Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-11-11 / 259. szám
ÄRH 20 FILLÉB Előfizetési di] postai szállítással: egg hónapra 2 pengő 50 fillér, 1/* évre 7 pengő, egges szám ára 10 fillér, vasár- • nap 20 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11, ♦ Hirdetések* milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő; Dr. ÜBBÁN ÖUSZTÁV * POLITIKAI NÄPILÄP * ♦ Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOB XL V. évf. 259. szám ♦ Vasárnap ♦ Eger, 1928. november 11. „Tisza István harcol, győz és hódít.. Heves vármegye országos jelentőségű, fényes ünnepséggel leplezte le Tisza István arcképét. — Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott ünnepi beszédet. Eger, november 10. Országos ünnepség keretében leplezte le ma délelőtt Heves vármegye törvényhatósági bizottsága Magyarország egykori miniszterelnökének, a nemzet mártírjának: gróf Tisza Istvánnak arcképét a megyeház dísztermében. A zászlődíszbe öltözött ősi vármegyeházára az ország minden részéből érkeztek vendégek a kegyeletei ünnepélyre. Délelőtt féltizenegy órakor a megyeház délszaki növényekkel díszített folyosóin vonult fel a díszterembe az ünnep közönsége. A megye sárga kék színeivel ékesített díszteremben az elnöki asztaltól jobbra, babér bokrok között állott Tisza István gróf fehérlep ellel bevont arcképe. A letakart kép két oldalán két díszhajdű állott mozdulatlanig, feszes vigyázz-állásban. A díszközgyűlés 11 órakor kezdődött. A ragyogó díszterem ekkorra megtelt a fe» kete ruhában érkező törvényhatósági bizottsági tagokkal. Az előkelőségek és a vendégek ez első sorokban foglaltak helyet. Szmrecsányi Lajos dr. belső titkos tanácsos, egri érsek, vitéz Subik Károly apát, érseki iroda- igazgató kíséretében érkezett a díszgyűlésre. Az érseket a terembe lépésekor felállva éljenezte a díszterem közönsége. A megjelentek között olt voltak többek között: a Tisza-emlékbizottság képviseletében : Berzeviczy Albert belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kálmán Gusztáv és Dáróczy Aladár, a törvényhatóságok képviseletében Miskolcról: Mikszáth Kálmán főispán és Hodobay Sándor dr. polgármester ; Bihar vármegye részéről Balázsházy Iván ny. főispán és Szunyogh Zoltán dr. földbirtokos; Pest vármegye részéről: Sárkány Ernő főszol- gabirő ; Szolnok megyéből: Mar- kovits Pál dr. esperes és Szabó Ferenc dr. aljegyző; Cianád— Arad—Torontál vármegyék részéről: Vinczehidy ErnőjZamp- lénmegye képviseletében: Bérnáth Aladár alispán. Az előkelőségek soraiban ott láttuk többek között: Dutkay Pál prelátUB és Kriston Endre püspökkel az élükön az egri főkáptalan tagjait, Majzik Viktor közigazgatási bírót, Hevesmegye egykori alispánját, Isaák Gyula ős Borhy György felsőházi tagokat, Fráter László ny. altábornagy ország- gyűlési képviselőt, Hedry László tábornok, egri honvédállomás parancsnokot, gróf Keglevich Gyula, Szinyei-Merse Jenő, Hó- dossy Gedeon, Gáspárdy Elemér, Grófi Jenő és Krisztián Imre országgyűlési képviselőket, Kürti Menyhért dr. tankerületi királyi főigazgatót, Trak Géza polgár- mestert, Horváth Gyula dr. ren- dőrtanácsost. A karzati emelvényt a megjelent előkelő hölgyek díszes csoportja foglalta el. Az elnöki asztalnál Hedry főispán jobbján Berzeviczy Albert és Okolicsányi alispán, balján pedi Szent-Ivány Farkas és Búzás Endre dr. vármegyei tb. főjegyző ültek. Hedry Lőrinc főispán beszéde. Ünnepélyes csendben kezdte megnyitó beszédét Hedry Lőrinc dr., Heves vármegye főispánja : — Tekintetes törvényhatősá bizottság ! Tíz év telt el azót hogy azon a borzalmas október 31-én az utca sarából felvetődött salak- nép üvöltése között összeomlott ezer éves országunk, nagy magyar hazánk és ugyanakkor gyilkosok fegyverétől találva, vérében összeroskadt gróf Tisza István. A nemzet történelmének lapjai nem íródnak máról holnapra, mégis tíz év távlatában; már alakul a történelmi vélemény. — Ebben a teremben az ólé Tisza Istvánnak sok ellensége volt. — Az akkori idők közjogi hevületében nagyon sokan erőszakosságnak vették törhetetlen vasakaratát, csökönyösségnek a nemzeti szupremáciáért vívott elszánt küzdelmét. Ma Heves vármegye megilletődötten sorakozik itt fel, hogy bensőséges tisztelettel fogadja a halott Tisza István msgigazult, felmagaszto- sult szellemét. — Ha tíz évnek a gondoktól, a csapásoktól rettenetesen nehéz ködén áttekintünk a nemzet kataklizmájából két férfiú alakja emelkedik ki. Az egyik a borongó lelkű látnok hazájának sorsát önmaga martiromságával előrelátó nagy magyar: gróf Tisza István. A másik a torzító békehírnök, a gonosz bailors ördögi ágense, a nemzet sírásójának : gróf Károlyi Mihálynak gyűlölt alakja. Erény és kiválóság mellett a bűn és a hitványság ! Mint fény mellett az árny válnak mindinkább tisztán láthatóvá az események és azok szereplői az idők távlatéban. — Hányszor kérdeztük kétségbeesett magyarok a keserves megpróbáltatások kínos óráiban: mért nincs Tisza István ? Óh, ha élne, ha vezetne? S a válasz erre az egetvívő kérdésekre az ő végzetszerű utolsó szava: «Ennek így kellett lennie.» Mert A magyar szellem hete. A magyar ipar és kereskedelem nagyszerű erőpróbáját tekintve a most folyó Magyar Héten, két kívánság tör fel szívünkből. Az egyik az, hogy ne legyen szalmaláng ez a megmozdulás, a másik pedig az, hogy a magyar matériának ez a régvárt és feltétlenül szükséges propagálása bővüljön ki a magyar szellem termékeinek megbecsülésével i idegen importcikkek elé való helyezésével. Mert sajaor, a szellemi élet terén ugyanaz történik nálunk, mint iparcikkeink lealáző fity- málása körül. Mart amint a fogyasztó szívesebben vásárol a pesti Dob-utcában készült, de angol vagy csak külföldinek vélt árút, avagy szívesebben vásárol banánt a magyar almánál, külföldi hangzatos címkéjű és cifrább csomagolású sajtot az olcsóbb és táplálóbb magyar sajtnál, épűgy megnyilvánul ez a majmoló szobizmus könyvkiadóinknál, színigazgatóinknál, képeket és szobrokat vásárló mecénásainknál, sót közönségünk legtágabb rétegeinél is. A magyar szellem termékei — néhány végleg befutott vagy jól adminisztrált művészünktől eltekintve — háttérbe szorulnak a külföldi selejtes, vásári árú mögött. Köztudomású, hogy egy most már beérkezett írónk hosz- szú évekig tartó sikertelen kísérletezés után első darabját csak úgy tudta elfogadtatni, hogy azt angol miliőbe helyezte át és mint amerikai szerző darabjának fordítását küldte be a színháznak. Kiadóink tömegesen ontják, fillérekért vesztegetik a legte- hetségtelenebb, hazájukban írónak nem is számító emberek műveit, mialatt a magyar írótársadalom jelesei nem bírnak nyilvánosságra jutni. Pedig a magyar író, festő, szobrász, zenész külföldön ugyancsak sikert sikerre, elismerést elismerésre halmoz magyar géniuszának megnyilatkozásaival. Külföldi metropolisokban állandóan műsoron tartják a magyar szerzők műveit, muzsikálják a magyar festők és szobrászok alkotásait, pedig elhihetjük, hogy a külföldi szíoigazgatők, kiadók és impresszáriók szívét nem a magyar művészet önzetlen pártolása, hanem az üzleti lehetőség hevíti. Nálunk csak akkor állanak szóba a magyar művésszel, ha a külföld megbecsülése már rányomta műveikre az imprimaturs Szeretnők, ba ezek a visszás dolgok a magyar szellemi élet terén épűgy napvilágra jönnének és megértésre találnának, mint ahogy a Magyar Hét gondolata fel akarja rázni a bűnös hanyagsággal elaltatott magyar öntudatot a magyar ipar és kereskedelem terén. Mert mindezen bajainknak egy a forrása: a magyarság öntudata és önmeg- becsülése még gyerekcipőben jár.
