Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-07-12 / 159. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. július 12. V \ Veszett kutya garázdálkodott Egerben Eddig három marási esetet jelentettek be. — A kóbor állatot a Tűzoltók terén ütötte " mmmummmmmmmmmmmmmmmmmammamimmm velőoktatás fejlődése i*. Örömmel jelentem a Tekinte­tes Közigazgatási Bizottságnak, hogy a Kormányzó úr Ofőmől- tőiága a múlt hő 28-án kelt leg­felsőbb kéziratában arra szólí­totta fel a kultuszminiszter űr Ónagyméltóságát, hogy terjesz- szen az országgyűlés elé tör­vényjavaslatot a nyolc osztályú népiskolának tíz évi átmeneti idő alatt leendő fokozatos meg­valósítására. Bizottságunk már az 1925, évi április havi gyűléséből részlete­sen indokolt javaslatot tett a 8 osztályos elemi népiskolák megszervezése, illetve a tankö­telezettségi korhatárnak a 17. évig való kiterjesztése érdeké­ben. Most, amidőn a javaslat az életbeléptetés komoly stádiu­mába lép, helyesnek vélném, ha a tekintetes közigazgatási bi­zottság az 1925. évben a 8 osz­tályos népiskolák életbelépteté­sére vonatkozóan elfogadott ja­vaslatát megismételné, illetve a javaslatot az Országos Közok­tatásügyi Tanács rendelkezésére bocsátana és egyben javaslatot tenne a tanítóképzés olyatén re­formjára, amely a tanítóképzőt, mint szakiskolát két éves tan­folyammal a középiskolai érett­ségire építené fel. Indokotja ezen javaslatot nemcsak az, hogy a népiskoláknak 8 osztályúvá fejlesztése nagyobb és több kép­zettséget követel, nemcsak az, hogy a teljesen gyakorlati irá­nyú tanítóképzés csak akként biztosítható, hanem az is, hogy ez által a falu 3 vezetőjének, a lelkésznek, a jegyzőnek és taní­tónak a képzettsége egyazon alapokra lévén fektetve, nagyobb megértéssel és több eredmény­nyel működhessenek a nép, a nemzet javára. (A bizottság a javaslatot elfo­gadta.) Jelentem, hogy Egerben és Gyöngyösön már szeptember­ben megkísérlem a VII. osztály­nak a felállítását. Tegnap délután, a hatóságok eddigi értesülései szerint, három embert, azonkívül több kutyát és macskát megharapott egy nagybundájű, vöröses szőrű kó­bor kutya. Az állat, mely valőszinfipn veszett volt, először a Kertész­utcai kertek alján tűnt elő. Csá­szár Mihály földmiveet támadta meg, — aki épan vízért ment a a patakra — és a bokájába hara­pott, azután a villamos művek felé menekült. Ugyanez a kutya Lusstig Jenő Szent János-utcai kárpitost is megmarta az üzlete előtt. A har­madik harapás a Tűzoltők-terén történt. A nekivadult állat Koncz Sándor 6 éves kisfiút, Árokköz- ut 6. sz alatti lakost marta meg a jobb térdén, közben pedig még néhány kutyát és macskát is megtámadott. a maximális öt évi fegyházzal, sújtotta a Eger, július 11. Gyetvai Barna 23 éves bükfe- zsérci favágó ez év március 2-án e'indult Bozó Mihály 30 éves tarnaleleszi gazdához, hogy megbeszélésük értelmében 60 pengőért egy lőcsempéezésnől segédkezzék. A találkozáskor ezonban ki­derült, hogy nem l<5c*empé3zés- ről, hanem Kovács (Ignácba, kántor) Ferenc tarnaleleszi kis­gazda meggyilkolásáról van szó. Amikor Gyetvai azt mondotta, hogy erre nem vállalkozik, Bozó pisztolyt fogott rá, majd kiok­agyon egy bolfiszolga. A rendőr is észrevette a Tűz­oltó-téren lejátszódd jelenetet és kardot rántva azonnal a kutya üldözésére indult Gergely Sán­dor egri boltiszolgával. Rövid hajsza után sikerült is elérniök az állatot. A boltiszolga azután, egypár jól irányzott ütéssel, ott az utca közepén agyonverte. A hatóságok a marási esetek­kel kapcsolatban azonnal meg­indították az eljárást. Á három sérültet beutalták a paiztőrinté- zeibe.egy megmart kutyát pedig megfigyelés alá vettek. Az agyon­vert állatot ma vagy holnap vizsgálják meg, hogy kétségte­lenül megállapíthassák veszett voltát. Az illetékesek egyben figyelmeztetik a város közönsé­gét, hogy saját érdekükben min­den marási esetet haladéktala­nul jelentsenek be Nemecsek Aurél városi aljegyzőnél. a tettest négy évi fegyházzal bíróság. tatta, hogy hol található meg Kovács Ferenc, miként kell vé­gezni veb i hogy előbb szúrja ki mindkét szemét stb. Gyetvai és Bozó március 3-án, délután kimentek a határba; Gyetvay a Kovács tanyája mel­lett egy bokorban helyezkedett el, Bozó pedig egy domb mö­gött várta a fejleményeket. Ami­kor Kovács kilépett a tanyája kapuján, Gyetvai őt hátulról fejbavágta ; a megszédült ember földrerogyott, mire Gyetvai rá­térdelt és bicskájával a szem­gödrökbe Bzurkált. Negyedóráig tartő kinzáB után Gyetvai ott akarta hagyni ál­dozatát, de Bozó ismét pisztolyt szegezett mellének és így visz- ■zatért Kovács Ferenchez. Újabb ütések, újabb szurkálások kö­vetkeztek és csak akkor hagy­ták magára a szerencsétlen gaz­dát, amikor azt hitték róla, hogy már halott. Másnap reggel vérbefegyva találták meg Kovácsot, aki az egyik szemére megvakul^, fején és mellén pedig súlyos sérülé­seket szenvedett. Az egri kir. törvényszék Pret- tenhoffer tanácsa kedden dél­előtt 19 tanú kihallgatása után Gyetvai Barnát súlyos testi sér­tés bűntettében mint tettest, Bozó Mihályt pedig mint felbuj­tót bűnösnek mondotta bi és Gyetvait négy, Bozőt pedig öt évi fegyházra Ítélte. A vádlot­tak felebbezést jelenteitek be az ítélet ellen. osset assa «cs» ur sss sm te sas mb sans Hevesmegye útépítése és a Máv. A közigazgatási bizottság a IVIáv. igazgatósághoz fordul a sérelmes intézkedések ügyében. Eger, július 11. Tóbiás JőzBef m. kir. műszaki tanácsos, az államépítészeti hi­vatal főnöke, Hevesmegye út- ügyeiről többek között a követ­kezőket jelentette a közigazga­tási bizottságnak: — Az elmúlt hónap időjárása az útpályákra eléggé kedvező volt. A font-sterling kölcsön ter­hére folyamatban lévő útépíté­sek a Szarvaskő—Pétervására, az Egeresein—Bekölce, a Tisza- örs—Nagyiván, a Tiszafüred— Titziörvéuy, a Kál-Erdőtelek, a Kál—Tarnabod, a Sarud Tisza- nána és a Domoszlő—Márkáz közötti szakaszon, valamint a nagytályai, győngyöshaláizi és aldabrői úton folyamatban van­nak. A kál—erdőtelki úton „Kiszúrod mindkét szemét, azután megölöd!“ Borzalmas bűncselekmény Tarnalelesz határában. — A felbujtót Utinapló. (Harmadik füzet; Taliánországban.) Irta: Hevesy Gusztáváé. XX. Alighogy kijöttünk a barlangból, vezetőnk azt indítványozta, bogy most menjünk a katakombákba! Hová ? Katakombákba ? Jaj, bát még mindig van újabb rendkivüliség ? Majd kibújtam bőrömből az öröm­től. De nemcsak én, hanem mind­nyájan szinte pattogtunk a bennünk tomboló villamosságtól. Sokáig kellett a húzós csengővel harangozgatni, mire futva jött a szerzetes. Ketten vannak mindössze a régi, normann időkből való Szent János székesegyház romjainál, szü­net nélkül a katakombákat látogató idegeneket vezetgetik, most is on­nan szaladt elő. Virágzó hajnalkák és portulaccák tengerén kellett keresztülhaladnunk a ledőlt oszlopok mellett. A Syra­cusában talált keresztény temetkező­helyek között ez volt a legnagyobb s a legrégibb. Hosszú, széles folyo­sók, oldalaikban üres sírkamrákkal, kerek térségekhez, kápolnákhoz ve­zetnek. Kezdetleges művészetre val­ló, hiányos freskódíszítések láthatók a falakon. Még a védszenté, kér. szent Jánosé a legépebb. Sok he­lyen látni a sírgödrök felett a mar- tyrnm jelét: a pálmaágat. Galamb, angyalok, virág, bizonyára mindnek külön jelentése volt. Mutatnak egy követ, melyen szent Pál apostol syracusai útján prédikált. Olyan derűs és tágas az egész ókeresztény temetkező-hely, hogy szinte kelle­mes benyomásokkal váltunk el tőle. Megnéztük még az Ampkiteatru- mot is. Ezt már a mi időszámítá­sunk első éveiben építették. Részint ez is sziklába vájt. Kb. 80 éve, hogy kiásták. Két oldalán, bennt szűk, sötét folyosók húzódnak. Egyik oldalában a kiéheztetett vadállatok, másikon a halálraítélt keresztények börtöne volt. Elypsis-alakú porond­ján tarka virágokat bintáztatott a játékos áprilisi szellő. Ahogy ott álltam a mezőny közepén levő ha­talmas vízmedence szélén — persze már csak zöld fú színesedik mélyé­ben — elborzadva gondoltam arra, hogy ebben a hatalmas arénában, melynél csak Rómában voltak na­gyobbak, (a pompei, a polai, az óbudai s az eddig feltártak mind kisebbek) mennyi vér folyt el az igaz hitért. Szörnyűség csak elgon­dolni is, hogy mit érezhették azok, akik felé az élet és halál felett rendelkező két páholyból kihajlott a lefelé mutatott hüvelykujj, — mi­közben a vérszomjas nézők ezreinek ajkán felhangzott a kegyetlen „pe- reat“ ! Mérlegeltem: mennyivel töb­bet érő volt a görögök nemesért, szépért való lelkesedése odaát a Theatro Greco-ban, mint itt, az ér­zéki gyönyöröktől elfajzott érzelmű rómaiak bestialitása! Vájjon a csá­szári páhollyal szemközti s vele minden tekintetben tökéletesen egye­ző Vesta-pábolyban is ügy lelke­sedtek a halálkínok láttára ? Érde­mes szüzek! Közel az Amphiteaterhez látható a nagy áldozati oltár, melyet Syra- cusa első királya, II. Hieron emel­tetett a zsarnok Dionysos elüzetése emlékére, ahol nagy engesztelő ün­nepélyek alkalmával, egyszerre 450 ökröt is tudtak áldozni a 200 m. hosszú és 23 m. széles oltáron. Sajnos, már annyi idő nem volt, hogy Syracusa ókori és középkori erődjeit, várait, kolostorait megnéz­hessük. Igazán nagyon sajnáltam, hogy Syracusától búcsút kellett már venni. Mégegyszer megnéztem a vízi csikókon vígan lovagló nereidá- kat ábrázoló pompás, rózsaszín már- ványkűtját, a Piazza Archimeden. E remek kutat de szívesen haza­varázsoltam volna. E nap volt életem legszebb virág­vasárnapja. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom