Eger - napilap, 1929/2

1929-12-06 / 229. szám

2 EGEB 1929. december 6. WAHL—MBWHW ll ITlf mBmasmmmmmmmmmKam Eger csődje, nyolo polgármesterjelölt, lefoglalt házbérek és más furcsaságok a körúti sajtóban Városunk polgársága egységes frontba tömörül a súlytalan frázishintéssel szemben. Az idei Mibnlás. Mikulá* napja Eger vérsze­gény gazdasági életébe alig idé­zett elő észrevehető élénkséget. Alig műit el elseje és ilyenkor még az apák zs»be könnyebben szokott nyílni. Máskor. Az idén azonban hiába rendezték be a kereskedők kirakataikat jő, «bé­kebeli» csillogással és más időkre emlékeztető gazdagsággal. Alig valamivel nagyabb a forgalom, mint egyéb, közönséges elseje után. Munkatársunk szétnézett a ki­rakatokban, bobokban és az alábbi beszámolót közli arról, hogy milyen mélyen nyúlna zsebünkbe ez idei Mikulás bá­csi, — ha érdemes volna bele­nyúlni. Először a gyerekek Mikulása kerül sorra. Aprőbb-nagyobb csokoládé krampuszok, mikulá­sok, kéményseprők 3 pengőtől 10 pengőig. Csokoládé bonbonok dekája 0'60—1 pengő. Feldíszí­tett krampuszok 4—8 pengő, de vannak epróbb és olcsóbbak in. Csokoládé csizmák már 80 fillér­től kaphatók, egészen három pengőig. Bizony drágásak ezek a dol­gok, különösen a mai zsebekhez mérten. A nagyok Mikulása en­nél is drágább. A különböző al­kalmi ajándéktárgyak közűi re- tikülök, lavéltárcák, pénztárcák bizony elég szívbemarkolő ára­kon kelnek. Példáűl egy modern női ridikül 280—30 pengő, egy necessaire 28—110 pengő. Ma­nikür készletek 5 pengőtől 50 pengőig kaphatók. Lavéltárca 2 pengő és 20 peDgő között, bőr cigarettatárca ugyanilyen áron kel. A kereskedők panaszkod­nak. A Mikulásnapi forgalom még olyan nagy sincs, mint a tavalyi volt. Általában harsso- dik&ig van valami forgalom, tudniillik akkor fizetik adóssá­gaikat a vevők, az előző hónap­ról, azután huszonhét napon át jóformán semmi. Megnyílt a nemzetközi baromfikiállítás. Budapest, december 5. Ma délelőtt 11 érakor nyitotta meg Mayer Károly államtitkára VI. nemzetközi baromfi kiállí­tást, amelyen a gazdasági élet notabilitásai nagy számban vet­tek részt. Már jóval 11 óra előtt nagy tömegek lepték el a főpa- Villon környékét ■ a megnyitás után elözönlötték a 8 pavillont. Külön villamos járatok közleked­nek a pályaudvarok én a kiállí­tás helye között. Az érdeklődés igen nagy. — Az egri műkedvelők körének álarcos bálja. Érdeklődők kérésére már most közöljük, hogy az Egri Műkedvelők Köre 1930 február el­sején a Korona összes termeiben álarcosbált rendez. Eger, december 5. Egy egészséges, helyes irány­ban haladó várospolitikának elő­feltétele az ellentétek, különböző meglátások két frontba állása, aprőbb-nagyobb koncepciójú em­berek plénum előtti, felelős ff gy- verforgatása. Nsm vagyunk hívei a passzivitás egyre jobban meggyökeredző gon­dolatának. Ne térjenek ki az arra elhiva­tottak az ellenzékiséggel járó nehéz feladat elől s ne legyenek lélekben, idegileg tartózkodók mindennel szemben, ami politika. Nagy veszedelem sközöny, amely nem a török fatalizmusa, hanem a hosszú sorvadtkavárái beteges törődöttsége. Úgy érezzük, ha egészséges várospolitikát akarunk, előByt, haladást jelent az ellenzék, amely­nek a lehetőségek végső határáig ki kell tartania helyén, ahová állították. Mert nem igaz az, hogy a józanul ellenzéki, bölcsen mérséklő, vagy szüksé­gesen liberális sző falrahányt borsó és nem igaz az, hogy a hivatalosak mögé sorakozó több­ség kínai fal, amely ellenáll a szükség és józanság minden ostromának. A becsületes, a közért lelke­sedő ellenzék alkotni akar és nem azonosítható azzal az el­enyészően csekély, de annal in­kább hangoskodó torokkal, amely a tábora möge bújva rö­píti ezerte bomlasztó szólamait. Ezekről akarunk ma néhány szót szólni. Eger ma minden kétséget ki­záróan gazdasági nehézségekkel küzd. Felesleges volna hossza­sabban részleteznünk, hogy mi­ért, hiszen nep-nap után erről ont hasábokat lapunk. Itt csu­pán a tény a fontos éa az, hogy ha ebből a súlyos helyzetből ki akarunk jutni, nem egyenetlenségek szítására, elógOletleo lármára, hanem az összes dolgozó kezek összefogására, okos szavakra, alkotást gyümölcsöző, termékeny vitákra van szükség. Ehelyett mit látunk ? A körúti sajtó egyre-másra lö­völdözi nyilait Eger felé és szen- zációhajhásző kézzel vájkál vá­rosunk közügyeiben. Nem fontos neki a valóság, a jélinformáltság, a közérdek. A hangsúly a (szenzációra esik. S a rosszindulatot, a tendenciát is feltételezzük? Az egyre hevesebbnek mutat­kozó sajtókampány szigorúan a várospolitikára szorítkozik és a hétköznapi, minden közület éle­tében lejátszódó eseményekből országos botrányt kavar. Belészől a városházi vitákba, «lerántja a leplet» a jogtalanul szedett adókról, •kultúrát», ha­ladást hint útjában. Jóelőre meg­állapítja a választások sorsát, nyolc jelölttel megbuktatja a polgármestert. Hangoskodáiátől visszhangzik a város. Igaz ugyan, hogy se súlya, se komolysága a híradásoknak A városházi tanácskozások vál­tozatlan mederben folynak, a «jogtalan» adókat ma is fizeti a polgárság, évszázados alapon nyugvó kultúránkból kölcsön is adhatnánk, a polgármestert buk­tató jelöltek a cikkből értesül­nek saját közéleti törekvéseik­ről, mert eddig igazán nem tud­tak róla. É* így tovább. A cáfolatokat maguk a hangoz­tatott tények szülik. Mégpedig tűlfcorán. A tiszavirág­élem hírek kósza szavai önkén­telenül is emlékünkbe idéződnek a néhány nappal később adódó való tények hallatára. Mit tesz erre a hirharang? Bámulatos könnyedséggel for­dít a dolgokon. Mágsincs nyolc polgármester­jelölt? Nem baj! És írja is már : •Eger városa nagyon eladóso­dott és a város új vezetőségének nehéz és népszerűtlen feladata lesz ...» Ezt a jelöltek eleddig biz­tosan nem tudták, de mivel idő­közben felvilágosították őket, ész nélkül elpárologtak. Ugyebár?! No, de menjünk odébb. A jól- értesült tovább okfajt. »A város pénzügyi vezetői azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a február elsején esedékes lakbéreket a hátralékos háztulajdonosoknak lefoglalja a vízdíjak fejében /« Est a mondatot azután igazán nem értjük. Tegyük fal, — az esedékes lakbéreket a háztulaj­donosok terhére letiltják — akar­ta mondani. Hihetetlen! Megkér­deztük erre vonatkozóan az ille­tékeseket. Csodálkozva hallgat­ták a laikusnak is feltűnő öt­letet. A dolog valójában a követ­kezőképpen áll: a polgárság be­látta, hogy nem helyezkedhetik szembe a törvénnyel és a város érdekeivel, tudja, hogy önként kell fizetnie, ha nem akarja te­tézni súlyos kiadásait. A polgárság eleget tesz annak, amit a köz tőle várhat ás fizet, amennyire a zsebéből telik. A díjak behajtásával meg­bízott adóhivatal főnöke a legnagyobb elismeréssel beszél a háztulajdonosok magatartá- sáról. Retorzióról, végrehajtásról szó sincs, annál kevőabbé a házbér lefoglalásáról. Különben ii a di­jak esetlege« szigorúbb behaj- táia közadók módjára történnék. Aki pedig itmeri az idevonat­kozó törvényt, csak mosolyogni tud a cikk kitalálásain, amelyek orákulumként eldöntik a házbérek letiltását, holott a behajtás számtalan mód­jának esetleges kiválasztása kon­krét esetenként változóan kerül elintézésre. »Egyéb sürgős tennivalók is jelentkeztek — csacsogja a kör­úti jóliriesült, — rendbe kellene hozni Eger uccáit.« Igán, rendbe kell hozni. De nem írja, hogy eddig a talaj- süppadétek miatt nem hozhatták rendbe. Tavaszra egyébként a város utait burkolni fogják. Már jelentkezett is saját jószán­tából két nagy vállalat, amely 35, illetve 50 évi amortizációs kölcsön mellett hajlandó az út­építés munkájára. Mi helytálló eddig a cikk szószaporitásáből ? • Többen felvetették azt a gon­dolatot, hogy az állam vállalja el az eladósodott Eger háztartá­sának szanálását.« Ki vetette fel a gondolatot? Miért? Eger háztartása jő kezekben van. A mérleg aktív. Eddig a legsúlyosabb válságot is állta és állni fogja a «sötétben látók ijesztőnek sem mondható ezőáradata ellenére is. Trak Géza polgármester a legválságoeabb időkön vezette keresztül a képviselőtestülettel egyetértőén városunk polgár­ságát. Beruházásokat eszközöl­tek, mert igényeink megkövetel­ték, adósságokat csináltak, mert a helyzet úgy kívánta és ki is fogják azt fizetni, mert a fenn­forgó lehetőségek biztos Ígéretek erre. Az illetékesek mit sem tudnak Eger csődjéről, az ajánlattevő cégek korlátlan munkát hajlandók vállalni hi­telbe — ami ugyancsak ellen­kezik az anyagi összeomlás híré­vel, — nincsen fennakadás a tisztviselők fizetése körül, mint sok más városban. Nincs szükség állami szanálásra és nem ie lesz. Egernek semmi baja sem volna, ha a vízvezetéki és csatornázási szabályrendelet két évig tartó jóváhagyása miatt nem most kellene nyögnie esztendők terhét. Keresztül fogunk jutni ezeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom