Eger - napilap, 1929/2
1929-07-06 / 101. szám
2 EGER 1929. július 6. A debreceni sajtó az Egri Dalkörről — Lapszemle — Eger, július 5. A debreceni országos dalversenyen a királydíjas daloskörök versenye valóban művészi magaslaton állott. Hogy mégis a legnagyobb művészi értéket jelentő szépségekkel — amilyen a lélekkel teljes előadás, a szövegben rejlő gondolatok és érzések festése és a minuciózus finomságok az árnyalásban — az Egri Dalkör érte el a legfelsőbb fokot, arről a debreceni napilapok szakértőinek alább következő bírálatai tanúskodnak: A Független Újság: »Már a verseny folyamán látszott, hogy a győzelem az Acélhang — amit a Királydíja« kórus szerzője, Noseda Károly vezényelt — és a Huszthy Zoltán dirigálta Egri Dalkör között fekszik. Mindkét dalegyletnek pompás hanganyaga van; az Egri Dalkör nagyszerű precizitással, ragyogóan finom átmenetekkel, elmélyült szépséggel adta elő a kötött darabot, az Acélhangnak a dinamikai hatásai voltak elsőrendüek, felfokozásai egészen kiválóak, felfogása nagyvonalú. Mindkét együttes méltán megérdemelte volna a királydíjat, amit a zsűri hosszas vita után az Acélhangnak ítélt oda, az Egri Dalkör előtt, amit az vigasztalt, hogy neki sikerült viszont első ízben megnyernie a kormányzói díjat.« A HajcLútöld írja: A hatalmas felépítésű énekkari mű remekül érvényesült a különböző dalárdák felfogásában, de különösen az Egri Dalárda és az Acélhang interpretálták felejthetetlen szépségű kidolgozással. A királydij-nyertes pestiek s a kor- mányződíj-nyertes egriek egyformán biztos és részletekben is tökéletes technikával, de felfogás tekintetében más-más kifejezéssel énekeltek. Az Acélhangot rutinirozott pontosság, formai kerekség, biztos intonálás és erőteljesség jellemezte. Hogy a zsűri az Egri Dalárdával szemben neki ítélte oda az elsőséget^ azt kitűnő diszpozíciójának köszönhette. Az Egri Dalárda királydíjas éneke művészi szempontból tökéletesebb volt. A zsűri ítélkezése a pontozás által érdem szerint nyilvánította elsőnek a pesti dalárdát, de mint abszolút művészi dalárdát, az egrit illeti meg a dicsőség. Ezek a nagyszerű dalosok, akiknek énekkulturájából s felfogásából, tenor és bassus-csoportjaik egyforma értékéről, úgyszintén karmesterük fölényes stílus adásából csak úgy sugárzik a művészet igazi értelme, túlzás nélkül emelhetők arra a tzinvoalra, amelyet ma országos vonatko- zásban a Budai Dalárda képviselt. A »Hétfői Újság• kritikája: «A negyedik versenyző, a Szegedi Dalárda méltó vetélytársa az AcSlhangnak. 63 tagú dalárda és Csornák Elemér karnagy dirigálása és lendületes, roppant fegyelmezettségre valló vezénylése már-már eredményhirdetés nélkül is biztosítottnak tünteti fel a dalárda szereplésében a Királydijat. A közönség Király- díjra tippeli a dalárdát. Végül jönnek az egriek az ő Huszthy Zoltánjukkal. 63 dalos. Csupa lelkes erő mind. A Kor- mányződijra is versenyeznek. A közönség ingadozik. Éger veri a színező, mély szépségeket feltáró dalárdáju Szegedet. Most már Eger a favorit. Az ünneplés, ha lehet azt mondani, még melegebb, mint Szeged mellett. Az egriek finomabb, mélységesebb átérzést tudtak kihozni a Eger, julius 5. Napjainkban, az autőközleke- dés és motorsport korában, Eger egyik legjelentősebb idegenforgalmi lépése volna, ha rendbehozatná útjait. Majdnem hiábavaló itt minden propaganda, fürdők, kertek, látnivalók csalogató csillogtatása, ha a viken- d9ző autója a város közepén tengelytörést kaphat, a motoros port nyel, zötyög, szitkozódik s a pihenni vágyó jól öntözött, üde levegőjű, tiszta uccák után sóhajt. Be kell látnunk, nehéz helyzetben van a város. Anyagi válsággal küzd, pénze alig van és ha majd lesz is, egyelőre mit tehet ? Lapunk munkatársának erre a kérdésére adott ma délelőtt választ Bárány Géza, a városi mérnöki hivatal helyettes vezetője, aki nagy vonásokkal a következőkben vázolta Eger útügyi helyzetét: — A vízvezetéki csövek lerakása és a csatornázás szükséges útrongálásairól felesleges behatóbban beszélnem. Részben ezek, -részben az utánjavítás hiánya miatt az egri utak teljesen tönkrementek. Nemcsak az aszfalt kopott el, de felporlott, széttöredezett az alapzat is. Ha az egri utakat rendbe akarjuk hozni, majdnem mindent kezdhetünk az elején. Egyelőre — hogy miért, arra később reátérek — ez lehetetlen. Munkánk csupán a vízvezetéki és csatorna árkok kátyúinak, toKirálydijas darabból, Nehéz dolga lesz a zsűrinek az bizonyos.« A Tiszántúli Hírlap így ír: »Végül az egriek jönnek. A közönség szűnni nem akaró tapssal fogadja a 63 dalost és Huszthy Zoltán karnagyot. A Kormányzó-díjra is versenyeznek, a amit a két mű bemutatása által nyújtanak, elsőrendű. Mély ih- lettség tartja fogva a karnagyot, énnekkart egyaránt. Nem érzik náluk a darab technikai nehézsége. Énekük egyöntetű, egységes és minden vonatkozásban művészi értékű. Színskálájuk legnagyobb az összes versenyzők között s mindenki az egrieket tippeli győztesnek. A Kormányzódij dönti versenye. »Az egriek itt is, mint a Király-díjas csoport versenyén gyönyörű színeikkel, a kar egységével és elsőrendű karnagyukkal tűntek fel s gazdag, megérdemelt sikert arattak«. Ezekhez igazán nem kell kommentár. vábbá a legsürgősebben javításra szoruló útszakaszoknak egyen- getésére, pótlására szorítkozik. A mérnöki hivatal ennek megoldására többféle anyaggal kísérletezik. Először a kiton-nak nevezett kátrányos zúzalékkal töltötték fel az utakat.Bár a kiton igen jó űtanyag, ily vékony, 5—6 centiméteres rétegben nem vált be. A Széchenyi utcát most keramittal javítják. A felhasználandó anyag nem űj, így sokba nem kerül s ideig-őráig tartani fog. Nagy hibája azonban, hogy az alapozás nélküli talaj süpped, a keramittégla a kocsikerék nyomása következtében meglazul s így a kitöltő, tartó anyag rövidesen kipereg. Egyes helyeket agyagos keverékkel javítanak. Tervbe van véve az is, hogy a Széchenyi utca egy részét és a Kossuth-teret bauxit cementtel kevert betonhabarccsal foltozzák. Ez a massza igen gyorsan szárad és ha nincs túlságosan terhelve egy-két évig feltétlenül kitart. Hogy miért nem lehet az út- problémát jelenleg gyökeresen megoldani, annak kettős oka van. Egyik az, hogy a csőfektetőshez felásott árkok még mindig süly- lyednek, süppedeznek. Reájuk tartós, horpadástól ment alapot építeni egyelőre lehetetlen. — A másik ok, a pénzkérdés. Erre vonatkozóan a mérnöki hivatal nem nyilatkozhat, legfeljebb csak annyit, hogy a város fejlődésére, utcarendezéseíre, csatornázási és vízcsőhálózati berendezéseire sa Mi lesz az egri utakkal? Jó részt újjá kell építeni az aszfalt-alapot is. — Minden csak pénzkérdés. egyaránt kiterjedő figyelemmel megszerkesztett útépítési tervezet készen van s a mérnöki hivatal abban a pillanatban megkezdheti a munkálatokat, amelyikben a szükséges pénzösszeget rendelkezésére bocsájtják. „Hajnalban, hajnal előtt“ Avagy: idillikus fürdés az Eger patakban. — Avagy: lába nö a levetett ruhának. Eger, július 5. Vidám pincézés után esett meg ez a história. Két legény a kőporosi hordók mellől pajkos dallikőzás közben hazafelé bal- lagdált. Ám, a híves hajnali ájer ellenére is ügy érezték, hogy igen nagy meleg fűtközi őket bévűlről. Kőhajításnyira folydo- gál a patak, a vize is mély, minthogy ott van a zsilip. Meg- hányták-vetették a dolgot. Ekkis fürdés nem árt a bor után. Diktum faktum. Leballagtak a patak partjára. Szép, tempós lassúsággal nekivetkőztek a dolognak. Azután beleereazkedtek a csá- csogő vízbe. Megpróbálták, melyikük bírja tovább a lélekzetet. Víz alatt persze. Azután, hogy nem tudtak megegyezni az elsőségen, bicska meg nem volt kéznél, hogy amúgy vitus-szerint elintézzék a hajnokságot, hát szelíd, de nemes versenyre alkudtak meg. Táv és gyorsusző bajnoksággal akarták kettévágni a vetélkedés madzagját. Egy biztató »hő-rukk«-kal nekidűltek a víznek. Ár ellen. Fel- kűzdötték magukat vagy százötven méterig. Egymás mellett. Tovább nem tudtak jutni, mert ott már markukba maradt az iszap. Vissza. Nagy prüszkölés- sei beérkezik az egyik. Megmarkolja a zsilip deszkáját. És olyanformán érzi magát, mint Bárány, mikor először megnyerte a grand-prix-t és lenézi a cimborát. És arra gondol, hogy jő lett volna, ha valaki látja ezt a virtust. És úgy történt, mint a mesében : Kívánj valamit, szegény ember. Teljesült. Ezt azonban csak akkor tudták meg, mikor öltözködni akartak. A ruha.nem volt sehol. Csak az egyik félcsizmának szomorodott a füle. Valami gazember meglépett a gúnyával. Közben derengeni kezdett. No, világ csúfja lesz belőlük. Nem tanakodtak hát soká. Kézbe vevődött az elár- vűltfél-csizma. És nagy loholva, kerülő utakon, kertek alján fedél alá igyekeztek. De megfogadták, hogy nem fürdenek többet. Addig, míg a halott-mosók kezelésbe nem veszik őket. A legnagyobb méreg meg az, hogy a csúfság miatt még feljelentést se mertek tenni a lelketlen zsi- vány ellen.
