Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1
1929-02-27 / 48. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929, február 27. ililtilIÜ Mindenütt kaphatói T«m«U» Kultúr délután a Legényegyletben. Eger, február 26. A Egri Katoliku* Legényegylet február 24-én, vaaárnep délután tartotta idei második kultúrdél- utárját, saját dísztermében. Ennek a délutánnak a sikere is méltán sorakozik az előbbiekéhez, mert a legényegylet ifjú gárdája mindig ereje és tehetsége legjavát adja, azért, hogy az érdeklődő közöorégnek kellemes perceket szerezhessen. A nyitányt a Bornemissza cserkészcsapat kitűnő fűvőezene- kara játszatta dicséretreméltó tudással, majd az egylet műkedvelői az »Erszény« című egy- felvonásos vígjátékot adták elő. Adamcsek Bella, Bodnár Flórián, Jakab János, Majoros József, Nagy László, ifj. Odry Dániel és Reiter János egyformán meg állták helyüket a darab szerepeiben. Rubovszky Ferenc dr. theolo- giai tanár Neumann Terézről, a vele történő csodás eseményekről, stigmáiról, látomásairól tartott gondolatokban gazdag, hallgatóságát teljesen lebilincselő előadást. Hubay Jenő Csárdajelenet-é bői Szigeti Béla játszott egy részletet szép technikával, Matuska Manyika tökéletes zongorakísérete mellett. Az »Elevenholt házaspár« c. egyfelvonáaos vígjátékban Ko zák Mici, Nyeste Ica és Münci, Kovács Gyula, Füst János és Gulyás Lsjo* kacagtatták a nagyszámú hallgatóságot. A kultűrdélutánon »Duci bácsi»-Lichter Lajos konferált, aki csillogó ötleteivel, szellemes mondásaival sok tapsot aratott. A csütörtöki közgyűlésen dönt a város a Korona bérbeadása ügyében Eger, február 26. Megírtuk annak idején, hogy a Korona-szálló bérbevételére mindössze egyetlen ajánlat érkezett be. Az ajánlat tárgyalását e csütörtöki városi közgyűlésre tűzte ki Eger város polgármestere. Mint értesülünk, ha sikerül dönteni a bérbeadás ügyében, valószínűleg március végére m gnyitják a Korona-szállót. „Rövidesen eljön az idő, mikor nemcsak kritikát, hanem elismerést is kapnak a város vezetői az új közintézményekért." Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be. Géza napja Eger, február 26. Géza napján, hétfőn délben az S egri városházán a városi tisztviselők testületének élén és nevében Braun Károly főjegyző igen meleg szavakkal köszöntötte Trak Géza po gfirmestert. Rámutatott a főjegyző ezokra a nagy eredményekre, amelyek a polgármesternek a város fejlesztésében kifejtett munkáságát kísérték. Kijelentette Braun főjegyző, hogy sok még a tennivaló, de a reánk váró nagy feladatok elvégzésében is éppen ügy, mint eddig, vállvetve fog állni Eger város tisztviselői kara szeretett polgármestere mögött, akinek vezetése alatt várja Eger szebb és boldogabb jövőjét. Irak Géza polgármester mélyen meghatva köszönte meg a tisztviselői kar üdvözlését. Hangsúlyozta, hogy ha a város új közintézményei nagy terheket rónak i* a polgárságra ős ezek miatt erős kritikákban van részük a város vezetőinek, rövidesen eljön az idő, amikor áldásait fogják érezni ezeknek ez intézményeknek és akkor bizonyára elismerés váltja fel a mai kritikákat. A polgármestert ezután az Ipartestület nagyobb küldöttségének élén Radil Károly ipara városházán. , testületi elnök üdvözölte az egri j iparos társadalom nevében. A Keresztény Iparoskor és e Dobó Asztaltársaság nevében Losonczy Sándor elnök, ez Egri Zene- egy’sület nevében Székely István dr. ügyvezető elnök és Lázár Bertalan dr. ügyvéd, az Egri Dalkör nevében Prettenhoffer Ödön ügyvezető elnök és Lestál Miklós titkár köszöntötték fel a polgármestert. Ezután Okolicsányi Imre alispán, Búzás Endre dr. tb. vármegyei főjegyző, Szabó Gyula dr. járási főszolgabíró, Vizy Miklós dr. pápai kamarás és Irinát Jenő érseki titkárok, Horváth Gyula dr. rendőrtaná- c-.os, Urbán Gusztáv dr. jogakadémiai tanár főszerkesztő, Pázmány Lajos vármegyei fő* levéltárnok üdvözölték névnapja alkalmából Trak Géza polgármestert, akit a nsp folyamán barátai és tisztelői még igen sokan kerestek fel jőkívánatokkal. Változások az új nyári vasúti menetrendben. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamarának a jelenlegi vasúti mentrend megjavítására irányuló előterjesztésére a MÁV. Utinaplő. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztáváé. XLIX. Pisában olyan kevés időnk volt, hogy nem is vettünk tervbe mást, mint a híres ferde torony s a világszép dóm megtekintését. Mikor a villanyos a nálunk kánikulai melegnek is beillő hőségben végigsétált velünk a városon, a bennem égő kíváncsiság már szinte lángra lobbantott, mikor végre, egy szűk utcácskából kifordulva, megpillantottam a híres ferde tornyot. „Éppen most dől!“ — ez volt az első impressióm róla. Sokkal ferdébb a valóságban, mint a képeken. És hogy vakít! A délutáni nap teljes erejével vágta, ragyogtatta fehér márványtestét, nem lehetett zavartalanul nézni. Sohasem éreztem a szememben olyan metsző, nyilaié, ijesztő fájdalmat, mi időnként belevágott, ha közben gyakrabban be nem hunytam. Pár percig tartott, míg a toronyba való felmenési engedélyünket elintézték. Persze, hogy a torony kapujában türelmetlenkedtem már s bámultam az alapfalakon is látható nagy elferdülést. Egyik útitársnőm, távoli rokonom belémkarol s bizalmasan a fülembe súgja: Te mi ide ne menjünk fel! — Micsoda? — fordultam feléje elbámultan, — hogy én ne menjek fel a toronyba? Oh! — mi nekem az a pár száz lépcső, még az Ara- ratot is megmásznám, ha ennyire benne vagyok! Nem azért, — hát csak mert „unheimlich“. — Bánom is én! — még ha billen is, s avval usgye, szöcske módjára neki a lépcsőknek. Az igaz, hogy a legfelsőig nem bírtam volna ilyen tempóval, ha mind a hat emelet nyitott, oszlopos folyosóján egy kis pihenőt nem tartok. Bizony nem mai gyerek már e torony, magyarázgattam magamnak, míg a szűk, folyosószerü lépcsőze- tén (hol két pocakos bácsi aligha tudná elkerülni egymást) feljebbfeljebb kerültem. Ez is az olasz föld örökszép házmatuzsálemei közé tartozik. Több mint 850 tavaszt látott már. Nem is csoda, hogy így meghajlott, ámbár e tornyok tornya, melynél pompásabbat sehol se mutogatnak e széles világon, már az építés alatt kilendült józan tartásából s most nem kevesebb, mint 482 centiméterre hajlik el. Minden képzelődés nélkül az az érzése van a felfelé haladónak: már dől is a márványcilinder. Pedig de kár lenne, ha e ferde csoda egyszer valóban eldülne, a kecses, ives járatok, 180 oszloppal, az elkövetkezendő századok igényes fiait is csodálattal töltenék el. Nem mondom, hogy szónoklatba tudtam volna kezdeni, mikor az 54.V2 méteres torony legfelső vaskorlátjához támaszkodva körülnéztem. Nem tagadom, a nagy sebbel - lobbal megkezdett lépcsőjárás egy kicsit megpihegtetett de meg aztán a pompás kilátás is szótlanná tudja tenni a szemlélőt. Örs, f«j$zSveikß«afl Kftzpoug Bndapest, !., Horthy Miklós út 119—121. ffi«nEm^«MH^eiiKNausiaam*.n igazgatósága most értesítette a Kamarát hogy az előterjesztett kívánságokat a lehetőségig figyelembe vette ■ egye* viszonylatokban lényegesen megjavította a vonatok menetrendjét a legközelebb kiadandó nyári menetrendben. A füzesabony— egri vonal pályamegerősítési munkálatai előreláthatólag még ez évbon befejeztelek, amikor is nagyobb sebességű mozdonyokat fog a MÁV. járathatni, minek folytán a csatlakozások is kedvezőbbekké fognak válni. A folyó évi májú* hó 15. én életbelépő új menetrendben a jelenleg Egerből 4 óra 43 perckor induló 9137 sz. vonat 35 perccel később fog indulni és igy a várakozás Füzesabonyban Budapest felé 29 percre csökken. E vonatnak úgy Vámosgyör- kőn Gyöngyös felé, mint Hatvanban Szolnok fiié a c*atlako- zá*a továbbra ia megmarad. Az eger—putnoki vonalon sz új menetrendben motorpőtlős vonatok vannak tervbe véve, amelyekkel az ut zási menetlartam átlag 1 őiávai megrövidül s ezenkívül azjporíiani fogják a vonatokat, ami által Egerből a késő délutáni órákban a vonalra való kiutazás lehetővé tétetik. E vonat csatlakozni fog a Budapestről 14 óra 15 perckor indítandó 404. s». gyorsvonattól a 9126 sz. vonat útján Füzesabony felől és Putnokon az onnan 24 óra 45 perckor Miskolcra induló 9511 sz. vonathoz. A Szerencsről 5 óra 12 perckor A tiz kilométerre levő Liguri tenger csak keskeny füstszalagnak látszik innen, balra Livorno, jobbra pedig az évről-évre fejlődő Viareggo fehér házcsoportjai, mint dobozukból kiborított építőkövek világítottak a messzeségből. Félórát kaptunk a szemlélődésre. Én, aki szenvedélyes „körültekintő“ vagyok, persze, hogy keveseltem. (De azután leszidtam magamat: telhetetlen, más talán egy esztendőt is adna az életéből e félóráért.) Persze lemenni, már könnyebben ment. Mint mindig, úgy itt hasonlat jutott eszembe: a toronyba való felkapaszkodás fáradalma hasonlít az életpályákon való magasratörés küzdelméhez. Nehezen megy, kitartó erőlködéssel még annak is, aki nagy lélekzettel fogott hozzá. Fent tartózkodni jó) sőt, sokáig fennt lenni külön gyögyörűség, de mig a toronyból lefelé jönni is, az élvezetek egyik fajtája, addig a karrierekben lefelé haladni igen kellemetlen érzés lehet. (Folyt. köv.)