Eger - napilap, 1929/2
1929-12-25 / 245. szám
1929. december 25. EGEB 11 Nehéz volt az 1929. esztendő, de rajtunk múlik, hogy a ]ő¥ő év enyhülést hozzon Egy vezércsillagunk legyen a jövő évben: szeressünk mindent ami magyar! Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogg fodrászüzletemet hölgjfodrámttal kibővítve a Jókai uccából dr. Kállag Z. uccába helyeztem ót, a volt Luzsi-féle heiyisépbe. Speciális 201 bécsi és budapesti gyakorlattal szakszerűen ondolál, vízondolál, hajat vág, festés szőkít. így pontos és előzékeny kiszolgálás mellett jó és olcsó munkával óhajtom a n. é. közönség szives bizalmát megnyerni Színházi fodrászat, parókakölcsőnzés. Műkedvelők maszkirozása jutányosán, vidéken is. Olcsó bérletrendszer! Kérem a n. é. közönség szives támogatását és vagyok kiváló tisztelettel MAGDA LAJOS fodrász. Hölgyfodrászat különteremben. Steiner Testvérek bor- és sömagykereskedők. A céget a jelenlegi tulajdonosok édes atyja alapította 50 esztendővel ezelőtt. Egy fél évszázad óta áll fenn tehát ez a vállalat Egerben, az egri vár alatti régi házban. A vállalat vezetése is a régi konzervatív szellemben történik, de berendezése már a legmodernebb. Mindenütt rend és ragyogó tisztaság, Ez a benyomása a szemlélőnek, ha kiindul az irodából és megszemléli a sörfejtő-berendezését, raktárhelyiséget, a sör és borpincéket. A borpince különösen meglepi a belépőt; hatalmas hordókban külön fajok szerint osztályozott régi és új borokkal. Ez a cég nem dolgozik hangos reklámmal és boraik kiváló minősége mégis közismert, maguk a tulajdonosok pedig elismert szakemberek a borászat terén, kiknek elvük csak jó és tisztán kezelt bort adni és ez az elv biztosította számukra a kiterjedt állandó vevőkört. Emellett szól az a körülmény is, hogy 1925-ben Egerben megtartott bor- kiállításon a biráló bizottság az az ott kiállított rengeteg bor között a Steinerék anyagát második helyre minősítette. Senki se fizessen elő a „Rádió Amatőrére csak az, aki a rádiónak és amatőrizmusnak igaz barátja, mert minden egész éves előfizetőnek az előfizetési díj összegének megfelelő értékű rádióalkatrészt adunk AJÁNDÉKUL! Kérjen mutatvány számot és ajándékjegyzőket. RÁDIÓ ÄMÄTÖR KIÄDOHIVÄTÄL Budapest. VI., Andrássy út 10. * Már megint egy új Philips! 2 csöves Philips készülék Philips hangszóróval 125 pengő. Gyári raktár Lusztignál. E^er, december 24. Lapunk az esztendő minden napján hűségesen beszámol a gazdasági élet napról-napra alakuló frontjáról. A karácsony ünnepe azonban önként kínálkozó alkalom arra, hogy mintegy a szeretet békés magaslatáról egyszerre fogjuk be szemünkkel a mögöttünk elmaradt vidéket, elmondjuk, mi volt szép, mi volt csúnya benne s mit kellene tennünk, hogy a jövő képe szebben alakuljon. Az újságíró ilyenkor azonban elhallgat és átadja a szót azoknak, akik foglalkozásuknál vagy hivatásuknál fogva benne élnek a gazdasági élet útvesztőiben s vagy elszenvedik vagy irányítják a vihar hullámcsapásait. Megkérdeztünk a sok közül egy tisztviselőt, egy gazdaembert, egy iparost, egy kereskedőt és a pénz irányítói közül két bankvezért. Beszéljenek tehát ezúttal ők. A tisztviselő mindenekelőtt a névtelenség kedvezményét kérte, bár ígyse meri teljesen bátran a szívét kiönteni, mert hát ő még ily nehéz helyzetben is tudja, hogy mi a diszcipdina. Fizetésemelés ? Üres ábránd, amikor erre a célra üres az államkassza. De talán nem esik zokon senkinek, ha a magasabb lakbérosztályt türelmetlenül várja nagyobb családi pótlékról ábrándozik, újabb létszámcsökkentéssel ne fenyegessék s ha azt szeretné, hogy fizetéséből tényleg tudjon néminemű magyar árut vásárolni. Mert a fizetésből sem erre, sem másra nem telik. Eger derék földműves népének vezetőit az olvasókörökben , találjuk vasárnap délutánonként. Meggondolt, tempós beszédükön sokszor átüt a gond, de egyúttal a bizalmatlanság borúja. — Az elmúló esztendő igen megvert bennünket. Arra számítottunk, hogy az őszi bortermés helyre üti majd a két másik év szűkmarkúságát. Nem lett úgy. Koldusmódon állunk mindnyájan, a roppant adók terhe alatt, meg az adósságok közt, amiket évek óta kellett szednünk, ha élni akartunk. A mi helyzetünk a lehető legsötétebb. És kiutat se látunk. Nem nagyon reménykedünk a jövőben se. Kevesebb adó kéne, kevesebb kamat, több segítség, több termés. De hol van mindez ? Hát csak tengődünk egy napról a másikra. Az ipar helyzetéről s panaszairól Losonczy Sándor az Egri Keresztény Iparoskor elnöke a következőkben tájékoztatott: — Az 1929. esztendő az iparra nézve szinte katasztrofális jelentőségű volt. Röviden a következőkben foglalhatnám össze enuek okait. 1. A nyers anyagok ára hihetetlenül megdrágult s a kartellek működése szinte elviselhetetlenné vált. 2. Megfelelő fogyasztás, tehát kereslet hiányában a kész árú értéke csökkent, viszont a nagy kínálat mellett az iparos megközelítőleg sem érheti el azt a jövedelmet, mely megélhetését biztosítja. 8. Ólom- sulyként nehezednek a vállalkozásra az óriási közterhek, a nagy tőkehiány, kapcsolatban a megfizethetetlenül magas kamatokkal. 4. A vevők 90%-éka hitelbe, részletre vásárol; de a nagy baj ezen a ponton ott kezdődik, amikor a vevők ezeket a részleteket nem fizetik s így a vállalkozót a saját kötelezettségei szempontjából nagy pénzzavarba hozzák. 5. A mezőgazdasági cikkek ára aránytalanul alacsonyabb, mint az ipari cikkek ára s így a gazda nem képes vásárolni. 6. A túlságosan elszaporodott vásárok s az azokon megjelenő idegen vásárosok nagy konkurenciát csinálnak a helybeli iparosoknak. — A helyzet javulását előidézné, ha a közmunkák általánosan megindulnának, ha a kormányzat ipari olcsó kölcsönt bocsátana rendelkezésünkre és ha a vevöközqnség száz százalékban magyar iparcikket vásárolna. A kereskedelem panaszának Polátsik Jenő az Egri Kereskedelmi R. T. igazgatója adott hangot: — A múló esztendő végső napjaiban szomorúan tekintünk vissza a hiú reményekre, melyek eltöltöt- ték a kereskedelem minden ágának művelőjét abban a feltevésben, hogy a sok megpróbáltatás után talán ez lesz a jobb év, amely meghozza mindenkinek legalább a legszerényebb megélhetést. — Sajnos a tél sem segített a boltosokon, hogy felhalmozott készleteiken túladhattak volna, de ki- fagyott sok-sok gazdának a vetése is, nem volt megfelelő termés, s csekély készletét sem tudta olyan árban értékesíteni, hogy a boltosnál felgyülemlett adóságát kifizethesse, mely körülmény a kereskedők körforgalmára bénítólag hatott, az igen nagy zökkenőket idézett elő. Állandó a panasz az elviselhetetlen közterhek, forgalmi és egyéb adókra, melyet a kereskedő megkeresni, illetve azt vevőire áthárítani képtelen. Nagy versenyt jelent a kereskedelemre nézve hogy az állam fölöslegesen s bőkezűen támogatja a szövetkezeteket és beszerzési alakulatokat, mint a kereskedőknek nem egyenlő fegyverekkel küzdő versenytársait. — Reméljük valóra válik jövőre, a most már helyesen hangoztatott azon elv, hogy az állam támogatása a szövetkezetekkel szemben szűnjék meg és csak az életrevaló, saját lábán állni tudó, nem az állam eszközeivel dolgozni tudó szövetkezeteknek van létjogosultsága és akkor a kereskedelem minden ágában érvényesül az a mondás, hogy „győzzön a jobb.“ Hogy a különböző foglalkozási ágak jajszavai után valami reménykedő s vigasztaló szót is halljanak, felkerestük Hevesy Sándor és Dr. Friedl Károly bankigazgatókat, hogy megmondják, mily szemüvegen keresztül nézik a jövőt. Hevesy Sándor az Egri Takarékpénztár R. T, vezérigazgatója a következőket mondotta : — Az 1929. évben is folytatódott gazdasági tönkretételünk. így terményeink, de különösen városunk határában termelt borunk értékesítése vált szinte lehetetlenné. — A tőkeképződés egészen megakadt az az általános elszegényedés folytán. Az emberek nem jövedelmükből, hanem még meglévő vagyonuk megterhelésével egyenlítik ki köztartozásaikat. — Ha valakinek mégis akad egy kis pénze, azt a kölcsönkeresők meglepik, s 20—25%-os kamatigé- rettel téri tik el azon szándékától, hogy tőkéjét pénzintézetnél helyezze el. Az így elintézett tőke rendszerint elvész, mert, a kölcsönvevő bonítását rendszerint nem mérlegelik. — Hogy valami biztatót is mondjunk a hitel-válság enyhülésére vonatkozólag? Jóslásokba belebocsátkozni természetesen nagyon nehéz, de javulásra következtetni lehet abból a jelenségből, hogy a nagy amerikai tőzsdeösszeomlás következtében fölszabadult holland, angol, sőt francia tőke már is érdeklődik a magyar piac iránt, s csak a jóvá- tételi kérdés elintézését várják. — Biztosra vehető, hogy a hatalmak végre belátják a magyar igazságot, amely egyben általános emberi igazság is, s gazdasági helyzetünk javulni fog. — Addig is iparkodjunk, jobbat, többet, s olcsóbban termelni, s csak magyar gyártmányt s termékeket fogyasszunk. Szigorú, de szívből jövő s az igazságot reprezentáló módon mondott véleményt á gazdasági élet jelenségeiről. dr. Friedl Károly a Hevesmegyei Takarékpénztár igazgatója. — Az elomlóban lévő 1929. év magyar gazdasági élete talán még az előzőknél is kedvezőtlenebb volt. Ennek világpiaci okait kellő alaposságai kifejtették mások. Számunkra az évfordulón nem az okokon való filozofálás a fontos, mert mi kicsiny törpe magyarok ezen világpiaci okokon nem változtathatunk. De felismerhetjük saját hibáinkat, melyek miatt a világpiac következményeit nem is kétszeres, hanem tízszeres súllyal érezzük. — nálunk kevés kivétellel mindenki kevesebbet dolgozik mint a béke éveiben. A nemzeti munka quantitása már békében is alacsony volt. A jelen helyzetben mindenkinek, tisztviselőnek, gazdának, kereskedőnek és iparosnak meg kellene kettőzni szorgalmát a maga helyén. — Kicsiny a vállalkozási tevékenységünk, nem merünk gazdasági téren újat alkotni. Egymástól irigyeljük a kenyeret és egész gazdasági politikánk kimerül a támogatásban, koldulásban és kijárásban. Éljünk végre a magunk emberségéből és ne egymás adójából. — Ellenben jól élni: enni-inni, ruházkodni volna erőnk, de az erre- valót megszerezni, megteremteni lusták vagyunk. A nagyurak amerikai autójától — a bóstyai leányok bajában lógó cseh pántlikáig terjedő haszontalan, hazaáruló pazarlásban van a hiba. Nem a kormány vámpolitikájának bűne ez, hanem a mienk. A lelkekből hiányzik az a vámvonal, mely megvásárolhatatlanná tenne minden lim-lomot. — Takarékoskodni nem tudunk, de könnyelműen adósságot csinálni
