Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-10-13 / 236. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1928. október 13. 0 ■f Motoros vonatot az eger—putnoki személy- közlekedés lebonyolítására! Új vonatpár és a menetidő megrövidítése szükséges az északi vidék Egerhez kapcsolására. — Megszívlelendő gondolatok idegenforgalmunk növeléséhez. A szovjetvezérek 70 százaléka — elmebajos. Az oroiz szovjetkormány el- koboztatta egy moszkvai orvostanár könyvét, amely azt a tételt bizonyította, hogy a szovjet jelenlegi él volt vezéreinek 70 %-a elmebajos. A tudós szerző gyakorlati példákkal támasztotta alá ezt az áliitását és bőségesen gazdfg példatárában nem kisebb nevek szerepeltek, Rykow, a •zovjetkormány elnöke, Stalin, a tulajdonképani diktátor, Trots- kij, a vörösbadseregnek száműzetésbe küldött megszervezője, és még számot vörös előkelőség. Az elkobzott mű a mi szempontunkból nem is tartalmazott újdonságokat, hiszen a józanul gondolkozó ember számára az Oroszországban 11 esztendeje történő förtelmes és vérszomjas ocsmányságok kezdettől fogva a patológia körébe tartozó tüneteknek látszhattak csak. Ha egy eljövendő korszak hiitőrikusa meggyőző képet akar festeni a mai Oroszországról, csakis ebből az elgondolásból indulhat ki: dühöngő őrültek szabadultak ki az elmegyógyintézetből és elfoglalták a Kreml palotáját, hogy onnan nemcsak a saját hazájukat tegyék szerencsétlenné, hanem az egész világ békéjét veszélyeztessék. Kényizerzubbony és hideg tusa való ezeknek az emberbőrbe bujt bestiáknak, akik egy évtized óta zavartalanul követik beteg agyuk lázas fantazmagóriáit és holttelteken keresztül valóiítják m6g agybeteg eszméiket. Mintha csak a izájunkből vette volna ki a szót vitéz Subik Károly apát űr, mikor a múltkor egyik képviselőtestületi gyűlésen figyelmeztette Eger város tanácsát, hogy kellett volna már valamit tennie az eger—putnoki vasútvonal községeinek Egerhez vonzása és közelebbbozatala ügyében és a borsodnádasd—■ monoabéli vonal kiépítése érdekében. Az eger—putnoki vonal közlekedési viszonyai olyanok, — mintha itt minden az Egerbe törekvő utasok megszekírozása végett történnék. A vonat a 26 kilométeres utat pl. Egertől Mikófalváig I óra 32 perc alatt teszi meg, mert Felnémeten vízfelvétel címén 10—15 percet, Mőnosbélben pedig szenelés okából jövet-menet 20—30 percet vesztegel. Hogy ez ez állapot pl. forró nyári időben az utasokra mit jelent, azt könnyű elképzelni. Sokan vannak, kik emiatt az Egerbe való utazást csak a végső szükség esetén vállalják. Vegyük ehez pl. a bélapátfalvai és szilvásvárad! személyvonati tolatásokat és lekötéseket. és egyéb vicinális kedvteléseket, miken egyébként a vasutas személyzet elég jól elszőrakozik, egy cseppet sem volna csodálatos, ha az a bizonyos nőtabeli édesanya ha bejönne Egerbe, a kaszárnya ablaka helyett a mizeriek ablakán nézne ... ki. Szerény véleményem szerint ezen a vonalon a személy-közlekedést motoros vonattal lehetne legjobban lebonyolítani. Szükséges volna egy Egerből Putnok felé délután 5 órakor induló vonat is, hogy aki a reggel 8 órakor érkező vonattal jött Egerbe, délutánig kényelmesen elvégezhesse minden dolgát. Ez a vonat volna Egerre nézve a legfontosabb, mert pl. akik peres ügyekben járnak, a tárgyalások után elintézhetnék még vásárlásaikat s nem kellene kirohanniok az állomásra a fél kettes vonathoz, mely az nap az utolsó vonat s melyet ha lekésnek, csak másnap reggel mehetnek haza. Ennek ellenvonata érkezhetnék Egerbe legalkalmasabban délben 12 órakor. Ez az új vonatpár és a menetidő megrövidítése igen jótékony hatással lehetne Eger iparára és kereskedelmére. És ha hozzávesszük a borsod- nádaid—mőnosbéli vonalat, mely ózdot ée vidékét is Egerbe hozná, mindjárt nem lesz Eger idegen- forgalma olyan nagyon csak ábránd. Tessék csak elővenni a térképet és azonnal nyilvánvaló lesz, mily sok falu és mily nagy lélek- szám volna Eger felé irányítandó. Ezt ma még mind felhörpinti Miskolc igen ügyes vasutpolitikájával. A kedvező vasúti összeköttetésekhez kellenek azután jő szállodák, kényelmes fürdők, kereskedői szolidságok éi iparosi lelkiismeretességek és Eger fejlődési lehetősége adva van. És még egy kell s ez nagyon kell: lélek a vezetőségben, mely Egert nagyon szeresse, annak javát nagyon akarja s ennek érdekében folyton ügyeskedik, nem pedig: «mond és marad nyugodtan»... vagy éppen: ront és marad nyugodtan. Az flag nagyon igaz, hogy egy város vezetéséhez nem annyira nagy koncepció kell, nem nagy kaliberű rakéták és szűzi koncepciók szükségesek, hanem inkább egy kis gyakorlati érzék, nemkülönben invenció és legalább is (száznyolcvan osztva tízzel) 18 fokos látószög ! Kádár József. — A boszniai Cetingrád városban tegnap a szerb parasztdemokrata párt nagygyűlést tartott. Ugyanakkor hívta össze a városban gyűlését a muzulmán párt is. A két gyűlés résztvevői az elhangzott beszédek hatása alatt összeütköztek. A verekedésnek, amelynek ciak a csandőrség közbelépése vetett véget, két halottja, 20 életveszélyes és 70 könnyebb sebesültje van. Notturno. Irta: Gáspár Jenő. A terem úszott a villanyfényben. Az asszonyok szeme versenyt csillogott az ékszerek ragyogásával s a parfőmkeverék ráfeküdt a tüdőkre, mint júniusi hajnalon a tubarózsák kábító illata. Rejtett és titkolt asszonyi kacagás gyöngyözött fel egy-egy széksorból, selymek suhogtak, plasztronok fénye diszkréten villant meg s az egész termet valami izgatott, érdeklődő zsongás töltötte meg, mint mikor a tömeg valami szép csoda kinyilatkozására vár. A férfiak izgatottan nézték órájukat. A diadémos asszony lassan lehunyta a szemét és átengedte magát a várakozás izgató gyönyörűségének. Láng Pál, a vi lághirü hegedűművész játszik ma este s ő itt ül az első sorban és várja a muzsika revelációját. Eszébe jutott hirtelen az első ura, akit elhagyott a második, a mellette ülő kedvéért. Az is hegedült s fehér leánycégét sugárzó és kábitő dalokkal koszo- rűzta meg. De ő az első év után otthagyta, mert nem tudott gyorsan, tüneményesen emelkedni... Halotti csend. A diadémos asz- szony lehunyt szemekkel ül. Nem meri felnyitni a szemét, csak issza a hangokat, mint édes, részegítő, fűszeres bort. A művész csak játszik. Csendes, szinte é- teri hangok áradnak a vonója alól. A zene úszik a teremben. Holt fény reszket a hangokban, holt fény, amely virágzó tavaszi bokrokra ömlik alá s egy láthatatlan szív zengi a másik láthatatlan szívnek a maga vágyait, imádatát, szerelmét, nagy,virágzó, illatozó tavaszi bimbófakadáiát, amelyben két szív keresi egymást a tavaszok tüzével, a fiatalság szent, varázslatos, elsőszerelmével . . . A teremben szárnyal a mu zsika . . . Érzi mindenki, hogy ez az első,legszebb, a legigazibb, a leghamvasabb szerelem imája, éjszakai fohásza, notlurnő, amely virágillatból, holdfényből és tavaszi napok melegéből született meg. A szívek kitárulnak, mint szemérmes leányablakok a májusi éjszakában, mikor lenn a virágzó jázminbokrok között megszólal a szerelem notturnőja. A topsorkán viharzik. A dia- démoB asszony csag most tér magához ... A leikéből emlékek szakadnak föl . . . Igen, valaki egyezer a fiatalság egész melegével, egész szerelmével játszotta ezt a notturnőt ez ő ablaka előtt... Évekkel ezelőtt, virágba- borult tavaszi éjszakán ... Az ura, a volt ura, az elhagyott ura... Lassan végigsimította kezével a homlokát. Azután nagy, ijedtre tágult szemeivel belenézett a terem káprázatábB. A taps még egyre zúgott, s a dobogón ott állott ünnepelten Láng Pál, a világhírű, világraszóló nevű muzsikus: — az ő ura, az ö elhagyott ura ... A művész hajlongott ; egyszerre a szeme, a szép szomorú szeme összetalálkozott az asszony szemével . . . A művész-szoba ajtajában az impresszárió mosolygó üdvarias- sággal hárította el a közönséget. — Hölgyeim, a művész fáradt, senkit sem fogad. A diadémos asszony elegáns keskeny névjegyet nyújtott át. — Talán engem . . . Az impresszárió ránézett a névjegyre. — Sajnálom asszonyom, a művész Önt sem fogadhatja. Másnap Láng Pál elutazott Budapestről. A művészt vitte a robogó vonat élete legnagyobb fájdalmának súlyával és legszebb emlékeinek tavaszi muzsikájával országról orizágra, váro»ből-vá- rosba. Ügy érezte, hogy minden diadala mellett is koldűs az élete, minden gazdagsága mellett is üres a lelke és hiába az élet ezer szépsége. Lassan belefáradt a kóborlásba is. Gondolta, otthagyja a dobogót és hazajön fáradtan, öregen pihenni Pestre. Impresszárióját megbízta, hogy Budán vegyen neki egy kis villát. Azután lezárta a hegedűjét és haza költözött. Nyilvánosan sohasem hegedült többé. De tavasszal, mikor a hegyeket virágköatöibe öltöztette valami láthatatlan kéz, mikor a tündérek láthatatlan táncát dobogták vissza a dombok s mikor piros, csókszerü virágokba szöktek az almafák, kiállott az ablakába és holdfényes, enyhe estéken megszólalt hegedűjén a notturno. S a tarka villák között, virágos fák fölött szárnyalt a szerelem. . . Egy tavaszi este is, mikor ablaka alatt szinte tobzódtak a jázminbokrok a holdfényben, elővette a hegedűjét, amely világhírűvé tette. Kegyetlen árvának éji elhagyottnak érezte magát. Élete minden üressége, minden koránhervadt álma és egész vi- rágtalan férfikora eljött ma este látogatóba hozzá. Ó, hogy tudta gyűlölni élete elrontőját ma, éppen ma, mikor kint a kertben ezüstszönyeget sző a holdfény és a jázminok, mint fehér lepkék tárják ki magukat az ezüst esőre. O, hogy tudta gyűlölni ma azt az asszonyt, aki az ö fejedelmi lelkét ott tudta hagyni másárt. Ó, hogy tudta gyűlölni az asszonyi léleknek ezt a törpe- ségét, amely életéről a legszebb koronát lopta el...