Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-11-28 / 273. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928, november 28. ’WMffWHWW'W1» WKtewMA'tomtoiiMJHmsaifi \ Dréhr Imre államtitkár ígéretet tett az egri iparos-tanonootthon felállítására Az államtitkár látogatása az egri Katolikus Legényegylet székházában. Vasárnap délután 3 órakor Dréhr Imre m. kir. népjóléti ál­lamtitkár, Láng János ország- gyűlési képviselő és vitéz Subik Károly apát, tb. kanonok társa­ságában megtekintette az egri Katolikus Legényegylet székha­zát, amelynek kapujában a Bor- «ewtsíza-cierkészcíapat díszőr- sége és zenekara fogadta. Az államtitkárt az egri ipa­rostársadalom nevében Tancsa István cukrász, a legényegylet elnöke és vitéz Subik Károly köszöntötte. Dréhr Imre állam­titkár mindkét köizöntésre me­leghangú lelkes beszéddel vála­szolt, megtekintette a legény- egyesület helyiségeit, majd mi­kor Láng János országgyűlési képviselő a tanoncok küldöttsé­gét vezette eléje s kérte, hogy az államtitkár tegye lehetővé Egerben egy tanonclnternátue felépítését, Dréhr Imre lelkes éljenzés köz­ben ígérte meg, hogy mindent el fog követni arra vonatkozóan, hogy az egri iparostanoncok eme vágya teljesüljön. Dr. Sréter Zoltán főgeológus véleménye a november 20.-i egri földrengésről Az agglegények mkább adót fizetnek, de nem nősülnek. Mussolini nagyszabású reform­jai során, az agglegény-kérdés­hez is hozzányúlt. Négy évvel ezelőtt az olasz képviselőház el­fogadta az agglegényadőről szőlő törvényjavaslatot. — A diktátor akarata azonban visszapattant az agglegények makecs ellen­állásáról. Az agglegények in­kább adőt fizetnek, — bár az adófizetés Olaszországban sem örvend általános népszerűség­nek, de nem nősülnek. Mussolini most újabb törvény- javaslatot készíttetett a renitens agglegények megrendszabályo- zására, Az uj javaslat szerint az agglegényadő éppen 100 szá­zalékkal fog emelkedni. Az agg­legények pedig fizetnek, amig bírják, de zordonul kitérnek a hymen rózsaláncai elől. . . A virágok fényüzési adója. Budapestről jelentik : Az Or­szágos Kertészeti Kongresszus Budapesten végétért. A kong­resszus elhatározta, hogy a pénz­ügyminisztertől memorandumban mindennemű virágra nézve fény­üzési és forgalmi adó eltörlését fogja kérni. A memorandumot egy küldöttség vitte és adta át Mayer János földművelési mi­niszternek. Eger, november 27. Az Egri Népújság vasárnapi számában megírtuk, hogy dr. Sréter Zoltán, a Földtani Inté­zet főgeológusa, a november 20.-i egri földrengés okainak, mérvének és hatásainak a kuta­tására városunkba érkezett. A főgeolőgus véleményétjiZap- csák József városi műszaki ta­nácsos a következőkben ismer­tette munkatársunk előtt: — Dr. Sréter Zoltán szerint a földrengés kisebb, helyi jelen­tőségű rengés volt, amely semmiféle aggodalomra nem adhat okot. A skála szerint a rengés erőssége három fok. Ez azt jelenti, hogy ilyen mérvű rengés mellett képek mozdulhat­nak ei a falOD, rosszul csukott ajtók kinyílhatnak, de semmiféle kár nem történhetik. Kezdetben, A Borászati Lapok Írja : Az európai kontinensen árnyalati szilárdulás állott be, amely lu- lajdonképan örvendetes jelen­ségnek mondható. A bortermelő közvetlenül a rengés utáni na­pon, mivel a legtöbb megfigye­lési adat a Vásártér és a vár­megyei laktanya környékéről érkezett, arra lehetett következ­tetni, hogy talán a város nyu­gati határán elhúzódó Hajdú- hegy ciuszős földrétegének a hegy mélyében történt némi meg­mozdulása volt a földrengés oka. Mivel azonban az egerkörnyéki, 10—14 kilométeres körzetben fekvő községekben is érezhető volt a rengés, az említett felte­vés elesik. Tudvalévőén Eger azon a törési vonalon fekszik, amelynek mentén ilyen kisebb rengések hol itt, hol ott szórvá­nyosan adódtak elő a múltban is. Ez a legutóbbi rengés is ezek közé tartozik s nem lehet semmi rendkívüli körülményre visszavezetni. államok közül ma Magyarország a legolcsóbb, ami azt eredmé­nyezte, hogy nagyobb külföldi érdeklődés mutatkozik. Vidékről a következő jelenté­A bortermelő államok közül ma Magyarország a legolcsóbb sek futottak be : Prónayfalván nagy ritkán le­het hallani kisebb eladásokról. 10—11 fokos ujborok 25—30 fil­léres áron kelnek. Nagyobb el­adás nincsen. Szentmártonkátán urasági jobb tételek 55—60 filléres árban kel­tek el. Paraszt borokban óriási nagy a helybeli és környékbeli fogyasztás. Ezek 32—35 filléres árak mellett jelentékeny meny- nyiségben is adattak el. Debrecen. Gyenge kereslet és kínálat mellett Hajdusámsoaben nagyobb mennyiséget 30 fillér­ért vásároltak. Gyöngyösön eladatott 100 hl. 9 fokos vegyes fehér 30 fillérért, 80 hl. 11 fokos vegyes fehér 32 fillérért, 300 hl. 12 fokos rizling 44 fillérért és 25 hl. 12 fokos muskotály 55 fillérért. Pécsett élénk kínálat és köze* pes kereslet mellett kis tétekben 12 és fél fokos óborok 1 pengő­ért kelnek el. Uj borról nincs tudomás. Villányon közepes kereslet és éléuk kínálat mellett eladatott 160 hl. 13-2-es vörösbor 70 fil­lérért, 160 hl. 12 8 fokos fehér 65 fillérért. Balatonfüreden éléuk kínálat és közepes kereslet mellett el­adatott 130 hl, bácsi számlára 78 fillérért, 75 hl. budapesti szám­lára 80 fillérért, 80 hl. körmendi számlára 70 fillérért. Kisebb ko- ciitételek 60—80 fillérért kel­nek el. Az Egri Torna Egyesület, mint utólag értesülünk, a jubileumi bir- kozóversennyel kapcsolatban Ke­resztes Lajos világbajnok tisztele­tére nagy társasvacsorát rendezett, amelyen Steiner Ferenc elnök öá* rany Géza igazgató-főmérnöknek, továbbá a birkózó szövetség kép­viseletében megjelent Diniek Vi- dornak és a MAC. szakosztályve­zetőinek, Häffntr Roderichnek ős vitéz dr. Kossuth Ferencnek az Egri Torna Egyesület jubileumi emlékplakettjét nyújtotta át. Utinapló. (Harmadik főzet: Taliánországban.) Irta: Hevest] Gusztáváé. XXXIX. Egyszerre csak a bömbölő víz egy mély sziklaüreg telhetetlen tor­kába zúdul, tajtékos hömpölygéssel. A sötét barlang elnyeli a vizet, hogy a hegy másik oldalán kiadja magából. Csodálatosan megkapó, lebilincselő varázs van e nagyszerű bújócská­ban. Ráhajoltam a vékonyka kor­látra, a fülsiketítő zajtól szinte ká- bultan néztem a természet eleven játékára. Rikító narancshéjakat do­báltunk a vízbe, mint megvénült gyerkőcök néztük, hogy hányszor megforgatja, feldobja, lenyomja a víz erőszakos ereje, míg végre el­tűnik a borzongató sötétségben. Nagyszerűen megtervezett tanul­mányútokon, most először bosz- szankodtunk. Szerettük volna meg­nézni a Villa D’ Estét, melyről azt mondják a könyvek, hogy a conti- nens legszebb kertje. Igen ám! — de az húsvét vasárnap nem láto­gatható ! Hasztalan csicsergett a bájos kis Baló doktorné, pompás | olasz nyelvtudása sem tudta leven­ni lábáról a rendelethez szigorúan | ragaszkodó igazgatóját e nagyszerű parknak. Nem láthattuk — sajnos — az évezredes fák alatti játékos szökőkutakat, a sövények végében vakító szoborcsoportokat. Dehát Itáliában szigorú rend van! Meg kellett elégedni annyival, hogy ren­detlen subancok módjára, a kerítés melletti kőpadokra állva beleseget- tünk. Az igazgató nevetve félre nézett! Felkocogtunk tehát a Vesta ro­mokhoz, s miközben az édes, puha kalácsot csipegettük, a templomrom tövében levő kis terraszos vendéglő araszos asztalkájáról, a párolgó cso­koládé szürcsölgetése közben is ki- sesegettünk a csésze mellől a tíz- rzeres vízesésre. Jobbról-balról kö- lös-körül zuhanó vizek ezüstje sza­lad le a mélybe, felettük ütött- vert, lapostetejű tarka, többemele­tes olasz házak magasodtak, me­lyeknek pincéjéből rohant elő a víz, azt az optikai csalódást idézve azzal elő, mintha e festői, ódon há­zakat a víz hozná magával. Békét, nyugalmat szerető ember­nek, ki a természeti szépségek szem- ; lélésében is örömét tudja lelni, Ti­volinál nagyszerűbb helyet keresni sem kell. Visszatérve Rómába, összeszedtük holmijainkat s az éjjeli vonattal el- vasutaztunk az Örök Városból. Hogy nehéz volt-e az elválás? De még mennyire ! Búcsút mond­tam az ékesen szóló emlékek ott­honának ! A robogó vonat ablakából nézve mondtam Istenhozzádot a lámpafé­nyek tűzszemeivel pislogó, csodála­tos Rómának. Távozóban megálla­pítottam, hogy olyan e szép, szent város, mint egy hervadni nem tudó, de nem is akaró nagystílű diva, mert a történelem színpadán mindig vezetőszerepet játszott és legyen ez a főszerepe akár a pogány imperium domus aureaja körülötti, vagy a Cinquecento művészkorában, de ép­pen úgy a mai erőteljes nemzeti politikában is, mindig, minden kon­kurenciát verően, a legérdekesebb tud maradni. A városok caesarjának született! Firenze. Ismét és újból, a hasonlatok tarka képei táncolnak előttem. Mikor legelőször életemben e vá­ros ősi nevét hallottam, a Flórenc szót, úgy éreztem, mintha végtelen, hosszú lapályos kertet látnék, mely­nek minden talpalattnyi helyén tör­peszárú, liláskék testű, harangtöl- cséres virágok nyílnak. Mikor pedig úgy mondták: Fiorenza, akkor pe­dig a sok-sok milliárdnyi harang­fejecskék hullámos imbolygásba kezdtek, sóhajos dallal köszönteni egymást. A kék harangvirágos me­zőben szelíd kedvű, lusta zöldkigyó fekszik, mely olyan játszi enyelgés- sel, hogy maga sem hiszi el, mon­dogatja a csengetyüvirágoknak: Fel ne ébresszetek a jóleső szunyókálá- lásomból, mert ha nagyon megha­ragszom, halálra öntözlek benne­teket ! (Folyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom