Egri Népújság - napilap / Eger - napilap, 1929/1

1929-01-04 / 3. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1929 január 4.

. nii—•«aviMPamiafv-. ^rcMaxm'iare«BM8i^ra^;M<B&wirc^^ '^rTriWlMTIBn^^^^^BWIIlWinilTMIWBnMMBnMMBBnMHMMMMBMMB^MMMnMMPD —■

Négy napos ankét volt az öregségi, rokkantsági stb. biztosítás ügyében

Beszélgetés a Társadalombiztosító Intézet egri kerületi titkárával

az uj törvényről.

Szerdán

egyméteres hóréteg állította meg a miskolci személyvonatot.

Minden vonalon legalább 10—15 percet késtek a szerelvények.

A tegnap déli erős havazás súlyosabb zavarokat okozott a magyar vaiűti forgalomban. — A vonatok országszerte 15—20 percei késésiéi közlekedtek. Nagyobb zavar volt a budapest— miibolci vonalon. Ernőd él Mező- nyárád között a hófúvás miatt egyméteres hótömeg került a pólyatestre,

úgy, hogy a 412-es számú személyvonat 4 őrá 5 perc helyett közel kétórás késéssel érkezett meg Miskolcra. A vonat teljesen megrekedt a nagy hóban, úgy, hogy hóekével felszerelt segély- mozdonyt kértek ■ a vonat csak két mozdonnyal tudta folytatni útját Miskolc felé.

A Miskolcról Budapestre induló személy- és gyorsvonatok is hasonló késéssel futottak be a Keleti-pályaudvarra.

Az eger—putnoki vonaton, ahol hófúvás esetén félnapos vonatkésések is előfordulnak,

nagyobb zavar nem volt. g«BfiBEB®eaaasM®raa®HSE®iaBK9

Karácsony a nagyúti tanyán.

A Gróf Károlyi uradalom nagyúti tanyáján karácsony másnapján ritka, lélekemelő eseményben volt része a puszta lakosságának.

Több mint száz éve, mióta a gazdaság fennáll, 400 lélek él e tanyán, de csak most, az ünnep másodnapján volt itt a legelső szentmise. Nagy József káli káplán szolgáltatta ezt az első szentmisét az iskola tantermében felállított oltárnál.

A tanya lakói örömmel várták, hogy végre nekik is lesz igazi karácsonyuk, őhozzájuk is el fog jönni a kis Jézus. A tágas tanterem a lakosság nagy- ját, apraját mind befogadni nem volt képes. A gazdaság tisztikara is megjelent a szentmisén. Az alkalmi szentbeszéd nagy hatással volt a lelkekre. A szentmise alatt az ájtatos hívek szeméből könnyeket ontott ez a ritka, nagy karácsonyi öröm.,

A nagyuti puszta mai lakossága mind bennszülött. Több családnak még a dédapja is itt szolgált. Apáról fiúra maradt a szolgálat. Az uradalom intéző- sége gondos vezetője ennek a népnek. Itt a kommun vihara is simán, nyom nélkül múlt el. A mostani karácsonyi szentmise is az intézőlég kezdeményezésének eredménye. A nagyúti puszta derék lakosságának lelkében mély hála él a feledhetetlenül szép karácsonyért.

Dutkay Lajos.

Eger, január 3.

Az Országos Társadalombiztosító Intézet a törvénynek most, január 1-én történt életbeléptetésével [felmerülő teendők megbeszélésére ankétet hívott össze. Az ankéten, amely négy napig > tartott, Huszár Károly ny. mi- j niszterelnök elnökölt.Résztvettek I azon az Intézetnek összes ál- elnökei is. — Az egri kerületi Munkásbiztosítőt, illetve Társadalombiztosító Intézetet Mályusz Egyed dr. titkár képviselte, aki az új törvényről a következőket mondotta az Egri Népújság munkatársának :

— Ez a most életbe lépett törvény van hivatva pótolni azokat a hiányokat, amelyek a munkáinak munkaereje fogytával eltartásában eddig jelentkeztek. Ez a törvény hivatott megkímélni a munkást attól, hogy öreg napjaira erején felül, sőt igen sokszor erejének megfeszítésével az ifjakkal való versenyzéssel vállaljon munkát ás igen sokszor ennek következtében az életét is megrövidítse.

— Mindenkinek el kell ismernie, legyen az akár csak a terhieknek a viselője, vagy akár a jövőben ennek az intézménynek majdan élvezője, hogy

erre a törvényre már régóta szükség volt.

Ilyen gondoskodás hiányában fordulhattak csak elő olyan esetek, mint milyenek közül kettő éppen most fekszik itt az asztalomon, hogy

a leánygyermek a 72 éves édesanyját fogadja fel szakácsnénak havi 32 P. fizetéssel,

mert édesanyjának, noha egész életét munkában töltötte, más megélhetése nincsen. Van itt egy másik eset:

a kőművesmester fogadja fel 73 éves tulajdon édesapját, mint kömüve8segédet,

mert éleiének hátralévő részét másképen leélni és ahhoz a mindennapi kenyeret megszerezni másképen nem tudja.

— Ott, ahol a vallásos érzület és a szülők iránti megbecsülés különösen hiányzik, elképzelhető, hogy mi sora vár a munkában elaggottakra, hol marad az az egész életen át sóvárgott nyugalom, amely egy munkában eltöltött élet után a sorstól mindenkinek kellene, hogy kijárjon.

— Bizonyos aggodalom is jelentkezett, hogy

milyen fogadtatásban fog ez a törvény részesülni úgy a munkaadók, mint a munkavállalók részéről.

A terheknek viselése ugyanis már január hő 1.-én jelentkezni fog, ellenben az az előny, amely a biztosítottat illeti, a biztosítási jogviszonynak a megkívánt időtartamon át való kimutatása csak hosszú esztendők után hozza meg a maga gyümölcsét. Bizonyosan sokan lesznek olyanok, akik hiábavalónak, feleslegesnek és csupán újabb zaklatásra valónak fogják ezt a törvényt tartani. De egész bizonyos, hogy ezek a feiciinyhitűek is meg fognak változni véleményükben abban a pillanatban, amikor érezni fogják maguk felett az idők szelét, e amikor látDi fogják, hogy embertársaik számára egyiknek előbb, másiknak utóbb, sorsukban milyen változást tudott eredményezni és áldani fogják azt az elmét, amelyben embertársakról való gondoskodásnak ez a gondolata megszületett.

— Napjainkban eleget hallunk az adminisztráció, az ügykezelés túltengőiéről beszélni vagy olyan körökből, akik a munkásbizto- sítási ügykezelés sajátos természetét vagy nem ismerik, vagy pedig ha ismerik is de ilyen hangzatos jelszavak» mellé szívesen állanak. Az ügykezelés még az eddigi állapotában sem volt csekély, azt nem lehet elvitatni, azonban az adminisztrációnak bizonyos mértéket nem lehet nélkülözni ott, ahol egy egy körülménynek a lelkiismeretes kivizsgálásán egyén, család jő vagy rossz sorsa fordul meg.

Ennek

az ügykezelésnek csak a fokozódására, sőt igen nagy mértékben való fokozódására számítunk.

A biztosítottnak a járadékra való igényének megállapíthatása céljából hosszú, sokszor évtizedeken keresztül, a legkülönbözőbb munkahelyeken és kereseti foglalkozásoknál eltöltött munkaviszonyát kell ugyanis figyelembe venni. Hogy pedig egy emberöltőn át egy-egy egyén munkaviszonya időbelileg menynyire elaprózott lehet, amikor az órás tanoncből vasúti pályamunkái lesz és általában legkülönbözőbb kereseti foglalkozásokra való áttérés lehetséges, ahhoz különösebb magyarázat nem szükséges.

— A törvénnyel biztosított szolgáltatásokra való igényjogo- ■ultság megszerzéséhez szükséges u, n.

várakozási idő

a munkaviszonyban eltöltött azt az időt jelenti, amelyre járuló- i koknak nemcsak a kivetése, hanem a befizetése is tényleg megtörtént. Az Intézetnek tehát állandóan, egyénenként kell figyelemmel kisérnie egy-egy biztosítottjának a helyzetét, tekintet nőikül arra, hogy az ‘Országos Intézetnél, vagy más intézetnél és az Intézetnek bármelyik kerületi pénztáránál van is biztosítva, illetve ezeknek területén áll munkában.

Minden 1929. január l-én alkalmazásban lévő biztosított részére egy egy takarékkönyv vagy biztosítási kötvényszámba menő u. n. várományi lap készül, s mindaddig, amíg a biztosított, — ismétlem — akárhol az ország területén, oly foglalkozást vállal, amely őt biztosítottá teszi, ez a várományi lap őt kísérni fogja mindenüvé, mert az egyes kerületi pénztárak egymáshoz, a kerületi pénztárak az Intézethez annak tartalmát eljuttatni tartoznak, amire pedig azáltal van meg a lehetőség, hogy az 1929. január 1.-től rendszeresített belépést jelentő lapokon jelezni kell a munkavállaló korábbi munkaadóját, a sze■ mély azonosság megállapítása

végett pedig mindenkor jelenteni kell a biztosított anyjának nevét is.

— A biztosítottak szempontjából különösen jelentősége van tehát annak, hogy munkaadóik az Intézetnél hátralékban ne legyenek és a befizetéseket pontosan teljesítsék, a fizetési kötelezettség elmulasztása azzal a veszéllyel jár a biztosítottra, a munkaadója által a ma be nem fizetett járulékok miatt az igény megnyíltakor neki kell szenvednie azért, mert a várakozási idő kitolódott. Mert

itt a várakozási időbe csak annak a munkaviszonynak az ideje számít be, amelyre a járulékokat valóságban meg is fizették.

— Fokozottabb jelentősége van tehát az eddigi helyzettel szemben a járulésok fizetésének s azt hiszem, hogy maguk a biztosítottak is sokkal inkább fogják munkaadójukat számon tartani, vájjon a felerészben az ő befizetéseikből táplálkozó intézettel. szemben eleget tesznek-e fizetési kötelezettségüknek.

— Igaz ugyan, hogy a munkavállalók részéről a munkaadóval szemben jelentkező ilyen ellenőrzés megnyilvánulása a mun- kakeresleti alkalmak ki nem elégítő mérve mellett könnyen arra vezethetne, hogy a munkaadó az okvetetlenkedő munkavállalóját elbocsájtja, vagy pádig ez az elbocsátás állandóan felette lebegő Damokles kardját érezve, megalkuszik a helyzettel és eltűri a munkaadó passzív eljárását. Úgy vélem azonban, hogy erre talán nem fog sor kerülni és csak a legpessimistikusabb felfogás mellett lehet ilyen es-