Eger - napilap, 1929/2
1929-12-29 / 247. szám
1929. decomber 29. EGER Panasszal fogadták, panasszal búcsúztatják Egerben az 1929. évet Eger, december 28. A karácsony előtti napok lázas ünnepi hangulata már ctak a — múlté. A kirakattáblák plakátjai még erőlködve kiabálják : «Nagy karácsonyi vásár«. A kirakatok előtt azonban közömbösen mennek el az emberek. Nem engedte meg a sors, hogy a jő szív azzal a meleg áldozatkészségével ünnepelje a szeretet ünnepét, — mint máBkor. Nincs pénz, nagy a szegénység. Maga az ucca képe, az első impresszióra elárulta ezt. A fényesen kivilágított üzletekben alig láttunk egy-két vevőt. A karácsonyi ajándékok hatalmas csomagjaitól görnyedő embarek nem tűntek fel az utcákon. Az idei ajándékok egykét zsebben is kényelmesen elfértek. De beszéljenek a tények. Megszólaltattunk különböző embereket, hogy mondják el, milyen volt az 1929-es karácsony. Legelőször helybeli pénzintézet tisztviselőjét kérdeztük meg. Milyen is lehetett a mi karácsonyunk ? A magántisztviselő szűkös fizetését valóságos matematikai pontossággal beosztja elsején és igy nagynehezen meg tudja magának szerezni a mindennapi szűkös kenyeret. A karáeionyi ünnepek rendkívüli kiadásait a karácsonyi ajándékból szokták fedezni. Az idén ebből akartuk legsürgősebb tartozásainkat rendezni és a megmaradó kis pénzből pótolni az ünnepi, leredukált igényű többlet kiadásokat. Más években rendszerint egy havi fizetésünk volt a karácso nyl ajándék, az idén a Tóba egyöntetű határozata folytán a törzsfizetésünknek 50 százalékát kaptuk karácsonyi ajándékul. Ebből a kis pénzből első a legsürgősebb adósságunk rendezése, — mert ha nem, jön a perlés. A karácsonyt letudtuk azzal, hogy — megvásároltuk egy-két újság karácsonyi számát, olvastunk és egyéb program hiányában;— jől kialudtuk magunkat. Az egyik középiskola tanára a következőket mondotta : Hosz- ízű évek őta karáeionyi elmaradhatatlan programmom a megszállott területen lakő szüleim és rokonaim meglátogatása volt. Az idén — bármennyire is fáj (KÖHÖGÉS ELLEN ifunr-FéL mmÉTEwm — le kell mondanom erről. Hogy miért, azt úgy hiszem, fölösleges mondanom. Nincsen pénz. Beszélgetésünk közben feltárja az ebédlőjének szárnyai ajtaját és szinte gyermekes örömmel mutatja a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát; ünnep után meg- bőjtöijük, de karácsonyfát állítottunk, mert a lemondások árán is meghozzuk két kicii fiacskánknak a karácsonyi örömöt. A sok dísztől fénye«, csillogó karácsonyfa alatt olcsó nyakkendő, 13 darab szalaggal áthö tött szivar, a tanár úr karácsonyi ajándéka. Az egyik közismert ügyvédet ■zőlítottuk meg ezután, milyen volt az idei karácsonya? Külsőségeiben — mint máskor — volt karácsonyfa, ajándékokkal tele, volt ünnfpi ebéd. A betleheme- sek ie eljöttek és az idén is csak azt énekelték: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... De a lelkek mélyén ott ült egy mély depresszió, ami azt juttatta az eszünkbe, hogy ünnep után ismét hétköznap jön. És ha az lett volna az interjú, hogy milyen a hétköznap, arra csak egy szóval feleltem volna : kétségbeejtő! Ha majd a hétköznapok lesznek ismét mások, akkor lesz boldog, megelégedett karácsony. A posztján álló rendőrt is megkérdeztük; szinte katonás rövidséggel felelt: A rendőrnek nincsen se ünnepe, se karácsonya, — csak egy van: a kötelesség teljesítése. Mit hozott számukra a karácsony ? Havat, jeget. Más semmit. A másik percben már karjait széttárva, mutat utat egy hangosan tülkölő autónak. Az iparosok közül egy régi jőnevü magyerszübő a következőket mondotta: Kenyerem javát már megettem, megéltem már jő napokat is, rosszakat is. Átéltem a lövészárok karácsonyát is, ettem már ünnepi kalács helyett a hadifogság keserű kenyerét, de mindig egy tudat vigasztalt: »lesz ez még másképen is.« Tényleg másképen lett. Soha olyan szomorú karácsony nem virradt ránk, mint az idén. Az iparosok a legnagyobb nélkülözések között él nek. Sokan vagyunk olyanok, akiknek a meleg szoba jelentette az ünnepet. Itt állunk a tél közepén, üres fáskamrával. — Karácsonyi ajándékot nem vettünk, nem volt miből. Éppen az év utolsó napjára van kitűzve a társadalombiztosítőárvarés 110 pengőre. Gondoskodtak karácsonyi progremmről, elmélkedni, mit tegyünk zálogba, hogy az TURUL cipöüzlet Előrehaladt idény miatt árainkat leszállítottuk ! i fj Női cipő minden színben 17, 19*50, 22 P 771 Férfi cipő fél és magas 19*50. 22, 24*50 P U Szövet és gumi hócipő 9*80,12*50,14 80 P Gumi hócsizma __________________ 24 — P i 1 E gyes pár cipő minden színben 14 50 P TURUL cipőüzlet Fő ucca árverelő dobost elhallgatassuk. Miközben beszélgetünk — bejön a forgalmi adóellenőr. Tizenegy pengő kellene bélyegre — nincs! Mire a jövő hőnapban eljövök — okvetlenül ragassza be — most nem veszek róla tudomást, tudom karácsony előtt másra kell a pénz. Köny szökik az öreg mester szemébe s hálásan kö szönve mondja: »mégis csak van szeretet ünnepe.« Érdeklődtünk a menetjegylrodában a karácsonyi forgalomról. A válasz ott is szomorú. Az idei évben megközelítőleg sem tölti idegenben annyi ember a karácsonyt, mint más évben. A külföldre utazók száma meg jóformán számba sem vehető. A menetjegyiroda megállapítása szerint az ünnepi forgalom, a vidék beözönlőié is lényegesen kisebb volt mint más években, amit legsúlyosabb mértékben a kereskedelem érez meg. De így is jobb jövöbe vetett bizalommal és hittel várja mindenki ez 1930 as évet. Vájjon jő lenne-e tudni, mit hoz a jövő ? Tíz évi fegybázra ítéltek egy gyilkos verpeléti legényt Eger, december 28. Ez év októberében véres tragédia játszódott la a verpeléti szövetkezeti vendéglő előtt. Kocsis Sándor 21 éves legényt egy szóváltásból kifolyólag barátja, Csípő Sándor hasbaiötte. A tragédia előzménye az volt, hogy Kocsis Czipőval és több barátjával billiftrdozott a korcsmában s játék közben Kocsis valami megjegyzést kockáztatott meg, amit Czipő félreértett, mert ettől kezdve igen feszült volt közötiük a hangulat. Záróra után kimentek a korcsma elé és ott beszélgettek pár percig, miközben Kocsis a korcsmában történt szóváltásra vonatkozólag megjegyezte, hogy máskor ne szidalmaaza az ő anyját. Erre Czipő hátralépett, zsebéből előkapta frommerpisztolyát és szó nélkül belelőtt Kocsis Sándorba. A golyó a legény hasába fúródott. Még azon az éjjel beszállították Egerbe, ahol az Irgalmssok kórházában a szenvedett súlyos sérülésekbe belehalt. Az ügyészség szándékos emberölés büntette címén vádat emelt Czipő Sándor ellen, akinek ügyét most tárgyalta la a törvényszék Prettenhoffer-tanácsa. A legény, aki az eset őta vizsgálati fogságban volt, vallomásában beismerte a tett elkövetését, azonban tagadta, hogy tettét előre megfontolta volna. A bíróság néhány tanú kihallgatása, a vád- és vé- dőbeszéd elhangzása után ítélethozatalra vonűlt vissza. Rövid tanácskozás után Prettenhoffer tanácselnök kihirdette a törvényszék Ítéletét, amelyben bűnösnek mondotta ki Czipő Sándort szándékos emberölés bűntettében és ezért, — enyhítő körülménynek véve a vádlott beismerését — 10 évi fegy házra Ítélte. ZSEBLÁMPAELEM NAGY FÉNYERŐVEL LEGTOVÁBB VILÁGIT
