Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-03-13 / 11. szám
2 EGER 1929 március 13. Hozzászólás Eger útépítési program mjához Az orvosok a közigazgatásban címen figyelemreméltó cikket írt Gerlóczy Zsigmond dr., egyetemi tanár, a felsőház tagja a Budapesti Hírlapba abból az alkalomból, hogy a most tárgyalás alatt levő új közigazgatási javaslat az u. n. kisgyűlés hivatalból való tagjai sorából kihagyja a tiszüfőorvost, továbbá hogy az új javaslat két rang- osztállyal helyezi hátrább a tiszti- főorvost a tiszíifőügyésznél, akinek működési köre pedig legjobban hasonlít a tisztifőorvoséhoz a vármegyénél. A közegészségügyre mindenesetre az volna a megnyugtató, ha a tisztifőorvca hivatalból tagja lenne a kisgyűlésnek, — amelyben mindig tárgyaltatnak a közegészségügyet érintő kérdések, ott szakvéleményét szóval megokolhatná és szavazatával annak elfogadását elősegíthetné. Arra az esetlegességre nem lehet építeni, hogy a választott vagy kinevezett tagok között akadhat orvos, aki a közegészségügyet képviseli. A tisztifőorvosnak a VIII. fizetési osztályba való hátraszo- rításőt méltánytalanná teszi az a körülmény, hogy tőle sokkal nagyobb előképzettséget követelnek meg, mint bármelyik más közigazgatási tisztviselőtől, az egyetemen egy esztendővel hosz- szabb tanulmányi időt, kórházi gyakorlata*, fáradságos tiszti- orvosi képesítést. Magángyakorlatot, amire pedig különös előszeretettel szoktak hivatkozni, csak kis mérvben gyakorolhat, néhol egyenesen el is van tiltva attól. A Magyar Orvosszövetség ezen aggodalmait a javaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban is elő fogja terjeszteni. Fölemelték a kézbesítő személyzet számát az egri postán. Eger, március 12. Az egri főpostán különböző, a közönség érdekeit szolgáló újításokat léptettek életbe. Hogy a levél és hírlapok zavartalan és gyors kézbesítése lehetővé váljék Melna Gyula főfelügyelő a békebeli 8 levélhordő helyett tizet állított szolgálatba, a hírlapok kihordását pedig az eddigi hat közeg helyett március elsejétől már nyolcán látják el. Ezek az újítások lehetővé teszik, hogy a postaforgaiom, amely eddig is kifogástalan volt, ezután még zavartalanabb legyen. Itt említjük meg, hogy az egri postahivatalnál szolgálatot teljesítő Szabó József segédszolgát a kereskedelmi miniszter altisztté léptette elő. Az »Eger< március 9. iki számában egy igen megszívlelendő komoly hozzászólást olvashattunk Gasmsy Józseftől, az Egeresein Kőszőabánya és Portland- cementgyár R. T. igazgatójától. A hozzászólásban betonutak építését ajánlja s az olvasó talán azt hiszi, hogy kizárólag azért, mivel mint jó üzletember, a bélapátfalvai cementgyár érdekében teszi ezt, amelynek anyaga volna felhasználandó a betonút építkezéseknél. Lehet, hogy így áM a dolog, azonban már csak azért is helyeselni kell a hozzászólásában foglaltakat, mert a város érdekében feltétlenül figyelemmel kell lenni az általa ajánlott megoldásra is, a következő szempontok miatt: Külföldön újabban nagy tért hódítanak a betonutak s ha ott beválnak, akaor mi is bátran építhetjük azokat. Sajnos a szakkörök nehezen melegednek fel a betonutak iránt. Az 1927. évben Esztergom és Komárom között a táti szakaszon az állam építtetett egy próbaútrészt, amelyet mindenesetre meg kellene vizsgálni, meghallgatni róla a szakértők véleményét s ha az út jő s a vélemény kedvező, akkor bizonyos mértékben nyert ügye ven a betonú aknak. Az aszfaltépítés mellett szól az a körülmény, hogy a mi régi aszfaltutaink felbontásából igen tekintélyes mennyiségű, nagyértékű aszfaltanyag • kerülne ki, amelyet nagyon gazdaságosan lehet az újraépítésnél felhasználni. De ez ez anyagmennyiség csak részben elégséges az átépítendő utakra s egy tekintélyes részét ezeknek már csak azárt is lehetne más anyagból — kockakőből, kisköből, betonból stb. — építeni, mert valószínűleg ezek olcsóbbak, mint az aszfalt-utak, amelyek anyagának javarészét külföldről, a súlyos vámpénzek lefizetése mellett lehet behozni. A mi speciális egri viszonyunkat tekintve azonban egy nagy érv szól a betonutak építése ellen — de ez áll az aszfaltutakra Is — és pedig a város altalajának bizonytalansága, asmly inkább a kisebb darabokból álló burkolásnak — mint a kockakő — ad előnyt. Városunk évszázadok óta lakott hely, ahol minden útvonal és utca számtalanszor volt már összeíűrva, fölásva, újra kitöltve, és most különösen fokozott mértékb n történt ez a vízvezeték és csatornázás alkalmával. Az ilyen talaj a legtökéletesebb előkészítő munka után is bizonytalan marad és a nagyfelületű betonűttestek egyenlőtlenül sülyedvön, abban repedések keletkeznek. Már pedig minden beton, aszfalt vagy bármely bézagnélküli burkolatnak a halálát jelentik ezek a repedések, amelyek mellett a burkolat rögtön kopni kezd, gödrözödik és rövidesen elromlik. Ez ellen a speciális helyi baj ellen speciális építésmóddal is kell majd védekezni, ami talán abban állhat, hogy a bizonytalan altalajú helyeken vasbetéttel kell gondoskodni az útburkolat, különösen annak alépítményének kellő szilárdságáról és a süppedésekkel szemben való fokozott ellenálló képességéről. Próbaburkolatot keilen« készíttetni a legmodernebb technikával és legtökéletesebb anyag felhasználásával készülő beton útburkolatból az arra kijelölt egy két útszakaszon s ha ez a burkolat megállja a helyét a jövő tavaszig, akkor nyugodtan meg lehetne csinálni betonból is a forgalmasabb főútvonalak egy részét, mig a többi rész készülhetne öntött aszfalt burkolattal a régi alépítmény és a régi anyag felhasználásával. Kockakövet, fejkövet, kiabö- burkolatot csak ott lehetne javasolni, ahol széles uccák közepén elhúzódó, aránylag keskenyebb iszalagokról van szó, mert itt az ezen utak hátrányát képező porképződés és zaj nem esik súlyosabb elbírálás alá. Ezt a nagy problémát már most és alaposan kell előkészíteni, úgy hogy végig kell tanulmányozni minden újonnan épített útburkolatot, legyen az aszfalt, aszfaltmaka- dam, beton, cementmakadam, stb. s azután össze kell hivni a hozzáértő é» érdektelen egri szakembereket, akik minden általános és speciális helyi körülményre figyelemmel, egy elvi jelentőségű javaslatot dolgoznának ki arra nézve, hogy a nagyobb forgalmú utakon mely útburkolati anyag legyen alkalmazandó. Ezután lehet csak elkészíteni az általános tervezetet, költség- vetéssel együtt, amelynek alapján isméi ve a szükséges beruházási öa#z3g maximumát, utána lehet járni a kölcsön megszerzésének. Addig azonban felesleges minden tervezgetsz, amíg elvileg tisztázva nincs, hogy milyen burkolati anyagot fogadjon el a városi képviselő testület. Az újságcikkek nagyon helyesek, sót kívánatosak, mert minden hozzászólás előbbre viheti ennek a nehéz problémának az ügyét. (rnyz) Tolvaj a Batthyány i-téri templomban. Budapest, március 12. Tegnap délután Horváth Sándor állásnélküli tisztviselő elrejtőzött a Batthyányi téri templomban, ahol egy zsákba gyűjtötte ez ott található gyertya- tartókat és egyéb kegyszereket. Ma reggel eztán, mikor a templomot kinyitották, el akart surranni az értékes zsákmánnyal, de megcsípték. Bekísérték a főkapitányságra, ahol előzetes letartóztatásba helyezték. Mennyivel élünk drágábban, mint a békében? 100 aranykoronából 160 pengő lett. — Kimutatás a megélhetési költségek indexének emelkedéséről. Két év előtt alakult meg a magyar konjunktúrakutató intézet, amelynek most jelent meg legújabb kiadványa. Érdekes, hogy a konjunktúrára vonatkozólag nem állapít meg prognózist. A mai világban bizony nehéz is volna ilyesmit felfedezni. Különös figyelemre tarthat azonban számot a létfentartási költségek indexszámának megállapított vonala. Ha az 1913-as békeárat vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy 1925 utolsó hónapjaiban 10 százalékkal voltak drágábbak az élelmiszerek, mint a békében. Ettől kezdve állandó emelkedés mutatkozik. 1928-ban már 30 százalékkal voltak drágábbak az élelmiszerek a békebelinél, azóta p jdig még jobban növekedett a drágaság percsntszáma. A ruházat 1925-ben 70 százalékkal volt drágább a békebelinél, 1928-ban pedig 80 százalékkal. A fűtés szintén 30 százalékkal drágább a békebelinél. Mindent egybevetve, ha a kötött lakásoknak a békebelinél 25 százalékkal olcsóbb bérét is figyelembe vesszük, 1928-ban 20 százalékkal éltünk drágábban, mint békében. Azóta is mutatkozik néhány százalékos drágulás, úgy hogy jeleuleg kb. 123 aranykorona (143 pengő) kell ahhoz az életmódhoz, ami a békében 100 aranykoronába (116 P) került Olyanoknál, akik szahadfor- galmu lakásban laknak, még jóval kedvezőtlenebb az arány. Itt legalább 160 pengő áll szemben a 116-al. Vásár Füzesabonyban. Március hő 11.-én tartotta Füzesabony község tavaszi országos kirakodó és állatvásárát. A vásárra nagy felhajtás történt. A község vásárainak más években is hatalmas forgalma volt, hiszen a környéknek a debreceni vásár után a legnagyobb országom vására.
