Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-10-25 / 246. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928, október 25 Ezer pengőn felül károsította meg az egri könyvbarátokat egy szélhámos ügynök Kétszer elfogták a csalót és mindkétszer sikerült kereket oldania. vsa Máig sem sikerült megállapítani, hogy miért követték el a borsod- nádasdi dinamitos merényletet. Eger, október 24. Az Egri Népújság nyílttéri rovatában izombaton délután a következő figyelmeztetés látott napvilágott: Óvás 1 Hallomásunk szeriDt egy Sze­keres Imre nevű ügynök üzlet­feleinket felkeresi és számlatar- tozásaikat nevünkben, enged­ménnyel, felveszi. Tudatjuk, hogy ily nevű ügynökünk nine«, pénz felvételére senkinek nem adtunk ^felhatalmazást, felelőséget nem K vállalunk s kérjük bárból jelent- ; kezik, a rendőrségnek átadni Franklin Társulat Főbizományosa Kelemen D. és Társa könyvter­jesztési vállalata, Budapest, IV., Egyetem u. 2. A közismert fővárosi cég köz­leménye városunk irodalompár­toló közönsége körében nagy feltűnést keltett s az egri rendőr­ség alig győzte felvenni a ká­rosultak panaszát. Szekeres Imre könyvügynök, aki Egerben már több ízben járt, eddig a legpontosabban eleget tett a rendeléseknek s legutóbb nagyobb mennyiségű könyvet szállított le, részletfize­tésre. A napokban váratlanul ismét városunkba jött, felkereste megrendelőit és kijelentette ne­kik, hogy vállalata nagyobb üz­letekhez kezd, künnlevőségeit bevonja, ezért aki hajlandó a részletfizetési megállapodásban biztosított határidő helyett azon­nal kiegyenlíteni a tartozását, 20—30% árengedményben ré­szesül. Aki csak tehette, kapva- kapott az ajánlaton. így sikerült Szekeresnek már 1000 pengőn felül inkasszálnia, amikor megjelent a cég figyelmeztetése. Az ügynök idejekorán értesült a közleményről és kereket ol­dott. Mielőtt azonban elhsgyta volna a várost, felkereste Tasy Józsefet, a Szt. László drogéria tulajdonosát ős tőle 420 pengő kölcsönt vett fel, melyre fedeze­tül egy későbbi lejáratú 10 ezer pangős hamis váltót hagyott. Szekeres a beszedett pénzekkel vonatra ült és Füzesabony felé vette útját. Időközben a drogé­ria tulajdonosa is értesült a könyvterjesztő vállalat figyel­meztetéséről és autón a meg­szökött ügynök üldözésére in­dult. A füzesabonyi pályaudva­ron sikerült elfognia Szekeres Imrét, akivel együtt visszajött Egerbe, de mielőtt átadhatta volna a ren­dőrségnek, az ügynök egy óvat­lan pillanatban elmenekült. A feljelentések alapján az egri rendőrség megindította a nyo­mozást és telefonértesítésére Mis­kolcon tegnap délelőtt letartóz­tatták Szekerest. Ma reggelre azonban onnét is megszökött. Hátrahagyott iratai és fényképe alapján felkutatására országos körözést indított a rendőrség. Kecskemét új plébánosa. Kecskemétről jelentik : Az itteni r. kath. egyháztanáci egyhangú­lag Kovács Sándor váci püspöki titkárt választotta meg a Révész István tábori püspökké történt kinevezésével megüresedett rőm. kath. plebánosi állásra. Az új plébános 1893 ban született Kecs­keméten. Borsodnádasd, október 24. Borsodnádasdon az izgalom még mindig nem csillapodott le. Amióta a jegyzői lakás előtt a dinamiibomba felrobbant, azóta az egész község lakossága ál­landó félelemben retteg. Növeli a községbeliek félelmét az a körülmény, hogy a három­napos csendőri nyomozásnak ezideig nem sikerült kideríteni, kik voltak a merénylők és mint­hogy a bombavetők szabadon járnak és nem lehet tudni, miért akarták meggyilkolni a jegyzőt és családját, továbbra is tartani Utinapló. (Harmadik füzet: Taliánországban.) Irta: Hevesi] Gusztávné. XXXV. Délután néhány áhitatos társam­mal fontos útra mentünk. Elvilla- nyosoztunk a Lateránba. Mielőtt olaszországi utamra elindultam vol­na, egy kedves, általam igen nagy- rabecsült főpap figyelmeztetett, hogy el ne felejtsek Rómában fel­menni a Sancta Scalán, ha nincs is a tanulmányút vezetőségének pro­gramjában. Mikor a villanyosról a Piazza di Porta S. Giovanni nevű hatalmas téren leszálltam, szemben találtam magamat a lateráni templom hatal­mas homlokzatával. Mater et caput omnium ecleziarum — mondom ma­gamban a templom titulusát, futó­lag nézem is, de igyekvő lábaim a Szent Lépcsőket tartalmazó temp­lomszerű épülethomlokzathoz ve­zetnek. Alig tudunk befurakodni. Minden Rómát járó zarándokot elvisz a szíve oda, hol azok a lépcsők lát­hatók, melyeket a meggyötört Meg­váltó szent lábai tapostak. Ugyanis Nagy Konstantin keletrómai császár szentéletű édesanyja, Helena csá­szárné a jeruzsálemi praetoriatus rózsaszínű márványlépcsőzetét, me­lyen a vértől csepegő, megostorozott és tövissel megkoronázott Jézus Krisztust Pilátushoz felvezették, Rómába hozatta és ide beépíttette. A huszonnyolc fokból álló lépcsőze- ten csak térdenállva szabad fel­menni. Bizony sok időbe tellett, mire a nagy tömegben mi is odajuthattunk a felmenni szándékozók közé. Sötét faburkolat takarja a lépcsők víz­szintes lapjait, a márvány szín- csak a függélyes lapokon látható. Aki azt hiszi magáról, hogy nem tud a földi anyagiassággal teljesen szakítva, szinte szellemmé válva imádkozni, jöjjön el ide! A lépcső­kön felhaladó énemet olyan közel éreztem az Úrhoz, olyan odaadással róttam a fokokat, hogy szentül meg vagyok róla győződve, esengő imá­mat, anyai szívemnek könyörgését meg fogja hallgatni. Minden lépcsőn egy-egy imádsá- gos pihenőt tartva, térden kúsztam fel a többiekkel, öten egysorban. Bizony majd egy órába is beletelik, I mire feljutunk így, de másnak is helyet kell adni a várakozók közül. Fent azután a Capella Sancta Sanc- torumban az Üdvözítőnek, állítólag Lukács evangélista által festeni kez­dett képe előtt fejeztük be az igaz szívből jövő nagy ájtatosságot. Nem érdektelen megjegyezni, hogy egri ismerősökkel találkoztam a szent lépcső aljában. Lám, nem is olyan nagy a világ! Nade most aztán gyerünk ám a Lateráni templomba, mondottam társaimnak, mert itt a várakozás­sal a tervezett időnél jóval többet töltöttünk el s Rómában a templo­mokat korán zárják. Alighogy beléptünk a bazilikába, mely „anyja és feje“ az összes templomoknak, (mater et caput stb.) csak éppen hogy egy pillantást vet­hettünk a hatalmas, 5 hajós szé­kesegyház szédítő méreteire, máris csörgette kulcsait az ajtókat zárni akaró szerzetes. Mit volt mit tenni, úgy kellett onnan eljönni, hogy mégcsak körül se nézhettem. Egy pillanatnyi időre azonban az egyik oltár előtt letére delve azt kértem a Jóistentől, se­gítsen engem meg, hogy mégegy- szer Rómába jőve, megcsodálhassam e templomának is elbűvölő szépsé­gét, hiszen P. Bangha olyan sok nagyszerűről, művésziről emlékezik naplójában e templommal kapcsola­tosan. A magyarvonatkozásúakat különösen sajnálom, hogy nem lát­hattam. Innen egyet-mást vásárolni men­tünk, a belváros kavargó forgata­gában alig tudtunk előrejutni. A Via Nazionalen, fennt a magasban, az égboltozat sötét mezején, mint a szabadba, magányos kertbe, este kitett parázs, úgy húnyt el, majd újra erőre kapva világosodott meg a transparensek tüzszemeiből kira­kott betűk sorozata: Giovane ita- liano fasciste, est servi la Patria neir arme del ceilo. Magyarul: Ör­vendezzetek olasz fascisták és égi fegyverekkel szolgáljátok a Hazát! Késő estig az utcákat róttuk, búcsút véve az üzletek lámpáitól nappali fényességűvé világított Róma aeternától. (Folyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom