Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-11-21 / 267. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. november 21. Miért rozsdás, vagy zavaros az egri vízvezeték vize? A székesfőváros fövegyésze Egerbe érkezett, hogy megállapítsa a vízvezetéki vízszolgáltatással járó kellemetlenségek okát. Eger, november 20. Az egri vízvezeték vize ellen állandóan sok panasz érkezik a városi vízművek igazgatóságá­hoz : az egyik fogyasztó regge­lenként rozsdásnak, a másik fo­gyasztó állandóan zavarosnak találja a vizet. A vízvezetéki vízszolgáltatás­sal járó kellemetlenségek kikü­szöbölése céljából szükségessé vált tehát annak a raegállspí tása, hogy mi teszi rozsdássá, vagy zavaro*8á a vívezeték vizét? A városi vízművek igazgató­jának : Ringelhann Béla műszaki főtanácsosnak a meghívására dr. Ernyey Ödön, Budapest székei' főváros vegyészeti intézetének fövegyésze, kedden Egerbe ér­kezett, hogy megvizsgálja a víz­vezeték vizét. A fővegyéiz, aki vízvizsgáló speciáliata, a vizsgálat alkalmá­val különösen azt fogja megfi­gyelni, hogy vas, mangán, vagy vasat támadó (agresszív) szén­sav találhatő-e a vízvezetéki vízben? A vizsgálat eredményét pár nap múlva fogjuk közölni, a vizsgálatok befejezése után. Az egri Gárdonyi Társaság nagygyűlése »Az irodalomnak vissza kell térnie Széchenyi nacionalizmusához!« Eger, november 20. Az egri Gárdonyi Társaság vasárnap délután tartotta nagy­gyűlését a ciszterci gimnázium tornatermében Kürti Menyhért dr. c. tankerületi kir. főigazgató elnöklete alatt. Az irodalmi est díszes közönségének soraiban ott láttuk: ÁfnsíonEndre püspököt, Hedry Lőrinc dr. főispánt fele­ségével, Magyary Pál min. taná- c*os pánzügyigazgatőt, Török Kálmán prépoet-kanouokot, a Gárdonyi Társaság tiszteleti és rendes tagjait, városunk iroda­lom-pártoló közönségét, ez An­golkisasszonyok leánynevelő in­tézetének, valamint több egri középiskolának növendékeit, ta­nárnőit, illetve tanárait. Az elnöki megnyitó. Kürti MsDyhért dr. a Gárdonyi Társaság elnöke megnyitó be­szédében meggyőző szavakkal hirdette, hogy az irodalomnak is bele kell kapcsolódnia a Kle- belsberg Kunő gróf kultuszmi­niszter által megjelölt neonacionalizmus programmjába. A minket kifosztott kis, Bprő nemzeteknek vadságát és tébo­lyát csak szilárd nemzeti érzés­sel tudjuk elszenvedni. Büszkén hirdetjük, hogy mi vagyunk Európában a leg­régibb es leglángolobb nemzeti egység. De magunkba szállva beval!- hatjuk, hogy ugyancsak mi vagyunk minden újoak, minden divatnak kritikában behódolni. A Vart pour Vart élarciba öltöztetett nemzetietlen irányzat azt hirdeti, hogy a művészet független tértől és időtói. A nem­zeti irodalom nem azt várja, hogy az író csak hősi époszokat zengjen, de bármiről ír a magyar irő, maradjon meg magyarnak. t \ Előkészületek a román választásokra. Bukarest, november 20. A román pártok lázas előké­születeket tesznek a küszöbön állő választásokra. A magyarok különállóan vonulnak a válasz­tási küzdelembe. A szlávok és a szászok is szövetkeztek a válasz­tásokra aromán nemzeti paraszt párttal. caacascm^B^BaHíSsiagsasaicai m Az első futballper felmentéssel végződött az egri kir. törvényszéken. Ez év tavaszán történt, hogy a Mese.—Gyek. futballmérkőzé­sen a gyöngyösi kapus: Halmay László, térdficamodást szenve­dett. A gyöngyösi futballista a a mérkőzés után 6 hétig bete­gen feküdt, majd felépülése után súlyos testi sértés miatt feljelen­tette Lakatos Lajost, azzal vá­dolva meg Eger legrégibb fut­ballistáját, hogy az ő szándékos, előre megfontolt rúgása okozta a balesetet; az egri kir. törvény­széken a tanuk azonban azt iga­zolták, hogy Halmay véletlen szerencsétlenségnek lett az áldo­zata, mire dr. Szabó Ignác bün­tető egyesbírő Lakatos Lajost a vád és következményei alól fel­mentette. —50 C fok hideget mértek 11 ezer méter magasságban. Bázel, november 20. Három svájci repülőtiszt teg­nap tizenegy ezer méter magas­ságba emelkedett. A repülők eb­ben az irtózatos magasban 50 G. fok hideget mértek. — Az uj ülésszakban a képvi­selőház a közigazgatás reform­ját tárgyalja. — Karinthy Frigyes bepörölt egy poloskairtót — írói tisztelet- díjáért. Utinapló. {Harmadik főzet: Taliánországban.) Irta : Hevesy Gusztávné. XXXVIII. Tivoli, a Sabin-hegyek lejtőjén, Rómától északkeletre fekszik az Anio folyó vízesései partján. Tikkasztó hőségben indultunk a búsvétvasár- nap ^.délutáni kiránduló vonattal. Majd elolvadtunk, miközben a ter­mékeny Campagnán áthaladtunk. Hanem százszorosán megérte a kis küzködést a meleggel, mert nem mindennapi gyönyörűségekben volt részünk, pedig a már megtett re­mek tanulmányúton eléggé elké­nyeztettek bennünket a jelen és a múlt nagyszerűségei. Micsoda regényes fekvése van e kis püspöki városkának. És azok a beszédes ókori épületmaradványok?! De igazuk volt a császári Róma nagyurainak, midőn nyaralóikkal itt ütöttek tanyát a festői dombol­dalakon, melyeknek aljában sok-sok kisebb-nagyobb vízeséssel zúg-zörög az igyekvő kis Anio folyócska. A tikkasztó forróságot mintha elnyelte volna a sok vízzuhatag, melyeknek lármás nótája, monoton egyhangú­ságával olyan andalító. Árnyas szerpentinutak kőlépcső- zetén hol fel, hol le kapaszkodva, minden fordulónál újabb és újabb panorámája látszik a vizek zuhanó útjának. A hegy felső peremén büsz­ke monopteros áll, Vesta kerek templomának viharvert rotondája, melyen a nyurga korinthusi oszlo­pok tetején, mégffélig rajta van a faragott, díszes homlokú tetőzet. — Ott fogunk majd ozsonnázni, — in­dítványozza Dybas tanár úr, a sok nyelven beszélő, vidám világjáró. Ott! — igen, igen ott, — felel rá a helyeslés kórusszava. Kinek ne lenne kedve egyszer-egyszer életé­ben ilyen fejedelmi, hogy ne mond­jam istennői helyen csokoládét szür­csölgetni. Node még arra ráérünk. Egy darabig álldogálva lelkesedtünk a vízmelletti domboldal beszédes villaroinjaiért, melyeknek nagyré- szét a rakoncátlan kedvű, áradó víz már leszaggatta. Milyen csodás le­hetett, midőn évezredekkel ezelőtt a márványoszlopos terraszokon, a lobogó fáklyafénynél, téglaszínűvé világosított arcú rabszolgák hada kocsikeréknyi ezüsttálakon felvirá- i gozott sült pávákkal kinálgatta a ' rózsagirlandos asztal előtt heverésző ! tógás és paliás uraságok sorát. A j lantok búgó, reszketve elhaló sirá- j ma mellett fel-felcsattant az ezüst vagy arany billikomokat gyakran üritgető dőzsölök dala s a vérszínú vagy aranyragyogású nedűkből még a szelídített párducnak vagy orosz­lánnak is loccsantottak, mely fur­csa dísz egyik nagyúr házából sem hiányozhatott. Társaim, kiket a múlt időkbe való visszabarangolás nem támasz­tott ügy hozzá a repkényes szikla­falhoz, apró kis sikongásokkal fi­gyelmeztettek, hogy tovább menjek. Gyere, gyere — hívogattak lel­kes biztatással — itt van a grande cascata! Valóban, e csillogva szi­porkázó valóság megérdemelte, hogy a múltak álmából felébredjek a tisz­teletére. Hogy bömböl, ordít e vízzuhatag! A szinte porzóssá vált vízszemecs- kék ködébe mintha szalagot fonna a napsugár. És este! — este, mi­lyen lehet a boldfénynél ?! Sajnos, azt már nem láthattam, Petőfi erőien magyar marad példáűl izerelmi várisiben is, egészséges szerelmi érzésével. Hol van ettől a magyarságtól a ma szerelmének beteges köhécselése, amelyet modern magyar költők szerelmi lírájában olvasunk? — Vissza kell térnünk Széchenyi nacionalizmusához és el kell foglalnunk az irodalom terén is a bennünket megillető helyet Keleten és Nyugaton egyaránt. A főtitkári jelentés. Bárány László dr. a Gárdonyi Társaság főtitkára olvasta fel ezután jelentését. A társaság tag­jainak a nagygyűlés előtt tartott közgyűlésén a megüresedett vá­lasztmányi tagsági helyekre Tö rök Kálmánt és Saád Henriket, új tiszteleti tagokká pedig Gaal Mózes ifjúsági írót, Csathó Kál­mán regényírót és Sík Sándor költőt választották meg. Felolvasások. Gaal Mózes főigazgató, ifjú­sági író, tiszteleti tag, lépett ezután tapsviharban a felolvasó asztalhoz. Székely falusi törté­netet olvasott ,fel, hangulatos, bájos részleteket egy készülő nagyobb munkájából, amelyet nagy-nagy szeretette], gyönyör­ködve hallgatott a közönség. Gopcsa László államtitkár, tiszteleti teg olvasta fel ezután « Gárdonyi anyja» c , megható részletekben bővelkedő tanul­mányát. Kádár József plébános, a Fe­renc József rend lovagja, rendes teg tartotta ezután székfoglaló­ját «Gárdonyi humora* c. szel­lemes és eredeti tanulmányának felolvasásával. Kürti Menyhért elnök meleg hangon köszönetét mondott a felolvasóknak és a megjelent vendégeknek, majd kedves sza­vakkal bezárta a nsgy gyűlést. de elképzelem, hogy a szikrázva felszökkenő vízcseppecskék úgy vil­loghatnak a holdfényben, mintha elvarázsolt tündér eztisthajfonatából huucutkodó manócskák gyémánt­szikrákat csiholnának. A vízpárától csúszós, lucskos úton aztán leereszkedtünk a völgy mé­lyébe is, hol minduntalan kisebb- nagyobb vízesések látványa állítja meg a természeti szépségek rajon­góját. Olyan e völgy, olyan titok­zatos, rejtelmes, mint a hitregék bűvös berkei. Egy cseppet sem cso­dálkoztam volna, ha a bokrok ár­nyékából szökdécselő faunok vagy satyrok kaján képét látom előbuk­kanni. Milyen misztikus utakon buj­káltunk ! Már azt nem tudom, hogy a megáradt Anio folyócska bősz vízsodra vájta-e, vagy emberi kéz alkotta-e a furcsa, tekervényes alag- utakat, barlangokat, melyek a szem­csés, darázsköves hegyoldali utunk mélyülésénél minduntalan előbuk­kantak. Vagy tán az is lehet, hogy félelmes földalatti isteneknek ál­doztak a régi pogányok az ilyen rejtett barlangokban. (Folyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom