Eger - napilap, 1930/1
1930-01-01 / 1. szám
A vármegyei autonómiája. Meg kell alakítani a megyepártot. Irta: Keglevich Gyula gróf országgyűlési képviselő, Heves vm. törvény- hatósági bizottságának örökös tagja. Eger, december 31. Az 1929. év utolsó hónapjaiban szentesített 1929 XXX.-ik te., mint vármegyei tönvény alapján megválasztott vm. törvényhatóság, úgy bizottsága Heves vármegyében is immár megalakult, tisztviselőit is megválasztotta. Ez a törvény a vármegye autonómiáját szintén érintetlenül akarta hagyni és az intenciója az volt, hozy a demokratikus fejlődés és a haladó kor szükséges érvényesülését a vármegye törvényhatóságában is lehetővé tegye, hogy a különböző társadalmi kategóriákból összeállított törvény- hatóság összessége választhassa meg tisztviselőit és bizottságait és az ily összetételben legjobban ellenőrizhesse közigazgatását, továbbá a társadalmi rétegek érdekeit. Jól tudjuk és ezt bizonyítja a régi gyakorlat, hogy a vármegye autonómiája csak úgy érvényesül helyesen, ha az autonómiát képviselő bizottság tagjait, elsősorban a vármegye vezetésére hivatott, vagy hivatottak, egy szervezetet létesítenek, amely szervbe tömörítse a törény- hatóság bizottságát, hogy ott az előtérben álló kérdéseket megvitathassák, nézeteiket elmondhassák és úgy leszűrt nézetek után a bizottság tagjai tájékozást szerezhessenek. Sajnos, Heves vármegyében olyan szervezet nincsen, ahol a törvény- hatóság tagjai összejöhetnének, ahol előzőleg a vármegye kérdéseit megtárgyalhatnák, amint az minden vármegyében meg is van. Heves vármegyében ilyen szervezet hiányában most a vármegye megalakulásakor a megyebizottság legtöbb tagja, akik a kisgazdák osztálypolitikai szervébe nem tartoztak, szétszéledve, tájékozatlanul jobbra-bal- ra kérdezősködve szavazott és azt hiszem főleg ennek eredménye, hogy ez az új alakulás közmegelégedést nem hozott. Nem lehet mondani, hogy nem voltak olyanok, akik sürgették azt a régen gyakorlatban is bevált hiányzó szervezet életrekeltését, de ez a sürgetés teljesen meddő maradt. Csak nézzük, el lehet-e képzelni, hogy most, mikor az 1929. XXX. t. ez. most egészen új elemeket hozott be a vármegye törvényhatóság keretébe, akik némely része talán soha sem fordult meg a vármegye hivatalos életében, talán nem is ismerte a régi bizottság tagjait, hogy ez az új törvényhatóság helyesen Ítélkezhetett, ha ilyen tájékozás nélkül kellett leadni szavazatát ? Ez a szervezet létesítésének sürgetése meddő maradt. A vármegye hivatott vezetősége e helyett maga állított össze listákat. Ennek eredménye természetesen az lett, hogy felforgatta a kedélyeket, a nem kívánt kortézia megindult, aminek a vége rendesen az, hogy az általános érdek helyett az elégedetlenség, a fölösleges ellenségeskedés maradt meg. Hogy vannak sokan olyanok a vármegyében, akik a békét sokkal fontosabbnak tartják, mint az örökös ellenségeskedés szítását, amit legjobban előmozdít a kortéziára való alkalom, ahelyett, hogy a vármegyében az egyetértés és béke honolna, amit egy ilyen szerv van hivatva létrehozni, ahol a vármegye bizottsága előzőleg megtárgyalhatja az előtérbe kerülő dolgokat, nem pedig szerv nélkül suba alatt pak- tumozni hivatalos liszták összeállítására, a külső járások bennszülöttjeinek meghallgatása nélkül. Ha megmaradt a törvényben az j iaiuc»i íéii^petT jtgsrDcn' az influenza-járvány. Eger, december 31. Az influenza, amely az elmúlt években veszedelme* arányokban azedte áldozatait, mo*t ismét járványszerüea lépett fel Egerben. A járvány aránylag igen rövid idő alatt rendkívül gyor- ■an terjedt el. Különösen a hőnap eleji nedve*, ködő* időjárás segítette elő a járvány elterjedését. Szerencsére az influenza-járvány ezidőszerint még enyhelefo- lyáiű, ez annak köszönhető, hogy az előző évek influenzás betegeinek, tehát a lakosság túlnyomó részének ellenállőképsssége fokozódott ■ aki már egyszer influenzás beteg volt, azt a különben veszedelme* betegség most nem veazi le annyira a lábáról, mint azt, aki most kapja meg először a betegséget. Azonban a szövődményes megbetegedések is elég gyakoriak s bár azok i> enyhe lefolyásúik, nem lehet arra következtetni, hogy az évenkint megismétlődő influenzajárvány veszített volna erejéből. Mindig tartani kell attól, hogy a járvány lefolyása veszedelmessé válik * ezért a legnagyobb óvatosságra most is szükség van. A népjóléti miniszter elég helytelenül most nem tette kötelezővé az influenzán esetek bejelentését s ezért ezidőszerint nem tudni, hány betegnél lépett fel szövődmény is. A hercegprímás szenteli fel az új kelebiai templomot. Bajáról jelentik: Kelebián elkészüli a római katolikus templom építkezése. A templom felszentelését Serédi Jusztinián bíboros-berc?gpnmás_végzl _____ A limanovai csákó. Irta: Temesfalvi Antal. Az utcák sarkán játékos kedvvel forgott a szél, s mint egy vásott inasgyerek, visítva surrant el az ablakok alatt. December huszonnegyediké volt. A város lámpái már égtek. A kirakatok fényes táblái előtt emberek álldogáltak. Nézték, bámulták az arany és ezüst ruhájú cukorkákat. Gál Péter megállította a lovát és hátraszólt a fiának. — Fogd meg a gyeplőt, itt leszállók. ® A csábító fényáradat magával ragadta. Kiváncsi csodálkozással vegyült az emberek közé. De csak egy pillanatra. A városi ember édes csecsebecséje nem érdekelte. — Ezt se nekem találták ki, — mondotta magában, — aztán tovább ment. Sorba járta a kirakatokat, de olyat, amilyet az ő szíve szeretett volna, egyikben sem talált. Az utolsó üzletnél valami eszébe villant. — Te Jancsi, — mondta a nyomon követő gyereknek, — haza tudnád vezetni a lovakat? — Én ? Már hogyne tudnám. Csak bízza rám, kedves apám. — Hát akkor mondd meg ides- anyádnak, hogy egy kis dolgom akadt a városban. A fiú bólintott. Megfogta a gyeplőt és a ló lassú ügetéssel elindult hazafelé. Gál Péter egy ideig még helyben maradt. Aztán hirtelen befordult a Vámház utcába. A sorompó előtt letért az útról és gyors, kapkodó idegességgel nekivágott a nagy hómezőnek. — Édes jó Istenem! — szakadt fel leikéből a sóhajtás, — segíts meg! És mint valamikor, katona korában, szélcsapta arcába vésett vad elszántsággal, keresztül ment a határon. A trianoni zónánál azonban megtorpant. A nagy ásító csend, a szárazra fagyott kukorica kórók zize- gése megfélemlítette. Körülnézett. De mivel a sorompó báránykucs- más katonáit elásta szeme elől a sötétség, visszatért a bátorsága. Nagyot fújt lihegő tüdejével és a félelem verejtékét letörölte homlokáról. •— Itthon vagyok újra! — kiáltott bele a sötét éjszakába. — Szabad vagyok! — sírta ujjongó örömmel a lelke és letérdelt a hófödte magyar rögre. Azán, mint az arab, ha Mekka felé fordul, lehajolt és megcsókolta a drága anyaföldet. Egy óra múlva már ott ült az anyja mellett. A búbos derekán mozdulatlanul, édes pihenéssel szívta magába a szakajtóba morzsolt tengeri szagát. Beszélt. Lelke melegével pirosra csókolta öreg édesanyja ráncos, beesett arcát. Csak akkor állt meg a szava, amikor már indulni kellett. Nehezen, akadozva nyögte ki á valót. — Tulajdonképen azért jöttem, kedves anyám, hogy elvigyem a csákót. Erre özvegy Gálnénak erőset dobbant a szíve. Úgy érezte, mintha mellbevágták volna. — Komolyan mondod fiam . .. ? Mire kell neked a csákó ? — A fiamnak akarom adni. Ha már nem hordhatom, legalább az ő fején lássam. Gálné azonban nem mozdult. Valami különös sejtelem futott .végig a hátán. Megborzadt tőle. Összehúzta kendőjét a mellén és könyörögve nézett a fiára. — Ne vidd el Péter. Amig élek, hadd maradjon itten. — Köszönöm kedves anyán, hogy eddig is gondját viselte. De mondom a fiamnak szántam. Tudja, ma karácsony estéje van, oszt nem vettem neki még semmit. Ennek biztosan megörül a kölyök . . . Az öreg asszony sokáig kérette magát. Reszkető kezéből kétszer is kiesett a kulcs, amig kinyitotta a kopott tulipántos ládát. Gál Péter amikor belenézett a a ládába, azt hitte, hogy a menyoraútonómia joga a «‘megyéknek, meg kell adni a má ., hogy minden vármegye kérdésben az autonómiát képselő bizottsági tag előzőleg informálva legyen és erre azoknak meg kell adni az az alkalmat, hogy Ryen egy hely, ahol a kellő informaót megszerezhetik. Fz pedig az . szerv, aminek létesítését sürgettükés aminek létesítését fölöslegesnt minősítették. Ezt a szervet jdig meg kell szervezni. Ennek a szervnekíletrehivása a vármegye vezetsével felruházottak hhtása. Azt hiszem senki sei gondol egy politikai párt szervcetre, de igen is egy a politikai és osztályérdektől mentes függetle alakulat legyen, amelynek legfclyesebb elnevezése lenne: „Megyeprt“, ahol tömörülhet miden önzetlen, tisztán a vármegei, közügyek előbbrevitelét leiké; hordó, vármegyei törvényhatósgi tag. Ezen elgondolásba voltam bátor nézetemet kifejteni « el kell ismernem, hogy fejtegetésm talán súlyos kritika volt a lezajltt hevesvármegyei alakulásra, de .minek a célja nem tisztán a kritih volt, hanem a rámutatás arra, hgy nem szabad a vármegye békéjét, egyetértését a vármegye autonómiáinak helyes érvényesülését kitenni egy fölösleges rázkódtatásnak, hacsk nem tisztán bizonyos politika érvnyesülését nem kívánjuk, aminek me őzését kívánja azt hiszem minden .'yan bizottsági tag, aki a vármegj törvényhatóságában nem akar »litizálni, de a vármegyében elsősorban a vá negye érdekének érvényest tsét akarja. Az itt lefekteted nézetemet a vármegye törvényi óságának bölcs belátására bízom. 8 kségesnek találja-e a vármegye zerv létesítését, vagy megmar t m a szétszéledés továbbra is. _v. szág ajtaját nyitóié ki előtte az anyja. — Édesanyám!®— kiáltott fel Péter. — Úgy érzúi most magam, mint húsz évvel ezi'őtt, amikor őrmester úr Káposztái előtt álltam. Akkor is alig vá ;am, hogy levessem a civil gúny imát. De istenbizony mondom, mos se lesz rajtam tovább egy percnél. És mielőtt özvegy Gálné észbekapott volna, Péter gyors egymásutánban vette ki a csákót, a kardot, a mentét, meg n ráncos csizmát a ládafiából. Felöltözött. Máskor soha, de most a tükör elé állott. Belenézett. — Egy kicsit összementem, — állapította meg fontoskodó arccal. — De csak egy kicsit. Egy nap alatt azért újra belejönnék a huszár szakmába. Aztán megfordult és leszalutált az anyjának. — Vitéz édesanyámnak jelentem alássan, Gál Péter szakaszvezető úr kérdezteti, itthon van-e a Csillag? Gálnénak felakadt a szeme. — Csak nem akarod a lovat is elvinni ? — Nem én, kedves anyám. De ha már itt vagyok, felülök a hátára és körbe járom vele a kertet. Tetszett az ötlet az öreg asszonynak. Anyai büszkeséggel nézett a fiára.
