Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-30 / 298. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. december 30. A magyar fascizmus Ne csodálkozzunk rajta, hogy már ilyen is van, mert hiszen nemzeti sajátságunk, hogy köny- nyen lelkesülve, hamar megba* rétközünk minden külföldi re­cepttel s ebben buzgó támoga­tásra találunk a mi, minden újí­tásért rajongó társadalmunknál. Kétségtelen, hogy Olaszorszá­got megmentette a fascizmus. És ha ez ott jó volt, miért ne vál­nék be nálunk is? Csak fel kell húzni a fekete inget, lemásolni a • Duce« programmjät s kész a magyar fascizmus. Álljunk meg egy kissé fascista barátaim ! Az olasz faicizmust nem Mus­solini találta ki, de kitermelték azt a speciális olasz viszonyok, a háború utáni elégedetlenség, a rothadt közállapotokból fakadt forradalmi hangulat, a nacioná- lizmus teljes elnyomása, a Nitti által neveit liberálizmus s végül a nemzet egészséges életösztöne, — a rettegés a szovjet-forrada­lomtól. Mussolini, ez a nagyeszű és éleslátásű népvezér sem ott kötött ki, ahová elindult. Mire a kormányelnöki székbe került, úgy átalakította fascista prog­rammjät, hogy maga sam ismer­hetett reá. Jóllehet kitünően is­merte országának gazdasági és politikai helyzetét s mérlegelte nemzetének vérmérsékletét, a fascizmus felé vezető útjában igen sokszor megállította a el­térítette a váratlan akadályok felismerése, a jobb meglátása a jő mellett, amíg végre összeko vácsolhetta azokat a vaspillére­ket, amelyekre felépítette a fas­cizmus t. Nehéz definiálni, hogy mi is a fascizmus. Mussolini azt mondja róla, hogy »centralizált felelős demokrácia«. Elég, ha annyit tu­dunk róla, hogy egy nekünk ro­konszenves országot megmentett a vörös forradalom borzalmai­tól, hogy munkaalkalmakat te­remt, védi a munkást s megaka­dályozza a nagytőke kapzsisá­gát, visszaéléseit. Hogy hadat üzen minden panamának a kí­méletlenül megtorol minden nem­zetellenes törekvést. így lett ál­dása az országnak s erőssége az olasz nemzetnek. A fascista »fe­hér testőrsége« a mezőgazdának, az iparosnak, a kereskedőnek a szocialista mozgalmakkal szem­ben, — védelmezője a rendnek, a tisztességnek. Hogy ez a nagy és gyors át­alakulás normális, parlamentáris úton Olaszországban sem jöhe­tett létre, az természetes és amíg meg nem erősödik, minden ha­talom a diktátor kezében kell hogy összpontosuljon. De csak addig. Mert felborul a rendszer, elvész minden siker, ha utána nem jő ismét ez alkotmányos államélet. A mi szerencsétlen országunk átvergődött azon a katasztrófán, amitől Olaszországot megmen­tette a fascizmus. Ott jött, mert jönni kellett, a fascista forrada­lom. De nekünk van nscioná- lieta kormányunk, amelynek elég ere és hatalom áll rendelkezé­sére, hogy a fascists programúi­ból átvegyen annyit, amennyit szükségesnek tart, hogy letörjön i minden akadályt, amely útjában j van nemzeti fejlődésünknek és hogy csirájában elfojtson min den nemzetellenes törekvést. Nem állíthatja ugyan senki sem, hogy gazdasági politikánk hibátlan, hogy nem virul a pa­nama a nincsen protekció. Van elég mindegyikből s lesz is. Súlyos gazdasági helyzetben mindenütt nehezebb a megélhe­tés, több a visszaélés, amelyeket az elégedetlen ember szemüve­gén át nézve, nagyobbaknak, rettenetesebbeknek látunk. Kedves magyar fascista bará­taim, én megértelek benneteket a tisztelem törekvéseteket, de hagyjátok a faicizmust az ola­szoknak. Ott termett az, mint a narancs és a citrom, amelyek hozzánk átültetve elsatnyulnak s nem hoznak gyümölcsöt. Betegek vagyunk 9 ezt a be­tegséget mi szereztük nemze­tünknek akkor, amikor kiadtuk kezünkből a fegyvert jól meg­szervezett csirkefogóknak, emi­kor védtelenül hagytuk a ma­gyar határokat, amely után ösz- ezekötözött kezekkel vittek ben­nünket a »győzők« elé meghall­gatni a trianoni halálos í.életet. Igen, barátaim, ez a mi vét­künk, amit nekünk kell jóvá­tenni. Sajnálatos, hogy társadal­munk még nem mozdult meg, bogy a beszédek, a bankettek Ígéreteiből még nem vált valóra semmi sem. Akinek jól megy dol­ga, gondtalanul élvezi az élet örömeit, aki pedig nyomorog s nagyobb keresztet visel, mint aminőt elbírhat, az kesereg, irigykedik, gyanúsít, vagy fe­nyeget vérmérséklete szerint. A jóllakott lenézi az éhezőt, a sze­rencsés a soraüldözöttet. Úgy van minden, mint régen volt. Lelkes szónoklatok hangzanak el a nemzeti összefogásról, a fe­lekezeti béke áldásáról, a taka­rékosságról. S az eredmény? Gyűlölködés, felekezeti torzsal­kodás és esztelen pazarlás. Pedig mennyi szép és nemes eszmét, mennyi nagyszerű gon­dolatot lehetne megtestesíteni társadalmi úton. Nem kellene más hozzá, csak erős elhatáro­zás, egy kevés önzetlenség, s egy kis cselekednitudás. Itt van nagy szükség reátok, ez a ti harcte­retek, magyar fascisták. Rázzátok fel ezt a közönyös magyar társadalmat fásultságá­ból s kiáltsátok a fölébe napon­ta minden magyar magyarnak az alábbi tízparancsolatot: 1. Ne tűrd a haza és a vallás gyalázását, mert ez destrukció, amely bomláshoz vezet. 2. Ne vásárolj külföldi árút s ne üdülj külföldi fürdőn, mert ezzel szegénnyé teszed az orszá­got. 3. Élj takarékosan, mert a pa­zarlók a nemzet vagyonát fe­csérlik el. 4. Tiszteld nagyjainkat, mert a megbecsülés figyelmeztetés ? felelősségekre s buzdítás a mun­kára. 5. Dolgozzál teljes erőddel a védd és beciüld meg a mun­kást, mert a munka hazánk fel­lendülésének egyetlen komoly alapja. 6. Szeresd a hadsereget, mert ez nyújt biztonságot a jelenben s reménységet a jövőben. 7. Üldözd a panamákat, a gaz­ságokat, mert ezek teszik tönkre társadalmunk erkölcsét és nem­zeti becsületünket. 8. Tettekkel a nem beszéddel bizonyítsd be, hogy méhő vagy a magyar névre s a társadalom megbecslésére. 9. Segíts elő minden nemzeti Tejszövetkeseti KSzpemtj Budapest, I«, Horthy Míklóa.at 119 121« törekvést, ha áldozatokba ke­rül is. 10. Küzdj a revízióért, mert ez nemzetünknek életfeltétele. Alakuljon minden legkisebb községben is nemzetvédő bizott­ság, a társadalom által önként felkínált jogokkal, amely ellen­őriz, megvéd, pellengére állít, oktat, nevel a jutalmaz érdem szerint, de mindig csak egy ma­gasztos nemzeti ideál jegyében a tövényeink megsértése nélkül. A magyar sajtó mellettük lesz, a hatóságok pedig bizonyára szívesen támogatják nemes tö­rekvésüket. Ha mindnyájan összefogunk, ha felgyűl szivünkben a honsze- relem szent lángja, úgy joggal várhatjuk a magyar megújho­dást s nem lesz délibáb a Reví­zió. Ilyen értelemben üzenjetek hadat a mi beteg társadalmunk­nak magyar fasiszta barátaim a akkor mindnyájan veletek le­szünk ! Buday Elemér. Bárány István elmondja angolországi tapasztalatait az Egri Népújságnak Három angol rekordot javított a világhírű egri úszó. Rothermere lord dedikált fényképével ajándékozta meg Bárány Pistát. Eger, december 30. Karácsony estéjére érkezett Egerbe, de a városban azóta még alig láttuk Bárány Istvánt, a világhírű egri úszót. A féléves londoni tartózkodás után haza­érkezett Bárány Pista most egész nap tanul. Harmadik alapvizs­gájára készül az egri jogakadé- mián. Édesatyjának Deák Ferenc-uti villájában látogattuk meg az úszöbajnokot. A magyar magán­jog és a büntetőjog könyvei mögül siet üdvözlésünkre Bárány Pista. Szobája valóságos látvá­nyosság. Egész múzeuma a ver­seny díj aknak, érmeknek, olimpiai diplomáknak, koszorúknak, pla­ketteknek. A fal, a képek, a szekrény, az asztal mind Bárány István diadalainak emlékét őrzi. A tágas vitrinben ötvenöt nsgyórtékü versenydij pompázik. Közöttük tizenegy ezüst cigarettatárca, művészi kivitelű aranyozott és ezüst ser­legek, vázák, szobrok. Minde­gyikhez más-más dicsőségen ese­mény fűződik. Hat, belülről zöld selyemmel párnázott fiókban van­nak szépen elhelyezve azok a versenyérmek, amiket Bárány Pista kisdiákkora őta a mai na­pig nyert. Száznyolcvannyolc érem, száznyolcvannyolc győzelmes küzdelem emlékéről beszél a zöld párnákon. Nyolc aranyérem ragyog közöttük különös fény­nyel, a legtöbb azután ezüst és bronz. A magyar szívet oly sok­szor megdobogtató egri diáknak magyar, olasz, angol, német, francia, holland, osztrák és cseh vizekben aratott győzelmeiről beszél itt minden tárgy, a drága verseny­díjak, a csillogó érmek, a szala­gok, a koszorúk, az olimpiai diplomák, a képek, az összegyűj­tött újságcikkek . . . Ám Bárány Pistát nem káp­ráztatja el a dicsőség. Komoly munkának tekinti a sportot, de komoly munkával és odaadással képezi 'magát a tudományokban is. Amikor önmagáról beszél, semmi elbizakodottság nincs sza­vában. Ismeri önmagát, nem di­csekszik sohasem. Nem tette pri­madonnává a dicsőség. Öntuda­tos, komoly, de szerény ős ked­ves. Ezért olyan szimpatikus fiú

Next

/
Oldalképek
Tartalom