Egri Népújság - napilap, 1928/2

1928-08-09 / 183. szám

EGRI NÉPÚJSÁG Egy kártyázó horti földmives leütötte a kibioet A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vették, hogy a kibic zavarta a kártyajátékot. Eger, augusztus 8. A múlt hetekben három horti földmives: Oláh József, Fodor György és lorma Dávid a Varga Boldizsár korcsmájában kártyázott. Mögöttük mint kibic iddogált Erdélyi András, aki egyszercsak észrevette, hogy Fodor, akinek 6 adu is volt a kezében, elfelej­tette bemondani az ultimét; Er­délyi figyelmeztette a mulasztá­sára Fodort, mire Oláh József káromkodni kezdett a kíbicre. Erdélyi sem hagyta magát; szó szót követett, Oláh felkapott egy nehéz korcsmái Bzéket és teljes erővel Erdélyihez vágta. Erdélyinek eltörött a karja és két hónapra munkaképtelen lett. Az egri kir. ügyészség Oláh ellen súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vádat; a kir. tör­vényszéken dr. Szabó Ignác bün­tető egyeibiró enyhitő körül­ménynek vette, hogy a vádlott büntetlen előéletű, családos em­ber s a sértett — közbeszólásá­val — zavarta a kártyajátékot. Oláh József 2 hónapi fogházat kapott. Ne engedjék meg a tizennyolc éven aluliak szülői felügyelet nélkül való szórakozását a delkezés alól csupán a legszük­ségesebb élelmi cikkek vonat­tak ki. A bolgár parlament a napok­ban tárgyalta le az 1928. és 1829. évi állami költségvetést. Ennek értelmében 6750 millió levában állapította meg a kiadásokat az előző évi 690 millió összeggel szemben, viszont a bevételeket 7565 millió levában irányozták elő a legutóbbi költségvetési év 6993 milliós bevétellel szemben. Magyarországon évröl-évre népszerűbb lesz a tea-fogyasztás. Budapest, augusztus 8. A belföldi tea-fogyasztás évről- évre emelkedő irányzatot mutat, ami a behozott árumennyiség állandó emelkedésében jut kife­jezésre. Egyik valószínű oka ennek az, hogy a tea-árak úgy a világpiacon, mint a belföldi forgalomban is érezhetően csök­kentek és ennek arányában a kereslet különösen a jobbfajták­ban mindinkább élénkebb ten­denciát mutat. Behozatalunk pl. az 1926. évi 2982 q-val szemban 1927-ben 4009 q.-ra emelkedett 2512000 pengő értékben. Az im­port legnagyobb része Német­országra és Nagybritanniára esik, de szerepelt még kisebb tételek­ben azon kivül Ausztria és Olaszország is. Az állami és törvényhatósági al­tisztek egyesületének egri csoportja ezúton mond köszönetét mindazok­nak, akik a legutóbbi mulatság alkalmával a zászlóalapra felül­fizettek. Barackvirág. Irta . Gáspár Jenő. A műteremben ketten ültek: Szántó Pál, az ünnepalt festő és barátja. A nagyablskon ragyog­va ömlött b9 a napsugár s mint­ha megrészegedett volna a sa­ját fényétől, pajzánkodva, szinte kacagva táncolta végig a fala­kat. Kint a napsütésben vágya­kozva tárták ki ágaikat a fák, mint fiatal leányok, kik ölelésre nyújtják karjaikat ismeretlen álmok hajnalán. S az idő látha­tatlan táncát ott járta közöttük s amerre libbent aranylő uszá­lya, virágok pattantak elő a fe­szült rügyekből. Szántő Pál ezen a mámoros bődító napon érezte magát a legnagyobbnak. Előtte halomba rakva feküdtek ez újságok, ame­lyek mind az ő dicsőségét zeng­ték. Ünnepelték, mint korszak­alkotó művészt, kinek neve fon­tos állomás a művészet történe­tében: »Hatalmas vásznain titáni gondolatok döbbennek a lel­kűnkbe, méretei szédítőek, kife­jezésmódja zord és fönséges, színei komorak és megrázőak, mint az égen csatázó felhők. A férfi, az erős, a gigászi férfi hatalmas szellemének ereje su­gározza be képeit, amelyeken Paris, augusztus 8. SaiDt Etienne francia város katolikus polgársága hadat üzent az ifjúság erkölcsi sülyedésének meggátlására, főleg a szórakozó­helyek és mulatőalkalmak fan- tartása és látogatása elleD, amely c51 elérése egy a »családi élet és az ifjúság tisztességét meg­őrző szövetségbe« tömörültek. Az erkölcsuemesitő szövetség körlevéllel fordult minden francia város ős helység polgármesteré­hez, hogy egyelőre, mig arról a nincs elomló lira, puha meren­gés, hanem csak mindent leigáző diadalmas élet«. Tegnap kapta meg az állam nagydíját, élete minden Lművé- nek legnagyobb jutalmát. S amint most olvasta a lapok kritikáját és látta, mint igyekez­nek megfejteni az ö művészete zordonsőgának titkát, szája kö­rül két keserű vonás jelent meg és hosszan nézett ki a lombo- sodő és virágnyitő tavaszba. Ba­rátja figyelmesen tekintett rá. — Pál! A festő odase hallgatott. Csak nézett el a mámoros fák fölött, el a dombtető felé, ahol rozsdás- fehéren barackfák ringadoztak a napfényben. S hogy nézett bele a virágba borult tájba, keserü- vonásu szájáról lassan szaladt le a sző. ( — A barackfák virágoznak... — azután barátja felé fordult. — Mit tartasz te az én képe­imről ? — Azt, amit mindenki. Csodá­latosak. Zordak és fönségesen szépek. — És a »Tavaszról« ? — Ez a te legcsodálatosabb képed. Forró és bájos, mint a fakadó szerelem. És mégis épen e kép miatt nem értünk téged. törvényhozás nem intézkedik, polgármesteri rendelettel tiltsák el a 18 éven elüli ifjak és leá­nyok szülői felügyelet nélkül való nyilvános szórakozását és büntetés érje azt a táncbelyiség vr-gy kávéháztulajdonost, aki ily kiskorút, akár fiút, akár le­ányt, a megfelelő felügyelet nél­kül helyiségébe beenged. A sa- int-etiennei katolikus polgárok mozgalmához a franoia Ikato- likusság 19 négy szervezete már csatlakozott. Te, aki a Tavaszra ráfestetted a legpuhább melegséget, hogy tudsz a többi képeiden, olyan megrázó lenni, mint a dörgő, vágtató lavina? A festő szája körül még mé­lyebb és keserűbb lett a ránc és lemondóan intett a kezével. — Látod ott a dombokon a virágzó barackfákat? Mikor azt a képet festettem, akkor is ilyen csodálatos volt a tavasz. Fiatal voltam, tele duzzadó tervekkel, mámoros vágyakkal. Agyamban zsongtak a tervek, mint a méh­raj, szivem tele volt a fiatalság zenéjével és a muzsikától mű­vészivé varázsolődott minden gondolatom. Éreztem, hogy ez az életem leggazdagabb és leg- tarmelőbb tavasza. A természet nagy és szent poázise megfogott és én jártam a mezőket, a szőlő­hegyeket, mint egy szép, fiatal s virágzó fákba szerelmes római Isten . .. Egyik nap, mikor leg­részegebb voltam a napsütéstől, a virágban úszó bsrackfák alatt megláttam egy leányt. .. Fölötte virágtól terhesen álltak a fák és ő piros ajkában egy letörtvirá- gos gallyal, szelíden és öntudat­lanul himbálta magát. Gyönyörű volt. Festő vagyok, de ilyen képet azóta sem tudtam elkép­1928 augusztus 9 Halála homokbányában. Mezőcsát, augusztus 8. Mezícsáton tegnap délután 6 óra tájban halálos végű szeren­csétlenségnek esett áldozatul Pap István 18 éves mezfciáti lakos. Pap István egy, a köz­ség határában lévő elhagyott ho­mokbányában házépítéshez szük­séges homokot ment termelni. Munka közben feje fölött meg­lazult és lezuhant a homok, amely teljesen eltemette a fiatal­embert. Bár a szerencsétlenséget a közelben lévők azonnal észre­vették és hozzáfogtak a mentés­hez, mire azonban a homokot el tudták takarítani, a szerencsét­len ember már megfulladt. A nyomozás megindult. Az utolsó rabszolga halála. Newyork, augusztus 8. Nassau városban, a Bachama szigeten meghalt 105 éves korá­ban az utolsó rabszolga, egy Marlin Sawyer nevű néger. Gyer­mekkorában Afrikából szállítot­ták ide a rabszolgakereskedők ée mindig rabszolga sorsban élt, amig a polgárháború végén el nem törölték a rabszolgaságot. Akkor egy kis földet szerzett és azt művelte. 105 éves kort ért meg és teljes erőbeD, egész­ségben élt. A városban díszte­metést rendeztek az utoső rab­szolgának. zelni. Éreztem, hogy itt az al­kotás legszentebb, leggazdagabb pillanata. — Lázasan festettem. Szinte féltem, hogy elröppen a tünemény és könyörögtem a leánynak, hogy maradjon ott a fák alatt. Kacagva állott a virág- özönben s mikor készen voltam a vázlattal, érdeklődve szaladt felém. Azután együtt mentünk hazafelé. Félve kérdeztem tőle : — A neve? — Hívjon úgy, ahogy akar. — Barackvirág . . . Barack­virág . . . — Aztán a «Tavasz» egyszerre nevet szerzett nekem. Megkap­tam az aranyérmet. És akkor már nagyon szerettem Barack­virágot. Mindennap felkerestem. Egy kis budai házikóban lakott édesanyjával. Más kitüntetés is ért. Az állam kiküldött Páriába továbbképzésre. Büszke és bol­dog voltam. A búcsúzáékor Ba­rackvirág megcsókolt. Csókjában a tavasz minden illatát éreztem és boldogan gondoltam arra, hogy ez a leány lesz a felesé­gem . . . Páriában szorgalmasan tanultam, nagy, óriás akartam lenni, ö érte. De egyszer csak el­maradtak a levelei s az én leve­leim felbontatlanul jöttek vissza. Otthagytam Párist és siettem

Next

/
Oldalképek
Tartalom