Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-12-28 / 296. szám

•Ä EGRI NÉPÚJSÁG 1928. decamber 28. taniok nem kell. Ezeknek a munkaadóknak ugyania az álta- János bejelentés célját szolgáló adatokat az 1929. évi első heti, illetőleg havi bejelentési jegy­zékben kell beszolgáltatniok e jegyzékek benyújtására megsza­bott határidő alatt. Az »Általános bejelentő lap« ot a pénztár minden egyes munka­adó részére a munkavállalók számának megfelelő mennyiség­ben az üzem, a vállalat helyére díjmentesen fogja kézbesíteni. A nyomtatvány űrlapokkal egyide­jűleg a pénztár (kirendeltség) az általános bejelentések tekinteté­ben szükséges tudnivalókat tar­talmazó »Tájékoztatót« is meg­küldi a munkaadóknak. Ameny nyiben a munkaadó a szükséges nyomtatványokat bármely okból kifolyóié g 1928, évi december hó 31.-ig nem kapná kézhez, úgy azokat a pénztártól, megbízot­taktól köteles beszerezni. Az »Általános bejelentő« lapo­kat a pénztár ingyen szolgál­tatja ki. Büntető szankciók. Ha a munkaadó az általános bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget vagy a bejelentése­ket hiányosan teljesíti, a pénz­tár a szükséges adatokat a mun­kaadó terhére saját közegével a helyszínen fogja beszerezni. Amennyiben a cselekmény sú­lyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, ezer pengőig terjed­hető pénzbírsággal büntethető az a munkaadó, aki elfogadható mentőok nélkül az általános be­jelentést nem a megszabott ba­táridőben vagy nem szabálysze rüen teljesíti. Amennyiben a cselekmény su lyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el az a munkaadó, aki az általános bejelentésben szándékosan va­lótlan adatot ad elő, vagy aki abból a célból, hogy őt terhelő fizetési kötelezettségtől mente­süljön, az általános bejelentési kötelezettlégét nem a megszokott határidőben, vagy szándékosan nem szabályszerűen teljesíti. — A kihágás büntetése két hónapig terjedhető elzárás és pénzbün­tetés. Eger, 1928. évi december hó 27-én. Országos Társadalombiztosító Intézet egri kerületi pénztára­A verpeléti szegény gyermekek karácsonya. Vasárnap délután a verpeléti kulturház nagytermében a falu szegénysorsú elemi iskolás növendékeinek részére karácsony­fát állítottak fel Kamsó Györgyné és Kovorüoványi Sándorné kez­deményezésére és fáradságot nem ismerő áldozatkész vezetése mel lett a falu uriasszonyai. Mintegy 58 szegény tanulónak szereztek örökké emlékezetes karácsonyt. Nagyban hozzájárult a sikerhez az a karácsonyi színjáték, melyet nagy fáradsággal és hozzáértéssel Kiinga Berta tanítónő rendezett. A szegények karácsonya Lapunk karácsonyi számában több karácsonyfa ünnepélyről számoltunk be, melyeken buzgó és áldozatos lelkek a szegény gyermekek egész seregét látták el ruhanemüekkel, cipővel, édes­ségekkel és a karácionyesti sze­retet édes melegével. Még akkor nem számolhattunk be a szegénygondoző nővérek tevékenységéről, Eger város sze­gényeinek karácsony áról, mert a nővérek attól a szellemtől ve­zéreltetve, mely a nagy szociális szent, assisi szent.Ferenc rend­jéből kiéred a legújabb hajtásra, nem a szegényeket hívták össze a nyilvánosság elé egy fényes terem csillogó karácsonyfája alá, hanem ők maguk siettek minden egyes gondozott szegény egy­szerű otthonába, vittek tőlük telhetőén gazdag ajándékokat kedves, lelket enyhítő szavak kíséretében és bizony három na­pos szakadatlan angyaljárás után még a szent ünnep előes­téjén is, önmagukról is megfe­ledkezve hordták széjjel a sze­retet ajándékait. Valóban új, megkapó gondo­lat volt ez s mindenképen méltó az egész ország előtt követendő példaképpen álló o a népjóléti miniszter által is elfogadott minta szervezetű egri szegény- gondozás alapelveihez. Munká­jának minden legkisebb részle­tébe belevinni azönfeláldozőmun- kakészséget, a sokszor gyötrel­méé fáradsággal járó gyűjtéstől kezdve a rászorult szegények felkutatásáig, lakásuk gondozá­sáig, minden ügyes-bajos dol­guk elintézéséig, ez adja meg az eszme minden kezdeti nehézsé­gen keresztültörő győzelmének zálogát. Nem lehet kellően formázott szavakkal leírni azt a szemek­ben felgyűlő örömteljes lángot, amit a szegények hajlékában megjelenő nővérek okoztak. Te­tézett ruháskosarakkal a tele puttonyokkal állítottak be a nővérek az általuk már jől is­mert helyekre, ahol már-már azt hitték,hogy megfelejtkezett róluk a kis Jézuska s szent estéjük épp oly rideg, színtelen lesz, mint az év többi estéje. 134 sze­gény kapott ily módon karácso­nyi segítséget: ruhanemüeket, cipőt, hús», cukrot, rizst, főzelék­féléket, gyümölcsöt, süteményt és pénzt is 2 pengőtől 20 pen­gőig a szükség szerint. Az ál­landóan gondozottakon kívül 56 rászorult szemérmes szegény pedig kisebb-nagyobb pénzse­gélyt kapott. Az ünnep előtti héten 300 szegény család között közel 1000 q. tűzifát osztott széjjel házhoz szállítva 2—5 mázsás menyiségekben. Tekintettel arra a körülmény­re, hogy a havi rendes gyűjté­seken kivül a Szegénygondoző Bizottság nem akarta a külön­böző karácsonyi gyűjtéseknél már amúgy is erősen igénybe­vett közönséget újabb gyűjtés­sel zaklatni, súlyos problémának tűnt fel a szegények karácso­nyának megrendezése. Azonban hála istennek kitűnt,hogy a csend­ben végzett áldozatos munkának is megvannak a megértő, nagy lé­lekkel adakozó támogatói. A Bi­zottság által gyűjtött havi járulé­kokhoz nem kellett hozzányúlni, a szükségei összeget teljes egészé­ben összeadták a szegények jaj­szavát megértő nemen lelkek. A régebben nyilvánosan nyugtázott adományokon felül (Egri Han­gya, Egri Kereskedelmi Rt. stb.)v a következők segítségét tartja kötelességének nyugtázni a Sze­génygondoző Bizottság: Dr. Stmrecsdnyi Lajos pgri érsek 300 P készpénzt és 400 q tűzi­fát, a m. kir. népjóléti minisz­térium 800 P-t, Eger város ta­nácsa 500 P », a Hordógyár Rt. 200 q a Főkáptalan 100 q, a Szeminárium 150 q, a gróf Ká­rolyi hitbizomány 100 méter­mázsa tűzifát adományozott a szegények karácsociyára, a dec. 16. i ünnepély pedig 250 — pengőt eredményezett e célra. Mellettük a kisebb adakozók se­rege tett névtelenül is tanúságot jó szívéről és áldozatkészségé­ről. A szegények hálája s boldog karáoaonyestja legyen az ada­kozók legszebb jutalma a Bizott­ság hivatalos köszöneté helyett. Az éjszaka Füzesabony és Makiár között majdnem elgázolt a személyvonat egy föld­mívest, aki eltörött hátgerinccel, össze­szurkálva, részegen feküdt a vasúti síneken A titokzatos ügyben egész vármegyére kiterjedő nyomozás indult. Eger, december 27. i jepatésre konstatálták, hogy A tegnap este 11 órakor Eger­be érkező személyvonat Füzes­abony és Makiár között a nyílt pályán váratlanul megállt. Uta­sai ijedten tekintettek ki az ab­lakon s a kiváncsiabbak a sze­relvény személyzetével együtt a mozdony felé siettek, amely­től • néhány lépésre nagy vértócsá­ban, eszméletlenül hevert egy földműves külsejű férfi. Ugyancsak a közelben megta­lálták az összetörött kocsiját, lovát, és három boroshordőí. Mindenki azt hitte, hogy vas­úti baleset történt s az éjszakai ködben valamelyik egei—füzes­abonyi vonat gázolta el a sze­rencsétlen embert. Föltették te­hát a podgyászkociiba, majd Makiáron intézkedtek, bogy a kocsi biztonságba kerüljön, egy­ben telefoaon értesítették az egri mentőket, akik az állomásról az irgalmasok kórházába vitték az ál­lítólagos vasúti baleset áldozatát. A kórházban az orvosok vet­ték kezelés alá és általáoo* meg­az ember hátgerinctörésen kivül három helyen késszúrástél ere­dő sebet szenvedett, azonki- kivül pedig hihetetlenül részeg. Munkatársunk ma reggel ke­reste fel a sebesültet, aki azon­ban a vele történtekről még min­dig képtelen volt fölvilágositást adni. Az eddig összegyűjtött ada­taink szerint Bagi József — a kabátban talált iratok alapján ugyanis így hivják a földmivast — még szombaton elindult Gyön- gyösvitontáról, hogy három hor­dó bort szállítson az ünnepekre az egyeki gazdáknak. Egyébre eljutott-e, az még nincs megál­lapítva, ellenben karácsony ün­nepét már valószínűen az egri korcsmában töltötte. Ivott, dő- zsölt, pénze nem igen volt és a sebekből ítélve valahol alaposan meg is bicskázták. Hogy a hát­gerincét miként törte el és mi­lyen körülmények között jutott a vasúti sínekre, azt a rendőr­ség és a környékbeli csendőr- őrsök feladata lesz kinyomozni­Karácsonyfaünnepély a Bornemissza- cserkészeknél. Szombaton este kedves, bensősé­ges ünnepség színhelye volt a Bor­nemissza Gergely cserkészcsapat legényegyleti otthona. Az otthonba siető cserkészeket háromrajonkint felállított — dúsan megrakott ka­rácsonyfa várta. A karácsonyfák körül megharsantak a cserkészzene­kar trombitái, majd karácsonyi éne­kek és szavalatok következtek. Az ünnepi beszédet Petróczky Lajos ér­seki jegyző mondotta magasan szár­nyaién, szivhez szólva. Beszéde nyomán valódi karácsonyi hangulat lett úrrá az otthonban, melynek közepette minden cserkész átvette a csapat által neki juttatott kis- sebb-nagyokb ajándékot, végül pá­rolgó, illatos tea mellett vidám be­szélgetéssel és nótaszóval töltötték el az estét Az ünnepségen a csa­pat teljes tisztikarán kívül megje­lent Frindt Jenő érseki titkár, csa­patlelkész s a Katolikus Legény- egylet részéről Kusner István hit­oktató és Köhler Imre. — Másnap délután a cserkészgondolat és ér­zület tettre váltásaként hét járőr, hét szűkölködő családhoz vitte el a cserkéezfiúk karácsonyi ajándékát (kalácsot, cipót, zsírt, lisztet, cuk­rot, fügét, stb.-t.) a betlehemi já- szolyból kisugárzó, világot megváltó szeretet nevében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom