Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-06-14 / 83. szám

2 E G E E 1929. június 14. EGER ÉS - NYUGAT-EURÓPA — LEVÉL Ä SZERKESZTŐHÖZ. ­•WBa—■wiinHiiiw n iiiiimiiimi—imi Időjárás. Budapest, június 13. A Meteorologiai Intézet jelenti ma déli tizenkét érakor: A derült idő nálunk még mindig tart, a nagyobb felmelegedés ellenére azonban még az éjjeli minimumok egyes helyeken alig haladják meg a 8 0 fokot. A tegnapi maximum 25 C fok. Bu­dapesten ma, június 12.-én dél­ben 24'0 C fok a hőmérséklet. Prognózis: növekedő felhőzet mel­lett, zivatarra hajló idő várható, ké­sőbb hösülyedés valószínű. * Eger, június 13. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben teg­nap 248 C. fok volt a maxi­mum, a minimum pedig 8 4 C. fok. Reggel hét érakor 17'2 Cel­siust mértek. Ugyanakkor baro- meterállás 0 C fokra és tenger­színre redukálva 766‘1 mm. — Gyenge északnyugati szél fújt. A közalkalmazottak gyermekeinek utazási kedvezménye. Eger, junius 13. A m. kir. államvasutak mis­kolci üzletvezetősége a közszol­gálati alkalmazottak gyermekei nyári évnegyedi utazási kedvez­ménye tárgyában értesíti az ér­dekelt hivatalokat, hogy a köz- szolgálati alkalmazottak családi pótlékot élvező gyermekei arc­képes igazolványainak a nyári évnegyedre való érvényesítését megkezdte. Ezen igazolványok június hő 16-től szeptember 15 ig érvénye­sek, (szeptember 15-én az ilyen módon érvényesített igazolvá­nyok utazásra már nem hasz­nálhatók). Új igazolvány kiállításáért 2 F értékú postabélyeg ragasztan­dó fel a kérvényre, az érvénye­sítés illetékmentes. A téritményi összeg 4 pengő. — Azon alkalmazottak, akik a té­rítményi összeget saját szemé­lyükre csekken fizették be, a gyermekek után esedékes 3 pen­gőt is csekkel tartoznak befi­zetni, azok ellenben, akik saját személyükre nem fizettek térít- ményt, ezek gyermekeik nyári szünidei arcképes igazolványa után csak 2 pengőt fizetnek be csekken, a másik 2 pengőt az illetékes számfejtő hivatal vál­lalja, amiről téritményi szelvényt ad ki. A téritményi összeg a 12089. sz. csekkszámlán fizetendő be és az elismervény a kérvényhez csatolva a téritmény szelvény­nyel együtt küldendő be. A gyermek utazási kedvezmé­nye a családi pótlékhoz van köt­ve, tehát minden egyes esetben az illetményeket (nyugdijat) szám­fejtő hivatalnak kell a családi pótlék élvezetét igazolni. Eger, június 13. Mikor a hollandus katonatisz­tekkel, akik a Budapesten lebo­nyolított Európa katonatiszti vívóversenyre és a hollandus tenniszezőkkel, akik meg Davis, az amerikai hadügyminiszter serlegéért jöttek Budapestre — megküzdeni a magyar tennisz- ■port reprezentánsaival, — útnak indultunk a holland fővárosból, Amsterdam nagy lapjainak szer­kesztői riportot kívántak. Ripor­tot a nagy magyar városokról. Riportot Kelet-Európa kultúrá­járól, idegenforgalmi látnivalói­ról, rajzokat, képeket, leírásokat, színeket arról, ami — nem Bu­dapest, de ami Budapesttel együtt az idegen népek Nyugat- Eurőpája előtt a kultúr Magyar- országot jelenti. Mert már nem Budapest, de egész Magyarország felkeltette a nyugati népek mindinkább mu­tatkozó érdeklődését. És mi, az amsterdami utasítá­soknak híven, járjuk a magyar városokat riportért, képekért, leírásokért, színekért, hogy a hollandus, a dán, a belga új és uj darabot ismerhessen meg a magyar földből, ahol már nem­csak paprikát, csárdást, cigány­zenét és matyőciipkéket meg tokaji bort, de kultúrát, idegen- forgalmat vonzó modern világot keres a nyugateurőpai. Tegnapelőtt Sopron, azután Szeged és most Eger ... És a riport készül. Nincs is szükség az újságíró színes tollára, nem kellenek képek, rajzok, csak el kell mondani hűen — mit látott Dobó István és a »Szürke néni­kék« hires városában a külföldi hírlapíró. 24 fillérért rengeteg kultúra... A vonat a régi. Csak a vasúti kocsik tisztábbak és szebbek. A taxi soffőr udvariasabb, mint bármely nyugati városban. Csak hogy két lépést sem mentünk és egy alacsony emberke, a vámos — belépődíjat kér. Huszonnégy fillér . . . — Fizessen az ur, Isten bizony megéri! — mondja a soffőrünk ■ Eger városába — ott a Borszö­vetkezet sarkán, megváltjuk a 24 filléres belépőjegyet. Nem bántuk meg. Nem volt drága. Sőt. Sehol a világon 24 fillérért annyi szép épületet, parkot, városrészt, kultúrintéz­ményeket nem mutattak még nekünk! A kocsi a városi épület felé tart. Idegenforgalmi hivatal . . . nem léptünk be. Pedig világhíres nevet említettek előttünk. Bárány Pista édesapja nevét. S Bárány Pistát — Honoluluban, Mexikó­ban, Japánban épugy ismerik, mint Amszterdamban vagy Eger­ben. Az újságíró azonban nem mehet idegenforgalmi vezetővel* Az újságírónak magának kell vezetnie magát. Nem kell taxi sem. Gaál Pál urammal neki végiünk a városnak. Mennyi uj épület — teremtő Isten! Kint a város szélén — fe­hérek ét piros tetejüek. Olyanok, mint Hollandiában, ahol a gond­talan emberek élnek. Bent a vá­rosban — mindegyik uj épület egy-egy látványosság. És mennyi huncutság bennük! Például az adóhivatalt Kelet-Európa leg­gusztusosabb épületébe rakták, hogy az adófizető polgár jő kedvvel áldozhasson a haza ol­tára előtt. Mellette az ifjú pol­gárok és polgárnők iskolája. Nyugat Európa közoktatásügye is tanulhatna Eger városától! Mögöttük dohánygyár. Kívülről egész park, gondos, lelkiismere­tes emberek munka-otthona. — Érthető is, ha odakint Nyugat- Európában jó hire van a ma­gyar dohánynak és hires Ha­vannákba — magyar dohányt kevernek. Álldogáltunk a főszé­kesegyház impozáns oszlopai előtt. Jártunk a Nemzeti Bank­ban. Jegyzeteket készítettünk a jegyzői internátusbán és időz­tünk a süketnémák intézetében. Ahová süketnémán jönnek és — beszélősüketekként mennek el a sors mostohaságától szenvedő gyerekek. A tanár urak előzéke­nyek voltak az újságíróval. A virágok között süketnéma és már beszélősüket gyerekek tor­násztak előttünk. Minden olyan szép, érdekes és meglepő volt itt is, . . . minden annyira »kul­túra«, hogy az újságíró nem győzi a kellemes impressziókkal. Fáradtak voltunk. Fürödni kel­lett. Uj meglepetés. Fürdőhely lett a városból. Hinni sem akar­juk . . . Pedig Eger ez is ! Dobó vize nagy jövő előtt áll — mondja egy fürdőző felénk és a másik percben pompás plakátot mutat, hogy az érelmeszesedők skro- fulássak, vérbajoiok és goly- vásak csak Egerbe jöjjenek. Az egri fürdő meggyógyítja őket! Ez is kultúra, — még pedig a javából és Isten áldásával. — S a »Koronában« tetszet­tek-e lenni? Tetszettek lenni . . . Gondol­koztunk is rajta, hogy van-e ■ok külföldi hasonszőrű város­nak ilyen szállodája? Csillárok ragyogtak benne. Pelyhes pap­lanok a modern komfort minden kényelmével. Lent az étteremben jókedvű társaság. A cigány kül­földi nótákat húzott. A teraszon elegáns asszonyok flörtöltek. A pincérek szép fehér zubbonyban és előttük egy nagyszerű pano­ráma . . . Dobó vára, mely rej­tőkében műkincseket titkol. — Odébb a Várhegy, az Eged és a liba fenséges silohuetje. Nézzük a Korona terraszáról. Számoljuk sz élményeket, amiket 24 fillérért Eger nyújtott ne­künk. S képzeletünkben már rajzolódik egy nagyszerű pla­kát. Eger, mint — Nyugat Eu­rópa ! — Messze van ide a tenger, a város a honnét az urak jöttek messze van ide Nyugat Európa ? — Kérdi tölünk a főispán háza előtt posztolő rendőr. Mi is kiváncsiak voltunk . . . És . . . Világrekord Eger városában! És . . . beléptünk a főpostára. Már késő volt. Budapesten ilyen­kor a kapukat is bezárták. Czeg- lédi András, az inspekcióé tele­fonos tiszt ciodálkozva is néz reánk, hogy ilyenkor, későn, Egerből Amsterdammal akarunk beszélni! Aztán csavar, kapcsol és szól a telefonba . . . Talán egy órát vagy kettőt kell elvár­nunk, — gondoljuk mi. Nem. Az egri posta «világre­kord» alatt bekapcsolt az amsz­terdami telefonba. Szerdán, junius 12-én este 10 óra után pontosan másfélperc­nyi várakozással már is Amsz­terdammal beszélhetünk. Nyugat-Európa Velencéjében hinni sem akarták . . . S más­nap reggel a nagy De Telegraef, a világ egyik legnagyobb lapja öles betűkkel hozza az új hirt, hogy a magyar Eger is — Nyu­gat Európa. Kelemen Ernő a »Foreign Press Assosiation in Holland« elnökségi tagja. Ä 263. levél után bánta meg tettét egg névtelen levélíró. Mezőkövesd, június 13. Mezőkövesden már évek óta egy titokzatos névtelen levélíró izgatja a kedélyeket. Eljegyzési, házassági eseteknél mint »jó­akaró« osztogatta tanácsait, fi­gyelmeztetéseit. Levélírói mániájára misem jellemzőbb, minthogy az egyik embernek 263 levelet írt, mindig névtelenül. A legutóbbi levelében érdekes vallomás tett. Bejelenti, hogy mivel eddigi munkája ered­ménytelen volt, abbahagyja mű­ködését; így reméli, hogy az Isten megbocsátja eltévelyedését. A titokzatos névtelen utolsó levelében egy vallomást tesz. — Elárulta, hogy a levelezéseket egy társaság végezte, amelynek tagjai közül ő most visszavon­hatatlanul kilépett. Lasz-e folytatása a névtelen levelezéseknek — nem tudni! A kövesdiek azonban remélik, hogy a jövőben megszűnnek ezek az ingyentanácsok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom