Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-02-13 / 36. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929. február 13. A Dobó Asztaltársaság farsangi társas vacsorája Eger, február 12. , mert az iparosság m?ga akarja Vesárnap este a Keresztény intézni a saját sorsét és tnsgá- Iparoekör díezíerméb.m tartotta nak kéri az ipartestükében ezo­mnu—iiwiíiiül"Mikini iéin'Iiiiiin uiniiim ihm mii ma délben —15 C fok volt a hő­mérséklet. Jóslás: Havazásra hajló idő várható a fagy további lassú enyhülésével. * Eger, február 12. A Meteorologiai Intézet egri állomása jelenti: Egerben teg­nap —13'6 C fok volt a maxi­mális hőmérséklet. Éjszaka 192 C fokot mutatott a hőmérő. Reggel hét órakor —16 2 C fo­kot mértek. Gyenge északnyu­gati szél fúj\ A szibériai hideg Hevesmeggében. Eger, február 12. A borzalmas hideg időjárás következtében a legtöbb vonat nagy ^késésekkel közlekedik. A máskor reggeli félnyolckor ér­kező személyvonat ma reggel féltizkor érkezett meg Egerbe. Nagyobb késéssel érkezett meg a máskor délelőtt féltizenegykor érkező vonat is. A hőfuváeok mistt a várme­gye északi hegye« vidékein több út járhatatlan. Megszűnt a köz­lekedés a Pátervására—Eger kö­zötti szerpentin úton is. Páter- vásáráról ma Verpelét felé, vagy pedig Egerceehi felé közleked­tek. Hétfőn reggel egyébként —32 C fok hideget mértek Pé- tervásárán. Azt, hogy a nagy hideg milyen károkat tett a mezőgazdaság­ban és a szőlőkben, csak néhány nap múlva tudjfilr megállapiteni. farsangi társas v csóréját az egri Dobó Asztaltársaság, amelyen mintegy háromszáz fényi közön­ség vett rőtfst. A derűs hangulatban elköltött ízletes vacsora során Losonczy Sándor a Dobó Asztaltársaság elnöke mondotta az első pohár­köszöntőt, amelyben szeretettel­jes szavakkal üdvözölte a nagy­számban megjelent tagokat ős azok családtagjait és melegen köszöntötte R^dil Károly ipar­testületi elnököt. Radil Károly megköszönve sz üdvözlést, kiemelte, hogy az egri iparosságnak erős vára a Dobó Asztaltársaság és a Ke­resztény Iparoskor, s ugyanúgy erős vára lesz az egéBZ magyar iparosságnak a Kézműves Kamata, amelynek gondolata győzedelmeskedett az ipartestületek aasgiz ivaztatásá- nál. Ez az intézmény nemcsak címet jelent, hanem jogokat is fog adni az ország háromszáz­ezer főnyi kisiparosságának, amely ma a legnehezebb viszo­nyok között, a legnagyobb adó­terhekkel sújtva, már szinte el­viselhetetlen sorsban él. A for­galmi adó és a kereseti adó re­vízióját sürgeti legelső sorban, de szükség van az Ipsríestületek reformjára is, kát a jogokat, amelyek legna­gyobb részét sea az elsőfokú iparhatóság gyakorolja. Ez a 44 éves asztaltársaság épülete, váré, ösezeforrasztója lesz az iparosságnak, • innen fog majd kiindulni az a mozgalom, az iparosság boldogulásának elő mozdítására és a jogok kivívá­sára, melyhez előre is kéri az asztaltársaság támogatását. Hamza Ferenc a Dobó Asztal­társaság egyik legöregebb ala­pitő tagja, köszönetét mondott a Eger, február 12. Az egri rendőrség tegnap reg gél elfogta Vidák István rovott- múltú csavargót, aki már huza­mosabb idő őta egyre-másra követte el csavaros paraszti gondolkodásával kiagyalt szél­hámosságait és rászedett szám­talan egri feereskr-sdőt, egerkör- nyéki gazdát. Az agyafúrt c«;.vargó — máig ' «ino# kiderítve, hogysn — meg­Keressíány Ipsrosbörnek azért, hogy az asztaltársaságnak ott­hont nyújtott, majd üdvözölte Losonczy Sándor elnököt. Meg­ható szavakkal emlékezett meg ezután Breznay Imréről, az asz­taltársaság védnökéről é# «Zol­lamt irányítójáról, m^jd Marti- necz jegyzővel az élőn üdvö­zölte a tisztikart. Ifj. Taray Józseféé és Alesco- vics Gyulán^, valamint Samberg Ica és Taray Bőske kisasszo­nyok rövid idő alatt közel 70 pengőt gyűjtöttek össze az egybegyűltektől a szegény- gyermekek felruházásara. A Keresztény Iparo*kör vo nős zenekarának kitűnő muzsi­kája mellett ezután reggelig tar­tott a tánc a legjobb hangulat­szerezte a szomszédos Mikófalva község pecsétjét, azután a mikőfalvi bíró aláírá­sával különböző álnevekre feöz­Bndapest, I., Horthy Miklós út 119—121. bán. Az egri rendőrség elfogott egy minta-szélhámost Egy rövidlejáratu termenykenískedés története: avagy Vidák — vidéken! gyűlt képviselőit a tőle szokott bátorsággal figyelmeztetni, hogy a háborús rtparáciő kérdéseit »keresztény szellemben,« — az »igazságosság és a szeretet« alapján igyekezzenek megoldani. Mint az emberiség eleven lelki ismerete emeli fel szavát bátor tiltakozásokban, mikor az egész világ ezine előtt szóvá teszi azokat a kegyetlenkedéseket, melyeket Mexicoban, Oroszor­szágban, Amerikában, Kínában az anyagilag vagy eszmeileg érdekelt világsajtó és diplomácia részvétlen hallgatása mellett a keresztények ellen elkövetnek. Az emberiség jóságos közös aty­jának bizonyul, amikor világ- gyűjtést indít Oroszország éhín­séggel sújtott lakói számára, amikor azilumokat nyit Rómá­ban a hontalanná vált menekülő oroszoknak, amikor katasztrófák idején elsőnek siet számottevő adományokkal a szerencsétlenek besegítésére vallási és nemzeti­ségi különbség néiküi. N$m utolsó eredménye Szent atyánk dicső uralkodásának a szunnyadó katholikus öntudat felkeltése. Hisz mi volt a Szentév ia, ha nem egy gyönyörűséges, lélekemelő bemutatása ez ámuló világ előtt a Irath. Egyház vas- egyaégéneb és minden népet felölelő egyetemességének! Aki figyelemmel kisérte azokat a kar&vánokat, melyek a világ összes utaiu Róma felé megin­dultak, hogy ott {»boruljanak a pápa lábai, ál, lehetetlen, hogy önkéntelenül is ne gondoljon Isaias jóslata beieljesedéeere : kelj fal Járuzsálem ragyogj az örömtől, mert az Űr dicsősége shí gálíapodott fölötted. íme mint járnak-kelnek a népek a te fé­ny asségedb an ér a királyok a te hajnalod ragyogásában. Mind a ta fiaid ők, eljöttek messziről dicséretet zengeni Istennek ! És a szokatlan számban és fénnyel tartott szenttéavatások mit bízó nyitottak mást, mint azt, hogy az Egyház most is ugyanaz a szentedet nevelő, megszentelő erejében meg nem fogyatkozott édesanya, kinek útját az előző századokban is ez erkölcsi meg­újulás virányai, az aranyos, nap- sugarat», jóságos, előkelő, hősi lelkek légiói szegélyezik. És ez a Szentevi Missióskiállítás a maga páratlan gazdagságával mi mást bizonyít, mint azt, hogy a sok renegát európai katholikus helyett vannak százezrek messze « trópusok pálmafái alatt, a Zambázi partjain, a kinai pago­dák között, akiknek szive a Szentatyáért ver, akik a Szent­atya egy óhajára serény mun­kához látnak & elküldik neki a legszebbet, a legjobbat, amit csak előállítani tudnak, ó aki tanúja leheteti ahnak, amis a Szeatóv nyújtott, hogy érezte felujjongani a szívét attól a boldogságtól, hogy ehhez a szép kath. Egyház hoz tartozhat, hogy ennek a páratlan hatalmas lelki világ­birodalomnak lehat a tagja, oda- füzve a szeretet kötelékével ahhoz a látható, hallható, csókolható Pásztorhoz, kinek keze a látha­tatlan, isteni Jópásztor vesető kezében nyugszik s kinek lábait isteni ígéret irányítja a lévaién- tesség útján. A katholikui hithivatkozás biz­tosság inak, boldogsága nak, büsz­keségének átérzésát, dagadó ön­tudatát köszönhetjük a mi Piu# pápánknak. De mily világot re­formáló erővé duzzadna ez a katholikui öntudat, hogy ha a világi hívek megértenék és kö­vetnék Szentatyánk felhívását, mellyel a papsággal való közre­működésre szólítja őket az apos­toli munkában, egy nagy kath. akcióban Krisztus földi orszá gán&k továbbépítésére, Krisztus győzelmének kivívására a tévely és a bűn hatalmai fölött. Ó ha meghallgatnák a világi hívek ilyen vezérnek ezt a hő óhaját, mily tiszteletet parancsoló, mily áldásthozó, a világot ujjáteremtő hatalom lenne a katholicizmus- ból! Hisz most is mily számottevő tényezőnek tekintik a táborun­kon kívül állók is, hála annak az energiku«, céiíudito», bará- tot-ellenséget megnyerő kor­mányzatnak, mely XI. Pius pá­pánk uevéhsz fűződik. Vagy nőm ezt bizonyítják-e azok az új dip­lomáciai összeköttetések, melye­ket oly feltűnő számban vesznek fel a Szentszékkel eddig tőle távolálló kormányok is ? Nem ezt bizonyítják s a sürü egy máíutánbsn létrejött konkordá­tumok, melyek a katb. érdake- ket az illető, sokszor protestáns országok törvényeinek védelme alá helyezik ? Vagy nem a pápa­ság n»gy erkölcsi t kintélyét bizonyítják-e azok a tisztelgő lá­togatások, melyekben az angli­kán György angol király, a pro­testáns Gusztáv svéd király, Afganisztán, Egyiptom, Etiópia, Siasn uralkodói s az államfér­fiak és aktív miniszterek seregei hódolnak a legnagyobb erkölcsi hatalom hordozója előtt ? És mit szóljunk ahhoz a legújabb tény­hez, mely ujjongásbán tartja a lelkünket, hogy az58évőta bitorló hatalom épen most erejének tel­jében, büszkesége tetőpontján, mikor külön utakra lépve fittyet mer hányni az egész felfegyver­zett Európának, a fegyvertelen s csak igazára hivatkozó pápa­ság előtt beismeri eddigi állás­pontja igazságtalanságát, melyet pádig eddig egy annak idején osszehavenyészatí népszavazás orvéval igyekezett leplezni és tagadni, s egy megfelelő terület átengedésével ország-világ előtt dokumentálja a pápa szuveréni- tá?át, szabadságát ét teljes füg­getlenségét a föld minden hatal­masságától. Valóban hálát adhatunk Isten­nek, K.H! hogy Egyháza érdekei­nek bépviseletétolyan dicső, nagy, kiváló férfiúra bízta, minő a mi Piu* pápánk. Boldogságunkat csak növeli, ha tudjuk, hogy a páratlan hatalom és tekintély e birtokosának a háza a mi apai házunk, mely hivogatőan nyitva áll valamennyiünk számára. Nincs az ez egy«zerü falusi né­niké vagy gyári munká6 vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom