Egri Népújság - napilap, 1928/2
1928-08-09 / 183. szám
EGRI NÉPÚJSÁG Egy kártyázó horti földmives leütötte a kibioet A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vették, hogy a kibic zavarta a kártyajátékot. Eger, augusztus 8. A múlt hetekben három horti földmives: Oláh József, Fodor György és lorma Dávid a Varga Boldizsár korcsmájában kártyázott. Mögöttük mint kibic iddogált Erdélyi András, aki egyszercsak észrevette, hogy Fodor, akinek 6 adu is volt a kezében, elfelejtette bemondani az ultimét; Erdélyi figyelmeztette a mulasztására Fodort, mire Oláh József káromkodni kezdett a kíbicre. Erdélyi sem hagyta magát; szó szót követett, Oláh felkapott egy nehéz korcsmái Bzéket és teljes erővel Erdélyihez vágta. Erdélyinek eltörött a karja és két hónapra munkaképtelen lett. Az egri kir. ügyészség Oláh ellen súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vádat; a kir. törvényszéken dr. Szabó Ignác büntető egyeibiró enyhitő körülménynek vette, hogy a vádlott büntetlen előéletű, családos ember s a sértett — közbeszólásával — zavarta a kártyajátékot. Oláh József 2 hónapi fogházat kapott. Ne engedjék meg a tizennyolc éven aluliak szülői felügyelet nélkül való szórakozását a delkezés alól csupán a legszükségesebb élelmi cikkek vonattak ki. A bolgár parlament a napokban tárgyalta le az 1928. és 1829. évi állami költségvetést. Ennek értelmében 6750 millió levában állapította meg a kiadásokat az előző évi 690 millió összeggel szemben, viszont a bevételeket 7565 millió levában irányozták elő a legutóbbi költségvetési év 6993 milliós bevétellel szemben. Magyarországon évröl-évre népszerűbb lesz a tea-fogyasztás. Budapest, augusztus 8. A belföldi tea-fogyasztás évről- évre emelkedő irányzatot mutat, ami a behozott árumennyiség állandó emelkedésében jut kifejezésre. Egyik valószínű oka ennek az, hogy a tea-árak úgy a világpiacon, mint a belföldi forgalomban is érezhetően csökkentek és ennek arányában a kereslet különösen a jobbfajtákban mindinkább élénkebb tendenciát mutat. Behozatalunk pl. az 1926. évi 2982 q-val szemban 1927-ben 4009 q.-ra emelkedett 2512000 pengő értékben. Az import legnagyobb része Németországra és Nagybritanniára esik, de szerepelt még kisebb tételekben azon kivül Ausztria és Olaszország is. Az állami és törvényhatósági altisztek egyesületének egri csoportja ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik a legutóbbi mulatság alkalmával a zászlóalapra felülfizettek. Barackvirág. Irta . Gáspár Jenő. A műteremben ketten ültek: Szántó Pál, az ünnepalt festő és barátja. A nagyablskon ragyogva ömlött b9 a napsugár s mintha megrészegedett volna a saját fényétől, pajzánkodva, szinte kacagva táncolta végig a falakat. Kint a napsütésben vágyakozva tárták ki ágaikat a fák, mint fiatal leányok, kik ölelésre nyújtják karjaikat ismeretlen álmok hajnalán. S az idő láthatatlan táncát ott járta közöttük s amerre libbent aranylő uszálya, virágok pattantak elő a feszült rügyekből. Szántő Pál ezen a mámoros bődító napon érezte magát a legnagyobbnak. Előtte halomba rakva feküdtek ez újságok, amelyek mind az ő dicsőségét zengték. Ünnepelték, mint korszakalkotó művészt, kinek neve fontos állomás a művészet történetében: »Hatalmas vásznain titáni gondolatok döbbennek a lelkűnkbe, méretei szédítőek, kifejezésmódja zord és fönséges, színei komorak és megrázőak, mint az égen csatázó felhők. A férfi, az erős, a gigászi férfi hatalmas szellemének ereje sugározza be képeit, amelyeken Paris, augusztus 8. SaiDt Etienne francia város katolikus polgársága hadat üzent az ifjúság erkölcsi sülyedésének meggátlására, főleg a szórakozóhelyek és mulatőalkalmak fan- tartása és látogatása elleD, amely c51 elérése egy a »családi élet és az ifjúság tisztességét megőrző szövetségbe« tömörültek. Az erkölcsuemesitő szövetség körlevéllel fordult minden francia város ős helység polgármesteréhez, hogy egyelőre, mig arról a nincs elomló lira, puha merengés, hanem csak mindent leigáző diadalmas élet«. Tegnap kapta meg az állam nagydíját, élete minden Lművé- nek legnagyobb jutalmát. S amint most olvasta a lapok kritikáját és látta, mint igyekeznek megfejteni az ö művészete zordonsőgának titkát, szája körül két keserű vonás jelent meg és hosszan nézett ki a lombo- sodő és virágnyitő tavaszba. Barátja figyelmesen tekintett rá. — Pál! A festő odase hallgatott. Csak nézett el a mámoros fák fölött, el a dombtető felé, ahol rozsdás- fehéren barackfák ringadoztak a napfényben. S hogy nézett bele a virágba borult tájba, keserü- vonásu szájáról lassan szaladt le a sző. ( — A barackfák virágoznak... — azután barátja felé fordult. — Mit tartasz te az én képeimről ? — Azt, amit mindenki. Csodálatosak. Zordak és fönségesen szépek. — És a »Tavaszról« ? — Ez a te legcsodálatosabb képed. Forró és bájos, mint a fakadó szerelem. És mégis épen e kép miatt nem értünk téged. törvényhozás nem intézkedik, polgármesteri rendelettel tiltsák el a 18 éven elüli ifjak és leányok szülői felügyelet nélkül való nyilvános szórakozását és büntetés érje azt a táncbelyiség vr-gy kávéháztulajdonost, aki ily kiskorút, akár fiút, akár leányt, a megfelelő felügyelet nélkül helyiségébe beenged. A sa- int-etiennei katolikus polgárok mozgalmához a franoia Ikato- likusság 19 négy szervezete már csatlakozott. Te, aki a Tavaszra ráfestetted a legpuhább melegséget, hogy tudsz a többi képeiden, olyan megrázó lenni, mint a dörgő, vágtató lavina? A festő szája körül még mélyebb és keserűbb lett a ránc és lemondóan intett a kezével. — Látod ott a dombokon a virágzó barackfákat? Mikor azt a képet festettem, akkor is ilyen csodálatos volt a tavasz. Fiatal voltam, tele duzzadó tervekkel, mámoros vágyakkal. Agyamban zsongtak a tervek, mint a méhraj, szivem tele volt a fiatalság zenéjével és a muzsikától művészivé varázsolődott minden gondolatom. Éreztem, hogy ez az életem leggazdagabb és leg- tarmelőbb tavasza. A természet nagy és szent poázise megfogott és én jártam a mezőket, a szőlőhegyeket, mint egy szép, fiatal s virágzó fákba szerelmes római Isten . .. Egyik nap, mikor legrészegebb voltam a napsütéstől, a virágban úszó bsrackfák alatt megláttam egy leányt. .. Fölötte virágtól terhesen álltak a fák és ő piros ajkában egy letörtvirá- gos gallyal, szelíden és öntudatlanul himbálta magát. Gyönyörű volt. Festő vagyok, de ilyen képet azóta sem tudtam elkép1928 augusztus 9 Halála homokbányában. Mezőcsát, augusztus 8. Mezícsáton tegnap délután 6 óra tájban halálos végű szerencsétlenségnek esett áldozatul Pap István 18 éves mezfciáti lakos. Pap István egy, a község határában lévő elhagyott homokbányában házépítéshez szükséges homokot ment termelni. Munka közben feje fölött meglazult és lezuhant a homok, amely teljesen eltemette a fiatalembert. Bár a szerencsétlenséget a közelben lévők azonnal észrevették és hozzáfogtak a mentéshez, mire azonban a homokot el tudták takarítani, a szerencsétlen ember már megfulladt. A nyomozás megindult. Az utolsó rabszolga halála. Newyork, augusztus 8. Nassau városban, a Bachama szigeten meghalt 105 éves korában az utolsó rabszolga, egy Marlin Sawyer nevű néger. Gyermekkorában Afrikából szállították ide a rabszolgakereskedők ée mindig rabszolga sorsban élt, amig a polgárháború végén el nem törölték a rabszolgaságot. Akkor egy kis földet szerzett és azt művelte. 105 éves kort ért meg és teljes erőbeD, egészségben élt. A városban dísztemetést rendeztek az utoső rabszolgának. zelni. Éreztem, hogy itt az alkotás legszentebb, leggazdagabb pillanata. — Lázasan festettem. Szinte féltem, hogy elröppen a tünemény és könyörögtem a leánynak, hogy maradjon ott a fák alatt. Kacagva állott a virág- özönben s mikor készen voltam a vázlattal, érdeklődve szaladt felém. Azután együtt mentünk hazafelé. Félve kérdeztem tőle : — A neve? — Hívjon úgy, ahogy akar. — Barackvirág . . . Barackvirág . . . — Aztán a «Tavasz» egyszerre nevet szerzett nekem. Megkaptam az aranyérmet. És akkor már nagyon szerettem Barackvirágot. Mindennap felkerestem. Egy kis budai házikóban lakott édesanyjával. Más kitüntetés is ért. Az állam kiküldött Páriába továbbképzésre. Büszke és boldog voltam. A búcsúzáékor Barackvirág megcsókolt. Csókjában a tavasz minden illatát éreztem és boldogan gondoltam arra, hogy ez a leány lesz a feleségem . . . Páriában szorgalmasan tanultam, nagy, óriás akartam lenni, ö érte. De egyszer csak elmaradtak a levelei s az én leveleim felbontatlanul jöttek vissza. Otthagytam Párist és siettem
