaton az a kicsiny töredéke az emberek­nek, amely rendszeresen fürdik, nagyrészt tussfürdőkben tisztál­kodik, melyekből Magyarorszá­gon igen-igen kevés, Egerben pedig egyeilenegy siccs. Meny­nyire üdvös dolog lenne pádig az összes iskolák tornatermei mellé egy 20—25 rózsás lussolőt fel • szerelni, ahol a tornaórák alatt, illetve azok után a 30—60 létszámú osztályok tíz perc lefolyása alatt letussolva magukat, heti két­szeri tisztálkodást végeznének. A tusst megszokó gyermek teste edzettebb lesz, mint az alig mos­dó mai fiatalságé, hamarabb kezd uszodába járni, később végzi be azt, a közvéleményben elter­jeszti a fedett uszoda szükséges­ségét és heti kéttz3ri úszásával rentábilissá teszi azt. A fűrdéshiány leküzdésének egyetlen módja tehát nemcsak Egerben, hanem másutt is lan­gyos tussfürdők felállítása. Ezek esetleg — természetesen elkülönítve — közönség, első­sorban iparosság és polgárság használatára is szolgálhatnak. A felső osztályoknál a reáliskola vezet úgy az úszástudás, mint ver­senyzési készség százalékában. Az egri reáliskola nagy sport- múltja még ma is nyomot hagy s versenyzési készségen, az úizásludási pedig nagyban se­gíti eiő az a körülmény, hogy a testgyakorlás osztályozásánál az úszni nem tudó, a III. osztály­tól felfelé egygyel rosszabb je­gyet kap, mint különben kapna. Szembeszökő a felsöosztáiyoe gimnazisták nagy úszástudáse, ami abban leli gyökerét, hogy az úszni tu- dók majdnem mind egri fiúk lé­vén, nyáron egész napokat töl­tenek a vízben. Bár a versenyzők száma elég csekély, mégis örvendetes az a körülmény, hogy az öt év előtti állapotokhoz ké­pest majdnem öt-hatszoros a javulás. A kereskedelmi iskola hajdan nttgy és kiváló úszőgárdájának nyoma csak a versenyzők eléggé szép százalékánál fedezhető fel. Megdöbbentően csekély az úszás- tudás a tanítóképzőben, ahol pedig legmagasabbnak kel­lene lennie a százalékszámnak, hiszen az innen kikerüld űj nem­zedék fogja nevelni azt a fiatal­ságot, amely már a másodgene- ráciő lesz. Az alsó osztályokban a reál­iskola nagy úszástudási fölénye még jobban kidomborodik, vi­szont a polgári iskola és a gim­názium egyenlő arányazámmal igen szomorú képet mutat az úszás szempontjából. Az úszástudás százalékának növelésére egyedül a kötelező úszásoktatás fog megfelelő megoldást hozni. Mindenesetre igen helyes lenne, ha minden intézetben bevezet nék az osztályzat leszállítását úszás nemtudás esetén. A versenyúszás mely legjobb propagáló e«zköze az úszásnak és fürdésnez, ma nagyon gyenge lábon áll Eger­ben. Az 1454 középiskolás fiú kö­zül csupán 111, azaz 9% indult valaha is versenyen. Egyetlen ellenszere ennek a diákok körében elterjedt nemtö­rődömsége ek főleg aa iskolák vezetőinek sportszerető maga­tartása lehetne. Sajnos ezelőtt három évvel az iskolák vezetőségének tilalma miatt abbamaradt a négy felső- osztályokkal rendelkező közép­iskola őszi tavaszi kétfordulós éremmérközé8e, amely pedig másfél éven keresz­tül élve, igen kiváló pólósokat vetett a felszínre, hogy csak Mártontfy Lajosról és Mátray Kornélról beszéljek. Ezeket a körmérkőzéseket fel­tétlenül megkell honosítani most is, be kell ezenfelül hozni a városi középiskolai bajnoksá­gok intézményét. ügy gondolom, ezzel a pár sorral rávilágítottam arra a hely­zetre, ami az irigylendő sorsú Egerben uralkodik. Tessék most elképzelni, mi lehet például Kiskunfélegyhá­zán, ahol 35 ezer lakosra egyet­len uszoda, de még strandfürdő sem esik. Talán egy-két ilyen statisztika, melyből kitűnik, hogy a diákság kétharmada télen nem tud he­tenként legalább egyszer füröd­ni, amelyből megtudjuk, hogy alig a fele tud a diákoknakűiz* ni, meggyőzi azokat a kezeket is a sport és különösen az úszó- sport szükségességéről, akik a nagyszerű fejnek gondolatait nem akarják tetlbevalósítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom