Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-10-31 / 251. szám
_LL EGRI NÉPÚJSÁG 1928. október 31. Az 1918. november 3.-i padovai fegyverszüneti szerződés épségben tartotta Magyarország határait Carbonne olasz százados szenzációs leleplezése. — Magyarországot olasz csapatok szállták volna meg, hogg a magyar területek teljes integritását megmentsék. — Károlyi Mihály ostoba politikája szaggatta szét a régi Magyarország határait. Ludwig Ernő nyugalmazott főhadnagy, a Magyar Külügyi Társaság volt elnöke, a Current History c. jelentő« amerikai folyóirat szeptember havi számában igen érdekes cikket írt a megcionhított Magyarorszőgről. Bármennyire fájő is, jő minden érzőszívű magyarnak elapoian az elméjébe vésni mindazt, amit Ludwig Ernő cikkében a páduai fegyverszünet-szerződéssel kapcsolatban Carbone olasz százados visszaemlékezései nyomán elmond. Tudjuk mindannyian, hogy a november 3.-án Pádová- ban Weber tábornok és Nyék- hegyi Ferenc ezredes, mint magyar megbízott által aláírt fegyverszüneti szerződéi épségben tartotta Magyarország határait. Kétségtelen, hogy egész más képe lett volna a valóságos magyar békeszerződésnek, ha annak aláírásáig birtokon belül maradhatunk. Ha Carbone százados visszaemlékezéseit végigolvassuk, még a leghidegebb vérű magyarnak is könny szökik a szemébe és ökölbe szorul a keze, amikor látja, hogy a tudatlan utcai tömeg mily lelkiismeretlen és gonoszlelhú kalandorokra bízta a nemzet sorsának intézését a legkritikusabb pillanatban. Amit Carbone elmond, itt rövid kivonatban az alábbiakban adjuk: »Szomorú kép tárult elém november első napjaiban a magyar fővárosban. A valóságban voltaképpen nem is létezett sem kormány, sem közhatalom. Mindenki azt tette, ami éppen eszébe ötlött. Beszélgetést folytattam a miniszterelnökkel, gróf Károlyival és bámulnom kellett bzod, hogy ez az ember mennyire tudatlan volt. Ideája sem volt a kormányzás legelemibb követelményeiről. — Küldetésem (Car- bonét t. i. az olasz kormány a Diaz-féle fegyverszüneti szerződéssel kapcsolatban igen kényes politikai természetű megbízással küldte ki, lévén ő teljesen járatos a magyar nyelvben) tehát ilyen körülmények között ugyancsak nem volt könnyű feladat. Ennek ellenére megkezdtem tárgyalásaimat Károlyival avégett, hogy elérjem a Diaz-féle fegyverszüneti szerződésnek végrehajtását. — November elejének egyik napján 1918 bar, amikor tárgyalásaink utolsó napja elérkezett, amikor már a fegyverszüneti szerződés teljes elfogadásának kellett volna megtörténnie, Károlyi, azt tette, ami éppen eszébe ötlött, ahelyett, hogy megjelent volna az előre megbeszélt találkozáson, minden előzetes bejelentés nélkül felült egy vonatra és Belgrádba utazott. (A francia Franchet d’Es- peray generálisnak hadiszállá- sára.) Ennek eredménye természetesen már ismeretes : a lesújtó újság, egy térdnadrágban megjelenő francia generális és végül Károlyi missziójának teljes fiaskója. Ő elfogadta a belgrádi fegyverszünetet és ily módon saját cselekedetével szaggatta szét a régi Magyarország határait. Ha Károlyi a Diaz-féle fegyverszüneti szerződést fogadja el, Magyarország megcsonkítása nem következett volna be. Franciaországgal ellentétbe, Itáliának semmi néven nevezendő érdeke sem volt abban, hogy Magyarországot Csehszlovákia, Szerbia és Románia érdekében Eger, október 30. Hattzázhatvan budepesti„diák, a budapesti Bolyai (Markő utcai) reáliskola, a Mátyás király (Jurányi utcai), a Zányi Miklós (Tavaszmező u cai), és a Kölcsey Ferenc (Munkácsy utcai) reál- gimnáziumok felsőbb osztályú növendékei különvonaton érkeztek ma délelőtt Eger nevezetes- ségeiaek megtekintésére. A vasúti pályaudvaron Eger város tanácsa Kálnoky István dr. vezetésével lendületes beszédben szeretettel üdvözölte a városunk megtekintésére érkezett diákságot, azoknak tanárait és az Újság szerkesztőségének tagjait, akik Kóbor Tamás főszerkesztővel élükön a »Vidékre Budapest« akciónak lelkes kezdeményezői és művelői. A különvonat utasainak nevében Kóbor Tamás főszerkesztő meleg hangon köszönte meg a szeretetteljes fogadtatást. A különvonaton érkeztek között Horváth Béla dr. kir. tankerületi főigazgató, a kirándulás szervezője, Kóbor Tamás és Ágai Béla főszerkesztők, Fe- renczy Ferenc dr, belügyminiszteri titkár, valamint számos tanár és ujságirő. A fővárosi kiránduló sereg megoldás szerint Magyarországot olasz csapatok szállták volna meg, avégett, hogy a magyar területnek teljes integritását megmentsék. Uj divíziók állottak akkor már készen erre a célra s ha ez az olasz megszállás megtörtént volna, cseh, román és szerb katonák soha sem tették volna lábukat magyar földre. Itália a régi osztrák-magyar monarchiának fennállása ellen volt az uj államok követelései /tekintatében.« tekintette a város műemlékeit, megkoszorúzta a Dobó szobrot, majd megható ünnepélyt rendezett a várban Gárdonyi sírjánál. Itt Öllé István dr. a budapesti Zrínyi gimnázium tanára hatalmas beszédben emlékezett meg Gárdonyi Géza Írói és emberi nagyságáról, majd Horváth Béla a Zrínyi gimnázium VI. o. tanulója megkapó szavalat kíséretében helyezte a sírra az intézet koszorúját. A Bolyai reáliskola koszorúját Siliga Ferenc VIII. o. t. tette a halhatatlan író sírjára ifjúi lelkesedésből fakadó szavak kíséretében. Bagyó János hírlapíró az Újság szerkesztőlége nevében koszorűzta meg a sírt, hódolattal emlékezvén meg Gárdonyiról az íróról és az ujtágirőről. A Kálvária-domb alatt összegyűlt ifjúseregnek Breznay Imre az egri érseki tanítóképző intézetigazgatója ismertette avatott szavakkal Eger és az egri vár történetét. Pálosi Ervin dr. jogakadémiai tanár a vár kazamatáiról tartott érdekes előadást, Bárány Géza a Városi Fürdő rt. igazgatója pedig Eger geológiai viszonyait és az egri melegforrásokat ismertette. megcsonkítsák. Az olasz megHatszázhafvan fővárosi diák Egerben A városi tanács ünnepélyesen fogadta a tánulmányi kirándulókat. Utinaplő. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevest) Gusztáváé. XXXVI. Április 19. Húsvétvasárnap. Nem tudom, más is úgy vau-e vele, mint én, hogy minden dolognak, tárgynak az érzésbeli hasonlóját, képmását keresem. Egyszer régen, évekkel ezelőtt olvastam Erdős Renée egyik könyvében a római harangok muzsikájáról. Hogy milyen csacsogok, vidámak, lelkesek, mennyi élettel töltik meg, dallal vidítják fel a Szent Város felett vidáman úszkáló felhőcsipkéket. Oh! — vájjon meghallhatom-e valamikor csengő-bongó szavuk énekét — tűnődtem, a könyvet ölembe ejtve s éreztem, hogy egy római nagyünnep reggeli harangmuzsikájáért úgy nyílik ki lelkemben a vágyakozás ezerlevelű szirombokrétája, mint ahogy az őszi gyümölcsözőn reményéért virágba borul a téli álmukból felébredő fák alig zöldelő galyrengetege. Ezek a kis fehér — i színes — tarka vágy virágok türelme- ! sen lestek, szelíden várakoztak lel- kém kiskapujában, de mégis reménykedve, akárcsak Solveig. Az én vágyvirágaimnak elérkezett a gyümölcs- termése, az én lelkem Solveig-dala nem haszontalanul szállt a várva- várt Peer Gynt felé. Arra ébredtem, hogy Róma szapora szóval költögető harangmuzsikája körülölel, dalos kedvvel ringat, biztat, hívogat. Mire nagysietve megérkeztünk a San Pietroba, már nagyban sürög- tek-forogtak a templomban. Mintha valami vásáros tömeg nyüzsögne, olyan össze-vissza, fel-alá hullámzott. Engem egy kicsit meglepett a látványosság nyílt várása, a profán álldogálás. A lázas, áhitatmen- tes tömeg úgy susog, cseveg, hogy a feltámadást ünneplők méltán ál- mélkodhatnak ott az emberek mo- dortalanságán. Persze, a világ főtemplomában ilyenkor minden nemzetiségű, vallásé ember látni akar i valamit. A hidegvérű, jómodorú missek éppen olyan tolakodást, furakodást, magyarázgatást, egyszóval temperamentumoskodást visznek vég- ! bez, mint az általuk lekeveselt kontinensbeliek, szerintük neveletlen hada. De persze, itt ők is elfelejtik, hogy mi a shocking. Egyszerre csak a tömeg tengermorajláshoz hasonló, monotón zúgása alább hagy, csengetés szól, kürtök harsannak, fehérbe öltözött ifjú papok egyengetik az utat, infulás apátok, aranyos miseruhák súlyától meghajlott vállú kanonokok, lila keztyüs-harisnyás, komoly püspökök jönnek, akik után selyempárnákon jelvényeket vivő apródok következnek, majd végül az ünnepi misét celebrálni induló cardinalis, aranyban, selyemben, hermelinben, szép, okos fejét ünnepélyesen tartva, fehér homloka világít a deresedő haj- kontur alól. Violaszín selyemkeztyüs kezén nagy, drágaköves gyűrű fénye csillan meg s midőn a lobogva üsző, hosszú, prémszegélyes uszályé fenséges cardinalis után nézünk, elámulva látott fénytől, a ceremónia pompájától, bizony én is elég hangosan találtam kérdezni: Ki lehet ez a i tiszteletet parancsoló, caesari fel- i lépésű, igazán főpapnak való, impo- i náló jelenség? Olyan megilletődötten, a kápráztató gazdagságtól elkábultan néztem, hogy ha egy tréfás angyalka hirtelen kis tükröt tol elém, bizonyára nem ismertem volna fel az álmélkodástól elváltozott arcomat. Társnőn^tudott valamit olaszul, hamarosan megtudtuk, hogy a bevonuló Monsignore Merry del Val bíboros, a Szent Péter templom főpapja. Igyekeztem én is az oltár közelébe kerülni. A sixtusi khórus csen- getyü dala, mint gomolygó, enyhe bárányfelhő az égen, úgy terült szét a hatalmas bazilika boltozatai alatt, fészket rakva minden márványcirádán, hozzásimulva a ragyogva pompázó pillérek sima oldalaihoz, elbújva a fenséges kupola lebegőn boruló bordázata alatt. Szép volt, fenséges, feledhetetlen! (Folyt, köv.)
