Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-08-31 / 200. szám
Előfizetési di) postai szállítással: egg hónapra 8 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egyes szám ára 16 fillér, vasár- • nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések# milliméteres dí)- szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN GUSZTÁV 4 POLITIKAI NAPILAP ^ Felelős szerkesztő: BELEMEN ANDOB XLV. év/. 200. szám * Péntek ♦ Eger, 1928. augusztus 31. 1878. augusztus 31. A miskolci árvízkatasztrófa. Az egri vész napján Miskolcon «okkal nagyobb katasztrófát okozott az árvíz, amely álmában érte a lakoaiágot. A vízvála«ztó másik oldaláról ugyanis Miskolcot hamarább érte az ár. A Magyar Hírlap 1878. szeptember 2. számában közölt leirác szerin Miskolcon «... a föltalált halottak száma 250, kiállíttattak közszemlére, hogy kiki keresse meg a magáét. . . A gazdagabbak elvitték halottaikat, a szegényeket közös sírba temették... Együvé temették a kicsinyeket. 52 apró gyermek egy tömegben, holtan, némán. . .< * Ötven év távlatából visszatekintve Eger gyásznapjára, merítsünk erőt atyáink példájából, akik a nagy vész után egyesült erővel fogtak össze, hogy eltüntessék a pusztulás nyomait és tovább fejlesszék a magyar Athént! A Visszaemlékezések Eger, augusztus 31. Őii városunk történetében fekete gyásznap 1878. augusztus 31. Eger régi házainak falán márványtábla hirdeti a szomorú dátumot: Árvíz 1878. augusztus 31. Ezekről a táblákról látjuk, hogy a pusztulásnak ez emlékezetes napján a város több pontján 1—2—3 méter, sőt a Kígyó- utca végén 3 méter 35 centiméter volt az árvíz állása. Képzelhetjük, micsoda rombolást vitt végbe ez a hatalmas áradat. Érdemes annak a napnak történetével ma, az ötvenedik évforduló napján, talán bővebben is foglalkoznunk. Ezt annyival is könnyebben megtehetjük, mert Breznay Imre, Eger történetének ez a hangyaszorgalmú és ékestollú búvára, »Eger múltjából* c. könyvében összegyűjtötte mindazt, amit a gyászos árvízről tudni lehet. Breznay Imre jeles könyvében a következőket olvassuk többek között az 1878. augusztus 31,-dikinagy árvízről: — A Ferenc-rendiek egri rendházának História domusa 1878. augusztus 31.-ről szólván, így kezdi »Eger város vészreggele s napja« c. fejezetét: »Az éjjeli vihar után derülten kelt fel a nap a láthatáron, de annál gyászosabban nyugodott le. Az egész város belseje tengerré alakult, többé senkinek se volt menhelye lakásában, csak jajkiáltások hallatszottak . . .« Az egri meteorologiai észlelő szószerinti följegyzése pedig a következő : «Folyó hó 30—31 iki éjjelen villámlás, dörgés, a szomszédos hegyeken felhőszakadás volt, a hajnali órákban a víztömeg a város felé tódult, reggel hat órakor 3—7 láb magas volt a különböző utcákban, erős kőházak összedőltek, kőhidakat magával vitt; a víz nemcsak a külvárosokat, hanem főleg a belvárost sújtotta és főleg a kereskedő osztályt tette tönkre. A kár milliókra megy.« Az árvíz leírása. 1878. aug. 30.-án éjjel 10 órától őjfélutánig óriási őgzengést, egya pusztító árvízre, mást követő villámlást lehetett hallani és látni Egertől északra a Bükk felől. Nálunk csak kevés eső volt az nap; a meteorologiai feljegyzés szerint 47 milliméter. A Bélkön azonban óriási felhő- szakadás volt akkor éjjel. Ennek roppant víztömege öntötte el Egert és Miskolcot. Az óriási vízmennyiség a keskeny medrű Eger patakba jutott, mint délfelé az egyedüli vízlevezetőbe. Szarvaskőnél különösen a Pyrker-tábla szorosában rettentő pusztítást csinált, valamint az útban eső Szarvaskő községben és Felnémeten is. Innen a patakmenti malmokból kerültek Eger piacára és főbb utcáira a vízimalmok kerekei, egész nagy 'hidasok, háztetők, ágyak úgy, amint kiugrott belőlök a gazdájuk, azután a tömérdek állati hulla, amit az áradat egész Egeren átsodort. A felnémeti völgy Egertől északra valóságos tengerré lett, mert az irtőztatő víztömeg nem tudott bejutni Egerbe. Megakasztotta a Cifrakapunál lévő óriási kőfal, a Posuerunt. A kétölnyi vastagságú fal csak két, boltíves nyíláson boosájtott be annyi vizet, amennyit a patak medre befogadhatott. A felduzzadt ár azonban olyan erővel nyomta a védőfalat, hogy reggel félhétkor átszakitotta azt. A víztömeg nyomása oly nagy volt, hogy a védőfalnak egy negyvenezer métermázsa súlyú darabját 60 lépésnyire taszította. A várost ezután pár perc alatt elöntötte a vízár. Most az volt a legnagyobb baj, hogy délen az alacsony hídnyílás és az Érsekkert déli fala nem engedett lefolyást a városba tódult víztömegnek és víz alá került az egész belső- város. A víz állása igen magas volt. A Líceum északnyugati sarkán 126 cm., a Kaszinó épületnél a Széchenyi utcában 205 cm., a Mária-utcai iskolánál 186 cm., a Kigyó utca végén 335 cm., a Dálnoky-ház kapujánál 249 cm., a városház kiskapujánál 190 cm., a megyeház kapujánál 150 cm,, a református imaház épületénél 463 cm. volt a víz magassága. Szerencsére ez a vízállás nem tartott sokáig, mert az Érsekkert déli fala 250 lépés hosszúságban kidőlt és az irtózatos víztömeg lefolyást talált. Borzalmas volt a kár. A város legvirágzőbb része teljesen tönkrement. A kereskedőknek minden vagyona elpusztult. A károkról egyébként így számolt be annak idején a »Hevesvármegye» c. lap: «Nyolc emberélet lön áldozata az árvíznek, összeomlott 25 ház, s bedőléssel fenyeget 60, lovakban és más állatban a kár 147 drb, mindennapi kenyere sincs meg 1050 személynek. Az általános kár épületekben, kereskedelmi és ipari cikkekben, bútorokban, arany- és ezüst-neműekben, ruhákban felül van két millió forinton, nem számítva a tönkrement mintegy 3000 teljss katonai öltözéket és hadi felszerelést, melyek egymagukban is másfél- millió forint értéket képviselnek.» A mentők. A borzalom napján a mentés önfeláldozó munkájában részt- vettek közűi különös dicsérettel jegyezték fel Kotrba Nándor és Rotschild Ármin, Végh Gerő, Rosenberg Miksa, Bene Geiza és Amália és Káló János neveit. Külön felemlítik az Irgalmas- rend hős perjelét: Jakubovita Bupertet, aki önfeláldozó bátorságával a kórház minden betegét kimentette a veszedelemből. Az Egri Önkéntes Tűzoltó Egylet, élén Kempelen Bélával, az országos hírnevű parancsnokkal, nagy elszántsággal és sikerrel vett részt a mentésben. A részvét. Országszerte nagy részvét nyilvánult meg az árvízkárosultak iránt. Mindjárt a, vész napján Samassa József érsek ezer forintot, a következő napon ismét 1500 forintot, a főkáptalan ezer forintot, Lengyel Miklós nagyprépost 500 forintot adományozott. Á belügyminiszter 1000, őfelsége a király pádig 3000 forintot küldött az árvíz szegényeinek. 1929.-ben lesz az utolsó vitézi avatás. A nemzet azokkal a vitézeinkkel szemben, akik a világháborúban meg nem tántorodva csillogtatták a legszebb magyar hősiesség erényeit s a Gondviselés osztályrészükül juttatta, hogy a vér- és tűzkeresztségből hazajöhettek, háláját és elismerését akarta kifejezésre juttatni azáltal, hogy vitézeivé fogadta s vitézi telekkel jutalmazta meg. Ennek a kormányzó által végzett vitézzé avatásnak elérkeztünk az utolsó aktusához. A jövő évben lesz az utolsó vitézzé avatás ünnepélyes keretek között s ezzel a nagy háború vitézeinek lajstroma is lezárul. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint mindazok, akik igényjogosultak és még ezután folyamodnak vitézzé avattatásu- kért, kérésüket szeptember 15.-ig terjesszék be a vármegyei Vitézi Székhez, mert a később beérkező kérvényeket figyelembe venni nem fogják s többé nem lesz alkalmuk, hogy vitézekké avassák őket.
